- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2015. április 29.-i jegyzet:
a közgyógyot és az ápolásival is szórakoznak. Az egyik ismerősünktől már el is vették valami idióta indokkal. A rokkantnyugdíjasoktól is elvették sok helyen a pénzt. Mire fel?! Hirtelen meggyógyultak, vagy mi a frász? Kisemmizik az embereket. Undorító! Ha elveszik az ápolási díjat is, akkor hogyan fizetjük az albérletet? Apám mondta, hogy úgy felhúzták a Kormányhivatalban, hogy majdnem borította az asztallal együtt a bagázst, 6.000 forintot akartak neki adni. Abból hogyan veszünk gyógyszert, amikor 20 ezren felül van a költség? Még a havi tápszeradag sem jön ki 10 alatt sem és még hol vannak a gyógyszerek? 12 féle lett a 2 újjal együtt, ebből a véralvadásgátló, a szívgyógyszer, meg az értágító nagyon fontos volna. Az öregem is tiszta ideg és velem ordítozott - amiért először majdnem felkaptam a vizet, aztán beláttam, hogy ideges, de azért megkértem, hogy ne velem ordítson, mert mindenki minket figyelt a folyosón. :-D Jó lenne már hazamenni, 13.-a óta itt ...
fel
le
Küldetésem vége
Nyolc évvel ezelőtt költöztem Németországba.
Egy gyermekotthonban nevelkedtem, amikor egyszercsak odajött hozzám a nevelőm és azt mondta, megtalálták az édesanyámat, aki Németországban él és hajlandó lenne magához venni.
Ezután gyorsan történtek a dolgok, egy hetet kaptam a csomagom összepakolására, ezután egy Budapesten eltöltött hétvége, testvér-és nagymamalátogatás, aztán úgy vágtam bele az ismeretlenbe, hogy fogalmam sem volt, mi fog történni itt velem.
Ennyi idő alatt sikeresen beilleszkedtem, a helyi zenei szcéna megszokott tagja lett belőlem, ezenkívűl két éve bekerültem egy aránylag felkapott étterem csapatába, mint pincérnő.
Na és igen, pont erről a stresszes, de családias hangulatban zajló munkáról beszélnék most röviden.
Azon kevés pincérlányok közé tartozom, akik biztonságosan mozognak a konyhások durva, de üdítően őszinte közegében, sőt, élvezem a napi szinten zajló beszóláspingpongot, így idővel befogadtak maguk közé a szakácsaink.
Múlt ...
fel
le
2015. április 25.-i jegyzet:
feladta a küzdelmet. A gondolatokat próbálom elhessegetni, amik a fejembe férkőznek. Asszem' nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Egy közösséget alkotunk, mert visszajárók vagyunk és ismeretségek alakulnak ki, meg mivel egycsónakban evezünk, akaratlanul is arra gondol az ember, hogy "velem is ez fog történni?" és nem szabad hagyni, hogy ez befészkelje magát az agyunkba. Nem lehet ezzel a tudattal élni, nem is szabad. Van Valaki, aki erőt ad, ösztönzően hat rám, aki miatt nem fogok magamba zuhanni, nem lehet megállni keseregni, meg agyalni, de nem is akarok. Ez a valaki olyan hatással van rám, hogy zsigerből jön az, hogy tartani kell az iramot, mert számít rám és vannak még emberek körülöttem, akik szeretnek, a haverok, ismerősök, szóval nem lehet, hogy az ember maga miatt aggódjon, rájuk kell gondolni és az majd erőt ad. A felelősség, meg a szeretet érzése nagy löketet tud adni. Nyilván átfutott az agyamon ez-az, de inkább azon töröm a ...
fel
le
Settenkedő idő meglapul a létünk színpadán,
néha észrevétlen halad, máskor viszont kiabál.
A múlt momentuma, mostanra csupán csak emlékkép,
felidézi a boldog percek fényének szépségét.
Idill csendje átjárja testünk minden apró sejtjét,
elénk tárva a sorsunk útján átélt csodás regét.
