- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
1) Feszültség
----------
- Jean, mekkora feszültség van az elektromos hálózatban?
- 220 Volt, uram.
- Nem azt kérdeztem, hogy mennyi volt, hanem, hogy mennyi van most!
----------
2) Egzotikus hely
----------
Esküvő után:
- Tudod, drágám, én olyan helyre szeretnék menni, ahol még sosem
voltam.
- Igen? Akkor irány a konyha!
----------
3) Visszadugni a lyukba
----------
A nagypapa elviszi az unokáját a játszótérre, amikor meglátnak egy
gilisztát, amint éppen kibújik a földből.
- No, kisunokám fogadjunk! Ha ezt a gilisztát vissza tudod dugni a lyukba
akkor nyersz tőlem egy százast - mondja a papa.
Az unoka elővesz egy hajlakkot, befújja vele a gilisztát, és simán
benyomja lukba. A nagyapa fizethet.
Másnap megint mennek sétálni, és ekkor egy ezer forintost vesz elő a
nagypapa.
- Megint fogadunk, nagypapa? - kérdezi a kissrác.
- Ja, nem, ezt az ezrest a nagymama küldi neked!
----------
4) Nemzeti zászló
----------
- Katona! Mit érez, amikor látja hazánk ...
fel
le
Egy ilyen nap reggelén, amikor még hajnalban ébredek, arra hogy majd csak nem kapok levegőt, akkor láttam. Szüleim életében egy átmeneti ember, csak vendég volnék, de nem mehetnék távolabb. Örök börtön, amiben élek, egy vagyok. Egy voltam, az aki szenved, és csak áldozatot hozott! Nekem nem fáj, legyen Ő az első, és poén, hogy ettől sem valaki. Nem hiszem, hogy maradt volna akkor a szer vagy az eszköz rabja, ennyire senki sem tehetetlen. Vagy telhetetlen, aki nem merít erőt, abból ami már elmúlt. Elmúlt, és soha nem jön vissza már, amit el kell viselni, a hazugságot! Egyedül vagyok, most is. Mintha nem lenne helyem, ebben a valamivé válok jövőben, senki aki most írja e sorokat. Nagyon negatív vagyok, nem számít. Mi volt valójában, a tett halála az ember, a cselekvő sorsa az időbeliség. Jövőt vállalni, magamra szánok annyi időt, hogy nem csak gondolkozzam, hanem mondjam, is mit teszek. Nem számít, mennyire vagyok elszánt, viszont számít, mennyi az eredeti (...)
fel
le
2013. február 11.-i jegyzetem:
A múltkor megszívtam, mert azt mondta a házidokim, hogy nem kell időpont az érsebészhez, aztán mikor odamentem kiderült, hogy kell és nem fogadott nélküle. Ma odamentem a kijelölt időre az érsebészetre, de megszívatott a doki. Bemegyek, az asszisztensnő kérte a nevemet, stb-t. Közli, hogy először járok ott. Mondom tévedés lehet, mert tavaly is voltam. Kattintgatott a gépen és jé, rámtalált. Már ekkor mondtam magamban, hogy ez jól kezdődik... Kérdezte az érsebész, hogy mi a panaszom. Mondtam, hogy már jártam ott és Raynaud-szindrómát diagnosztizált. Rámförmedt, hogy ő egy speciális sebész, nem az ő dolga engem megvizsgálni, kezelni. Érdekes, tavaly megvizsgált, levetette velem a kesztyűt-zoknit és megnézte a végtagjaimat. Tavaly még nem volt speciális sebész? Ma rá sem bagózott a végtagjaimra. Tavaly kiállított egy papírt arról, hogy Raynaud szindrómám van és gyógyszert is írt fel rá. Tavaly óta mi változott? Nem hagyott semmit végigmondani, pedig mondtam ...
fel
le
Talán a remény, ami itt marad...vagy talán az, akiért élni érdemes. Nem hiszem, hogy van egy emberi emlékem, vagy talán emberi létezéshez fogható képem, amit szívesen viszek magammal. Utolsó útján az ember nem a létezéshez, hanem az élethez fordul. Mit mondjak, ha akkor az Úr Angyala sem tévedett, ebben ezeregyszáz mese fordult már meg, ebben a koporsóban sem maradok, vétkeztem vagy nem, vagy az vesse Rám az első követ, aki még nem próbált magánál többet, mint visszafordulni és sietni az oltár előtt, megállni sem lehet. Mert egy is sok, akit nem láttok sosem...sosem lesz itt a vég, sosem lesz az egy elég, vagy kevés! Nem kell többé idő, sem pénz. Sosem kell, több élet ezen a világon, minden ami élmény, az hihetetlen. Sokan kérnék, azt az egy utolsó szót!
Zárva minden ablakom, nincs mit tartogatni, a szándék - ez volt, hogy legyőzhessen, de ezzel még erősebb lettem!
fel
le
Ma hoztam egy idézetet:
" Az életnek nincs szobra
de talpazatán ott áll az ember
kezében virággal
lábánál kutyával
szívében veled"
Tettem ezt azért, mert ma egész éjjel fentvoltam a kutyám miatt, fájdalmai voltak, sírt, mint egy gyerek. Reggel felé kezdett hatni a fájdalomcsillapító, akkor aludt el. Furcsa az ember, majdhogynem magamat sajnáltam a legjobban, mert egyenlőre el sem tudom képzelni, mi lesz velem, ha ez a kis állat "cserbenhagy". Nem tudom...
Délelőtt megfőztem az ebédet( húsleves, rizseshús), aztán végzem tovább a dolgomat...Kellemetlen, borús, hideg idő van, az FB-én egy halom verset kell értékelnem egy játék keretében, aztán már itt lesz az este.
Szépeket mindnkinek!
fel
le
2012. december 25.-i jegyzet:
Azt hittem, hogy nem is fogok jegyzetelni, amíg le nem zajlanak az ünnepek, mert kedvem és időm sem lesz. 5.-én kaptam meg az Immunológiától az eredményeket, szóval nem is 2 hetet, hanem egy hónapot kellett várnom. A tesztek alapján SLE (Szisztémás Lupusz Eritematózusz), betegségem van. Én ezt kaptam a Mikulástól + egy rakás édességet.
Itt vannak az unokatesómék, de gyilkolják egymást, veszekednek, egymásra fognak mindent, persze ha le vannak cseszve, akkor sírás van. Sejtettem, hogy nem lesz nagy idill, de azért azt nem gondoltam, hogy ennyire lapos lesz az egész. Eddig körbeültünk egy asztalt, jókat beszélgettünk, nevettünk. Most mindenki ott evett, ahová éppen le akart ülni, a meghittség nem volt sehol. Nekiálltunk enni, a gyerekek közben Anyuról beszéltek, hogy kár, hogy nincs itt és apu bekapcsolt nekik róla egy felvételt. Én meg átjöttem a szobámba, mielőtt egy másodpercet is láthattam volna belőle. Tudtam, hogy nem bírnám megnézni és akkor az ...
fel
le