- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Két nap, két és fél, talán három is. Napforduló, Jézus születése, a szeretet ünnepe. Pár nap, amíg felettünk világít legragyogóbb eszményünk, a szeretet csillaga. Az állati létünkön, kegyetlenségünkön, az élet-halál harcainkon, a szemet szemért törvényeinken felülkerekedő égi világosság. Egy évről évre visszatérő üstökös, ami felfénylik, aztán elhomályosul egy egész esztendőre, majd újra eljön az égi és a lelki mechanika törvényeit követve.
Belső Univerzumunk fénylő égitestjeit magunk, emberek helyeztük fel egünk boltozatára, hosszú, sötét kozmikus vándorlásunk alatt, hogy csillagokként öltsenek alakot eszményeink, elveink és vágyaink, emlékeztessenek és figyelmeztessenek arra, kik vagyunk, és kik lehetnénk. Belőlük olvassuk ki, honnan jöttünk, és merre tartunk.
Karácsony éjszakáján emberi lényünk sugárzó ideája, a betlehemi csillag karnyújtásnyira tündököl felettünk. Civilizációnk szereteteszményének ezt a fénylő csodáját emberi történetek alakították, gazdagították és értelmezték ...
fel
le
Megkezdődött az ünnepi sütés-főzések ideje és eszembe jutott egy régi történet.
Drága jó anyám remek szakács volt,nagyon tudott főzni,de a sütés nem volt az erőssége. Egy sütemény volt,amit nagyon tudott,ez a zserbó. Ám ott volt benne a vágy néha valami finomat sütni.
Egyszer aztán nekiveselkedett,mert valahonnan kaptunk egy adag finom almát,hogy ő most almáslepényt süt. Annak rendje, módja szerint mindent elkövetett hogy jól sikerüljön.Már éppen tenni akarta a sütőbe,amikor megcsúszott a kezében a tepsi és az első éle a nyitott sütőajtóra zakkant, aminek következtében a tepsi felső részéből megindult a sütemény és mint a harmónika összeszaladt.No,anyám szegény leült a sütő elé és sírva fakadt. Apám próbálta vigasztalni,majd előkapta a nagykést és egy laza mozdulattal visszasimította a tésztát a tepsibe és betolta a sütőbe,mondván finom lesz az így is.
Hát mit mondjak? Nem is lett a kutyák eledele.Jóízűen megettük,csak szegény anyámnak nem volt meg a sikerélmény.
De sokszor ...
fel
le
2015. január 7.-i jegyzetem:
Nagyon szar a vérképem, jóval a határérték alatt vannak a vörösvértestjeim (a 130-180-as tartomány helyett az enyém csak 80), meg egyebek, szóval irány a kórház, trafóra. Nagyon rosszul vagyok mostanában, a vérnyomásom nem oké az utóbbi időben és ez folyton hajtja a szívemet is, ami megintcsak kellemetlen, fulladok olyankor, meg pattog a fejem, az orromban is érzem. A 15-16 óra alvásokról már nem is kell beszélnem. A hányingerem egy-két napra megszűnt, de most megint itt van. Állandóan felszökik 160 körülire a vérnyomásom, folyton szédülök és úgy érzem, hogy satuba fogják a koponyámat. Valamelyik este feküdtem és hallgattam, hogy mi a szart csinál már a szomszéd éjszaka, mit súrol a falon, aztán rájöttem, hogy nem a szomszéd csinál valamit, hanem a fülemből jön az ütemes surrogás, majd átváltott sípolásba, nagyon idegesítő volt. Fáj a tarkóm is, onnan indul ki és halad felfelé a koponyámba a szorítás. Néha úgy érzem, hogy elájulok mindjárt. Miután alszom ...
fel
le
2014. december 25.-i jegyzet:
Apámat egész nap nem látom, mert hol a volt barátnőjénél robotol, hol a szomszédunknál. Nekünk is ünnep lenne, vagy mi, amit megmondtam neki, de azzal jött, hogy drága ajándékot kapott a barátnőjétől és az enyémbe is besegített, a Kriszéknek meg azért kell segítenie, mert ő majd jön megcsinálni a díszoszlopot. Stresszel, mint az állat, mert nem tudja hová kapjon és a ronyózással engem is idegesít, itt pattogott nekem, hogy a töke tele van, hogy ugráltatják. Aki hagyja magát, az ne panaszkodjon. A fát csak ma este díszítettük fel, nem volt itthon, nem töltöttük együtt a szentestét. Hol itt volt pár órát, hol ott, haza csak pillanatokra jött, aztán kötelezően menni kellett szomszédolni, meg le kellett menni a volt barátnőjéhez, mindezt azért, hogy átadják közösen az ajándékokat, aztán ők beszélgessenek, én meg üljek, mert egymásba vannak merülve állandóan, nem figyelnek a környezetükre, szóval halálra untam magam órákig. Semmiféle Karácsonyi hangulat ...
