- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
KARÁCSONYFA
Csitt! Hallod, hogy rezdül a fa ága?
Az angyalok csilingelnek rajta!
Itt lebegnek az ágak között,
látják, arcodra mosoly költözött.
Villognak kis lámpák fényei,
vidám tánccal lebegnek a fa diszei,
nézd azt a ragyogó gömböt,
hogy illegeti magát a tűlevelek közt.
Tükrében fürdenek piros szaloncukrok,
szerényen megbújnak a kicsi csillagok.
.
Csillagszóró szikrái ontják a fényt,
szeretetet szórnak és reményt,
érzed, ugye a meleget és szeretetet?
Jászolban fekszik a kisded, ki megszületett.
.
Ragyogjatok csillagok
Küldjetek fényt és meleget,
gyógyitsátok meg a sok beteget,
sugaratokból jusson mindenkinek,
szeretetet és boldogságot adj az embereknek,
magyaroknak, székelyeknek, külhonban élőknek
szegényeknek, hontalannak, állatoknak,
hogy a sok-sok nép békében éljen a világon,
legyen minden napunk karácsony!
/BI/
Kép: Net
fel
le
2015. február 10.-i jegyzet:
"A kisgépes repülés világa egy kávézóban kacsintott rám először. Egy ismeretlen férfivel álldogáltunk a szemtelenül drága papírpoharas kapucsínónkra várva, és szóba elegyedtünk.
Elmondta, hogy pilóta, és saját géppel repül. Engem mindig is érdekelt a repülés világa, de sosem hozta úgy a sors, hogy ki is próbálhassam , milyen érzés egy ilyen kis géppel a levegőbe emelkedni.
- Ha egyszer úgy alakul, hogy van egy üres a hely a gépben, szólj nekem! – mondtam viccelődve Stevenek.
- Jól van, akkor mehetünk is. - vágta rá, és pár perc múlva egy 1975-ös Piper Cherokee 180-asban ültünk.
40 perc repülés után a kaliforniai Flabob repülőtéren reggeliztünk, és a repülés vírusa örökre megfertőzött.
A következő hetekben sokszor hiénáztam Steve mellett. Jobb ülésből megízleltem a kormánymozdulatokat, figyeltem az eseményeket, majd egy szép napon az FBO felé vettem az utam, ahol bejelentkeztem az első PPL oktatásra.
Két óra oktatás után egy nap ...
fel
le
2015. február 21.-i jegyzet:
Addig sem voltunk mintacsalád, de miután az Anyu meghalt, vége lett mindennek. Júniusban ment el, de szeptemberben még mindig nem voltunk jobban, mire kezdődött az iskola és apám kivett minket egy hétre. Kötelességemnek éreztem, hogy erős maradjak, hogy vigyázzak a húgomra, meg az apámra. Nem kell őt félteni, de bennem volt, hogy segítenem kell neki, mert magába fojtott mindent, nem beszélt az anyuról. Nekem sem igazán ment, így az én oldalamról nem lett volna gond, de a húgom igényelte. Próbáltam segíteni azzal, hogy meghallgattam és amire tudtam, válaszoltam. Sokat sírt. Nekem nem ment, amikor pedig ment volna, akkor nem engedtem, hogy megtörténjen, nehogy összezuhanjak. Próbáltam segíteni mindkettőjüknek és akkor az apám is próbált nekünk, végre egyszer törődött velünk egy kicsit, próbált egyszerre két szülő lenni. Nehéz lehet, amikor elmegy az ember társa, ő pedig ott marad mindennel egyedül, meg a gyere(ke)kkel és nem zuhanhat össze. Apám nem gyenge ...
fel
le
2015. február 19.-i jegyzet:
fel van borulva a napirendem, megint nem alszom, szóval írok tovább.
Ugrok egy évet, 2011-et írunk. Anyunak szívbetegsége volt - gondolom megtette a hatását a sokévnyi testi-lelki gyötrelem, amit az a f@szfej okozott neki. Igaz, a dokik arra fogták, hogy a mamától örökölte a hajlamot, meg az érszűkületre, amit a láncdohányos mivolta okozott, de azt megintcsak a stressz hozta magával, szóval ördögi kör volt. Évek óta fájt a lába, aztán már jöttek az ilyenkor szokásos tünetek. Már akkor elkezdődött, amikor még vidéken laktunk és azóta fokozatosan romlott, itt Pesten már nehezen járt, kerekesszékes lett, aztán egy idő után a fekélye is leromlott, apám kezelgette, kötözgette, meg az egyik nagylábujját már leamputálták. 2011 nyarán volt egy nap, amikor gyengélkedett, aztán másnap is és azután is, amire mondtuk neki, hogy el kéne mennie a dokihoz. "Á, nem kell, jól van." Persze... Kihívtuk a háziorvost, aki egészségesnek nyilvánította, miután alig ...
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Benne vagy a karácsonyi őrületben és a hangulatod a kellemes és az idegroham közt ingadozik? Különösen figyelj oda az értékeidre, amikor bevásárolsz!
Bika(ápr.20.-máj.20.)
A héten nem számítasz semmi újra, de a végén mégis olyan meglepetés érhet, amire nem számítottál volna. Tartalékolj pénzt váratlan kiadásokra!
