- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
No, egyenlőre túl vagyok a hóhányáson!
Miközben szórtam a havat, eszembe jutott egy kis történet.
Még középsuliban szeretett magyar tanárom azt írta a dolgozatomra: "jó szomszédság török átok." ezt máig nem tudtam megfejteni, valószínű valamelyikünk írás közben leste a másikat, mit ír. Szerintem nem én lehettem, mert ha én nem tudtam valamit,-mint makacs ember, -akkor nem írtam volna semmit.De nem is ez a lényeg. A lényeg az-most jöttem rá igazán, hogy ez a mondás-bocsásson meg nekem, kedves Tanár úr ott fenn,-nem igaz! Mert a jó szomszédság áldás! Ugyanis nem tudok olyan korán kelni, hogy kedves szomszédom már ne söpörte volna el előttem a portát! Köszönöm! Nekem már mindig csak a maradék jut...:)
Kép: net
fel
le
Kényes témát kezdtem boncolgatni mostanában. Azon is sokat elmélkedtem, megosszam-e másokkal ezeket a gondolataimat?! Úgy döntöttem megteszem, mert azt hiszem ez az, amiről mindenkinek van véleménye, talán tapasztalt is ilyesmit, de senki nem beszél róla szívesen.
A témám pedig, az elfogadás a párkapcsolatokban, kizárólag a külső adottságokra, tulajdonságokra szűkítve azt.
Vajon mi kell az igazi szerelemhez? Beszélhetünk-e egyáltalán ilyesmiről akkor, ha a pár egyik tagja fenntartásokkal kezeli a másikat? Létezik-e valódi lelki kötődés fizikai elfogadás nélkül? Milyen érzés úgy szerelmesnek lenni valakibe, hogy az akarattal, vagy akaratlanul, de folyton apró kis tüskékkel, netán tőrökkel szurkál minket bizonyos testi adottságunk miatt? Vagy lehet-e szeretni valakit úgy, ahogy van?
Sétálok az utcán, és igyekszem nem észre venni, de nem tudom. Aztán már tudatosan bámulom a fiatal, szőke lányt a roma fiú oldalán. Kézen fogva igyekeznek a gimnázium felé, de nem mennek el a bejáratig ...
fel
le
Nem kellek neked, elfogadom és próbálom elhinni, hogy minden csak az én fantáziámban volt és a kedvességed csupán a reakciód volt az alkalom szülte kellemes együttlétre. A majd alakul -szöveged pedig egy jól bevált szófordulat, hogy ne kelljen se ígérned, se megbántanod, de nem jelent semmit a jövőre nézve.
De akkor mondd meg nekem, hogy miért van bennem végig ez a lassan üvöltő előérzet, hogy rohadtul meg fogom bánni, ha belevágok egy másik kapcsolatba, amit nevezzünk baratságnak extrákkal?
És folyamatosan már szinte minden éjjel veled álmodok. Ma is. Ha tényleg nem akarsz semmit, légy kedves ott se zaklatni... Se ígérni.
fel
le
Üde s illatozó rózsák mesélik,
csodálatos és életvidám lélek,
a fény felhőtlen ösvényére lépett,
mit bú s fájdalom szirma lágyan érint.
Búcsút intve a földi életétől,
halandó ember, így angyallá válik,
boldogság hazájában sziporkázik,
és szüleinek regél életéről.
Szeretetét szeretteire hagyva,
életüket fentről vigyázza, s óvja,
a csend érzéki dallamát dúdolja,
a lelküket gyengéden betakarva.
Fájdalom gyöngyei gurulnak szerte,
a kín belemar halandók szívébe,
hiány s keserűség szájuk ízébe,
megtépázott lelkük, így viharverten.
Sötétség fátyla libben így a tájra,
világosság fehér fénye köztük leng,
a fájó gyászukban mélyen elmereng,
szüksége van pillanatnyi bűbájra.
