- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Nagyon csúnyát fogok írni, de ma taknyom-nyálam egybefolyt..Történt, hogy hátul ásogattam a kertben, mikor felfedeztem a nagy levelekkel megáldott tormát. Ott volt már évek óta, de nem sokat törődtem vele, egyszer jött a faluból egy asszonyság, hogy adjak már néhány levelet, mert töltikét akar csinálni.Azóta se nyúltam hozzá, csak ilyenkor letépdesem a leveleket. Egyébként imádom a tormát, nagyon egészséges, éppen akartam venni egy kisüveg ecetest virsli mellé. No, mondom, akkor most kiásózok néhány szálat, nem kell a boltba menni.
Megpucoltam, aztán hozzákezdtem lereszelni. Soha ne tudjátok meg, azt hittem, belehalok, olyan erős volt...De csakazértis! Az egészségért is meg kell szenvedni!Szerintem minden közeledő vírust elrisztottam!Ha, ha, a zöldhátú poloskák ellen is kipróbálom a levét, majd adok én nekik! Tanulság: eddig mindig berzenkedtem, miért olyan drága az a pici üveg torma? Többet nem méltatlankodom...
/BI/
fel
le
Érzem, hogy megáll az idő kereke,
és vánszorog az óra mutatója.
Agyamban koncepció tömkelege,
ismeretlen tények nagy kutatója.
Merengő tekintetem némán játszik,
derűs filmkockákat újra felidéz,
arcom rezdülésein ez mind látszik,
magányosan rostokoló kis csibész.
Ekkor két karom fázósan összezár,
türelmetlen lényem régi dalt dúdol,
miközben lelkünk románca összejár,
láthatatlanul is magadhoz húzol.
Nem tudhatom milyen hosszú még az út,
várlak, elkergetem a bút s szomorút.
2018. 10. 08.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet ingyen letölthető oldalról:
https://pixabay.com/…/n%C5%91-%C3%BCl%C3%A9s-alkalmi-hossz…/
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Amit megígértél tartsd is meg, s jutalmad nem marad el. Ha van még hely, fogadj be egy éhes szájat, szíved telve lesz majd úgy.
Bika(ápr.20.-máj.20.)
Te mindenkin segíteni akarsz, csak ezért sosem fogsz tudni senkin. Ne ess szélsőségekbe és mások is jobban fognak neked örülni.
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Most, hogy letetted a régóta cipelt zsákot, egyenesedj ki és nézz szét, hogy milyen szép a világ és engedd, hogy mások is meglássák benned az értéket!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Valaki rád mosolyog az utcán, akire még eddig sose gondoltán másként, csak mint egy már ismerős arcra az utcából? Ebből még bármi lehet!
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Néha el kell kicsit engedni a másikat, hogy utána jobb legyen. Nektek kifejezetten jót tesz a távolság, de csak akkor, ha csupán fizikai és nem érzelmi lesz!
Szűz(aug.23.-szept.22.)
Ne engedd, hogy az orrodnál fogva vezessenek, még akkor sem, ha karikát rakatnál bele. Legjobb, ha csak a pilláid ...
fel
le
A minap telefonálni akartam a mobilommal, oszt azt mondja: " erről a számról nem hívható senki."
No fene, ez meg mi? Teszem azt, hőgutát kaptam, hogyan értesítsem a mentőket? Aztán hallottam, hogy megint adategyeztetést kell csinálni a mobillal ebben az évben is, de egyébként évenként...
Eszembe jutott a tavalyi kálváriám-nem részletezem- de három napom ráment, míg e műveletet sikerült rendeznem.
Gyorsan leültem a gép mellé, semmi baj, majd online elintézem, persze sikertelen lett,mert valami számot kértek, amit állítólag SMS elküldtek, de nekem a "bejövő" tök üres volt.
Neki fohászkodtam és befurikáztam a városba a telefonosokhoz. Ott voltak egy páran, szerencsére leülhettem, volt néhány szék. Aztán közölték, hogy menjek egy házzal odébb, mert itt csak a 20-sokkal foglalkoznak. Átmentem, húztam számot és türelmesen várakoztam, ill. rogyadoztam, mert itt még szék sem volt, ahol az öreg, fáradt emberek letehették volna a sejhajukat.
Előttem egy idős bácsi ...
fel
le
Szerintem nincs. Magam mögött hagyom a város zaját, ennél már csak az a nagyobb boldogság, ha akadálytalanul kijutok a városból azon a fél úton is túl, aminek a másik felét jelenleg épp felújítják. Nagyon helyes, csak minél előbb, mert ez így mégsem az igazi! Már ott szeretnék lenni, ahová elindultam.
