- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Éppen most kérdezed ezt, amikor pattanásig feszült vagyok? A hatása alatt állok. És még ennek közepette is a versolvasás az egyedüli, ami kissé kizökkent, kikapcsol ebből az állapotból, de mindig ugyanoda lyukadok, azon az egy szón akadok ki, hogy "kőhalom"... De, ha egyszer az.
Egy hete viselem már el ezt a dombot, "kőhalmot" amit a kőművesek kitermeltek a kényesebb, az előszoba és a lépcsőházi strangok körül, alól és ami - szerintük - senkit sem zavarhat, hiszen nem látják a jövő-menő lakók a lifttől. Nem úgy van az!!! Na és akkor mi vajon kik vagyunk, szerintük a kanyarban.. (szomszédokkal együtt, vagy egy tucat...)
A mai nap végén már többet fogok tudni. Dolgoznak az ügyön. De most is az jár a fejemben: "Isten malmai lassan őrölnek..."
fel
le
Az ember néha képes megszabadulni kínzó szellemeitől, ha egyszer sikerül elég bátorságot gyűjtenie, hogy szembenézzen velük.
(Stephen King)
A nő rohant. Teljes erejéből, lihegve, levegő után kapkodva, nyüszítve. Cipője kopogása visszhangot vert a sikátor házainak sötét falán. Árnyéka messzire nyúlva, előtte futott, ide-oda mozgott, ahogy minden lépéssel előre küzdötte magát. Nem bírja már sokáig, gondolta, hamarosan elesik és egy koszos pocsolyában fekve éri utol üldözője. Nem lehet, muszáj futni, muszáj tovább menekülni! Kabátja kigombolva, mint vitorla lobogott a két oldalán. Haja csapzottan, nedvesen tapadt homlokára, hideg verejték ült arcán.
Nem emlékezett rá, mennyi ideje fut, talán órák, napok vagy hetek óta, mióta rádöbbent, hogy üldözik. Először csak az árnyékát látta meg üldözőjének, ahogy a lábai elé vetődött, majd lépteit is hallotta, amik az ő lépteivel tartották a sebességet. Nem mert hátranézni, rettegett a gondolattól, hogy meglátja azt, aki minden bizonnyal az ...
fel
le
Tegnap akadtam ra egy hajdani foiskolai tarsamra a nemzet kozossegi oldalan. Orultunk egymasnak. Vagany, belevalo, jo fej `csaj` volt akkor is, szerencsere nem valtozott. Rovid idore ferjhez ment, meselte, de a hazassag nem volt neki valo. Bejarta a vilagot, mindenfele jo kis munkai voltak, amiert irigyseget veltem atfutni a lelkemen. Ez elgondolkodtatott.
Ha nem benaztam volna el a dolgaimat, es vittem volna valamire a szakmamban, a fo-sulival, es jo kis szaftos munkakat kaptam volna, akkor vajon boldogabb lennek ma? Tobb penzzel, tobb lehetoseggel? Persze fogalmam sincs. De igy is boldog vagyok, tul a nehezen a gyerekekkel. Szeretem oket, es ok szeretnek engem, es ez az erzes valahogy szamomra nagyon fontos, ettol sokkal jobban biztonsagban erzem magam, mintha szabadon teljesedtem volna ki. Az mas erzes lenne. Nem jobb, nem rosszabb - mas.
Szoval nem tudom. De mindegy is most mar. Minden ugy jo, ahogy van, ebbol kell kihoznom a leheto legjobbat. Hat nem?
fel
le
1) Áldott jó vő
----------
- Az én vejem áldott jó ember! - dicsekszik az anyós a vendégeknek -
Mindenhová elvisz...
A vő rezignáltan teszi hozzá:
- Ez igaz. De a mama mindenhonnan visszatalál.
----------
2) Kit hívnak, kit hívnak...
----------
- Kit hívnak, ha a vak beleesik a kútba?
- ???
- A vakmerőt.
----------
3) Alkudozás
----------
Egy férfi megszólít egy csinos nőt az utcán:
- Mondja hölgyem, négymillió forintért lefeküdne velem?
- Négymillió forintért? Simán!
- És ötezer forintért?
- Hééé, mit gondol, mi vagyok én?
- Hogy Ön micsoda, azt már letisztáztuk. Most már csak az áron megy az
alkudozás...
----------
4) Nagyapa halála
----------
Történelem órán a tanárnő megkérdi, hogy ki tud valamit a második
világháborúról. Erre Móricka jelentekezik, a tanár fel is szólítja.
