- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Nem! Nem! És még egyszer, nem!
Csak azért, hogy magasabb legyen a nézettségem, nem fogok hatásvadász bugyutaságokat írni! Ez egyáltalán nem az én stílusom. Nem fogok kitalálni magamnak szeretőt, szexpartnert, nem írok kutyáról, se macskáról, nem fogok nyílvánosan, virtuálisan szeretkezni, nem írok tuti recepteket, nem találok ki magamnak egy izgalmakkal teli életet.
Vagyok, aki vagyok. Igaz, ezt nem én mondtam először, de érvényesnek érzem magamra nézve is. Arról írok, amiről eddig. Az unalmas kis mindennapjaimról, a magam gyártotta okosságokról, meg ami éppen eszembe jut.
Mi történhet? Legfeljebb nem leszek benn az első háromban. :-)
fel
le
- Nagyon nehezem bírom mostanában András hiányát, tudom, sok a dolga. Állandóan virtuális randizom valakivel, mert keveset tud velem lenni a kalandorom. Szörnyen rossz vagyok?
- Szerintem a szerelem hiányát viseled nehezen...
Nem vagy rossz. Érintésre vágysz, amire mozdul
a belsőd és nem akarsz olyan érintést, amire
néma marad vagy tiltakozik is netán a tested.
Értem.
A megoldást nem tudom...
- Ismersz... ez így igaz...
- Én is ilyen voltam, azért tudom milyen.
Ez nem lehet bánat, édes lányka,
nem bánatra születtünk,
arra minek?
Boldogságra, örömre...
az érintés szépségére
mert az embernek az ad szépet,
és az állatok jó részének is,
de azt hiszem ez már viszont az ember bűne...
na jó most nagyon leegyszerűsítettem.
Mindegy :-)
A szerelem, ajándék,
az élet egyik legcsodásabb ajándéka,
és talán épp azért olyan illanó...
azt is tudom ritkán adatik meg...
lángolások, varázsok többször
az is szépséges,
de az elbájoló varázs ami mélyen
egész lényünkre ül, az ...
fel
le
Gondolkodom, mi is számomra a legfontosabb, az első, a beszerzendő?
- Esetleg a korai cukorborsó,
- Vagy a zöldség, sárgarépa,
- A sóska vagy a spenót, esetleg mind a kettő?
- Hagyma, fokhagyma, gondolni kell későbbre is!
- Hol is kezdjem?
- Metszem meg az alma-, körte-, barancfákat?
- A meggyfát és a szilvafát?
- A diófát, mondják nem szükséges, letördelte már a vihar!
- De ott van az a sok cserje, futó, borostyán, ...
- A rózsáim!
- Na és a virágaim? Velük mi lesz?
- Hú, ez nehéz! Máris elfáradtam, pedig még csak tervezem!
- Ha kinézek az ablakon, és látom süt a nap, máris jobban érzem magam!
- Bírni kell, tudom. Eddig is volt tavasz, nyár, ősz, meg tél.
- Csak elkezdeni nehéz, utána már megy könnyedén.
- Egy gondom van csupán, mert bár van két kezem,
- Erőm is, tudom, de nincs emberem, ha elfáradna kezem.
- Talán mégis csak ott kellene kezdenem?
fel
le
Egészen hihetetlenek ezek az öregek! De komolyan! Időnként csak tátott szájjal csodálkozom, szörnyülködöm, és azért imádkozom, hogy valahogy megússzam ezt az állapotot. Pedig nagyon szeretem őket, tisztelem a tudásukat, a bölcsességüket az élni akarásukat, de néhány dolog igen csak bosszant némelyikükkel kapcsolatban. Sokfélék, akárcsak mi, fiatalok. Akadnak olyanok, akikkel bárhogy szeretnék, akkor sem tudok közös nevezőre jutni, kölcsönösen taszítjuk egymást. Elég csak egymás közelébe kerülnünk és mindkettőnkből kibújik a kisördög, aztán lehet a probléma bármilyen apró, képtelenek vagyunk megoldani. Mindig is zavart a kivagyi viselkedés, de ha ez fűszereződik egy kis namajdénmegmutatomneked mentalitással, attól őrizzen meg az Isten. Bosszant, ha valaki nem tisztel sem törvényt, sem hagyományt, csak megy a saját feje után, mert a dolgok neki járnak, de az meg sem fordul a fejében, hogy adni is kell, hogy kaphassak. Ez a szeretetbank. Csak annyit kérhetek számon, amennyit előzőleg ...
fel
le