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Úgy érzed magad mint egy kötéltáncos, aki egyensúlyozik leesés és leesés közt. Hagyj magadnak időt a pihenésre és figyelj oda, hogy legalább néha fellélegezz!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Lassan megértheted valaki érzéseit és terveit, aki vonz téged, de nagyon zárkózott. Adj a kapcsolatnak időt és levegőt, és minden a legjobb úton fog haladni.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Azt gondoltad, hogy végre kettesben lehetsz a kedveseddel, de egy váratlan vendég jelentkezhet be a hétvégére. Na, puff neki!
Szűz(aug.23.-szept.22.)
Realisztikus élményed lehet egy szűrreális élmény során. Légy nyitott az újdonságokra és ...
fel
le
2015. február 16.-i jegyzet:
a Szabina elmenetele után jól leittam magam, mert azt hitte a hülye fejem, hogy az majd segít. Ja. Abban tényleg segített, hogy másnap felváltva okádjak és borogassam a fejemet vizes törölközővel, olyan másnapos voltam. Amikor megpróbáltam kinyírni magam, akkor a kórházból a pszichiátriára kerültem és utána nem volt több kísérletem. Akkoriban itthon nyugi volt, nem kellett idegeskednem legalább a légkör miatt. Sok időbe telt, míg kezdtem újra észrevenni a körülöttem lévő dolgokat, embereket. Bezárkóztam, amit egy ideig hagytak is, aztán ki akartak csalogatni a barlangomból, amiből nem jöttem elő és érthető módon erre ráuntak páran, azt mondták, hogy nem próbálkoznak tovább. Nem érdekelt akkor, mert semmit sem akartam jobban, mint Őt visszakapni, nem járt máson az agyam. Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy úgy nézzek egy másik lányra, mint potenciális új barátnőre. Arra is gondoltam, hogy nem maradna velem senki, mert nem csak türelmes Szabinák ...
fel
le
2015. február 15.-i jegyzetem:
boldog voltam a Szabinával. Tervezgettünk, mert bíztunk abban, hogy idővel helyrerázódnak bennem a dolgok legalább annyira, hogy működjön az, ami akkor nem működött. Megkértem a kezét is, mert komoly szándékaink voltak a jövőt illetően.
2009 Szilveszterén nagyon jól éreztük magunkat, aminek azért is örülök, mert az volt az utolsó együtt. Nálunk buliztunk, itt volt a Gergő is a barátnőjével és a házból az egyik haverom. Kajáltunk, iszogattunk, szólt a zene, baromkodtunk. Valamikor hajnalban kidőltünk és bejöttünk a szobámba, a Gergőék meg a húgom szobájában aludtak, mert ő máshol bulizott. Akkor sem sikerült leküzdenem a gátlásaimat, de Ő megint biztatott, hogy majd eljön az ideje. Időnként agyaltam azon, hogy mi lesz a jövőben, ha semmi sem változik, Ő meg érthető módon rám un majd és akkor elhagy. Fel tudtam volna robbanni olyankor és kinyírni azt a kretént. Megfogadtam anno, hogy ha felnövök és megtalálom, saslikot csinálok belőle.
Pofánvert az ...
fel
le
Égjen hát tovább, égjen minden szívben a szeretet lobogó tüze...
Van az az érzés, amit csak úgy kapok a hétköznapokban. Apránként. Gyűjtögetek, befogadok, raktározok, magamba szívom az emberi rezdüléseket, a félmosolyt egy idegen arcán, vagy a szemvillanását egy szerelmespárnak, vagy csak egyszerűen a puhán szállingózó hó látványát. Az a kis lélekdarab, mely bennem született meg, egyre csak telik, növekszik, tágul, szét, minden irányba, egyre tovább és a sodró érzések hömpölygő árja lassan kimossa belőlem a rosszat, a fájdalmakat és hiszem, hogy mindenkiből ugyanúgy, ha megérinti az a megnevezhetetlen valami, ami engem is. Én nem láttam a végét! Én nem tudtam mi történik, amikor túlcsordulok! Én sokkot kaptam! Nem vagyok bolond, csak égek a vágytól, hogy más is érezze, hogy adhassak valamit, amit évek óta magamban tartok! Azok az apró eseménylenyomatok beíródtak a szívembe észrevétlenül és megállíthatatlanul becsapódtak egyenként és egyszer csak felrobbant bennem mindez, mint egy ...
fel
le
2015. február 13.-i jegyzet:
Újra együtt volt a család, csak már addigra sokminden nem volt a régi. Tovább csúsztam a lejtőn, de akkor még nem tudtam. Rengeteget költöztünk, amikor menekültünk a vadbarom elől és elég fos helyekre kényszerültünk, volt hogy csak egy műhelyet tudott kibérelni az anyám és ott laktunk - titokban, nehogy a gyámügy elvegyen minket. Párhavonta - jóesetben egy évig is húztuk itt-ott - költözködnünk kellett és mire elfogadtuk volna (szándékosan nem azt mondom, hogy megszoktuk, mert azt nem lehet) a legújabb lakhelyet, mentünk a következőre. Jó volt, amikor az anyuék kibékültek és Pestre jöttünk ebbe a panellakásba. Az Anyuról közben kiderült, hogy szívbeteg, ekkor 12 éves voltam, a húgom 8. Már látszott, hogy gondok vannak, persze én nem nagyon értettem, csak visszatekintve látom, hogy ordító jelek voltak. (A húgomnál szintén voltak/vannak bajok, hála a 'gyerekkornak'.) Még mindig bevizeltem éjjelente, visszahúzódtam, megvolt a magam világa, nehezen ...
fel
le