- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
1) Szúnyogriasztó
----------
- Használt a szúnyogriasztó, amit tegnap adtam? - kérdi a szőke
nőtől a szomszédja.
- Sajnos, nem. Egész éjjel csíptek a dögök, pedig este megittam az
egészet!
----------
2) Break-elő gyerek
----------
Két anyuka beszélget:
- Te, milyen jól break-el a fiad.
- Nem break-el, csak a tolószékét keresi...
----------
3) Pelenka és a politikusok
----------
- Mi a közös vonásuk a politikusoknak és a pelenkának?
- ???
- Mindkettőt gyakran kell cserélni, és ugyanabból az okból.
----------
4) Rendes vő
----------
- Mit csinál egy rendes vő, ha meghalt az anyósa?
- ???
- Elengedi a torkát.
----------
5) Elvesztette
----------
Két rendőr megy az utcán, találnak egy gumibotot, az egyik megszólal:
- Te ez nem a Béláé?
- Kizárt, ő tegnap elvesztette.
fel
le
Kaptam beutalót, kettőt is. Bementem időpontot kérni, az egyik vizsgálathoz majd egy hónap múlva adnak, a másikhoz pedig a kardiológia szakrendelésen kell kérni. Odaballagok, rajtam kívül hárman is erre várnak. Közülük az egyik fiatalasszony, olyan harminc körüli. Nincs beutalója, csak egy fejléces papírra ért orvosi kérés, hogy vizsgálják meg a műtéthez. Ez nem jó, mondja a nővérke, csak szabályos beutaló alapján adhatnak időpontot. Nem időpont kell, hanem az azonnali vizsgálat, toporog a fiatalasszony, mert a a hét végén műtenék. Nem hatja meg a nővérkét, majd meglátja, mit tehet, mondja és becsapja az ajtót.
Fél órát várakozunk. Kiderül, hogy a fiatalasszony beültetett magzata elhalt, ezért lesz a műtét.
Végül elküldik, hogy tépjen egy sorszámot, kivételesen soron kívül is megvizsgálják.
Kapok egy szeptember 26-i időpontot, meg egy listát, hogy miket vigyek magammal. Ha nem tudom a kérésüket teljesíteni, hívjam fel őket, majd segítenek.
Látszik, mennyire segítőkészek! És ...
fel
le
Egyszer találkoztam vele, de nem hittem, hogy a két szék közül az alá esem, aki engem igazán szeretett! Mondta; - Igazán! De akkor valamit, meglátott szememben. Egy könnycsepp gördült arcomon, s tovább nem ment, mint ajkam. Mellyel mondtam, - soha többé
Nem kell a kincsed, de kell az egészből az a tollhegy vonásnyi kétely, mellyel elváltunk. Elváltam, attól az embertől, akit nagyon nagy fáradtsággal lett az enyém. Ezer s kétezer közül, ismerem. Olyan szerelem, amiről nem szárad ki a sivatag. Mert esik az eső, ha kell kétszer egy évben...Ezt arra a kérdésre, hogy szerettem -e, azzal akivel volt nem szerettem. Akivel van, avval vagyok talán egy mérce. Mert nem emlékszem, hogy lettem volna, valaha is aki az árnyékok között talált szerelmet! Ezért csak akkor leszek a mennybéli ara valakinek, amikor rám köszön. S azt mondja, talán eltemetlek, de talán csak akkor temetkezz, ha már nem háborúzol. Nem áll tilalma! S nem árt neki azt mondani, hogy két kút van, az egyik az öregeké (a ...
fel
le
Ha kettő lenne belőle, az egyik most útban lenne kifelé a kertbe, hogy megnézze mit művelt az időjárás az elmúlt hét kedd óta a növényeivel, különösen a paprika, paradicsom és a karalábé, ami igényelte volna a törődést. Így csak az égiekre számíthat, ami ugye bizonytalan, mert hiába volt kertváros szívében hatalmas zivatar, felhőszakadás, kint - esetleg - egy csepp eső sem esett. Egy-két öntözésre való legalább, mert ha még annyi se, akkor keresztet vethet a palántáira. Nem először történne meg, de mégis...
