- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Megjött apátok!
Ovisbusz után kicsit hintáztunk az udvaron Tavitündérrel és Oroszlánkirályfival.
Tavitündér repült magasra (amennyire lökni mertem) és egy idő után Oroszlánkirályfi bepörgött a hintával, meg úgy alapból is. Volt is összeütközés visítással. Aztán, hogy még arra a maradék kis időre, míg megérkezik az Oroszlánkirály, lekössem Oroszlánkirályfit, aki bőszen reklamált, hogy vele bezzeg nem is foglalkozok, adtam neki feladatot.
- Menj, és nézd meg, hogy megjött-e már apátok! - kértem.
Előreszaladt, majd vissza, hogy még nem jött meg. Ezt még vagy ötször eljátszottuk. Aztán mire az Oroszlánkirály megérkezett és befutott az udvarba, Tavitündér halál komolyan rám nézett és kijelentette:
- Megjött apátok!
Hát...
fel
le
Tudjátok, én amolyan földhözragadt, egyszerű perszóna vagyok, örömet nekem a megélhető mindennapok jelentenek, de néha elrugaszkodom ebbéli tévelygésemtől-mint most is, mert eszembe jutott, mi lenne, ha néhányan-akinek kedve van hozzá, kifejtené, neki mi okoz örömet.Például arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ma szép napos idő lenne( :) ), amolyan igazi májusvég, vagy mondjuk lenne néhány épkézláb gondolatom, amiről verset írhatnék, mert ez a sok eső azokat is elvitte.
De örülnék annak is, ha nem lenne éhes ember és állat, ha mindenki egészséges lenne velem együtt, vagy ha lenne kit szeretni és lenne, aki engem szeret. Szóval ilyen egyszerű dolgok...
Most legjobban annak örülnék, ha lenne egy olyan ember, aki feldolgozná a kivágott orgonafámat, de már látom, az a valaki én leszek. Pesze ennek is örülök, mert meg tudom csinálni. De még jobban örülnék, ha más csinálná. No, erről ennyit, megyek is és a kisbaltával folytatom...
/BI/
fel
le
Egy örvényként toppantál életembe,
az árral sodródtam a végtelenbe.
Karodat felém oly szépen nyújtottad,
de álmunkat, csak egyedül álmodtad.
Voltam számodra, mert élve léteztem,
de az útvesztőidben eltévedtem.
Észrevehetetlen béklyót rám raktad,
de a felhőtlen járást megmutattad.
Egy univerzumban létezünk s élünk,
de külön utakon gomolyog lelkünk.
A tejútrendszerben csillagunk fénye,
nappal s éjszaka is ragyog az égre.
A kötelék lazul, az ár elsodor,
nem lesz más, mint elhervadó szóbokor.
Párhuzamos galaxis tán létezhet,
lelkek érzései ott is élhetnek.
A sorsunk kereke egyre csak forog,
néha a múlt szép emléke bekopog.
A szárnyaló idő mindig változik,
emberi lényünk, már nem csodálkozik.
2019. 05. 29.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Tiborné Éva Kovács Univerzum című festményére írt gondolataim.
fel
le
Este 10 óráig tart a műszakom. Egyik alkalommal hamarabb eljöhettem, ami szinte soha nem szokott előfordulni. Úgy gondoltam, titokban tartom rövid munkaidőmet és meglepem férjemet, Istvánt hazaérkezésemmel. A meglepi sikerült, csak azt nem tudtam eldönteni melyikünk illetődött meg jobban, ő vagy én. Halkan nyitottam ajtót, nehogy észre vegyen. A nagyszobában ült a tévé előtt. Azt hittem nem hiszek a szememnek, mikor szembesültem a látvánnyal. István pornófilmet nézett. Soha nem láttam még őt pornót nézni. Teljes átéléssel simogatta magát, izgatta péniszét, mindeközben nagyokat sóhajtozva, szóval biztatta a filmben szereplő nőt az orális munkára. Megmeredtem, azt sem tudtam mit tegyek, elmenjek vagy hozzászóljak. Úgy éreztem mintha megcsalt volna azzal a pornószínésznővel. Velem nem szokott így élvezni. Ennyire kevés volnék neki? Nem tudom megadni a boldogságot, azért vetemedik ilyen megoldáshoz? Lehet, hogy nem csupán önkielégítést végez, talán igaziból is megcsal? Egy világ kezdett ...
fel
le
Kelő nap csókja köszönti a tájat,
az emberben felébreszti a vágyat.
