újabb események régebbi események további események
17:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
06:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

zsoltne.eva naplója

Azt hiszem mégsem kerítek!...

Azt hiszem mégsem kerítek!... A bejáratnál egy pillanatra megtorpantam. Na jó, volt az több is, mert nem tudtam hirtelen eldönteni, most gyáva vagyok, vagy inamba szállt a bátorság..., mert rövid időn belül most másodszor lettem libabőrös nem egy magával ragadó élmény hatására. Nem csoda, hiszen túlerőben voltak azok ott lejjebb vagy egy tucat, igaz csak a kerítés mögött, de annál hangosabban ugattak, közülük is az egyik, a legnagyobb. Mostanában nehezen viselem a meglepetéseket. De ez itt, ahol szerintem semmi keresnivalója nem lehetne egyedül van, nagyon is nyugtalan lett, amikor meglátott. Hát még én?! (Meg sem kottyantam volna neki reggelire, de kettőnk közül ő lehetett a gyávább.) Messziről is jól érzékeltem ezt, holott a nagysága, a kinézete, nem túl bizalomgerjesztő külseje, de még a színe, ami fekete volt, akár az ördög, nem ezt sugallta. Közelebb azért sem merészkedtem volna. Lecövekeltem. No, most mi legyen? Mész, vagy maradsz, próbáltam volna humorra venni, de jobbnak láttam egy határozott ...
fel le
170 0

Holnap jövök!...

Holnap jövök!... Ez volt a szándékom legalábbis, hogy másnap folytatom a kerti munkát és a szomszédom sem érzi majd magát kint egyedül, ha valakik még rajta kívül mellette matatnak... Igen ám, de másnap meg mást gondoltam ki, mostanában gyakran előfordul, mert rám jött a tehetnék... otthoni teendők sokasága várta ugyanis, hogy ez meg is valósuljon. Irány a festékesbolt, mert kétszer nem érzem ugyanazt, "addig üssük a vasat, amíg meleg..." Nosza, az előkészületek után a nem odavaló függöny is lekerült végre, de akkor mit tegyek fel helyette? Nyakamba vettem kertváros kisebb-nagyobb szegleteit, de méterárú üzlet - mint régen volt - sehol, mígnem kaptam egy címet. Csak egy-két megálló és kitárult előttem a lehetőség, csak eddig nem tudtam róla, hogy ez egy más világ... Éltem is vele és nagy körültekintéssel álltam neki válogatni a drágábbnál-drágább függönyanyagok között... Egyik nagyon megtetszett. Akkor közölte velem az eladó, hogy csak megrendelni tudom és majd valamikor pár nap múlva ...
fel le
329 0

Akkor is, most is... (Játékra)

Akkor is, most is... (Játékra) (Békakirálylány, lélegeztetőgép, bizalom, harang, amazon) * Az asszony imát mormolt éppen, rózsafüzérrel a kezében Megromlott egészségi állapota, idős kora már nem engedte felkelni az ágyból A fehérre meszelt mennyezetet nézte, emlékezete messzire vitte Abba az időbe, amikor első szülött gyermekét hordta, a kezébe vette Magasra emelte, akinek szinte elveszett a térben törékeny teste Magában őt békakirálylánynak nevezte, de akkor is most is szerette Két hosszú évig harcos amazonként küzdött érte, amíg már nem volt mit tenni Gyenge léte nem engedte tovább élni, oda lett első reménysége Szertefoszlott, a maradék bizalom is elfogyott, keserű döntést hozott Megszólaltak akkor és most is a harangok, amikor a lélegeztetőgépről Mint tette gyermekével, valaki most őt is levette…
fel le
198 0

Se kép, se hang... (Játékra)

Se kép, se hang... (Játékra) Pontosan olyan ez, mint e cikkem, se íze, se vize, mint a kocsi kereke, ha kipukkan, használhatatlan. Borzasztó, ahogyan napok óta éreztem magam, teli s teli panasszal, gép nélkül egymagamban. Érthető, hiszen kerékkulcs nélkül sincs kerékcsere, mint ahogy tápegység nélkül megérett már a gépcsere. Mint a kandúr, ki már rég nem dorombol, örömtelen, a völgyben a hegyi imola sem érzi magát úgy igazán fent, Ide már csoda kell, kevés a rigók hada, egy játszótér sem ártana, futkározó gyereksereg, parádé, póráz és dögunalom helyett.
fel le
207 0

Ugyan már?