Elménket megfürdeti a jóság ártatlan fénye,
lágyan átkarol a reménység bűbájos köténye.
Rubin színben táncot lejt a sziporkázó érzelem,
a szeretet ereje, így lesz hatalmas, s végtelen.
E pillanatnak tűnő perc versenyt futva masíroz,
minden fájdalmat s bánatot oly gondosan radíroz.
Ott lezárult egy fejezet az életünk parkettjén,
az óévből lépkedünk az új év virágoskertjén.
Hisz, ekkor kitárul a jövőnk hatalmas kapuja,
és vár minket a felfedezések összes faluja.
A tova libbenő fogadalmak búcsút intenek,
mint amikor szivárványszínű szerpentint hintenek.
Képzeletben fantasztikus ötletek közt cikázunk,
megvalósításukról boldogan kommunikálunk.
Mialatt vidáman köszöntjük a ...
fel
le
2015. április 21.-i jegyzet:
Kezdem a negatívval, utána jobb a pozitívval foglalkozni.
- Még itt leszek, mert ugyan a vérképem jobb, de a vesém nem jó, adnak rá infúziót
- A mellhártyám még mindig gyulladt
- A vérnyomásom ingadozik
- A sebességem szégyen, hozzám képest egy csigának is lobognak a szemei. A térdeim hagyján, de a bal talpam (melyik bal?) egy része érzékeny érintésre is, ráállva mégrosszabb, sántikálok. Nem kapott vért, meg szétfagyott, ennyit az értágításról. Nem a kezeléssel van baj, hanem az ereimmel. Ma tüsszentettem és egyből elszédültem, de csak a koponyám baloldalában éreztem a szédülést. A másik felem 'tiszta' volt. Fájt a bal szemem is, mint kiderült elpattant néhány ér benne. Gyengék az érfalaim.
- Apám itt sem hagy békén, bár valamelyest most jobb a helyzet
- Haldoklik az egyik szobatársunk, az intenzíven van. Sejtem mi járhat a fejekben. Nem szabad, hogy ez visszavessen bennünket, sőt! Mégnagyobb löketet kell adjon ahhoz, hogy próbáljunk ...
fel
le
2015. április 17.-i jegyzet:
kaptam vért, szóval már nem olvadok bele az ábrázatommal a kórház fehér falaiba. :-D Van erőm is, sétálgattam a folyosón este. Előtte már evés közben is félig aludtam, mert semmihez nem volt erőm és hamar fáradtam, meg a sápadtság lett gyanús az orvosnak, aztán jött a teszt és az eredmény, hogy kellenek azok a vörösvértestek. Volt lázam előző éjjel és tudtam, hogy ha nem múlik el, vagy újra lesz, akkor nem adják a vért. Reggel már csak hőemelkedésem volt és délutánra, mire a vérre készítettek elő már nem volt gond. Utána 2 óra fekvés, szokás szerint, azután pedig lehetett már mozgolódni, de én még pihentem plusz egy órát. Később kimentem sétálgatni a folyosóra és lementem volna sétálni az udvarra, mondták is, hogy milyen virgonc vagyok, de nem mentem le, mert amilyen gyorsan jött a lelkesedés, olyan gyorsan el is múlt. Én már csak ilyen vagyok. Ma kaptam az utolsó értágító infúziót és nem tudom, hogy az használt-e, vagy az enyhébb idő, de tegnap a lábam ...
fel
le
2015. április 14.-i jegyzet:
a kórházban, mert nagyon vérszegény lettem megint és várom a vért, azt mondták, hogy csütörtökön kapok. Az értágítás is folyik - szó szerint - tegnap már kaptam egy adaggal és ma is megkaptam. 25 fok van otthon a szobámban, de térdig fagyott a lábam, itt is jó a hőmérséklet, mégis fagy. Itt van a Gábor megint, szóval el tudunk dumálni. Vissza-visszajárnak az emberek kezelésekre és így ismeretségek alakulnak ki. Ő régóta hadakozik és már nagy károkat tett benne a kórsága, őt látva én kicsattanok az egészségtől. Étvágyam megint nincs, szóval sejtem, hogy újra leugrott az az 1 kg, ami nagynehezen felmászott rám. A vérnyomásom nagyon rossz volt a múltkor, az orrom is vérzett, de azóta jobb a helyzet, nem vérzik az orrom már egy hete és a vérnyomásom sem akarja az agyamat kirepíteni a fejemből. Néha felugrik, de a múltkorihoz képest ez semmi.
