- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
"Angyalbőrbe bújtam"... Olyan katonásba, pedig én nem ilyen vagyok, de ha eszembe jut, már kinyílik a nem létező bicska is a zsebemben. Ezt alátámasztva írtam is egy cikket, igaz már régen, de hót ziher, megkeresem és idetetoválom, hogy a hozzászólásomat az is értse, aki még nem olvasta, vagy már régen.
Az nem járja, hogy puszta feledékenységből valaki azt hihesse rólam, hogy a cikk-sorozat feltevőjét meg akarnám bántani. Erről szó sincs, ez távol áll tőlem. Megbocsátottam minden eddigit. Pusztán az érzéseimmel apellálok, játszom, dalolva.
Most akkor türelmet kérek, el ne felejtsem, keresem azt a cikkemet, ahol a kisebbik bátyámat, aki határőr volt meglátogattam a katonasága alatt a másik bátyámmal, körömcipőben. :-)
Elnézést kérek, de nem keresem tovább, belefáradtam. Mára mindenbe.
fel
le
Még ez a szürke, barátságtalan, nyirkos idő is a buggyantnak kedvez. Nem is értem miért nem készítem gyakrabban a szokottnál ezt a buggyantott savanyú tojáslevest, amikor pedig igen egyszerű és gyors az elkészítése, tápláló, laktató, és az első tányér után következhet a másik, tehát egytálétel. Feltétlen pirítani kell mellé olajban, v. zsírban kis kockára vágott kenyeret, azzal az igazi. A kenyeret, mint tudjuk úgysem dobjuk ki, ha egy picit szikkadt. Erre is kiválóan alkalmas, előre felkockázva, egy zacsiba téve sokáig eláll. :-)
Akik szeretik a fűszerest, nekik ajánlom a só, bors, paprika, babérlevél, köménymag mellett még belereszelni a majdnem kész bugyuta levesbe egy kis gyömbér gyökeret is. Fantasztik!
Én mondom, hogy még a holtakat is feltámasztja, olyan erős ez az illatos fűszer nyers állapotában, éppen ezért csak módjával tegyünk egy csipetnyit a levesbe a fokozatosság elvét betartva, hogy megszerettesse az ízét velünk, majd nélkülözhetetlenné váljon az étkezések során. ...
fel
le
Már közel vagyunk hozzá. Emlékeztek még? Hogy reménykedtem, egy éve, hogy talán majd, most... Csodát még Ő sem tudott tenni, de azóta is benne volt minden bizodalmam, hogy ennyi idő óta nélkülöznöm kellett. Mit mondjak pótolhatatlan. Ezért meg is látogattam.
http://www.felesegek.hu/cikkek/a-no-avagy-legyunk-szepek/jol-elrejtett-titkaink-amit-csak-o-lathat/szuper-eros-2_14649
Délután már többet fogok tudni, addig is fenem rá a fogam. Mármint egy finom vacsorára. Az sem baj, ha rágni kell. Csak el ne kiabáljam!?
*
Délután
Ennél kisebb falatok az almából, az már szinte reszelék is lehetett volna? Akkor is legyűrtem, de milyen áron. Azt hiszem egy jó darabig még emlegetni fogom... Mint Mary Zsuzsit is, aki úgy énekelte az "Almát eszem..." hogy csak úgy ropogott a foga alatt. :-)
Most megyek és jóllakom a rakott krumplival!
fel
le
Nem is azt akartam levenni a szekrényem tetejéről, hiszen a kuktámban szoktam feltenni főni héjában a krumplit?!... Őrület, hogy mennyire keverem a mozdulatokat, ráadásul nem is egyszerű, mert kis lépcsőről értem így is csak el a párologtató edényeimet...
de ha már levettem, akkor most másként fogom elkészíteni a rakott krumplit, adva van hozzá ugyanis minden, no persze, mert beszereztem...
Kivételesen, és ez újdonság számba megy nálam, meghámoztam a krumplit és most párolom az edényben, mint a spenótot szoktam, meg karfiolt, és egyebeket, talán kicsivel tovább kell majd, puhulásig, de a végeredménynek jónak kell lennie. Nem mérem az időt... Közben meleg vízben a megmosott tojásokat feltettem 10 percig főni lobogó sós vízben.
A debreceni, mert az megmaradt még a szilveszter éjszakából, mostanra felengedett a fagyhalálból... Jó lesz az! Akad még egy kis füstölt szalonnám is, majd azzal megbolondítom, amikor megy a sütőbe, miután meglocsoltam egy tojással elkevert tejföllel. A ...
fel
le
Ide nekem a verőfényt is! Ugyanis addig, amíg nem látom teljes megvilágításban a porcicákat, és nem tárhatom ki az ablakokat, én bizony nem állok neki. Még mindig teljes félhomályban próbálom magam meggyőzni a takarítás fontosságáról, értelméről, hasztalan. Nincs sok köszönet benne, mert a halogatással is csak felidegesítem magam. Amolyan tessék-lássék, nyűglődősen teszem a dolgom. Érdekes, amint egy picit is kidugja a fejét a nap, én már tűkön ülök.
Neki is indultam tegnap, hogy eleget tegyek a hatóságok kérésének, ha már egyszer eszükbe jutottunk annyi évtized után. Hamar letudtam a dolgot, hiszen én az ilyen húsba vágó kérdésekben naprakész vagyok, úgy is mondhatnám minden ehhez szükséges papírokat, leleteket őrzök, mint tyúkanyó. Csak az szomorít el kissé, ha eszembe jut, ki fogja majdan ezt helyettem elvégezni és ki lesz az a bátor "vállalkozó"..., de hamar elhessegetem, még a gondolatot is.
Inkább egy kalap alatt szívemhez szorítottam a vadiúj bankkártyámat, bár ...
fel
le
Hogy vártuk ezt a telet!
most itt van, pontosan érkezett,
de mit hozott?
Mint egy évvel ezelőtt,
az éj leple alatt meglepett,
belepte búmat, bánatomat,
a tiszta hó 'tán fehérre mossa lelkemet,
előbb is érkezhetett volna,
hogy még egyszer, utoljára
velem együtt láthassák,
feledtesse a fájdalmukat,
amit óráról órára elszenvedtek,
de mit is beszélek én, azt nem lehet,
a Szabadító e télen is kegyes volt,
négy lelket is megmenthetett...
fel
le
Komótosan nekiültem, hogy újfent kifaragjam életem nagy művét. Egy kifent nagy késsel a kezemben életem legszebb darabjának gyantától ragacsos végénél kezdve, akár az is lehetett volna. A lehetetlent is megpróbálva életemben először talán túlságosan is hamar, feladtam... Más jutott az eszembe. Miközben azon igyekeztem, hogy a kezeimet megszabadítsam a gyantától, de azt is hamar feladtam, a többit majd az idő lekoptatja, kigondoltam a nagy tervet. Fogtam a kis vödrömet - nem a gyerekkorból valót - és megtöltöttem vízzel. Láss csodát! A felállított kis fán még a mókusok is vígan szaladgálhatnának...
Éppen elég volt nekem az előtte napok kellemetlenségeit kipihenni, amikor felcsaptam vízvezeték szerelőnek. Előkotortam egy nevet a sok közül, de rosszat választottam. Miután hiába vártam egy teljes napot a szakira, akinek csak oda kellett volna ütni egyet a kalapácsával... ráadásul még hazudott is, amikor az esti órákban rákérdeztem. El is dobtam ezek után a névjegykártyáját. Van az ...
fel
le