- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2012. július 23.-i jegyzet:
Létezem még, csak nem jegyzeteltem egy ideje, mert lusta voltam hozzá. A napjaim egész jól teltek, kedélyállapotot illetően megint volt egy jobb időszakom, vagyis még félig-meddig tart. Terveztem, hogy most pótolok mindent, amit nem írtam le, csak közben a felét elfelejtettem annak, ami történt velem eddig. Jellemző.
Közgyógyom még mindig nincs, nem tudom, hogy meddig kell még várni.
A kivizsgálás folyik, továbbra is gyanú van a lupuszra, de az értékeim még nem elég rosszak hozzá, addig nem mondják ki.
Az étvágyam továbbra is minimális. Rosszul vagyok az ételtől, azonnal vissza akar jönni, meg szinte kedvem sincs enni. Hiába eszem, a gyomrom akkor is nagyon ég. Hiába vagyok teli - már amikor eszem - akkor is szétmarja a sav az egész gyomromat, meg a nyelőcsövemet. Kellenének a bogyók.
Ami a hangulatingadozást illeti, most volt egy jobb időszak - ahogy fentebb is mondtam. Sikerült elterelnem a figyelmemet. Közben a Gergő is jelentkezett, ennek is ...
fel
le
Ide nekem a verőfényt is! Ugyanis addig, amíg nem látom teljes megvilágításban a porcicákat, és nem tárhatom ki az ablakokat, én bizony nem állok neki. Még mindig teljes félhomályban próbálom magam meggyőzni a takarítás fontosságáról, értelméről, hasztalan. Nincs sok köszönet benne, mert a halogatással is csak felidegesítem magam. Amolyan tessék-lássék, nyűglődősen teszem a dolgom. Érdekes, amint egy picit is kidugja a fejét a nap, én már tűkön ülök.
Neki is indultam tegnap, hogy eleget tegyek a hatóságok kérésének, ha már egyszer eszükbe jutottunk annyi évtized után. Hamar letudtam a dolgot, hiszen én az ilyen húsba vágó kérdésekben naprakész vagyok, úgy is mondhatnám minden ehhez szükséges papírokat, leleteket őrzök, mint tyúkanyó. Csak az szomorít el kissé, ha eszembe jut, ki fogja majdan ezt helyettem elvégezni és ki lesz az a bátor "vállalkozó"..., de hamar elhessegetem, még a gondolatot is.
Inkább egy kalap alatt szívemhez szorítottam a vadiúj bankkártyámat, bár ...
fel
le
Nem írtam néhány napig, de ma már annyira elkenődtem, gondoltam, talán megosztom, mert így könnyebb elviselni a dolgokat!
Tehát a napokban szédszedték a pincében az összes lefolyócsövet, mert fent a WC-t pumpálni kellett, hogy lefólyjon. A csöveket kitisztították, de a fürdőszobában egy 1m-es szakaszhoz nem tudtak hozzájutni,ott mindent össze kellett volna törni.Mindegy, megoldom, majd veszek lefolyótisztítót, vagy 3 l-t és belezúdítom.
Aztán jött a vill. szerelő, ő a boylert szedte szét, hála, már van melegvíz. Utána én jöttem a lomeltakarítással.
