- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kos (márc.21.-ápr.19.)
Olykor összezavarodhatsz a családtagjaid szándékait illetően, de igyekezz ne manipulálni másokat, hadd dönthessenek szabadon.
Bika (ápr.20.-máj.20.)
Családtagjaidért a szokottnál jobban aggódhatsz, de meg kell tanulnod elengedni azok kezét, akik nem vágynak a törődésedre.
Ikrek (máj.21.-jún.21.)
A héten újra nem a lazsálásé lesz a főszerep, remek gondolataid támadhatnak, de legyen merészség benned a megvalósításukhoz is!
Rák (júni.22.-júl.22.)
A héten a nyitottságod bevonzhatja olyanok érdeklődését is, akiktől távol maradnál. Ne engedj be bárkit az életedbe!
Oroszlán (júl.23.-aug.22.)
A héten a munka távol tarthat a szeretteidtől, de egy kis lélekzetvételnyi szabadság úgy érezheted, hogy neked is megjárna.
Szűz (aug.23.-szept.22.)
Úgy érezheted, higy barátaidat a héten jobb lenne kihagyni az életedből, de a teljes elszigetelődés nem tehet jót neked.
Mérleg (szept. 23.-okt.22.)
A héten egy váratlan találkozás hozhat ...
fel
le
Május első vasárnapján,
rád gondolok édesanyám.
Őszesen fénylő tincseid,
mutatják elmúlt éveid.
Arcodon lelked rózsái,
s idő véste barázdái.
Szemed írisze felragyog,
mint égen a szép csillagok.
Eme tavaszi hajnalon,
van az ünnepi alkalom.
Felköszöntelek pár sorral,
szóvirágos kis csokorral.
Ma is tiéd a főszerep,
hisz tőled kaptam életet.
Hálával tartozok érte,
rád kacsint szeretet fénye.
A jó Istent arra kérem,
sokáig élhessél szépen.
Hozzád szóljanak a dalok,
legyen gyönyörű e napod.
2020. 05. 03.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Harsányi István csodálatos festménye.
fel
le
Fel nem vállalásod óta hosszú monoton az idő. Az élet, mint egy nyílegyenes kitaposott ösvény, mintaszerű állomásokkal az saját utamat is rutinná változtatta.
Téged országok választottak el tőlem, és ha néhanapján hazatértél, felbukkantál. Felbukkantál a legváratlanabb helyzetekben. Rá sem kellett nézzek a nevedre, a piszok rossz helyesírásodból már tudtam, hogy te hívsz újra kapuccsínózni. Azt mondtad, együtt tudsz élni vele. A hibáiddal meg a társtalansággal is. Baráti összejöveteleken leültél mellém. Csengetek a szavaid évek múltán is a fülemben:
-Nagyon jól nézel ki.
-Csodálatos anya vagy.
-Dögös vagy.
-Van rajtad bugyi?
-Mikor jössz kávézni?
-Tudod, én elfogadnálak két gyerekkel is.
-Örülök, hogy ismerhettelek és a barátomnak mondhatlak téged.
-Milyen bugyi van rajtad?
-Hamar összeszoknánk, jó páros lennénk.
-Nagyon csinos vagy.
Mint a vízimalom újra és újra felbukkanó lapátjai, ezek ismétlődtek. Ismétlődtek megszámlálhatatlan éven keresztül.
Soha nem gondoltam Rád, ...
fel
le
Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ...
fel
le
Minden egyes megtett méterről Ő jutott eszembe. Minden fűszál, minden fa, minden bokor Őrá emlékeztetett. Mikor lesz vége? Már nagyon várom. Várom a napot, amikor úgy tudok felkelni, dolgozni, létezni, hogy ne töltené ki minden gondolatom.
Elmentünk a ház előtt. Ott a kocsija. Csillog a napfényben. Gyönyörű. Mint minden, amit őt adott. Az autóról mindig eszembe jut, hogy én voltam a legelső nő, akit vitt vele, én örültem vele, amikor megvette, és engem csókolt először benne. Aztán ki tudja még kit...
Jobbra fordultunk. A homokos úton nem is olyan rég még engem várt...az új kocsival. Hogy utolérjem, hogy találkozhassunk ott, ahová ő vezetett. Mutatta az utat. Féltem. Féltem, hogy meglátnak, hogy ott azonnal vége. Féltem, mit szól hozzám megint, mit szól, hogy újra láthat. Ő magabiztos volt mint mindig. Soha nem értette, én miért vagyok zavarban. Aztán félt ő is. Hogy meglátnak. Hogy azonnal vége. Aztán mégis ő volt bátrabb. Megállt és közel hajolt. Vágytam, ahogy mindig. De mégis ...
fel
le
A nesztelen szobában megannyi emlék,
melyekből sugárzik a meghitt békesség.
