- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Olvasgatom a "mit főzzek a férjemnek" rovat jobbnál jobb receptjeit, köztük anubis "Izékéjét", emillio "Sajttal töltött kiflijét". Nekem már csak a kelt tésztát kell összedolgoznom a leírt receptek alapján, majd kiegészítve, a kihűlt főtt krumplival, hogy nekem is legyen benne valami saját részem és a végeredmény olyan finom legyen, amit egyelőre elképzelni sem tudok...
A többit, de őszintén, csak később osztom meg veletek... :-)
Kép: Sütés előtt (még halovány volt, természetes sápadt)
Kép: Sütés után. Nem rossz, így kipirulva.
Kiflinek kifli ugyan, de formáját tekintve inkább hasonlít a buktára. Ez még nem az igazi! Azt is tudom miért.
fel
le
Öreg dzsekim meleg, de csúnya. A mosástól kissé gyűrött, zsebeinek szélét elengedte a varrás, igazából már nem utcára való. Egyáltalán nincs kedvem nyakamba venni a várost és üzletről üzletre koslatni, hogy vegyek egy újat. Mire való az internet, ha nem arra, hogy azon keresgéljünk?
Ha az ember már ingyen utazhat, akkor nem fiatal, ráadásul kissé túlsúlyos, akkor hendikeppel indul mindenféle ruhavásárlási ténykedésében. Megesett, hogy beléptem egyik pláza üzletébe és fiatal eladó kislány köszönés helyett közölte, hogy nincs a nénire való árunk.
Szóval, marad az internet és elkezdtem kutakodni, bár eleve olyan üzletet kerestem, ahol nagy valószínűséggel találok méretemnek megfelelő dzsekit. Csakhogy valamennyi keresésem kudarccal végződött, mert pusztán interneten tudnék vásárolni, azt pedig nem szeretném, mert anélkül, hogy felpróbálnám a kabátot, nem veszem meg. Ahhoz túl drága, és ha nem jó. vagy mégsem tetszik, bajlódni kell a visszaküldésével.
Rengeteg dzsekit találtam, ...
fel
le
A párkeresésből válásom után sportot űztem. Mindenáron meg akartam találni az igazit, akivel úgy összeillünk, mint a puzzle kirakó darabkái, a borsó meg a héja, a zsák meg a foltja…
Pasik jöttek, pasik mentek. Ez nem azt jelenti, hogy nagy kanállal faltam őket! Szerencsétlenségemre folyton olyan fickók akadtak a horgomra, akik nem passzoltak hozzám.
Jó néhány randevú után, amikor már tapasztalt társkeresőnek vallottam magam, rájöttem, hogy az „előjátékot”, vagyis a levelezgetést, esemesezésgetést, telefonozgatást nem szabad sokáig húzni-nyúzni, pikk-pakk találkozni kell a kiszemelt áldozattal.
Ily módon rövid bemutatkozó beszélgetést folytattam Andrással, és rögtön lefixáltuk a randi időpontját.
Annyit tudtam róla, hogy könyvelő, értelmes, a paraméterei is hozzám passzolóak. Nem is akartam első körben több infót szerezni, mint rutinos, „vén” társkereső, tudtam, hogy majd a személyes találkozónál minden kiderül. (Vagy mindenki derül?!)
A Plaza parkolójába hívott. Megmondtam neki ...
fel
le
Ma boldognak éreztem magam. Nem szárnyaló boldogság ez, hanem béke és megelégedettség.
Reggel, ebben a zord, ködös időben lebonyolítottam a bevásárlásomat, bajok és gondok nélkül.
Pedig félve indultam el, az úttest nedvességtől fénylett, ilyenkor nem nehéz megcsúszni a kocsival. Aztán féltem a tömegtől, a zajoktól, a lökdösődéstől.
De nem történt semmi rossz.
