- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Egy szobába vitték őket. Az öreg nézte a fiúkat, és elégedettség töltötte el. – No lám, - gondolta -, mégiscsak történik valami. Büszke volt rájuk.
- Ez elég szokatlan viselkedés magától Nagy elvtárs, nem gondolja?
Ez a kérdés Kovács Béla osztályvezető szájából hangzott el, miközben összevont szemöldökkel figyelte Nagy reakcióját. Nem várt választ, de valamiképpen rá akarta ébreszteni az öreget, hogy nem örül annak, ami történt. Az irodájába hívatta Nagyot, négyszemközt akart beszélni vele, mielőtt a fegyelmi bizottság összeül.
Több mint harminc éve ismerték egymást. Nagy soha nem volt beszédes ember, mindig annyit mondott, amire éppen szükség volt ahhoz, hogy a munkáját elvégezhesse. Szinte, a keze alatt nőtt fel. Nála volt ipari tanuló, évekig a csoportjában dolgozott. Vihette volna valamire az öreg, de nem akart részt vállalni semmiben, ami a karrierjét egyengette. Sokáig rendszeridegenként kezelték, mert a háború előtt mérnökként, a reakciós értelmiséget képviselte, ...
fel
le
Ahogy mondani szokták, a bolond a saját kárán, az okos más kárán tanul. Sajnos megállapítom, hogy már megint az első csoportba kerültem.
Történt, hogy a kedves szomszédnőm valamelyik nap felhívott és elújságolta, hogy az éjjel valaki feszegette a garázsajtaját. Ez érdekes volt, mert nálam ugyanakkor másnap reggel az udvart és előkertet összekötő saját gyártmányú kertkapum tárva-nyitva állt, elhúzva előle a tekintélyes méretű, ménkű nehéz betontömböt, ami a zárat helyettesítette és azért tettem oda, mert azt még a kutya sem tudja elmozdítani. Eleinte nem is törődtem vele, talán szórakozott voltam és én mozdítottam el, pedig nagyon jól tudtam, hogy csak kora tavasszal metszegettem az előkertben, azóta nem jártam ott. Dehát az ember mindent megmagyaráz magának.
Most viszont megjedtem, bár nem vagyok félős, de a szobaablakom éjjel-nappal kitárva. Hogy Feco szavaival éljek, kicsit már "öregecske" vagyok( :-)), ki a bánatnak hiányzik, hogy éjjel jobbik esetben fejbekólntsanak?
...
fel
le
Soha így még nem örültem esőnek, mint ma, pedig utolért és telibe talált az Árkádnál. Mit bántam én, hogy szinte azonnal ázott ürge kinézetem lett, még hogy szaladni? Hová és miért? Még a nemlétező stílingem, de a hajam mindenképpen begöndörödött volna ettől a hatalmas zuhétól percek alatt, de még csak nem is kerestem egy eresz "alát", mert nem volt egy szabad hely se... Az adóhivatal kapualjából is kiszorított az összes ott dolgozó, nem is értem, miért tódultak oda olyan sokan, ahelyett, hogy szaggatták volna az istrángot...?! Ja, hogy ők is a buszra vártak?
Gondoltam, hogy Kertváros érintetlen marad, odáig nem ér el a Szent Péter keze, meg az esernyője, de ő másként. Csak addig maradt száraz, amíg le nem pakoltam otthon a hátizsákomat, ó de kedves? Aztán, ami belefért! Hagyva azért nekem még az eső előtt annyi kis időt, hogy végezzek, aztán beszaladjak,... mit mondjak, egy kis tereprendezés az ablakom alatti virágoskertemre, ráfért.., soha jobbkor!
Aztán, amikor ...
fel
le
Az hát! Legalábbis úgy gondolja, hiszen átlépte a Rubikont, kora szerint immár felnőtt, választó és választható, és roppant imponáló számára, hogy elvileg maga dönthet a sorsa felől.
Érettek-e a mai fiatalok? Jó kérdés! Erre nem tudok adekvát választ adni, ám az kétségtelen, hogy több évtizeddel ezelőtt, volt, amiben mi felnőtt módon kezeltük a dolgainkat, és volt, amiben abszolút gyerekes módon viselkedtünk. Sejtésem szerint ez ma is hasonlóan működik.
Hallottam a hírek között, hogy az egyik fővárosi elit gimnázium végzőseinek mintegy 30 %-a külföldi egyetemen szeretné folytatni a tanulmányait. Derék dolog, alapvetően, ha tervei szerint ifjú diplomásként itthon akarja kamatoztatni a kinn megszerzett tudását.
Gyanítom, hogy ez nem valós idea. Most is a szülőknek kell vállalniuk a tanulással járó költségeket, és meglehet, hogy a gyereknek pusztán a nagy kalandot látja az egészben, miközben a szülei abban reménykednek, hogy ivadékuk külhonban fut be karriert, ha már annyi pénzt ...
fel
le
Úgy gondolom, ha bosszant valami, hát elmondom, persze azután meggondolom, mert eszembe jut apám kedves mondása: száz irigyed legyen, mint egy szánakozód. No irigy egy sem akad, szánakozóból meg nem kérek ....