Ott, hol a nyugalom leple szétterül,
legbelül a lélek csendben felderül.
Fárasztó, s nyomasztó érzés elillan,
nap sugara levelek közt felvillan.
Egy csalafinta szellő játszadozik,
árny, s fény előadása váltakozik.
A légtér apró részecskéje sem rest,
erdei ösvényre motívumot fest.
Így a nesztelenségben vígan táncol,
az idill szelíden magához láncol.
A környéket pókhálóként öleli,
a növényzetet díszbe öltözteti.
Az áttetszőn sejtelmes csipkeruha,
érzéki érintése pihe-puha.
Festő lelkének színes palettája,
ecset vonásából lesz legendája.
A pillantás rabja lesz e pillanat,
és gondolatban pille könnyű zamat.
2019. 05. 22.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Simon Zoltán gyönyörű festményére írt gondolataim.
fel
le
Szép napot, legyetek jól és jók!
Holnap gyermeknap,remélem, az idő is vidámodik egy kicsit és kisüt a nap és fénnyel vonja be a mi reménységeinket. Mert ők megérdemlik...
Szerettem a szilvát, meggyet
Szerettem a szilvát, meggyet,
Szedtük nagy tálba az epret,
Nyáron, rekkenő hőségben
Fürödtünk fóliás medencében.
Korábban nagy volt a lárma,
Énekelt a gyermek-dalárda
A hang kúszott a fák között
Lombok közé madár költözött.
Esténként körülültük a máglyát,
Sütöttünk hagymás kenyérre szalonnát
A láng magasra csapott fel,
A szikrákat csillagok kapták el.
Most egyedül kapálgatok, szedem a gazokat,
De soha nem feledem a mosolygó arcokat,
Az idő teherként nehezedik rám,
Kerti létem már nem olyan vidám.
Mégis boldog vagyok, olykor mosolyra fakadok,
Ha a kerti padon a csendben visszagondolok,
A kert most is zöld, értéket ad, viritanak rózsák,
Az utódok a zöld szeretetét egy életre megtanulták..
/BI/
Kép: google
fel
le
Megírta a krónika, vadászni ment a Géza.
Csapás a tóhoz vezettet, hol nem járt a cséza.
Apró léptekben haladt csendben egyre előre,
nemsokára kiért a közeli kis mezőre.
Kráó önfeledten siklott kóbor szellő hátán,
de szeme megakadt, barna szőrmókot meglátván.
Furfangos gondolat keringett pici agyában,
hirtelen kuncogni kezdett, lányos zavarában.
Megtréfálja vajon a tóban portyázó prémest?
Tudta, nem nyújthatja el a dolgot, mint a rétest.
Elegánsan leszállt a kis tavacska partjára,
illeget - billeget, nem figyelve a barnára.
De az ő figyelmét, sajnos, most más kötötte le,
átvillant az eszén, így nem lesz bendője tele.
Kissé nagyobbacska vadra csurgatta a nyálát,
csak úszott s nem vette le róla a pillantását.
Hisz a nagy zsákmány illatát a szél odafújta.
Ejnye, Géza, te vagy ott a bokor mögé bújva?
Csak nem te vagy, a medve által kiszemelt préda?
Látván ezt, szép mókásan megírta egy poéta.
*Kráó = gém
*cséza = könnyű, rugós lovas kocsi
2019.05. 23.
...
fel
le