- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tizenegy éves koromban volt egy kétoldali koponyatörésem. Orvosilag halott vagyok, mert nem kaptam azonnali szakszerű ellátást, sőt. Ahelyett, hogy mentőt hívtak volna hozzám, még hátravittem lenyergelni lovamat (nem volt még tudható, hogy nagy a baj - stramm gyerek voltam), majd ennek végeztével rosszul lettem. A fülemből, orromból vér szivárgott, szédültem, a továbbiakra nem is emlékszem már, csak elmesélésből tudom.
Nagyszüleim átöltöztettek lovasból városi ruhába (pedáns, városi ember nem megy lószőrösen orvoshoz..!), beültünk a kocsiba, elindultunk a kórházba. Közben csatlakozott anyukám is, és mentünk tovább a kórház felé. Ott aztán hamar diagnosztizálták a problémát: kétoldali koponyaalapi törés. Megröntgeneztek, és sok egyéb nagyon fájdalmas vizsgálatot elvégeztek (nem emlékszem másra azokból az időkből, csak erre a fájdalomra), majd megállapították, hogy ezt műteni nem lehet, ellenszenves csipogó gépekre bíztak, és közölték szegény, aggódó édesanyámmal, hogy vagy megmaradok, ...
fel
le
Ne mondjátok, hogy vitriolba mártottam a tollam hegyét! Mert nem tettem!
Ötven év után most találkoztunk az általános iskolai osztálytársakkal, majd az egész évfolyam együtt ebédelt.
Felkészítettem magam ahhoz, hogy hozzám hasonló öregasszonyokkal és öregemberekkel találkozom, mert fél évszázad mégiscsak hosszú idő az ember életében.
No, de erre nem számítottam!
Az osztályunkból 10-en már a felhők fölül néztek bennünket, a maradék huszonháromból tizennégyen jöttünk össze, és mindössze öt embert ismertem meg. Lehet, ha nem látnám magam nap, mint nap, akkor nem ismertem volna magamra sem.
De nem is az az érdekes, hogy súlyban szinte kivétel nélkül szépen gyarapodtunk az évtizedek alatt, hanem az, hogy nem volt jó hangulata az egésznek! Mindenki megkeseredett, sors tépázta ember. Hiába próbáltam régi csínyjeink felidézésével jobb kedvre deríteni a társaságot, kudarcot vallottam.
Az ebédnél sem igazán oldódott a hangulat. A szemben ülő házaspár például arra koncentrált, hogy ...
fel
le
Reggel még csendesen szemerkélt, kicsit összetörten ébredtem, mert a kutyust ajnároztam, sirdogált, neki is fájnak ilyen időben az izületei.
Az etetőben virgonckodtak a madarak, néztem őket egy darabig, majd kitakarítottam, megpucoltam az étkezőben az ablakot. Bár voltak még terveim a mai napra, úgy döntöttem, ma pihengetek, amihez elkészítettem az "alapot", azaz az 5 perces fánkomat. Igaz, 15 perc lett belőle, dehát nem lóverseny az élet.A lényeg, hogy finom lett...:-))
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
fel
le
1) Dagadt tanárnő
----------
A dagadt tanárnő a gyerekeket kérdezi:
- Na, ki tudja megmondani nekem, hogy mit ad nektek a tyúk?
- Tojást!
- Nagyon jó! És azt meg tudjátok mondani, mit ad nektek a kecske?
- Kecsketejet!
- Bravó! És mit ad nektek a tehén?
- Mindenféle rohadt házifeladatot meg dolgozatot!
----------
2) Toyota yaris
----------
Az öreg székelyt felhívják a rádióból:
- Gratulálunk, nyerhet egy vadonatúj Toyota yaris gépkocsit, ha megfejti
a találóskérdést. Mi az: Négy ajtaja van, szürke és kerekeken gurul?
- Autó.
- Neeem, nem rossz, de mi a Toyota Yarisra gondoltunk, tudja mit: kap még
egy esélyt. Mi az: 4 kereke van, kevés benzint fogyaszt és légzsák is
van benne?
- Autó.
- Nem! Ez sem rossz, de mi megint a Toyota Yarisra gondoltunk.
- Tudja mit, én is kérdezek egyet! - Mondja a székely. Mi az: sarkon
áll és árulja a testét?
- Mi sem egyszerűbb ennél: Kurva.
- Háát, ez sem rossz, de én anyádra gondoltam...