Korán ébredni a madár csicsergésre, nekem igen kedves, kivéve, ha a vadgalamb adja tudtomra, megérkeztem, megnézem, mit ültettél. Neked semmit, te lusta madár! Ha a határba járnának szedegetni, mint minden jóra való madár, tökéletesen el lennék velük, de ők visszajárnak évek óta és ez nem véletlen!
Korán reggel, hálóingbe mentem ki a kertbe, hogy elhessentsem őkelmét, de esze ágába sincs már bármitől is megriadni. Nem olyan régen vetettem el a földimogyorót, sasszeme máris meglátta, gondolom a csemegekukorica sem kerüli el a figyelmét, a babot is szépen megcsipegette. Ilyenkor az jut az eszembe, hányan bosszankodhatnak miatta, hogy a termés eltűnik. Emlékszem éveken keresztül a borsót sorára kiette, mire rájöttem nem véletlen történik.
Az jó dolog, hogy tegnap esett az eső, ...
fel
le
Nem az ünnepek jelentőségét (méltóságát?) kívánom csökkenteni, de én már úgy vagyok ezzel, hogy nekem akkor van ünnep, amikor nem álmatlanul alszom és nem rezgő gyomorral ébredek, mert tudom, hogy menni kell a boltba, ügyeket intézni a városba, vagy várni kell valakire, valamire.
Ma ilyen szép "ünnepi" napra ébredtem, reggel komótosan kimentem a kertbe, szétültettem a szépen kinőtt rézvirág palántáimat, mert a zineát káprázatos szineivel nagyon szeretem. Megittam a kispadon a kávémat, majd bementem és odatettem az ebédemet. Ez nem más, mint a töltöttpaprika. Gondoltam, újitok egy kicsit, rizs helyett most gerslit kevertem a töltelékbe. Miért is ne próbálnám ki? Ráérek...Délután majd olvasgatok és felhívok egy-két barátnőmet, mert ez sokszor elmarad az enyhén zűrös napokon...
Boldog vagyok, hogy vannak még ilyen "hétköznapi ünnepeim".
Szépeket kívánok Mindenkinek!
fel
le
Nekem azt, ha max egy-két napig nem kell kimennem a kertbe. Ínséges időket élünk, nem akar esni. Olyan szomorú látni, amikor minden kókadozik. Persze csak az első öntözésig.
Ma is muszáj volt öntöznöm, legalább a paprika, paradicsom palánták és az a pár tő Verbéna, Mini szegfű, amit nemrég ültettem legyenek frissek és üdék. Addig a csicseriborsón kívül, ami már a földben van, nem is vetek más babot, de még sárga hüvelyű zöldbabot sem, pedig még nagyra növő tűzbabom is van, amíg nem lesz egy kiadós eső. Mit bánom én, ha sokára lesz abból is valami és max egy méter magasra nő csupán a kettő helyett?... Csak már ott tartanánk!?
A ciszternámban van ugyan még pár hordónyi, öntözésre való, de most hiányzik csak igazán az a téli csapadékmennyiség, ami a szétesett csatorna miatt mindenhová folyt, csak nem bele... Most is csak összedrótoztuk, foltoztuk és aládúcoltuk és reménykedni lehet abban, hogy az első szélvihar nem dönti ismét össze... Ej, az én Józsim, ha tudná és látná odafentről ...
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Kosok fejjel ne menjenek a falnak, többet ésszel mint erővel, s a jutalom nem vész el.
Bika(ápr.20.-máj.20.
Bikák bölénynek ne képzeljék magukat, s utóbb nem röhögnek sírva rajtuk az üszők.
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Ikrek ikerlángjukat megtalálhatják, ha nyitottan és készségesen fogadják az idegeneket.
Rák(júni.22.-júl.22.)
Rák a ráktól hátrál, fél hogy nagy lesz kára. De az ikrekkel már nem juthatnak hátra.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Oroszlánok látogassanak el fogorvosukhoz, nehogy a végén fogatlan majmokként végezzék.
Szűz(aug.23.-szept.22.)
Szűzek szűziességükhöz méltón viselkedjenek, Cassanova fel s alá jár prédára lesve.
Mérleg(szept. 23.-okt.22.)
Mérleg, az eddigi hazugságaid lelepleződnek, mikor olyannal találkozol szembe, akivel nem szerettél volna.
Skorpió(okt.23.-nov.21.)
Skorpióból a nagyok félelmetesek, de a kicsiknek halálos a csípésük. Ne légy kicsi!
Nyilas(nov.22.-dec.21.)
Nyilasok tegezüket ...
fel
le