- Na, Te mit tudsz róla Móricka?
- Hát az én nagypapám egy koncentrációs táborban halt meg.
- Ó, hát ezt nagyon sajnálom, egy perces néma gyász.
Eltelik az egy perc.
- Na és ...
fel
le
Többen mondják, hogy baj van a tűrőképességemmel... van benne valami igazság. Hát csodálkozol?
Most értem meg azokat, de már nem először, akik nagy fába vágják a fejszéjüket és akkor is barátságosak tudnak maradni, amikor megszívatják őket a szakemberek, vagy azért, mert ők is udvariasan képesek közölni, hogy hamarosan jönnek, hiszen dolgoznak. Miért is haragudhatnék rájuk, ha egyszer talán hozzám is megérkeznek? Örüljek neki, hogy egyáltalán ide dugták a képüket 9 óra magasságában. De könyörgöm most már fél tizenegy és a beton nemhogy sokára fog megszáradni, de bele se került még a gödörbe.
Isten malmai, hol vagytok?
fel
le
Ha törik, ha szakad, ma rózsaszínben látom a világot! Na, nem a töretlen optimizmusom okán, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy vettem egy púder rózsaszín nyári nadrágot.
Történt pedig, hogy itthonra való nadrág vásárlási céllal bementem egy áruházba. Törékeny alkatomra a rövidebbekből csak fehér, bilikék és narancssárga volt a választékban. Az első nagynak bizonyult, a második kicsinek, ám a harmadik jó lett. Itthonra mindegy, milyen a színe. Aztán megláttam a halvány rózsaszínt, aminek a vékony anyaga vonzott. Felpróbáltam és jó lett. Megvettem.
No, kaptam is a kedvesemtől mindkettő miatt! Ki ne merjek menni bennük az utcára!
Csakhogy most nincs itt a kedvesem, így felveszem a rózsaszínt.
fel
le
Amit megosztok veletek, az tőlem sem szép mindig, de nem mehetek el mások mellett sem szó nélkül...
Szerettem írni, de már nem tőlem, az írásaimtól folyik a csap, viszont ami ezt kihozta belőlem ismét, talán mert sokan olvassák, és ki ne értené a régiek közül azt a „cikkeink” közé most feltett versnek gondolt üzenetet?!
Megmondom őszintén, engem ma sem hagy hidegen ez a szélsőséges stílusban megfogalmazott megnyilvánulás, mint ahogyan egy éve sem.
Esetenként muszáj szót emelni mások mellett, vagy ellen, szabadon, hiszen nekünk van feltéve. Nem mindegy azonban hogyan adunk elő valamit, ami belülről feszít, kikívánkozik... Az attól függ... Tudja meg valamennyi cikk feltevője, hogy az írás egy fegyver és olyanokat is megbánthatunk vele, akik ezt nem érdemlik... meg különben is. Ne húzogassuk az oroszlán bajszát!
Én itt be is fejezném... Amit akartam azt leírtam pontosan egy évvel ez előtt a naplómban és nem cikként, de úgy tűnik ma is aktuális.
http://www.felesegek ...
fel
le
Tollforgató ember penna fegyver,
alkotó erő emészthető szeretettel,
Igaz szavak papírra vérrel vésve,
sorba zárva áldva poéta rím étke.
Harcos arcodat tintával bekenve,
verskommandós légy itt velem te!
Világgá kürtölve verseket terekre,
utcákra útfélre kultúrát terjesztve!
Fantázián imádkozók kegyeltje,
valóssal tűzdelt reménnyel telve.
Szabadon emelve versek serlege,
jő árva gondolat szívekbe menne.
Világgá kürtölve verseket terekre,
utcákra útfélre kultúrát terjesztve!
Harcos arcodat tintával bekenve,
verskommandós légy itt velem te!
Kiélezve rímsebészeten ész helye,
érezve elszavalva elkönyvelheted.
Lét költeményeket könnyezheted,
könnyen segítő lehet életre kötet.
Harcos arcodat tintával bekenve,
verskommandós légy itt velem te!
Világgá kürtölve verseket terekre,
utcákra útfélre kultúrát terjesztve!
Kötetlenül sorok közt lélek rejtve,
magadra lelve olvass végtelenbe.
Osszad másokkal okkal a verset,
lehet mennyországból egy szelet.
Világgá ...
fel
le