- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Szeretek este cappuccino-t inni, mert jó meleg és finom. Anyu kérdezte régen mindig, hogy miért este iszok ilyesmit. Persze készen is álltam a válasszal:
- Azért, hogy reggel fel tudjak ébredni.
***
Ma kijelentettem a zuramnak, a Tibinek, hogy meg vagyok átkozva.
Kérdezte, hogy:
- Miért?
- Azért, mert valami három helyen is megcsípte a mellemet, ami vagy három napja viszket már. Nem tudok ráállni a nagylábujjamra, mert annyira fáj. És van itt egy lila-sárga folt a lábszáramon… - emelem meg a lábamat magasra, hogy jól lássa, s közben a combomat erősen belevágom a számítógépasztal kiálló sarkába - És még ez a rohadt asztal is!!!
Reakciója:
- Ne káromkodj!
… Visszamentem olvasni az ágyba.
***
Holdkóros vagyok. Most már biztosan. A zuram, a Tibi, azt mondta, hogy éjjel felébredt, és égett a lépcsőfordulóban a villany.
- Én biztosan lekapcsoltam, amikor lefeküdtem.
- De égett.
- Jó, akkor biztosan fel is kapcsoltam, nem emlékszem.
Szerintetek a holdkórosok ...
fel
le
Ma reggel azzal vert ki az ágyból a zuram, a Tibi, hogy öt percem van a gépnél, aztán egész napra az övé. Brühühühühü....
Az hiszem valami eltört a bal nagylábujjamban, mert nem tudok ráállni, és ha mégis megpróbálok, akkor rettenetesen fáj. Tegnap majdnem orra estem, amikor ránehezedtem volna lépéskor. A házi-ápolóm megvizsgálta, és szerinte nem tört el, és nem is repedt el. Mondtam, hogy szerintem porcleválásom van. Nagyon ropog! Szerinte nincs olyanom sem. Így a jelenlegi diagnózis ismeretlen. Remélem nem egy halálos vírus, ami aztán átterjed a többi ízületemre is és a végén elmálok, mint egy nemtudommicsoda. Azt hiszem, hogy túl sok tévét nézek...
Most megyek, leszedem a téli-körtét, - már, ha tudok menni - aztán főzök valamit és beletemetkezek egy könyvbe.
Este megyünk a városba.
Úgy 22h után jövök! Már, ha hiányzok bárkinek.
CsókA csládnak!
Ui.: Sürgős üzeneteket FB-ra kérek, mert oda mobilról rálógok azért némelykor...
fel
le
Amikor májusban itt járt a kis családom, akkor a zordon családfő hátizsákjában jégkrém evésre készenlétben tartott négy kiskanál közül az egyiket itt felejtette a mosogatás után. Ez egy jó nehéz kiskanál, és nem mai gyerek már, ahogy ő sem.
Amikor mondtam neki, hogy itt felejtette, azt válaszolta, hogy észrevette, és hogy az enyém lehet.
Szeretem az ilyen "különleges" ajándékokat, mint pl. egy régiségszámba menő kiskanál, egy fél pár szíves fülbevaló, amiből nyakláncot készítettünk, egy saját készítésű karkötő a nevemmel... stb.
Nem is értem, hogy miért mondja mindig azt a zuram a Tibi, hogy nekem nem lehet ajándékot venni, mert úgysem tetszik semmi. Talán mert azokhoz nem fűz emlék? Vagy csak nem ismer hozzá eléggé? Tény és való, hogy jobban örülök, ha én választok magamnak valamit. Akkor nem kell úgy csinálnom, mintha örülnék, ha balul sül el a dolog. Na, mindegy, most nem ez a lényeg.
Visszatérve… a teáskanálra nézve gyakran elmerengek rajta, hogy mi lehet a ...
fel
le
Soma. Somáról egy bokor jut eszembe, a som. Vagyis cserje. Azt hiszem. Amúgy hajnali kilenc óra van. Már egy órája fent kómázok.
A reggeli vajas-kajszilekváros zsömléimet a kanapén, a tévé előtt költöttem el. Valami reggeli nem tudom milyen műsor ment a világvégéről. Soma beszélt.