A fületekbe gyengéden suttogom:
hiányom enyhítse idő kereke,
legyek lelketek fénye és melege,
így örökre megpihenve búcsúzom.
2019. 01. 12.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
fel
le
Takarítom a romokat,
ettünk jókat, nagyokat,
beszélgettünk, viccelődtünk,
repült az idő fölöttünk,
már folyik tovább életem,
elutazott unokám, gyermekem,
Mici cica is szomorú,
a szemében ott a búcsú
/BI/
fel
le
Mikor magamban kirúgom a pasit, akiért oda meg vissza vagyok, de nyilvánvalóan ő értem nincs, meg lemondok róla meg lecserélem, akkor mitadisten összefutottunk ma a bolt parkolójában, észrevettük egymást, ablakot lehúzta, és még meg is állt, és aztán elkezdtünk dumálni és mikor már a harmadik kocsi is beállt mögé és nem tudtak elhaladni, akkor észrevettük magunkat és elment, aztán befejeztük a beszélgetést cseten és még pár praktikus tanácsot is adott, amit egy férfibarát ad egy havernőnek. És azt hiszem, hogy nem baj, ha ennyiben maradunk és nem lesz több, mert segítőkész ember aranyat ér. És remélem, hogy magamban is el tudom rendezni, hogy nem fogok többet akarni tőle, és akkor lesz egy barátom, aki csak barát és szívesen segít, de sosem lesz belőle szerető. Azért jó volt látni, nem tudok rá haragudni.
fel
le
A barátnőm szerint meg agresszív. Ezt kérdezte még az elején, hogy agresszív leszek-e, mondtam, hogy nem tudom, de ahogy telt az idő és fogyott a pia, ő eldöntötte, hogy az vagyok és a lelkemre kötötte, hogy véletlenül se írjak annak a dögnek, akibe belezúgtam, és semmit sem akar nekem mondani, pedig megmondtam volna, hogy én odaadtam neki mindent ő meg még csak arra sem képes, hogy azt mondja, hogy nem szeret és hagyjam békén. Pedig de megmondtam volna neki tegnap, hogy bátran mondja meg, ha nem akar tőlem semmit, ne lebegtessen, mert van más is, akivel tudok dugni, ha csak azt akarok, de én többet akartam, én mindent odaadtam, de még csak egy őszinte szót se kaptam cserébe. Úgyhogy mostantól arra megyek, ahol várnak is és megmondják, hogy mit akarnak, akkor is ha csak dugni és akkor is, ha a szívemet. Ha meg mindkettőt, na akkor azt választom. Azt, aki megbecsül annyira és van is olyan bátor, hogy megmondja, hogy mi a francot akar.
fel
le
Egy picit elidőzök itt is és régi időkre gondolok, azokra a mindennapjaimat olykor felbolygató, agytekervényeimet megmozgató boldog békeidőkre, amelyekre jó visszagondolni..., ami miatt még mindig vissza-visszajárok ide, a feleségekre...
Miközben lapozgatok rátalálok régi gyöngyszemekre és el sem hiszem, hogy ennek egyszer csak vége lett... eszembe jut, talán nem is baj, egy kicsit legalább pihentünk, hiszen valaminek csak akkor lehet vége, ha magunk is így érezzük, akkor és ott, amikor letesszük a tollat, ha kiüresedünk, mert azt gondoljuk nem történik már semmi különös, amit érdemes lenne megosztanom azokkal a néha-néha - mint jómagam - visszajáró, írogató társaimmal...
Tévedés ne essék, itt még azért nem tartunk, hiszen látom és olvasom, amit megosztanak - nem kell ahhoz egy regény terjedelmű, hogy belegondoljak kinek-kinek az életében most is történik valami. Mindaddig, ameddig ezt az érdeklődést oda-vissza megtapasztaljuk, van értelme a folytatásnak is...
És akkor térjek ...
fel
le