- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Gondolom, többen vannak olyanok, akiknek úgynevezett kényszercselekedeteik vannak. Gondolok itt arra, hogy az illető távozni készül hazulról, de ötször visszamegy megnézni, bezárta-e az ajtót, vagy elzárta-e a gázt, eloltotta-e a villanyt, stb. Szerencsére én nem szenvedek ilyesmiben, de elárulom, nekem is van egy hobbim, ami engem bosszant a legjobban.
Nagyon fülledtek a nappalok és éjszakák ezen a nyáron, sokszor szinte levegőt sem kapok, különösen, ha a besötétített szobába kényszerülök a tűző sugarak elől. A levegőt egyedül az alsó régióból felhozott álló ventilátorom mozgatja meg némileg, ami teljesen zajtalanul forogva keveri a levegőt reggetől estig.
Éjfél felé, mikor lefeküdni készülök, még néhány percet elmélázok itt a gép előtt, közben reflexszerűen kikapcsolom a ventilátort. Aztán jóízűen durmolok vagy két órát, majd hirtelen felriadok, jeszusom, a ventilátort nem kapcsoltam ki, még zárlat lehet és fújhatom a füstöt. Kótyagosan odakúszom a ventilátorhoz, kikapcsolom, majd ...
fel
le
Kényes témát kezdtem boncolgatni mostanában. Azon is sokat elmélkedtem, megosszam-e másokkal ezeket a gondolataimat?! Úgy döntöttem megteszem, mert azt hiszem ez az, amiről mindenkinek van véleménye, talán tapasztalt is ilyesmit, de senki nem beszél róla szívesen.
A témám pedig, az elfogadás a párkapcsolatokban, kizárólag a külső adottságokra, tulajdonságokra szűkítve azt.
Vajon mi kell az igazi szerelemhez? Beszélhetünk-e egyáltalán ilyesmiről akkor, ha a pár egyik tagja fenntartásokkal kezeli a másikat? Létezik-e valódi lelki kötődés fizikai elfogadás nélkül? Milyen érzés úgy szerelmesnek lenni valakibe, hogy az akarattal, vagy akaratlanul, de folyton apró kis tüskékkel, netán tőrökkel szurkál minket bizonyos testi adottságunk miatt? Vagy lehet-e szeretni valakit úgy, ahogy van?
Sétálok az utcán, és igyekszem nem észre venni, de nem tudom. Aztán már tudatosan bámulom a fiatal, szőke lányt a roma fiú oldalán. Kézen fogva igyekeznek a gimnázium felé, de nem mennek el a bejáratig ...
fel
le
Ma is szokás szerint reggel felkelve átgondoltam a napi teendőimet és minden ment a szokásos rendben.Kutyát is elláttam,beágyaztam,lesötétítettem,jöttem-mentem,végeztem a dolgom.Megfőztem az ebédet(jó kis babgulyást és káposztáskockát ),kiengedtem a kutyust,hogy nyugodtan ebédelhessek.Mire én megebédeltem,megjöttek a fiúk is és én velük voltam elfoglalva,nem törődtem a kutyával.Majd miután mindenki megebédelt,keresni kezdtem a Szendit.Körbejártam a portát,szólongattam,semmi válasz.Hová lett ez a kis haszontalan?Vártam egy kicsit és aztán szétnéztem a kertben,kimentem az utcára is,sehol nem találtam.Éppen nekikeseredtem volna,mi lesz ha nem kerül elő,amikor jött egy gondolat.Nem zártuk-e be valahová?Hajlamos úgy beosonni a lábunk mellett hogy észre sem vesszük.Szétnéztem az alsó szinten,semmi.Majd fent kezdtem keresni.Amikor a hálószobába benyitottam,hát ott csóválta a farkát,várva hogy valaki kiengedje!A kis huncut biztos a Papával jött be és beosont vele a hálóba,ő meg bezárta ...
fel
le
Bizonyos feladatokat valóban menthetetlenül egyedül kell megoldani. Nem sírunk. Nem rínunk kell, hanem cselekedni. De hogyan, ha nincs egy szál drótunk sem, erős, amit holmi állatfajta is csak nagy nehézségek árán tud megbontani...? Tegyünk már keresztbe neki!
Hát én megpróbáltam keresztbe lefektetni a könnyedén behajlítható álló lemezt, pedig olyan jól mutatott. De nem volt rajta semmi fogás. No akkor elő a karókkal. Ami jobb híján nem más, mint az elvirágzott Yuka pálma cserjék meredeken az égnek törő buzogányai, vagy egy tucat belőlük, letisztítva a szúrós levelektől. Ha előbb tudom mire fogom használni, akkor valamennyit rajta hagyom...
Mire elkészültem a nagy művel, meleg is volt, és minden energiám elfogyott...
Ilyen és hasonló haszontalan munkálatok veszik el nem csak az időmet, energiámat, de a kedvemet is az összes többitől, így csak az öntözésre koncentráltam és a paradicsomokra, oszt leléptem, mint sezlonról a madam menthetetlenül egyedül... Szomszédom szegény ...
fel
le
Kerek vagyok, mint a labda,
vajon, hol van itt a csapda.
Távolból aprócska vagyok,
körbe, keringve haladok.
Én ködfelhőből születtem,
ezután lassan kihűltem.
Folyton- folyvást alakultam,
és így előre jutottam.
A felszínem girbegörbe,
beleillek a légkörbe.
Hegyek, völgyek és tengerek,
átölelik a testemet.
Magányosan tengtem-lengtem,
a Nap cirógatta lelkem.
