- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Emlékképek, amelyek bekerülnek a képzeletbeli albumomba, hogy üres óráimban újra elővegyem őket és emlékezzek arra, hogy akkor sem vagyunk egyedül, ha néha ez olybá tűnik.
Nem volt mit tenni, mint behúzódni az esőcseppektől védett sarokba, ha már találkozásunk színhelyéül, a kertre és ezen időpontra esett a választás ez egy alkalommal. Erre a legmegfelelőbb hely az ereszcsatorna alatt álló kis asztal volt a számunkra, fenekünk alatt egy-egy kispárnával.
Húgom és jómagam kényelmesen elhelyezkedtünk egymás mellett. Szélvédett is volt, és elég árnyékot, meleget adó ahhoz, hogy az általa készített és nagy becsben tartott családi albumot megmutathassa nekem és megóvhassa az esőcseppektől. Hol másutt lehetett volna erre sort keríteni, mint a nagy diófa árnyékában, ott, ahol, ha sütött volna a nap, sem lett volna élvezetesebb, helyette azonban elkezdett cseperegni az eső, és oda száműzött bennünket.
Lányom és a sógorom miközben mi elkezdtük nézegetni az albumot, hogy ne is zavarjanak ...
fel
le
Anyám (is) lelkes
Randira készülök. Mesélem anyámnak, hogy Titán szereti a házi pitét. S bármit el lehet nála érni vele. (Csak csendben megjegyzem, hogy még nem tudom, hogy el akarok-e érni bármit is, de szeretem, ha vannak nyitott lehetőségeim.) Erre anyám elkezdi egyből sorolni, hogy: tojássárgája, liszt, margarin...
- Hékás!!! Nincs az a férfi, akinek én nekiállok pitetésztát gyúrni. Majd veszek boltit.
- Boltit???
- Azt mondta, hogy azzal már szépítettem a helyzetemen...
Mai anya-lánya napon...
A hűtős részlegnél ott figyel a pitetészta, rásandítok, hogy oké, majd hamarosan velem jöhet. Majd jövő héten.
- És milyen pitét sütünk? - kérdem anyámat.
- Grízes-meggyest, zsemlemorzsás almásat, túrósat, de jobb úgy, ha fel van verve a fehérje kemény habbá...
- Anyám, te nagyon lelkes vagy, szerintem neked kéne randiznod Titánnal - mondtam nagylelkűen, de azért bedobtam egy csomag mazsolát a kosárba, mert én azzal szeretem a túróspitét.
Utána anyám elvonszol a ...
fel
le
Önmagamnak (is)
Tudjátok vannak ilyen posztok néha, hogy mit üzennél gyermekkori önmagadnak, én még hozzátenném, hogy mit köszönnél meg gyermekkori önmagadnak? Visszafelé üzengetni amúgy kicsit fura és értelmetlen, ha az idő lineális, hacsak nincs mégis időutazás, vagy épp nem hipnoterápián ülnék, szóval egyelőre... de komolyabbra fordítva a szót!
Köszi Kisvirágom, hogy soha nem vetted túl komolyan azokat, akik azt mondták, hogy sosem leszel közepesnél jobb tanuló, mert túl lassú vagy hozzá.
Ha igazán láttak volna, ha érdekelt volna bárkit is, akkor látják azt is az idő előrehaladtával, hogy néha tényleg nehezebb volt, mint másnak, de többnyire inkább az volt, hogy ami nem érdekelt, arra nem voltam hajlandó több energiát szánni, míg ami érdekelt, azt elég volt egyetlen egyszer hallani.
Sose leszek jobb közepesnél - ezzel kb beprogramoztak (volna), hogy gyári munkásnak épp elvegyülhetsz majd az átlagos közepesen rosszak közt, pedig az sem lett volna a világvége, mert nem ...
fel
le
Barka bontja bolyhát. Feltámadás!
Napragyogásban égő virágos rét,
Itt van tavasz legszebb ünnepe, Húsvét,
Öröm, élet zenéje, harangzúgás!
Díszes villő ág hullámzik a szélben,
Szalmabábú ég, száműzve a telet,
Már elindult a húsvéti körmenet,
ételszentelés templom hűvösében.
Húsvét fénye ragyog át zöld ágakon,
Piros festék a hímestojásokon,
Kosárkában hozza nyuszi család.
Készülődik a vidám fiú csapat,
Locsolják a sikongó lányokat,
Terített asztalon kalács, bor, tojás.
/BI/
Bartha Ilona RIP
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
fel
le
Vágyom már
Vágyom már a tavasz üditő illatát,
látni az aranyvessző sárga virágát,
szivárványszínek pompás tobzódását,
érezni a langy esti szellőt, meleget,
testembe sugárzó gyógyító fényeket,
fák ágain kipattanó zöld rügyeket.
Ébredni csicsergős, csókos hajnalokon,
mikor gólyapár tollászkodik az oszlopon,
téli álmából riadó muskátlit a balkonon.
De csak hólé csorog csendben az ereszről
e nagypénteki napon, s a bánatos mennyből
könnyek özöne üzen egy értünk szenvedőről..
Ilona B. T.
RIP
fel
le
Aggódó barátnőimnek a fagykárokról
Vannak dolgok földön, s égen Horatio, amelyek felett nincs hatalmunk. Ha megfeszülünk sem tudunk heteken keresztül megvédeni minden gyümölcsfát, és csak a remény marad, hogy a következő évek talán jobban alakulnak. S még akkor is reménykedünk, ha tisztán látszik, hogy az emberi faj az, amelyik szemlátomást nem akarja megmenteni magát.
De visszatérve a kiindulóponthoz... Voltak évek, amikor valamiből nem kaptunk szinte semmit, de abban az évben valami másból viszont nagyon sokat kaptunk. Abban az évben, amikor alig volt gyümölcs, rengeteg zöldség termett. Bár én gyümölcsevő vagyok, szóval ez sovány vigasz, de közben mégiscsak remek dolog, ha a főznivaló megtermelésére tett erőfeszítéseim nem voltak hiábavalóak.
Ami most jobban aggaszt az az, hogy a faluban hiába volt relatív szép idő két napig, és hiába nem fagyott el a szőlősbarack, nem hallottam a döngicsélést a virágzó fa körül. Ugyanakkor a szőlőhegyi kertemből kaptam a hírt, hogy ott ...
fel
le
Félelmetes az emberi agy, olykor aljas és gonosz játékot űz veled. Eltakarod inkább a tükröt is, minek az nekem, hisz látok én – gondolod... De egyszer, minden tükörről lehullik a lepel.
Sötét van. Nincs már Napunk. Csak egy kóbor, szétlopott csillag világít az ég szélen.
– Szégyen – hajtja le a fejét a tükör másik oldalán a fénymás. - Már rég nem az igazságot, csak az igazadat keresed. Észrevetted? Meg is fogod találni, hisz ez a Nap-lopók érdeke, hogy rálelj. A hazugságukra. Rabszolgák vagyunk. Én, veled együtt – pirult bele gazdája szégyenébe a tükörkép. – Hozzád vagyok láncolva. Abban a nekünk csepegtetett félhomályban épp, hogy látjuk egymást. Ez kell, hogy ne olvass, ne írj, ne gondolkozz. Sötétség. A túloldalon a hatalom Mátrix.
- Miért is? - kérdezte magát a fénymás. Kilépve a tükre mátrixából, visszanézett belé, és önmagát látta. Már nem a kinti hasonmása volt. Egy erős ember nézett vissza rá, félelem nélkül az arcán, hittel és reménnyel felvértezve.
Az első útja oda ...
fel
le