fel
le
Seholország határán apró lények élnek,
s álmokat szövögetve dalolnak oly szépet.
Mindenkinek megvan a képzeleti képe,
ezért is egyediek a kicsiny egyének.
Amikor cammogva érkezik a szürkület,
lágyan simítva megérinti a lelküket.
Tudatja velük, itt az idő, s ők készülnek,
majd lassacskán elhagyják a meghitt fészküket.
Így útra kelnek az éj sötét leple alatt,
hiszen ismernek már minden egyes házfalat.
Eközben pár akkordot füttyentenek halkan,
hisz ott lapul a zsebükben a varázsbalzsam.
Ellátogatnak az emberek otthonába,
s bűbájjal vezetnek álmok birodalmába.
Tündérport szelíden hintenek a szobába,
szép álmokat ajándékozva éjszakára.
Felügyelik az elmék csodaszép sétáját,
és elterelik a gonosz vízió árnyát.
Az énekük messze száll a végtelen szárnyán,
amint csendben elalszik az ember a párnán.
2021. 11. 24.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
A legnagyobb öröm, amikor a drága gyermekem kér tőlem egy ...
fel
le
2014. december 10.-i jegyzet:
11-re kellett mennem a kórházba és negyed 10-kor riadtam fel, pedig nem szokásom az elalvás. Mentem zuhanyozni, de nem volt víz a fürdőben. Gondoltam majd a konyhában a mosogatónál engedek a műanyag lavórba és megmosakszom. Aha, onnan sem jött víz. :-D Biztos karbantartottak és elzárták. Ekkor már kb. fél 10 lehetett és 10-kor kellett indulnom. Volt egy 2 literes, szénsavmentes ásványvíz a hűtő mellett, úgyhogy azt öntögettem ételhordóba, megmelegítettem és megmosakodtam. Kapkodtam, mert még a kutyát is le kellett vinnem, meg enni is kellett, pedig a tervem eredetileg az volt, hogy felkelek 7-kor és lesz kényelmesen időm mindenre. Nem emlékszem, hogy csörgött az ébresztő, szerintem fel sem keltem rá. 10 után 10 perccel léptem ki az ajtón, de mivel mindig később hívnak be, így nem volt gond. Odaértem 11 után pár perccel és még várnom is kellett negyedórát. Kikérdezett a doki, meg a paksamétámat lapozgatta, aztán kesztyű-zokni-cipő le. Rátette a ...
fel
le
"Messze visznek minket, lábai a szélnek,"
oda, hol átölelnek szeretetfények.
Erdei ösvényen selymes mohaszőnyeg,
a levelek színes lombkoronát szőnek.
Meghitt harmónia árad e vidékre,
amely rátelepszik minden egyes lényre,
így paripák szelíd kenterben haladnak,
e mesés pillanatot el nem szalasztva.
Míg psziché, s a szív egy irányba tartanak,
addig varázslatos virágok fakadnak.
Hisz, lehet hatalmas áldás, s nem egy vétek,
"egymás mellett nyargal két gyönyörű lélek."
2021.08.25. Borgáta-Fürdő
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Maksai János csodás festménye
Idézet: Hanis Patrícia
fel
le
2014. december 5.-i jegyzet:
Napok óta mondja, hogy hoz egy monitort, hogy megnézzük mi a fene van a gépemmel, mert befagyott, aztán mikor újraindítottam eltűntek az ikonok és azóta apám laptopját használom. Sosem jött a megbeszélt időben, nekem meg a halálom, mikor felrúgnak valami tervet, időpontot, egyáltalán a változások nagyon tudnak zavarni. Most váratlanul betoppant, aztán kihúzgálta a laptopot, meg az én gépemnél ügyködött, nem hagyta, hogy én csináljam. Rossz zsinórokat húzott ki, meg tekert mindent össze-vissza és már vigyorogtam, mert eszembejutott az a legendás falfúró akciója, amikor sorra bakizott. :-D Be akarta kapcsolni a gépemet és lesett, hogy mér' nem indul? Mondom kihúztad... "Jaaa, a monitort akartam." Itt már fojtogatott a röhögés, aztán azzal az egérrel kattintgatott, ami a laptopba volt bedugva, de az ki volt kapcsolva. :-D Na, végül összedugott mindent és vártuk a csodát. Semmi baja nem volt a gépnek! Úgy rakta össze, hogy a monitor a földön volt ...