Két gondolat ragadott meg, az egyik, mert elképzeltem és sokkolt. Valami szöveg volt, hogy télen kevés a fény, és hogy az energia oda áramlik, ahol már van... Soma pedig sötét téli reggeleken addig fel sem kell, míg a két szeme közé a harmadik szemébe nem világít minimum három percig az ágya mellett tartott zseblámpával.
Nem tudom, hogy nem vakul-e meg ilyen drasztikus megvilágítástól a harmadik szeme, de hogy nekem a másik kettő is sokkot kapna ettől, az biztos.
Én téli reggeleken így ébredek a reggeli lámpafényre:
- Kapcsold le! Kapcsold le! - sikítok - Megvakulok! Megvakulok!
A másik gondolat, hogy van az Ősbizalom. Ami azt jelenti, hogy bízunk benne valahol mélyen belül, hogy mindig ...
fel
le
A zuram a Tibi, mindig azt mondja, hogy olyan vagyok, mint egy kagyló. Kívülről kemény, de belülről lágy. Szeretem én is ezt gondolni magamról, de nem tudom, hogy igaz-e. Talán csak álom. Illúzió.
A fürdőben megtaláltam a pici kagylót, amit az Lencsike hagyott még itt. Nagyon pöttöm, fele a kisujjam körmének, és teljesen zárt.
Lencsike kérdezte az apáját, hogy vajon él-e még a kagylócska, ha ennyire csukott?
De mivel a játszótér homokjában találták, erre vajmi kevés esély volt.
fel
le
Néha úgy rám tör a magány. Ennél már csak az a rosszabb, amikor mindez szentimentalizmussal is párosul. Ilyenkor szoktak nyálas vers-szerűségek kikerülni az ujjam alól. De most visszafogom magam és nem írok azért sem.
Azt mondják az okosok, hogy aki magányos, az társaságban/házasságban is magányos lesz. Régen azt hittem, hogy magányos vagyok, mert sokat voltam egyedül, és nem voltak igazi barátaim.
Ez a korszak után pedig jött az, amikor hirtelen túl sok barátom lett, és már jobb szerettem volna inkább egyedül lenni is néha. Lehet, hogy az a baj, hogy nekem soha semmi nem jó.
Anyám mindig azt mondta, hogy magamnakvaló vagyok. Aki magánakvaló, az magának való, nem másnak. Nekem régen tetszett ez a magányos farkas szerep. Pedig nyilvánvaló, hogy milyen szeretethiányos vagyok.
Most viszont azt szeretném, hogy azok, akiket igazán szeretek, a közelemben lennének. De túl messze vannak. És ez megint egy olyan nap, ami rossz nap.
Ma hallottam a tévében, hogy nem az a lényeg, hogy ...
fel
le
Ma megint bicajoztam. Kihasználom az utolsó jó időket még egy kis aktív mozgásra. A zuram a Tibi, azt mondja, hogy most majd még fogok fogyni. De gyanítom, hogy arra már kevés a jó idő. Bár, ha esni nem fog sűrűn, akkor azért még van rá lehetőség, és jó egy kicsit tekerni a szelek szárnyán.
***
A minap egyetlen este, pár óra alatt egy egész bontatlan tekercs szigetelőszalagot elhasználtam az új oltásokhoz. Egy vadalmára oltottam két fajta almát és két fajta körtét. Vagyis négy fajta gyümölcs lesz majd rajta.
A mandulára pedig oltottam két fajta kajszit, mindkettőből két vesszőt, és még egy fajta finom, kisebb szilvát, egy nagy beszterceit, és négy vessző ringlót, azt is két fajtát két példányban. A ringló az a gömbölyű fajta, világospirosas-kékes.
És szőlőt is oltottam, nagy harsogó kéket. Fogalmam sincs milyen, a szomszédból csentem az oltóvesszőt. :)
***
Az élettársamnak, a Gejzának pedig ezúton üzenem, hogy szépen kérem gyűjjön haza! Egyebek közt meg akarom neki ...
fel
le