----------
3) Vérátömlesztés
...
fel
le
Végre kimozdultam a holtpontról! Mivel a változatosság kedvéért megint esik az eső egész nap, azt mondtam magamnak, elég volt a tespedésből, tán ezt(mármint a semmit) akarom csinálni egész ősz végén és télen?
Gyorsan összeállítottam a tegnap elmaradt máglyrakást, mert holnap jönnek a gyerekek, jó lesz a kávé mellé, aztán nekiestem a konyhaszekrénynek. No, nem ittam semmit, csak kirámoltam az egészet, jujj, de borzasztó, ez az, amit nem szeretek csinálni. A lényeg, hogy kisuvickoltam az egészet, kívül-belül lemostam,kidobtam egy kosárravaló szorgosan gyűjtögetett tejfölöspoharat meg egyéb szerzeményt, úgyhogy ragyog az egész, mint a majom feneke.
Emlékszem, egyszer szegény Tolnay Kláritól megkérdezték-mikor már nem szinészkedett,-hogy mit csinál egész nap? -"mindig van a lakásban egy fiók, amit ki kell takarítani"-mondta szerényen. Hát most én is ezt teszem, bár sohasem szinészkedtem...:-)))
Kellemes hetet mindenkinek!
fel
le
Vízbe minek fúlnék, kibe más fúlt? arra szorúlnék?
Íze cser-íz, szaga réz; dög-levet innya nehéz.
Kissé érthetetlen ez a két sor, amint csenkeszfai Poóts András mesterkedett össze, valamikor az 1780-as években. Akkor talán nem számított rébusznak: Költőnk azt fejtegeti, minek venne el olyan asszonyt, akinek a férje belehalt a házi boldogságba? Nem szorul özvegyre, inkább a szüzek közül válogat, és válogatott is, pedig hol református, hol katolikus papként próbált megélni. Egyházi feljebbvalói nem is nézték jó szemmel ezt a nagy válogatást, és szegény Poóts András nem egyszer került börtönbe, ahol ugye se szűz, se özvegy.
Könnyebb a második sor, főleg ha tudjuk, hogy a régi magyar nyelvben a réz szó nemcsak fémet jelentett – még ma is értjük, ha nem is használjuk, mit tesz az, berezelt.
Nagy igazságtalanság ez, András uram! Nem minden asszony igyekszik szabadulni a házasságból, vagy nem azon az áron, hogy az élete párját agyonveri. Ritka eset volt ez akkor is, amikor urak és ...
fel
le
Jújj...A hátam közepe sem kívánja ezt az időt! Sötét van,hideg és nedvesség. Szó szerint semmire sem való. Mivel korábban elég sok volt az őszi teendő, hanyagoltam mindent mást, arra gondoltam, rövidesen alkalmam lesz bepótolni az elmaradottakat, például a benti munkák mellett végre lesz időm egy kis írogatásra kézimunkára, olvasásra, rejtvényfejtésre. Hát most itt lenne a nagy alkalom, de sajnos a fejemben is sötétség lett, itt tipródom, mert semmihez nincs hangulatom. Csak én vagyok így?
Azért egy lángossütéssel enyhítettem morózus kedvemen, hamar elkészült és finom lett, tejfölösen, sajtosan...
De mi lesz télen?
fel
le
Ráéreztem tegnap, hogy vár még engem valami vagy valaki odakint, úgy nem múlhat el év, hogy még egy-kétszer ne lássam a kis kertem. Éppen eleget leszek bezárva a négy fal közé, amikor fogcsikorgató hideg szél fúj, leesik a hó. Felkerekedtem hát. Az idő is nekem kedvezett, kellemes őszi nap elé néztem, amire kiértem, a munka meg rám várt, tehát nem késlekedhettem. Különben is fűrészelni volt igen nagy kedvem. Minden álmom és vágyam valóra vált és amikor végeztem, és az utolsó szemig behordtam, már csak a dugványozás volt vissza... De, mint éhes disznó, aki makkal álmodik egyszer csak megjelent a szemem előtt... Amikor megláttam, meglepetésemben felkiáltottam, de senki se hallotta, talán egyedül a vaddisznó, mert el is futott, mint a nyúl, pedig hej de nagy kedvem lett volna vele farkasszemet nézni, megszelídíteni vagy legalábbis lefotózni. Nem is bántam, hogy nem várta meg, mert igen ronda egy állat szegény!
Izgalmas volt, a meglepetés is sikerült, csak az idő volt kevés, mégis azt ...
fel
le