Tegnap aztán kipihentem magam egy kicsit, ma reggel a nagy örömömet megakartam írni a barátnőmnek, hát nem hittem a szememnek! Gyerekek, az egész gmail levelezésem a légbeszállt, az összes levéllel, címmel, mintegy ezer versemmel, kincseimmel, amit ott tároltam! Egyszerűen nincs, új levelezést kellett nyitnom, azt sem tudom, hogyan működik. Rámjött a pityergés, nem tudom, mit csináljak! :(
fel
le
2012. június 11.-i jegyzet:
A hétvégén meghalt a Gergő mamája. Nálunk volt, innen ment ma suliba, de hazaküldték, mert nem tudott tanulni. Mondta, hogy inkább hozzánk jött vissza, mert nem bír egyedül otthonmaradni. Annyira összetört bakker, hogy az már nekem is fájt. Azt mondta abbahagyja a sulit is, öngyilkos lesz, meg hogy eltűnik és senki sem fogja megtalálni. Próbáltam neki érvelni, bár magamról is tudom, hogy ilyen helyzetben sz@rt sem ér az ember vele, mert a másikat semmi sem érdekli ilyenkor. Kibukott és elviharzott. Nem bírtam elérni sem, kikapcsolta a mobilját, engem meg szétvágott az ideg, úgyhogy beültem a kocsiba és pásztáztam a környéket. Betojtam, hogy csinál magával valamit. Nem találtam, szóval ideges voltam nagyon. Aztán pár óra múlva felcsengetett. Beszélgettem Vele, apu is próbált, mint "öreg róka", hátha hallgat rá. Kicsit lejjebb is higgadt. Most nyugodt vagyok, hogy nem úgy kell lefeküdnöm, hogy azt sem tudom él-e még a legjobb barátom.
fel
le
2012. május 31.-i jegyzetem:
Ma voltam a Dokimnál. Ráírt a beutalóra pár dolgot, így majd a kórházban már tudni fogják, hogy milyen irányba induljanak el, melyik autoimmun betegséget keressék, bár most a lupuszra gyanakodnak. Említettem neki a gyomorfájást, meg az egyéb kellemetlenségeket, amik vele járnak és mondta, hogy valószínűleg reflux. Majd azt is megnézik. A közgyógyra is rákérdeztem, azt mondta, hogy még nem tudja mi van vele. Most két gyógyszert szedek, a Naftilongot, meg a Cordaflexet - ez 'kísérleti' gyógyszer most és csak akkor kell alkalmazni, ha nagyon erős az érgörcs. Mondtam a hízást, fogyást is. A hízásnak örült, a fogyásnak nyilván nem.
fel
le
1) Abszolút sovány 2.
----------
- Ki az abszolút sovány?
- ???
- Akire a biológiaóra végén rámutat a tanár, és azt mondja: "A
csontvázat pedig vigyétek vissza a szertárba!"
----------
2) Tárgyalás
----------
Bíró:
- A következő személyt, aki megszakítja a tárgyalást, hazaküldöm!
Fogoly:
- Élljen!
----------
3) Lefeküdtem egy betegemmel
----------
Egy részeg meséli a másiknak:
- Ha kitudódik, hogy lefeküdtem az egyik betegemmel, nekem végem van!
- Ugyan már, egy csomó orvosról hallottam, hogy elcsábította a
betegét!
- Az lehet, de én állatorvos vagyok!
----------
4) Három here
----------
Egy fickó 3 herével született, állandóan torzszülöttnek érzi
magát, tele van gátlásokkal, a nőkhöz se mer közelíteni. Végül sok
tépelődés után pszichológushoz fordul:
- Ember! Más ezzel büszkélkedne! Ez nem fogyatékosság, ez a genetika
áldása!
Pár terápiás beszélgetés után hősünk az egyik nyilvános WC-ben
odaveti a mellette vizelő fickónak:
- Uram! ...
fel
le
2012. május 14.-i jegyzet:
Ma reggel megint megkezdődött a heti infúziós kezelésem. Már korábban is kellett volna mennem, csak 2x benyaltam valami vírust és addig nem lehetett. 2 óra alatt csöpögött le a koktél, én addig majd' elaludtam. Nem tudom, hogy az időtől voltam-e olyan kómás, vagy valamelyik gyógyszertől. Mire lecsöpögött, apu már ott volt. Mindig elém jön, mert mindig rosszul vagyok az infúzió után és nem kockáztatunk, hogy kiskanállal kelljen felszedni a buszon. :-D
A Gergő hívott, hogy a mamája összetörte magát, eltört a karja. Elfelejtette, hogy nincs meg a jobb lába és fel akart állni. Azt mondta a Gergő, hogy nincs is igazán képben, dadog is. Gondolom az sem használt, hogy beütötte a fejét. Nem tudták megműteni még a kezét, mert a cukrát nem bírják beállítani.
fel
le