- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Megkérdezték tőlem, miért van ennyi dráma az írásaimban, és bevallom, ezt a kérdést már magam is feltettem magamnak. Nem lenne okom rá, hogy keseregjek, nincs több bajom, mint a korombelieknek, egy-két gyógyíthatatlan, ám kezelhető betegség, némi feledékenység, szórakozottság, kevéske patópálság, mert igazán ráérünk megtenni másnap azt, amit előző nap elmulasztottunk, ráadásul még a humorérzékem sem kopott el.
Csakhogy amint elhagyom kis otthonomat, máris óhatatlanul is érnek kellemetlen meglepetések. Elég, ha egy villamosmegállóra elmegyek a közértbe, kenyeret és egyéb elengedhetetlenül szükséges árucikkeket venni, merthogy születésemtől kezdődően rászoktam az evésre és azóta sem hagytam abba ezen szokásomat, és nincs olyan bevásárlás, amely nem szolgálna valamely meglepetéssel. Nesztelen puha léptekkel egyre magasabbra lépegetnek az árak és az egyre könnyebb pénztárcám időnként alig tudja követni őket. Nem beszélve a vásárlók viselkedéséről. A minap elég sok tételt vásároltam, ...
fel
le
Drága férfitársaim, ezúton szeretném közhírré tenni, hogy az ablakpucolás igenis férfimunka. Mégpedig a keményebb fajtából.
Ma ugyanis az enyhülés tiszteletére nekiálltam a régen került szobaablakok pucolásának. Érdekes, mindig ilyenkor csodállom meg, milyen nagyok ezek az ablakok, lesötétített szobában nem feltűnő. Megállapítom továbbá, hogy ez a munka nem nekem való, ezt már anno szegény férjem is tudta
(ilyenkor mindig visszagondolok a régi szép emlékekre)-tehát, ha nem is ő esett neki az ablakoknak, de legalább fogadott valakit, aki helyettem ügyködött.Oh, de ennek már majd harminc éve, sajnos, azóta a nyakamba szakadt e kemény férfimunka, dehát így hozta a sors. Mire végzek, úgy elfáradok, hogy már gyönyörködni sincs benne kedvem. Ezért hát arra kérlek benneteket, kedves férfiak, ne hagyjátok szenvedni asszonyaitokat, fogjátok meg ti a viledát, változott a világ, jól látni-tiszta ablakon át!
fel
le
Mostanság az ország számos pontján gombamód szaporodva nyíltak meg a Csillag konzorcium exkluzív utazási irodái. Gazdasági válság ide, fizetőképesség gyengülése oda, ez az irodalánc prosperálni látszik.
A suttogó propaganda szerint vélhetően az állam is beszállt az üzletbe, sőt még az is lehet, hogy állami tulajdon. De, ami a lényeg, akik az állítólag kiváló színvonalú szolgáltatásaikat igénybe vették, azoktól panaszt még senki sem hallott.
Azt a fizetőképes réteget célozták meg, amelynek képviselői már túl voltak a riói karneválon, néhány nílusi hajóúton, több hawaii nászúton és afrikai szafarin. Unják már a föld körüli hajóutakat, és nem elég egészségesek az űrturizmushoz. Ők azok, akik a hazai munkásosztály élharcosai közé tartoznak. Számtalan szakma kiválóságai. Van közöttük sztár segédmunkás, kétkezi milliomos, áfa-ügyintéző, értékbecslő, polgármester.
A kiábrándult turistáknak tálcán kínálja az iroda Alsótekeres vadregényes tájainak megismerését.
Harsány reklámok hirdetik ...
fel
le
Magam sem tudom, miért, ma olyan mosolygós napom van. Csendesen somolygok, mint egy fakutya. Igaz, ami igaz,elég nehéz időszakon vagyok túl- bár még a közepe felé mocorgok-
azt hittem, nem tudom soha megoldani gondjaimat, elkeseredtem, beburkolóztam a kilátástalanságba.
Aztán a nagyja mégis megoldódott. Erre gondoltam, ezen mosolyogtam. Mert valahogy mégis minden megoldódik. Türelem és kitartás kérdése az egész. Nagy akarat és kis szerencse kell ahhoz, hogy a megoldás jó legyen!
Ezt csak úgy írtam...
fel
le
Szürke, novemberi nap volt, szemerkélt az eső. A felhők sötéten és vészjóslóan gyülekeztek az égen, úgy tűnt örökre itt is maradnak. Ha lehet, ez tökéletesen illet Lilla mostani hangulatához. Fogalma sincs, mióta sétált céltalanul az utcákon, talán két-három órája is van már, de nem akart hazamenni. Nem akarta többet látni Zsoltot, el akarta örökre felejteni, az emlékét is kitörölni. Pedig muszáj lesz vele találkoznia, el kell vinnie a holmiját tőle, mégis halogatta, mintha ezzel semmissé tenné az elkerülhetetlent.
Zakatoltak a fejében össze-vissza a gondolatok, számtalanszor lejátszotta magában az elmúlt hetek, hónapok történéseit. Maga sem tudta, hogy jutottak idáig, állandóan csak veszekedtek, semmi sem volt a régi. Pedig hogy szerette! Milyen nagy szerelem volt az övék, elsöprő, magával ragadó, mindenen túlszárnyaló! És most vége, nincs többé. Ahogy ezeket a szavakat kimondta magában, valami olyan mély szomorúság lett úrrá rajta, ami semmi más érzésnek nem hagyott helyet a ...
fel
le
Nagyon utána kellene néznem, hogy megtudjam, mikor is rajzoltam utoljára. A vágy mindig is itt volt, de nem jött össze. Már annyira égetett, hogy le kellett ülnöm! Olyan nagyot, olyan jót akartam rajzolni, hogy még a saját állam is leesett volna! Aztán rájöttem, nem ölhetek most bele annyi időt.... Nem lenne ferr a nejemmel szemben, aki éjt nappallá téve babázik. Persze segítek neki, ugyanolyan fáradtak vagyunk, de ő most nem ülhet le órákra, hogy akár rajzoljon, vagy filmezzen. Így én sem tettem. A másik, hogy ezt a kis könnyű, összecsapott munkát választottam, hogy elbizonytalanodtam kicsit, mielőtt a hűdenagy alkotáshoz fogtam volna. Lehet, már el is felejtettem, hogy is kell rajzolni... vagy mittudomén.... Úgyhogy fogtam egy majdnem A4 méretű fekete kartont, és egy fehér pasztellt, majd egy radír és egy papírceruza társaságában leültem a számítógép elé. és elkezdtem. nem mértem, nem rácsoztam, csak szabad kézzel méreteztem. kiradíroztam vagy tízszer. De csak mentem előre, ha már ...
fel
le