Hazaérve, éppen kipakoltam, mikor eljöttek a keresztfiamék. Születésnapja volt, felköszöntöttem és egy kávé és krémes mellett elbeszélgettünk.
Később telefonon hívott egy barátnőm, majd egy órát társalogtunk, kitárgyaltuk örömünket-bánatunkat, viccelődtünk, bosszankodtunk és jókat nevettünk(magunkon), ahogyan mindig.
Most pihenek és jóleső érzettel kostatálom, boldog volt ez a napom. Nekem már ilyen kevés kell a boldogságoz.
Kevés?- Ó, nem is olyan kevés a nyugalom és elégedettség ebben a mai zaklatott világban...
Ilona
Kép: net
fel
le
1) Gyerekbicikli
----------
- Drágám, mindjárt itt vannak a vendégek, tedd el a gyerekbiciklit az
előszobából!
- Na de szívem, hát Lakatosék nem lopnak!
- Tudom. Csak nehogy felismerjék...
----------
2) Kurva feleség
----------
A válóperes tárgyaláson a bírónő megkérdi a férjet:
- És miért akar elválni?
- Mert a feleségem egy kurva.
- Ha jól értettem, durva?
- Nem, hanem kurva, "k"-val, mint "kegyed"!
----------
3) Tagadó mondat
----------
- Pistike, mondj egy tagadó mondatot!
- A Gyuri megette az uzsonnámat.
- De hát hol van ebben a tagadás?
- A Gyuri tagadja.
----------
4) Kettő van
----------
Egy sofőr kereket cserél. A szomszéd kertből kijön egy kisgyerek, és
nézi a szerelést, de közben mindenre megjegyzést tesz. Amikor a pasas
előszedi a csavarkulcsot, a gyerek odaszól:
- A papámnak ebből kettő van.
S ez így megy megállás nélkül. Bármihez nyúl is az autós, a gyerek
megjegyzi:
- A papámnak ebből kettő van.
A vezető végre ...
fel
le
Sötét van, lóg az eső lába a tegnapi szinte tavaszi időjárással ellentétben. Ki is használtam azt a szép időt, az utcát rendberaktam, végre az aranyvessző levelei is lepotyogtak nagyjából, aztán az előkert következett, de ott az orgonán még mindig van levél. Azért jelentem, lassan már a kinti munkák végére értem, már csak a hatalmas hortenzia bokrom van hátra, amit akkor szoktam visszavágni, mikor a fagy már megkapta, a levágott részekkel betakarom. Még az aknában a vízórát is téliesítettem, azaz ronggyal és fóliával burkoltam. Tőlem jöhet a tél...
A mai sötétségben asztalosnak szegődtem. Próbaképpen a legutóbb-korára való tekintettel derék kutyámat bezártam a lakásba, mikor elmentem itthonról, mert féltem őuraságát. Jah, most már az az időszak következik, amikor megfordult a dolog, nem ő őriz engem, hanem én őt. Ez van.
Tehát bezártam és szomorúan tapasztaltam, hogy a nyáron gyönyörűen lefestett ajtóm csupa karmolás lett. Találtam egy panel-parketta darabot, ma kifűrészelgettem ...
fel
le
Ami égetni való volt, mára majd egy szálig elfogyott. Ami falevél még azóta lehullott, az éjjel biztosan megfagyott. Azon töprengek most, egy hónappal később, hová tüntessem, ami egyelőre jó helyen, de ott maradt.
Ráérek akkor agyalni ezen, ha kitavaszodik, amikorra elporlad a falevelek több, mint fele, addig is a földet védi a fagytól az avar, ami takar, nem haszontalan. A maradékot, amit úgysem fogok tudni megállni, hogy ne kotorjam össze, mert a szél szanaszét hordta, vitte, köztünk a kerítésen fennakad, ennek köszönhetően a területen megmarad. Égetni való. Majd a tavasszal a süllyesztett vashordóban bevégzi, a hamuja se legyen haszontalan...