Másfél hete "tétlenségre" hiábavaló várakozásra kárhoztatják, szívatják, be nem tartott ígéretekkel van tele a padlása, de igyekszik nem felkapni a vizet, az utolsó pillanatig és bízik abban, hogy a mai napon végre befejeződnek a munkálatok és biztonságosan birtokba veheti a "trónját" rögzítés híján. Percei meg vannak számlálva a szakiknak, mert 9 óra magasságában kezdené elveszíteni a türelmét, de addig még van idő. Amennyiben mégsem jönnének befejezni, amit ...
fel
le
Erőrekaptam! A napok óta tartó félig sült, lagymatag állapotomból végre-remélem, legalább a mai napra-kiestem. Reggel ugyanis esett egy kis eső, ami némi frissülést hozott és az agyam sem zakatolt az utcán játszó szünidei pici gyerekek játékától, akik szert tettek valami rémségesen zörgő fakerekű kocsikára és egész nap azzal furikázzák egymást.
Ez örömteli állapotomban rögtön megkívántam valami édességet, amit nem kell sütni.
Csináltam tejbegrízt, mikor elkészült, beleöntöttem egy porcelántába, fagyóból szedtem ki epret, azt szórtam a tetejére(de szerintem bármilyen más gyümölcs, vagy befőtt jó), majd készítettem eperpudingott, mert az volt itthon, azt megint rázúdítottam az eperre, a végén csokoládé-forgáccsal meghintettem és betettem a hűtőbe.Egész jó lett. Aki akarja,tálaláskor tehet rá tejszinhabot. Jó nassolást!
fel
le
Éppen most kérdezed ezt, amikor pattanásig feszült vagyok? A hatása alatt állok. És még ennek közepette is a versolvasás az egyedüli, ami kissé kizökkent, kikapcsol ebből az állapotból, de mindig ugyanoda lyukadok, azon az egy szón akadok ki, hogy "kőhalom"... De, ha egyszer az.
Egy hete viselem már el ezt a dombot, "kőhalmot" amit a kőművesek kitermeltek a kényesebb, az előszoba és a lépcsőházi strangok körül, alól és ami - szerintük - senkit sem zavarhat, hiszen nem látják a jövő-menő lakók a lifttől. Nem úgy van az!!! Na és akkor mi vajon kik vagyunk, szerintük a kanyarban.. (szomszédokkal együtt, vagy egy tucat...)
A mai nap végén már többet fogok tudni. Dolgoznak az ügyön. De most is az jár a fejemben: "Isten malmai lassan őrölnek..."
fel
le
Az ember néha képes megszabadulni kínzó szellemeitől, ha egyszer sikerül elég bátorságot gyűjtenie, hogy szembenézzen velük.
(Stephen King)
A nő rohant. Teljes erejéből, lihegve, levegő után kapkodva, nyüszítve. Cipője kopogása visszhangot vert a sikátor házainak sötét falán. Árnyéka messzire nyúlva, előtte futott, ide-oda mozgott, ahogy minden lépéssel előre küzdötte magát. Nem bírja már sokáig, gondolta, hamarosan elesik és egy koszos pocsolyában fekve éri utol üldözője. Nem lehet, muszáj futni, muszáj tovább menekülni! Kabátja kigombolva, mint vitorla lobogott a két oldalán. Haja csapzottan, nedvesen tapadt homlokára, hideg verejték ült arcán.
Nem emlékezett rá, mennyi ideje fut, talán órák, napok vagy hetek óta, mióta rádöbbent, hogy üldözik. Először csak az árnyékát látta meg üldözőjének, ahogy a lábai elé vetődött, majd lépteit is hallotta, amik az ő lépteivel tartották a sebességet. Nem mert hátranézni, rettegett a gondolattól, hogy meglátja azt, aki minden bizonnyal az ...
fel
le
Tegnap akadtam ra egy hajdani foiskolai tarsamra a nemzet kozossegi oldalan. Orultunk egymasnak. Vagany, belevalo, jo fej `csaj` volt akkor is, szerencsere nem valtozott. Rovid idore ferjhez ment, meselte, de a hazassag nem volt neki valo. Bejarta a vilagot, mindenfele jo kis munkai voltak, amiert irigyseget veltem atfutni a lelkemen. Ez elgondolkodtatott.
Ha nem benaztam volna el a dolgaimat, es vittem volna valamire a szakmamban, a fo-sulival, es jo kis szaftos munkakat kaptam volna, akkor vajon boldogabb lennek ma? Tobb penzzel, tobb lehetoseggel? Persze fogalmam sincs. De igy is boldog vagyok, tul a nehezen a gyerekekkel. Szeretem oket, es ok szeretnek engem, es ez az erzes valahogy szamomra nagyon fontos, ettol sokkal jobban biztonsagban erzem magam, mintha szabadon teljesedtem volna ki. Az mas erzes lenne. Nem jobb, nem rosszabb - mas.
Szoval nem tudom. De mindegy is most mar. Minden ugy jo, ahogy van, ebbol kell kihoznom a leheto legjobbat. Hat nem?
fel
le