'Apám' nyíltan kimondta, hogy semmit sem érek, defektes vagyok. Elvárja, hogy javuljak, de folyton visszalök a ...
fel
le
Ez a Karácsony is pont úgy telt el, mint az utóbbi években, fiaméknál.
Körülültük az asztalt, ettünk és nem keveset!
Néztem a családot és az jutott az eszembe; amikor a fiam kicsi volt, mindig testvért szeretett volna. Nem adatott meg, egyke maradt és csonka családba nevelkedett. Nagyon nem szerettem, ahogy az egyszülős gyerekeket nevezték. Amikor családot alapított, kétségem sem volt afelől nagycsaládosok lesznek. Gyönyörü, okos, dolgos felnőtt gyerekek mind az unokák, két fiú és két lány és a kis babóca a dédunoka, aki mindenkinek bearanyozza a napját.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt így megélhettem!
Én magam bizakodva nézek a jövő év felé, ennél csak jobb lehet, mint a mostani év!
https://youtu.be/1N3oFW1Kbd4
fel
le
2015. március 28.-i jegyzet:
Megjött a véreredmény tegnapelőtt, nem vészes. Vérszegény vagyok, de nem annyira, hogy vér kelljen. Majd vissza kell mennem, hogy újra megnézzék hol tart a dolog, mert egy ponton már vért kell adni. A közérzetem rossz kicsit, de ennyi.
'Apám' az idegeimen táncol és napi szinten veszek össze vele. Semmi kedvem nincs semmihez, ide is ezért nem írtam semmit mostanában, sőt, jóideje érlelgetem magamban, hogy abbahagyok mindent, mert kilátásban sem látok semmit, ami azt mutatná, hogy egyszer majd jobb lesz. A nagynéném is önző. Ebben a 'családban' mindenki csak magával foglalkozik, vagyis nem; az Ildi palizik, apám csajozik, a gyerekeiket meg leszarják jó magasról. Az unokahúgom depressziós 15 évesen, mert az anyja leszarja, csesztetni persze tudja, az öccse miatt is ő kap mindig. Én megvédem, de csak akkor tudom, amikor itt vannak és ez egy évben kb. 2 nap, ezzel semmire nem megy. Apám is tojik ránk, a húgom sem érdekli, meg én sem, csak mivel selejtesre ...
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Páratlanul kellemesen telhetnek a következő napok, még akkor is, ha párban telnek el. A jövő félelmeit ne engedd eluralkodni magadon!
Bika(ápr.20.-máj.20.)
Jól tartod magad, mégse veszed észre, hogy mennyire magányos vagy. Igyekezeted hiábavaló, ha nincs mögötte valós és értékes tartalom. Magadat miért akarod becsapni?
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Túlhajszolt és szétesett vagy? Ne aggódj, még egy darabig nem lesz jobb, de a barátaid támogatásával minden menni fog. Kövesd a szeretet útját és a boldogság nem hagy el soha!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Lassan belefáradsz abba, hogy mindig te legyél a türelmes és tapintatos fél? Találd meg azt, akinek mindig mindenben és minden körülmények közt te vagy az első helyen.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Gyengéd és törődő lehetsz a pároddal, ő mégis legalább kétfelé kacsintgat és már szervezi a titkos életét a leuralló személyiséged nélkül. Nézz magadra és változtass míg nem késő!
Szűz(aug.23.-szept.22.)
A ...
fel
le