Így telnek napjaim, és már alig várom - pedig még tél sem volt - hogy ismét kitavaszodjon...
fel
le
A tévé előtt ültem, amikor a feleségem megkérdezte:
- Mit nézel?
- A port.
Ezután veszekedni kezdtünk...
A feleségem azt mondta, ad egy támpontot, hogy mit szeretne
születésnapjára:
- Legyen vörös,és 3 másodperc alatt érje el 0-ról 100-at!
Ajándékoztam neki egy piros fürdőszobamérleget.
Ezután veszekedni kezdtünk...
A feleségem a tükörben magát nézegetve azt mondta:
-Rettenetesen nézek ki, öreg, kövér és ráncos vagyok. Most tényleg
szükségem volna egy bókodra!
Azt mondtam:
- De a látásod nagyon jó.
Ezután veszekedni kezdtünk...
Elkísértem a feleségemet egy osztálytalálkozójára. Egyik volt
osztálytársa egyik poharat a másik után ürítette ki,és alaposan berúgott.
Megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e?
Persze, felelte. Együtt jártunk, és amikor vége lett, elkezdett inni, és azóta nem tudta abbahagyni.
- És még mindig ünnepli? - kérdeztem.
Ezután veszekedni kezdtünk...
A Tescoban megkérdeztem a feleségemet, hogy ne vegyünk-e egy láda
sört 3000 ft-ért. ...
fel
le
Tizenegy éves koromban volt egy kétoldali koponyatörésem. Orvosilag halott vagyok, mert nem kaptam azonnali szakszerű ellátást, sőt. Ahelyett, hogy mentőt hívtak volna hozzám, még hátravittem lenyergelni lovamat (nem volt még tudható, hogy nagy a baj - stramm gyerek voltam), majd ennek végeztével rosszul lettem. A fülemből, orromból vér szivárgott, szédültem, a továbbiakra nem is emlékszem már, csak elmesélésből tudom.
Nagyszüleim átöltöztettek lovasból városi ruhába (pedáns, városi ember nem megy lószőrösen orvoshoz..!), beültünk a kocsiba, elindultunk a kórházba. Közben csatlakozott anyukám is, és mentünk tovább a kórház felé. Ott aztán hamar diagnosztizálták a problémát: kétoldali koponyaalapi törés. Megröntgeneztek, és sok egyéb nagyon fájdalmas vizsgálatot elvégeztek (nem emlékszem másra azokból az időkből, csak erre a fájdalomra), majd megállapították, hogy ezt műteni nem lehet, ellenszenves csipogó gépekre bíztak, és közölték szegény, aggódó édesanyámmal, hogy vagy megmaradok, ...
fel
le
Ne mondjátok, hogy vitriolba mártottam a tollam hegyét! Mert nem tettem!
Ötven év után most találkoztunk az általános iskolai osztálytársakkal, majd az egész évfolyam együtt ebédelt.
Felkészítettem magam ahhoz, hogy hozzám hasonló öregasszonyokkal és öregemberekkel találkozom, mert fél évszázad mégiscsak hosszú idő az ember életében.
No, de erre nem számítottam!
Az osztályunkból 10-en már a felhők fölül néztek bennünket, a maradék huszonháromból tizennégyen jöttünk össze, és mindössze öt embert ismertem meg. Lehet, ha nem látnám magam nap, mint nap, akkor nem ismertem volna magamra sem.
De nem is az az érdekes, hogy súlyban szinte kivétel nélkül szépen gyarapodtunk az évtizedek alatt, hanem az, hogy nem volt jó hangulata az egésznek! Mindenki megkeseredett, sors tépázta ember. Hiába próbáltam régi csínyjeink felidézésével jobb kedvre deríteni a társaságot, kudarcot vallottam.
Az ebédnél sem igazán oldódott a hangulat. A szemben ülő házaspár például arra koncentrált, hogy ...
fel
le