fel
le
2014. november 8.-i jegyzetem:
Itthon van a kutyám. Diétáztatni kell és gyógyszerezni, de fokozatokkal jobban van, már a szeme körül sem karikás. Apám ment el érte és mondta, hogy nagyon örült mikor meglátta, csóválta a farkát. Még folyt neki az infúzió. Nagyon örült, mikor itthon meglátott, ugrált rám ezerrel, a farkát csóválta nagyon, meg nyüszített örömében. Fel kellett vennem, de majd' kiugrott a karomból és össze-vissza nyalta a fejemet, nyüszítve. :-D Nagyon örülök, hogy vigyázott rá a Jóisten, remélem, hogy kapunk még pár közös évet! Mondta apám, hogy azt mondták a kórházban, hogy kár, hogy hazahozza, mert megszerették, meg hogy nem akar enni és mondta nekik, hogy biztosan csak azért, mert engem hiányol és itthon fog enni. Tényleg így volt, igaz nem evett még sokat, néhány falatot és ivott is. Levittem sétálni is, futott mint a nyúl. Mikor hazaértek az apámmal, örültek egymásnak a Fügével és még a macskát is orron nyalta, ő meg csak bambán lesett, hogy mi van. :-D Reményeim ...
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Bármilyen nehéz próba előtt is állsz, a szeretet mindenen átsegíthet, nem lehet semmi baj, csak maradj meg önmagadnak.
Bika(ápr.20.-máj.20.)
Nehéz döntéseket kellene meghoznod, az időhúzással pedig csak a saját esélyeidet rontod a boldogulásra és a boldogságra.
Ikrek(máj.21.-júni.21.)
Ne ostorozd magadat, mindenképp fájdalmat fogsz okozni, de ha cseppet sem vagy önző, a végén annak, aki legjobban szeretne.
Rák(júni.22.-júl.22.)
Végre fellélegezhetsz, úgy érezheted, hogy megtaláltad a legmeghittebb és legbékésebb boldogságot, lett légyen bármi is az.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Amikor minden lehetetlen kizársz, ott marad a lehetséges leghihetetlenebb történet, ami talán a legigazibb valóság.
Szűz(aug.23.-szept.22.)
A hangulatod ingadozóvá válhat, de a legjobb barátaid kertelés nélkül segítenek szembenézni a legvadabb valósággal.
Mérleg(szept. 23.-okt.22.)
Olykor a dolgok megváltozhatnak, s talán ennek pont most jött el a ...
fel
le
2014. november 6.-i jegyzet:
a találkozót lebonyolítani.
Előtte még délre odamentünk a kutyával a kórházba és onnan mentünk Kelenföldre. Megint hoztam a formámat. Beültünk a kocsiba, elindultunk az állatkórházba és kb. 1 perc múlva a gondolataimba jött, hogy otthonhagytam a diktafont, amit megígértem egy látássérült hölgynek (vele kellett volna találkoznunk 4.-én). Apám morgott, de mondtam, hogy inkább vezessen, ne most veszekedjünk már. Mire odaértünk a kórházhoz, már nyugi volt és mondta, hogy hazaugrunk érte, aztán megyünk tovább. Szegény kutya nem volt jól megint - reggelre mindig nyúzott, ekkor meg már dél volt -, sokat fészkelődött, nem találta a helyét, alig tudtam fogni, meg nagyon lihegett. Fájdalmai voltak. Nagyon jó a dokija, látszik rajta, hogy tényleg szereti is az állatokat, nem csak ellátja őket. Beirkálta a számítógépbe a dolgokat, addig én letettem a vizsgálóasztalra, de csimpaszkodott belém, nem akarta, hogy letegyem. Kétlábra állt és mászott volna vissza a ...
fel
le