Ugyan már? Ráérünk elindulni fél nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni... Én meg a sietség? Ugyan már? Hiszen a lábaim sem engednék. Kimegyünk és megnézzük mit tett ez a két hét, csak ne érjen semmi meglepetés. Nem szeretem. Kb. tudom mi vár... az a rengeteg eső, ami leesett, még nem lehet tudni, ott is, vagy csak itt kertvárosban boldogított? Nem mondom... jó sok víz lenne a ciszternámban, ha mégis... Ez a nyár megoldódna, elég lenne a végéig. Szeretek én öntözni, csak legyen mit... Paprika, paradicsom, borsó, zöldbab... és mi a helyzet a rózsákkal, lesz-e még bimbó?... És a te tűzbabod? Már most tudom, hogy az a karó nem karó, ha visszagondolok a viharos napokra. Kibírta vajon? Most én is azt mondom: Nem baj lányom... Bár elég hűvös a reggel, de legalább nem esik. Ráérünk elindulni nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni. * Most úgy teszek, mintha ez az egész csak álom lett volna, még csak most ébredtem fel. Eszem ágában sem lett volna kimenni és ...
fel le
184 0

Akkor szerdán!

Akkor szerdán! De nehezen szánom rá magam, pedig már vagy másfél hete tűkön ülök. Azóta, hogy kiszálltam abból az autóból, mintha valami elpattant volna bennem, az addigi akaraterőm elszállt. Ki sem dugtam az orrom azóta, legalábbis nem látok attól tovább. Nem szó szerint, de már nem csak a lábaim fájnak, de nagyon, a szemem sem a régi. Alul és felül renoválom magam, kész patika vesz körül. Minden nap egy lépéssel tovább jutok, magam mögött hagyva a sérelmeket, a fájdalmakat, ami ezt a hezitálást okozza. Nem szoktam én ennyire kitartó lenni, de az utolsó szál gyengült meg hirtelen, amibe még időnként bele tudtam kapaszkodni, a lábaim. Eddig mindig tudtam a célom és a sorsomat magam irányítottam már idők óta és jó eséllyel meg is küzdök vele napjában. Az csak a jövő zenéje, hogy elegendő lesz-e ehhez pusztán az akaraterőm, mert kétségtelen fáradok, fájdalmakkal küszködöm és lám, meginogtam. De majd, most, vagyis akkor szerdán már minden sokkal könnyebb lesz! Csak induljak el már végre! Egyelőre ...
fel le
161 0

Annyira mégsem bánom...

Annyira mégsem bánom... Kihagytam egy hetet, de annyira mégsem bánom, hiszen majd minden nap csak a munkáról szóltak a napok. Szomorú volt látni, hogy mennyire szomjaznak a növények, a virágok, hogy várják az esőt, hiszen hosszú idő óta nagy volt a szárazság mifelénk, az esővizem meg vészesen fogyott. Legutóbb is csak az öntözés miatt mentem ki és azon fohászkodtam, ha nem történik valami változás, nagy ívben elkerüli az esőfelhő a mi területünket, akkor oda lesz a fele királyságom és minden erőfeszítés kárba vész. Végre valahára ma megszánt a Szentpéter és kiadósan megöntözött helyettem. Hála és áldás kísérje a szokásait, mert nagy terhet vett le a vállamról és a lábamról. Már alig várom, hogy saját szememmel győződjek meg - ugyanis ért már meglepetés - és az égi áldás ne csak kertváros köves utcáit, tereit mossa tisztára, a kiadós esőből jusson nem kevés a szabolcsi szőlőhegyre is... Csak már itt tartanék! Többen panaszkodnak, hogy kevés a borsójuk, talán egy levesre való, ha megtermett. Én tudok ...
fel le
147 0
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: