- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Nem is azt akartam levenni a szekrényem tetejéről, hiszen a kuktámban szoktam feltenni főni héjában a krumplit?!... Őrület, hogy mennyire keverem a mozdulatokat, ráadásul nem is egyszerű, mert kis lépcsőről értem így is csak el a párologtató edényeimet...
de ha már levettem, akkor most másként fogom elkészíteni a rakott krumplit, adva van hozzá ugyanis minden, no persze, mert beszereztem...
Kivételesen, és ez újdonság számba megy nálam, meghámoztam a krumplit és most párolom az edényben, mint a spenótot szoktam, meg karfiolt, és egyebeket, talán kicsivel tovább kell majd, puhulásig, de a végeredménynek jónak kell lennie. Nem mérem az időt... Közben meleg vízben a megmosott tojásokat feltettem 10 percig főni lobogó sós vízben.
A debreceni, mert az megmaradt még a szilveszter éjszakából, mostanra felengedett a fagyhalálból... Jó lesz az! Akad még egy kis füstölt szalonnám is, majd azzal megbolondítom, amikor megy a sütőbe, miután meglocsoltam egy tojással elkevert tejföllel. A ...
fel
le
2012. augusztus 13.,-i jegyzet:
Apu kórházban van egy hete, ma kaptuk meg egy újabb vizsgálatának, a szív uh.-nak az eredményét. Rendben van. Mivel az eredményei sorra jók lettek, ezért ha szerdáig nem lesz gond, akkor hazajöhet.
A savlekötő nagyon jól használt pár napig, de ma valami nem jó. Hiába vettem be és hiába is ettem, a sav marja a gyomromat, a nyelőcsövemet, meg hányingerem is van. Megvan az én eredményem is, túl vagyok a gyomortükrözésen. Nem volt olyan vészes, mint ahogy beálították nekem páran. Nem élvezetes persze, de belehalni sem kell. Elfogott a hányinger, mikor levezették azt a csövet, meg amikor kihúzták, de róka nem jött, mert ugyebár üres gyomorral mentem, jó éhes is voltam emiatt. Mikor levegőt fújtak be, az kicsit feszített, de ennyi. Az eredmény hála Istennek jó, nincs nagyobb baj, mint amiről eddig is tudtam. Szednem kell tovább a savlekötőt és folytatom a diétát.
fel
le
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén ...
fel
le
2012. augusztus 7.-i jegyzet:
Kb. úgy éreztem ma magam, csak a dudálás maradt el. Lejártam a lábamat. Mennem kellett a körzeti orvoshoz, aki 11-kor rendelt, de én fél 11-kor keltem csak fel, szóval kapkodtam, mert negyed órám volt arra, hogy tusoljak-egyek-fogat mossak. Nem szeretek a rendelés közepére odaérni, mert ezren vannak addigra. 10 perce folyt a rendelés, mire odaértem, de csak egyvalaki volt előttem. Beszéltünk a gyomortükrözésről, jövőhét hétfőn mehetek, de csak mert sürgős esetként küld. Éljen a protekció. :-D A kezemről is szó esett, megnézte, de már nem volt olyan ronda, mint a napokban. Elég hamar megjártam az egészet, úgyhogy utána bementem apuhoz a kórházba. Elidőztem másfél órát ott, beszélgettünk. Még nincs eredménye az ultrahangnak, de holnap már lesz. Aztán el kellett mennem vásárolni, azzal is elment egy csomó idő, mert kaját is kellett vennem, meg vettem másik fejhallgatót, mert az előzőnek a zsinórját szétrágta a kutyám. Mennem kellett tovább, kellett vennem ...
fel
le
2012. július 23.-i jegyzet:
Létezem még, csak nem jegyzeteltem egy ideje, mert lusta voltam hozzá. A napjaim egész jól teltek, kedélyállapotot illetően megint volt egy jobb időszakom, vagyis még félig-meddig tart. Terveztem, hogy most pótolok mindent, amit nem írtam le, csak közben a felét elfelejtettem annak, ami történt velem eddig. Jellemző.
Közgyógyom még mindig nincs, nem tudom, hogy meddig kell még várni.
A kivizsgálás folyik, továbbra is gyanú van a lupuszra, de az értékeim még nem elég rosszak hozzá, addig nem mondják ki.
Az étvágyam továbbra is minimális. Rosszul vagyok az ételtől, azonnal vissza akar jönni, meg szinte kedvem sincs enni. Hiába eszem, a gyomrom akkor is nagyon ég. Hiába vagyok teli - már amikor eszem - akkor is szétmarja a sav az egész gyomromat, meg a nyelőcsövemet. Kellenének a bogyók.
Ami a hangulatingadozást illeti, most volt egy jobb időszak - ahogy fentebb is mondtam. Sikerült elterelnem a figyelmemet. Közben a Gergő is jelentkezett, ennek is ...
fel
le
Ide nekem a verőfényt is! Ugyanis addig, amíg nem látom teljes megvilágításban a porcicákat, és nem tárhatom ki az ablakokat, én bizony nem állok neki. Még mindig teljes félhomályban próbálom magam meggyőzni a takarítás fontosságáról, értelméről, hasztalan. Nincs sok köszönet benne, mert a halogatással is csak felidegesítem magam. Amolyan tessék-lássék, nyűglődősen teszem a dolgom. Érdekes, amint egy picit is kidugja a fejét a nap, én már tűkön ülök.
Neki is indultam tegnap, hogy eleget tegyek a hatóságok kérésének, ha már egyszer eszükbe jutottunk annyi évtized után. Hamar letudtam a dolgot, hiszen én az ilyen húsba vágó kérdésekben naprakész vagyok, úgy is mondhatnám minden ehhez szükséges papírokat, leleteket őrzök, mint tyúkanyó. Csak az szomorít el kissé, ha eszembe jut, ki fogja majdan ezt helyettem elvégezni és ki lesz az a bátor "vállalkozó"..., de hamar elhessegetem, még a gondolatot is.
Inkább egy kalap alatt szívemhez szorítottam a vadiúj bankkártyámat, bár ...
fel
le