- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Mi mindent nem próbáltál még a cukormentes kóla lemonon kívül? Mennyei meglepetésben és isteni kényeztetésben lehet részed, ha tiszta pillanatokban nyitott vagy, erős és türelmes. Süss ki egy meglepetést a családodnak!
Bika(ápr.20.-máj.20.
Valaki próbára akar tenni, és bármi megtörténhet. Lásd meg, hogy mit dob az élet, néha adományokat, néha lehetőséget mint egy ki mit tud-ban. Lásd meg, mit gondolnak mások és vedd észre a problémákat!
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
A víz mindig vízszintben lesz, és ha hagyod, hogy mindenki besegítsen, a problémát hamar megoldjátok. Ha fejre állsz és kiabálsz, semmi sem fog változni, csak nevetségessé teszed magad. Bízz feladatokat a gyerekekre!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Kockázatot vállalsz, ha odaadod a szíved, és még nem vagy biztos abban, hogy megérdemli-e a megajándékozott. Nagyon pozitívan állj mindenhez, a lelkesedésed abszolút fertőző. Nagy lesz a boldogság.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
A lelked csodás ...
fel
le
Akkor kezdem előről, mert már leírtam a mondandómat, de mielőtt elküldtem volna, ugrott az egész. Kezd az idegeimre menni...
Szóval várakozom. Mostanában ez a leggyakoribb tevékenységem. Jelenleg a nyugdíjat várom, délben érvizsgálatra kellett volna mennem, helyette várakozom, mert ha a nyugdíjat hozzák, itthon kell lenni...
Szombaton majdnem egész nap várakoztam. Ugyanis kutyaoltás volt. Itt, faluhelyen az orvos utcáról-utcára, házról-házra jár, aztán, hogy mikor ér ide, az talány. Tehát reggeltől várakoztam délután 5-ig, mert akkor ért ide.Bementem a kapukulcsért, hogy beengedjem, a kutya, mint mindig ott sántikált a nyomomban. De nem kellett kinyitnom a kaput, az orvos ránézett és azt mondta: ne bántsuk. Megkönnyebbültem, mert a veszettség elleni oltás nagyon megviselte volna, viszont egyből tudtam a választ arra a kérdésre, amit megszerettem volna kérdezni tőle, hogy érdemes-e beoltani, mert szerintem már csak néhány hónapja van hátra. De így azt is megbeszéltem vele, ha ...
fel
le
Szavam se lehetne azok után, amit itt egy fiatalembertől olvasok naponta, hogy mennyi gonddal, bajjal, betegséggel küszködik már évek óta és csak vizsgálgatják, találgatják.
Addig nem, amíg tudok járni nem lehet szavam... Kiabálni a fájdalomtól azt lehet a lépcsőn lefelé jövet-menet, hogy felfigyelnek rád és nem értik, mi a baja ennek az embernek?
Semmi különös - mondanám, csak a bal térdem akart kifordulni magából egy pillanatra, a jobb bokámba belenyílalt a fájdalom, amúgy meg alig tudok a két sarkamra állni úgy fáj a csontom... "Mozgáshiány. Elhasználódott ízület-, porc, csontok. Nincs ebben semmi csoda" - csak már ott tartanék, hogy azt mondaná az orvos "na akkor építsük fel a terápiát!"
Erre ugyan még várhatok két hetet, mert időpontot azt csak nagysokára kaptam, addig pedig még talán magától is meggyógyulhatok, csak egy kis kerti munka hiányzik hozzá. Igen ám, de odáig el is kellene jutni!? :-)
fel
le
Kevés olyan munka van a világon, amit fölöslegesnek tartok. Az egyik a hólapátolás. Hiszen úgyis elolvad! Persze megnehezíti a természet az ember dolgát, ha oda teszi le a szél a rakományát, ahol útban van. Az idei tavasz téllel indult. Gondolom sokan észrevették az országban mindenfelé. Nálunk viharral jött a tavaszi tél. Vízszintesen esett a hó. Mit hó! Jégszilánkok! Még szerencse, hogy akkor jött, amikor végeztem az aznapi teendőkkel. A jószágtól hazafelé tartottam, amikor rákezdett igazán.
Arról nem is írok sokat, hogy a tetőtér ilyenkor átok. A tetőt úgy recsegett, mintha éppen el akart volna szállni a széllel. Nem sokat aludtunk. Bár a kicsi most nem ébredt fel, de a nejemmel minden reccsenésre azt hittük, na most repül a tető. De nem mozdult. Reggel alábbhagyott a szél, éjjel kiadta minden dühét. Telehordta a padlásokat hóval, és bár nem esett összesen sok hó, de a zugokat megtöltötte ötven-hatvan centi porhóval. Csak azért , hogy lapátolhassak. A két portán nem sok helyen volt ...
fel
le
Végre olvadozik, már csak a fél kertem van hó alatt. Igy nem csodálkozom-dacára a napi "választási" telefonoknak-a kedélyem is javult. A lökést egy pozítív gondolat adta, ami nem volt más, mint a tócsnira gondolni. Régen csináltam, pedig imádom. Fél óra alatt egy nagy tállal sütöttem, jó hagymásan,ropogósan, mert úgy az igazi! (legjobb reszelőmmel, a galuskaszaggatóvak reszeltem a krumplit).
Szóval nem érdekel a választás, az olvadás, se más, előttem van a tál tócsni egy pohárka tejföllel. Milyen igaz, mindig az egyszerű dolgok a legjobbak!
fel
le
Éppen ideje, továbblépni, újat kipróbálni, mert a kertészkedés még odébb van. Pistám a reggeli teendőket még mindig elvégzi helyettem, tehát időm, mint a tenger. Ebédfőzés is még ráér, csak kis borsópörköltet készítek nokedlivel, az hamar meg van.
Szóval az újdonság, ami már egy ideje foglalkoztat, az élővideó.
Felkészültem alaposan a mondandómhoz, mert nyögdécselni mégsem illik, ha már felhívom a figyelmet magamra: Szeretettel köszöntelek ...
Bekapcsolva minden, az akció indulhat!
Szép kedves mondat jelenik meg a képernyőn: Mosolyogj egy jó indexképért
Ejnye, nem a mosolyom a mondandóm, hanem aki vagyok!
fel
le
Nem is tudom, miért, ma valahogy olyan szomorú napom volt. Jobban mondva, én voltam kedvtelen. Pedig szép napos idő volt és végre olvadt. Valahogy belefáradtam már ebbe a télbe és azt hiszem, nem vagyok egyedül.
A másik: őszintén bevallom, lanyhult a lelkesedésem a Feleségek iránt. Értem én, hogy mindig vannak szükségszerű változások, de valahogy mégsem értem. Az, hogy a cikkek immár két helyen is megjelenhetnének, de akkor mi szükség van a pontozásra, mi értelme van az "Ajánlom"-nak? Aki érti, majd megmondja...
Nekem jobban fájnak a napló-bejegyzések. Olvasgatok itt, aki hozzá szeretne szólni valamihez, mondandóját egy régebbi bejegyzéshez fűzi, mikor még lehetett...Mert most nem lehet hozzászólni.A Naplónk volt az a rovat, ahol kiönthettük a lelkünket, megbeszélhettük a dolgainkat és ezek a megbeszélések nagyon hiányoznak. Most olyan, -nem szépítem-mintha a falnak beszélnék.Mi értelme van akkor a beírásnak? Elolvastam Virág tájékoztatását, de én egyre inkább nem értem. ...
fel
le