- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
A fehérvári úti piac előtti betonozott teret két hete elfoglalták a fenyőfa árusok. Közöttük és mellettük keskeny mezsgyén közlekedhetnek a járókelők, akik ha akarják, ha nem, pillanatok alatt tisztában vannak az árakkal. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy nem nagyon fogyatkozik a fenyőfák halmaza, pedig itt mindenki találhat ízlésének és pénztárcájának megfelelőt.
Keresem ennek az okát, csakhogy a különböző válaszok egyikében sem vagyok biztos.
Amik iránt egyértelmű a fizetőképes kereslet, azok a levágott ágak, amelyeket a nyugdíjasok ás az egyedülállók vásárolnak. Elég két-három ágacskát beletenni egy nagyobb vázába és máris megvan a karácsonyi hangulat.
Nálam évek óta műfenyő van. Nincs illata, de nem is hullik belőle a tűlevél. Holnapután jön a húgom.
Vele kezdődik a karácsony.
fel
le
"A legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után."(Cicero)
Életet mentett, és belehalt...
Vigasztaló
Nicholas Wolterstorff, amerikai filozófus-professzor Korai sirató című megrendítő vallomásából (naplójából) értettem meg, hogy már-már elviselhetetlen, és talán örökig tartó fájdalmam, gyászom – anyaként megélve azt – természetes, mert életemből itt e földi létben immár örökre hiányzik valaki…– valaki, aki a világon a legdrágább kincseim egyike: a fiam, a szívem egy darabja.
És mégis, így is, nélküle is, élnem kell tovább, azzal a tudattal is, hogy ez esetben talán soha nincs elengedés, nincs gyászfeldolgozás, gyászmunka… E szavak üresen kongva – és bocsánat érte, de közhelyként – jegesen koppannak a szívemen, és hullnak porba évek óta.
A könyv rólam is szól. Rólam, és gyászomról, amit vállalnom kell, ha már megtörtént ez a szörnyű, mérhetetlen igazságtalanság.
Ha szeretetemre méltó volt, méltó arra is, hogy amíg élek, gyászoljam Őt...
...
fel
le
Azt mindig tudtam, hogy az élet tele van buktatókkal, de ennyi buckára, buckalakóra azért nem számítottam, hiszen ez itt kertváros akar lenni. A minap is, még meg sem melegedett nálam, mielőbb szabadulni szerettem volna tőle, máris kopogtatnak az ajtómon nem először és csak szaporodnak..., persze hogy felváltom, de előtte még prüszkölök egy keveset... Nekem is csak a gondot okozza és fokozza.
A lányom is mielőbb szabadulni próbál tőle, ahelyett, hogy spórolna vele rosszabb időkre gondolna, velem váltatja fel, az aprópénzem meg egyre csak fogy... és ez senkit sem hat meg.
Hol van itt a józan ész?
Látnák csak magukat az eladók, amikor átveszik, látszik rajtuk az öröm és imába foglalják a nevét is annak, aki mindezt kitalálta. Hát még én, aki mielőbb szabadulni próbálok tőle több-kevesebb sikerrel, ugyanis épp most kezdtem leszokni a nassról.
Soha jobbkor, nem én mondom: "Nem örülnek az Erzsébet utalványnak!" - mondja... Nem is értem, hogy ezt a meglátását a lányom ...
fel
le
1) Kozmetikusnál
----------
A szupermarketben a biztonsági őr csodálkozva látja, hogy egy szőke
nő a zöldséges részlegnél telerakja a kosarát uborkával, majd amikor
megtelt, visszarakja őket a polcra. Miután a nő ezt vagy háromszor
megismétli, odamegy hozzá és megkérdezi, miért csinálja ezt.
- Most voltam kozmetikusnál - mondja a szőke - és azt mondta, hogy jót
tesz az arcbőrömnek az uborkapakolás...
----------
2) Superman
----------
Superman meséli:
- Te Batman, képzeld, ahogy repülök, meglátom a Macskanőt egy tetőn,
amint széttárt lábakkal meztelenül fekszik egy matracon, és kéjesen
vonaglik. Annyira megkívántam, hogy odarepültem, s durr bele...
- És nagyon meglepődött a Macskanő?
- Hát igen... de közel sem annyira, mint a Láthatatlan Ember...
--------
3) Mosás
--------
A házaspár elhatározza, hogy mostantól kezdve, ha egyikőjük
megkívánja a másikat, az lesz a jelszó, hogy "mossunk géppel", így a
gyerek nem érti meg, hogy mire gondolnak.
Első este ...
fel
le
Nem szeretek kimozdulni a lakásomból, mert megbolondulni látszik az egész város. Egymás sarkát tapossák az emberek, hogy karácsonyi ajándékot vegyenek szeretteiknek, bizonyítandó, hogy mennyire fontosak számukra.
No, de kérem!
Minél nagyobb a szeretet, annál értékesebb az ajándék?
Nem kétnapos az igazi szeretet! Nem kötődik a karácsony két napjához! Vagy ha bárki úgy érzi, hogy nincs igazam, annak a lelke rajta!
Az én szeretetem az év háromszázhatvanöt napjára szól, és nem költök értékes ajándékokra, csupán odafigyelek a páromra, s igyekszek segíteni neki abban, hogy teljesülnek a tervei, vágyai, elképzelései. A hétköznapokon is. Érdekes módon, ezzel ő is így van.