Gyertya lángja buja táncát járva libben,
feltárva régmúlt pillanatot e fényben.
Kiadványokban meglapuló rejtélyek,
megannyi, élettel teli, szép estélyek.
Hangszereken kalandozó pillantások,
füstté váltan, elmélázó kurjantások.
Egy díszített lant egyedi motívummal,
ott pihen érzéki temperamentummal.
Hangjegyek kecsesen regélnek az útról,
felcsendül egy halk melódia a múltból.
Az emóció átöleli a testet,
felelevenítve ringatja a lelket.
A szunnyadó impulzusok kavalkádja,
így lesz romantikus zivatar palástja.
Hisz hangja még lelke belsejében zenél,
egy feledhetetlen szerelemről mesél.
Ekkor a szív kérdezve követeli őt,
és azt a rengeteg eltékozlót időt.
2020. 04. 29.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: saját szerkesztés
fel
le
Fűszálakat KUSZÁL a zsivány szél,
ilyenkor lehet egy HÁZ, jó páncél.
Csónakázó tó partján sétálva,
jaj, jaj, mit látok ott kettéválva?
Az öreg fűzfák szomszédságában,
HÓD éldegél amott a várában.
Fafaragó az ő mestersége,
hatalmas ÁSZ lett így őfensége.
Meg-meg állva azon tanakodok,
találékonyok a hód lakosok.
Nagyon furfangosan építkeznek,
a betolakodóktól védekeznek.
Közben az ég csatornái nyílnak,
s a bolyhos felhők cseppenként sírnak.
Szó, ami SZÓ, kell már a csapadék,
jobb lenne, ha most hazatartanék.
ÁZÓ rigó üldögél az ágon,
amint ballagva utamat járom.
Szép SZÁL legény lépeget ma felém,
sajnos lassan véget ér a mesém.
2020. 04. 29.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
fel
le
Szirmot bontogat a reggeli napsugár,
fényében érkezik egy huncut kis futár.
Körtefa virága kacsintgat feléje,
így hívja kikelet édes fényzenéje.
Színes csillámporba öltözött kis szárnyak,
boldogságot szállító világos árnyak.
Apró ízelt lábak szirmokon landolnak,
közben a madarak már szépen hangolnak.
Versenyt hirdetett a kert mutatós fája,
létében él szeretet jókora bája.
E nap a pillangók nagy lehetősége,
bátorságot mutatnak, s vakmerőséget.
Pacsirta hangjára indul a kihívás.
„Vigyázz, kész, rajt!” – ezt mutatja a kiírás.
Figyelmetlen volt a fecskefarkú lepke,
mert ő csak az édes nektárt eszegette.
Így gyönyörködhettek a gyerekek benne,
míg ezt az anyuka megörökítette.
Az idei versenyről ő most lemaradt,
ám a lurkók kis lelkéből öröm fakadt.
2020. 04. 29.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Herbentné Géczi Szabina fotója
A kép címe: Vigyázz, kész, rajt!
fel
le
Hűvös, szeles tavaszi kora est volt. A vízesés a két hegy közül, a magasból bukkant elő és zajongva zúdult alá a jeges folyómederbe. Nyaranta, ha sokáig nem esik az eső, még akkor is erős sugárban ömlött le a kövekre, de tavaszi olvadáskor és tartósabb esőzésekkor még magasabbra duzzasztotta a folyó gyors vizét. Más, gyengébb vízesések aszálykor teljesen kiszáradtak, de ez a vízesés, az Öreg vízesés nem. Soha nem apadt el és mindig táplálta a folyót, mely végül a tengerbe ömlött. Ezért választottam ezt a helyet.
Három kicsi, szív alakú vörös kövecskét kerestem a folyó kavicsos medrében, majd miközben az elsőt a rohanó folyóba dobtam ezt suttogtam:
- Szeress engem! Szeress engem, amíg csak folyik ez a víz! Örökké szeress!
Majd bedobtam az első kavicsot az erős sodrású folyóba. Azután a maradék két követ is bedobtam és mindegyiknél elmondtam a saját varázsigémet, amivel szerettem volna a szerelmemet még jobban magamhoz kötni, hogy szerelmünk mindent túléljen és erősebb legyen ...
fel
le