A sok bosszúságon túl jöhet a jól megérdemelt "pihenés". Nosza rajta, lecuccolok, nincs velem más, csak a hátizsákom, ami szinte üres. Lehet irigyelni a nyugdíjast, ha még érez magában akkora erőt, hogy férfitársait is lepipálja ásásban. Ma, ebben a csodálatos kora őszi napsütéses, mondhatni meleg időben szinte nekivetkőzve űztem az ipart, mert iparkodnom kellett, de az ásón kívül szinte az összes szerszámom kéznél volt. Már-már a bőség zavarától szenvedtem, amikor kénytelen voltam belátni, hogy egyszerre csak egy feladatra vagyok képes, de azt egymás után.
Ami elől ma elmenekültem, az a kora reggeltől késő estig való dübörgés itt fölöttem, ahol épp felújítás zajlik. Még ...
fel
le
Naspolya, utazás, békepipa, lustaság, lepedőakrobata
Az élet játék-mondogatjuk. Valóban? Akkor én nagy játékos vagyok, hosszú ideje játszom, hol nyerek, de inkább vesztek, mert e rengeteg időben sem tanultam meg taktikázni. De szerintem az élet nem is játék, hanem kötélen egy nagy csomó, amit életünk végéig próbálunk kibogozni. De ez sem sikerül mindenkinek.
Nagyon nehéz hetek vannak mögöttem. Elmúlások. Mire feleszméltem,, rádöbbentem, hogy az "öreg" családból én vagyok az utolsó, aki még él. Nagyon nehéz utolsónak maradni, de egyben felemelő is. És felelősség! Már csak én regélhetek az utódoknak az ősökről, az elődökről, egy nagy utazásról vissza az időben.
De vajon érdekli-e őket? Megértem az érdeklődés hiányát is, mert e zaklatott, anyagias világban nincs idejük ezen rágódni. Reménykedem abban, hogy az én távozásom előtt még sikerül a békepipát elszívnunk és megértetnem velük, honnan jöttek, hiszen majdan,majd nekik is tovább kell adni gyerekeiknek.
Ma kicsit már ...
fel
le
No, de ennyire? Tegnaptól idáig már másodszor pityeredek el. Ha igaztalanul kapom a bántásokat és tehetetlen vagyok ezzel szemben, elég egy-két bátorító, együttérző szó, hogy elkapjon a gyengeség. Sohasem szerettem gyengének mutatkozni senki előtt, de az elfojtás sem segít hosszú távon. Kell egy kiadós sírás időközönként, hogy megkönnyebbüljek. A másik, ami kihozza belőlem az már nem is valamiféle gyengeség, inkább a tehetetlenség és a düh egyvelege. Ha látok körülöttem kiszolgáltatott embereket és nem tudok rajtuk segíteni. Nem mai keletű problémák hevernek az utcákon. Régen sem volt ez másként, de az emberek valahogy mégis toleránsabbak, segítőkészebbek, megértőbbek voltak nem csak egymással, de egy elesett ember láttán.
Ahogy a korombeli más írótársaim tollából leírtakkal is egyetértek, azonosulni tudok, nekünk más volt a neveltetésünk és mint írja egy amúgy is padlón lévő emberbe nem belerúgni kell, hanem valamilyen humánus megoldást találni. Mert ezt teszi. Legalábbis erre ...
fel
le
Olvasom a következő hírt:
https://24.hu/kozelet/2018/10/03/hajlektalanok-targyai-megsemmisit/
Egyre pirosabb vagyok a dühtől. Engem még úgy neveltek, hogy segíteni kell az elesetteken, nem pedig belerúgni. Meg azt is mondták, ha nem tudsz segíteni, akkor legalább ne árts!
Belátom, nem mindenki szocializációja egyezik az enyémmel. De akkor is! Nem dicsőség belerúgni éppen azokba, akik már a padlón vannak.
Nem kívánom találgatni, ki miért került az utcára, hiszen ez a végeredményét tekintve sajnos már teljesen lényegtelen. Abban azonban biztos vagyok, hogy gyerekkorukban egyikük sem erre az életre vágyott!
Mindannyiuk közös jellemzője, hogy segítségre szorulnak. Csakhogy ezt nem kapják meg.
Nagyon szomorú.
Míg dolgoztam, megvoltak a város különböző pontjain a hajléktalan újságokat áruló embereim, akikről tudtam, hogy melyiküknek mire volt szüksége. A Villányi úti sarkinak aprópénzre, a Petőfi hídnál áldogállónak cigarettára, az utcánkban kempingezőnek ennivalóra. ...
fel
le