Barátaimmal is hasonlóképpen vélekedünk! Ám kérés nélkül is egy emberként ott vagyunk, ha valaki közülünk segítségre szorul.
ÉS EZ ÍGY A JÓ!
fel
le
Az ember azt gondolná,hogy ilyen tájt kevesebb a dolog és több jut a pihenésre...
És mennyire de nem így van :D
Pedig a kert már szépen beszalmázva várja a telet,talán az a pár káposzta ami még kint van,szeretne bejönni kamrába,de el kell keserítsem őket,hogy biza maradnak,mert a libák imádják,és mivel képtelenek voltak megfejesedni,így kint maradnak libaeleségnek.A nagyja már úgy is bent van,így nem kesergek.
A sütőtökök is szépen beértek,ami azért csoda mert nem is ültettem tavasszal,így kicsit későn keltek ki és necces volt hogy valaha is napsárga köntösbe bújnak.De ugye minden jó ha a vége jó alapon,már a fáskamrában vannak mind,és ott ragyogják be a teret lehetetlen sárga színükkel.Örülök nekik nagyon,mert így lesz sok magom amit még a tél előtt elrejtek a szalma alá és megjelölöm,hogy tavasszal kitakarva segítsem a csírázásukat.
Idén ősszel végre a faültetés is megvolt,2 régi fát ültettem át és 1 új kapott méltó helyet a szentélybe,azaz a kert jobb oldalán,ahol szépen ...
fel
le
Keszulodes. Iden valahogy idot akarok az unnepre, nem munkat. Ugy gondolom, fenyot sem veszek, eleg a koszoru. A fozocskezest is redukalom. A velem elok ha tobbet akarnak, oldjak meg. Nem sutom agyon magam. Epp csak bejglit, mert milyen mar az, hogy boltit vegyek. Azt azert megsem.
Egyszer mar volt ilyen, de milyen a megszokas: hianyzott a karacsonyi surges-forgas. Kivancsi vagyok, iden is hianyzik-e majd.
Nektek is kivanok kellemes keszulodest az unnepekre. Koszonom, hogy vagytok, orulok, hogy ratok talaltam!
fel
le
Itt jár a kertek alatt az öreg tél apó, s viszi a jó emebreknek a csokit, a virgácsot a élénkebb gyerekeknek. Kívánom, hogy mindenki ünnepe olyan legyen amilyet szeretne és álmodik.
Én már csak a békére és a nyugalomra vágyom, de megkapom, hiszen a családom dolgozó tagjai későn érkeznek, s már elkészítettem a menűt.
nem nagy dolgokat, hanem inkább egy beszélgetős estét kívánunk eltölteni, hiszen a rohanásban senkinek nincs ideje semmire, de ma összejövünk és itt alvós este lesz, mikor a lányom és párja eljönnek, csak regegl robognak tovább. Nem negy kérés, de hálás vagyok, hoyg megadatik, hiszen a fiam messze van Ő telefonon értekezik majd velünk, de az egészen más, mint ha itt lenne velünk.
Nyárom megyek hozzájuk két hétre, mert közös programokat beszéltünk meg. Egy része ajándék, egy része vágyálom telejsítése, hogy újabb egy évvel elszek öregebb, s késve ugyan, de bepótolva találkozunk, mert januárban hideg és kellemetlen időjárás van a szigeten, tudom már voltam, és sajnos egy ...
fel
le
Már nagyon esedékes volt a kombi hűtőm leeresztése.
Mivel reggelre jól ráreccsentett, -7 fok volt,elérkezettnek láttam az időt erre a nem kellemes de hasznos műveletre.A húsfélék a hűtőládába lettek pakolva,a zöldségfélék hűtőszatyrokba és minden ment ki a teraszra.
A fagyasztóm pedig szépen enged lefele.Igaz kicsit rásegítettem meleg vízzel,így nemsokára folytathatom a munkát a takarításával és utána a jégmentes,tiszta fagyasztóba lehet visszapakolni.
Ez az a munka,amit nyáron nem lehet csinálni,mert a hőségben minden megromolna.
Mire kész lettem mindennel és vissza is pakoltam,bizony jól átfagyott kezem-lábam,de legalább most már átláthatóbb,tudom mi hol van.
Most aztán megyek és csinálok egy jó forró kávét,mert megérdemlem :)
fel
le
"Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt."
/Johann Wolfgang von Goethe/
Amikor az utolsó vacsorát költöttük el a befogadó családommal Svájcban, - na nem úgy mint azt a bizonyos utolsó vacsorát, hisz még mindig élek - aznap is elmeséltem nekik, hogy a nap folyamán micsoda kalandokban volt részünk a munkatársnőmmel és miken nevettünk aznap hatalmasakat és megállíthatatlanul. Magyarán, hogy miken röhögtük magunkat könnyesre.
És aznap meglepődtem, mert váratlan bókot kaptam, aminek még ha nem is értettem minden szavát, megváltoztatta a magamról alkotott képet. Mert én magamat sokszor csak egy zsörtölődő diktátornak látom, aki ugyan remek szervezőképességű, de pont ezért zsarnok is sokszor, s ugyanakkor félénk és visszahúzódó, ahogy anyám beleégette az agyamba: magamnak-való vagyok. Aki pedig magának való, az nem való másnak, a jó ég tudja, a zuram is mit eszik rajtam.
De aznap azt mondták, hogy barátságos ...
fel
le