Az öreg Hold elaltatott,
fényével betakargatott.
Kitűnő volt a légzésem,
boldog voltam, hogy létezem.
Ma már kapkodva szuszogok,
tönkre tesz a méreg s mocsok.
Figyelmeteket felhívom,
egyre nehezebben bíróm,
óvjatok engem emberek,
hisz ez a Föld a létetek!
2018. 03. 18.
Ilpaki
/Gyerekvers/
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Éjszaka csendjében átélheted,
ahogy szalad a kósza gondolat,
hiszen belülről magad élteted,
tán tartogat valami fontosat.
Eltékozolt időt megélheted,
melyet újra az elméd fontolgat,
észrevétlenül őt elérheted,
és a vágyad szomja csillapodhat.
Hold sugara szelíden világít,
megannyi csillag buja táncot lejt,
s az álmos sötétség mélyet ásít.
Szív ütemes lüktetése jót sejt,
itt a kölcsönös érzelem számít,
melyet tudatalatti kapocs rejt.
2018. 07. 18.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Az úgy vót, hogy tegnap a nagy fülledtség miatt csak úgy, magamban imádkoztam egy kis esőért. De az éjjel nem esett, reggel korán már hőt sugárzott a nap, így bekarikáztam a központi boltba, mert már kenyerem sem volt.Sajnos itt, a szomszéd utcában megszünt a kisbolt, mert nem volt kifizetődő, aminek következtében teljesen letargiába zuhantam, mert mi lesz velünk, idősekkel a későbbiek folyamán? Én most még -ha nehezen is, elballagok, vagy bebiciklizek, vagy kocsikázok a központba, míg bírok...De utána? Szóval tervezem a "jövőmet"...Kezdem átérezni, mit élhetnek át azok a falusiak, ahol még bolt sincs. Sok itt az idős ember.
Szóval megjártam a boltot, utána főzem, majd most gondoltam-fűrészelni jaj de jó-kimentem és a tegnap leaprított ágakat fel akartam fűrészelni.Alig értem ki a kertbe, nagy dörgés, villámlás, majd akkora zuhé keletkezett, hogy alig tudtam berohanni a házba. A gravitációt megcáfolva vízszintesen esett...Mert ha Isten ad, akkor két kézzel ad...De
legalább ...
fel
le
A múlt árnyéka kísérti lényedet,
s jönnek újra megismétlődő percek,
nem érted miért történek mindezek,
lábad elé gördítik a köveket.
Jelzések, amiket meg kell fejtened,
megtanulnod amíg el nem felejted,
alkalmazva előre tekintened,
sorsod valódi útját így megleled.
Akarat s kitartás belülről fakad,
bátran legyőződ a kemény falakat,
mosolyogva nézed a rossz árnyakat,
e felismerés ad neked szárnyakat.
Álmok s vágyak a szívedben szunnyadnak,
gejzírként feltörve bátran szárnyalnak,
s megtalálhatod elveszett önmagad,
a sorstól megkapod a jutalmadat.
2018. 07. 15.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
https://www.nlcafe.hu/egeszseg/20180717/halapenz-orvos-budapest-itelet-borton-beteg/
Ritka, mint a fehér holló az az orvos, aki nem fogad el a betegeitől hálapénzt. Manapság nem csupán elvárja, de szinte megköveteli, hogy kapjon paraszolvenciát, tekintet nélkül betege anyagi helyzetére.
Milyen jogon?
Vajon ő ad borravalót a köztisztasági embereknek, a postásoknak, a pékeknek, az élelmiszerét megtermelő parasztoknak? S még sorolhatnám vég nélkül, mert mindenki megérdemelné, aki tisztességesen végzi a munkáját.
fel
le
Igen, itt is nagyon az volt. Kókadoztam is rendesen. Első gondolatomat, hogy semmi kedvem kimenni a kertbe a bozótosba, nosza felváltotta a második. Felkerekedtem és meglátogattam a Nyufit... Tettem egy potyautat, mert ott felhomályosítottak, hogy amit keresek olyan apróka, parányi, hogy már rég elköltöttem, mintsem azt várnám, hogy elpostázzák. Megtették még májusban és én meg hiába kerestem a szla.kivonatomon június-júliusban. Hát persze, hogy nem találtam. Ritkán fordul elő, hogy az utalás előbb történik meg, mint annak a magyarázata...
A nap többi részét sokkal nehezebb volt elköltenem, mint azt a 25 ezer forintot, amit visszamenőleg kaptam nyugdíjamat növelve. Még ne szóljak egy szót sem, mert 305 forinttal növekedett a nyugdíjam, másokkal ellentétben, akiknek csak 5 forinttal. Fel is voltak háborodva! A levelezés többe került...
fel
le
Ma szörnyű, nagyon fülledt hőség volt itt. Még gondolkodni sem tudtam. Hogy az eszem(el)mentségemet (milyen jó szót kreáltam, mit szóltok hozzá?-kiváncsi lennék, vajon angulul ki tudnák-e ezt fejezni...)-némileg csekélyke maradék erőmmel kompenzáljam, hozzá kezdtem hátul a kertben fákat kivagdosni, mert már kész dzsungel volt ott. Akkor vettem észre, hogy a fák között gyönyörű piros futórózsák bújócskáznak, hogyan kerültek oda, fogalmam sincs...
Aztán gallyaztam, szóval elszaladt a napom, de jobb volt, minha a lesötétített szobában kuksoltam volna egész nap.
Remélem, éjjel esik egy kis eső...
Szép estét Mindenkinek!
fel
le