- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2018. január 7.-i jegyzet:
Jó hír, hogy normális a hirdető házaspár, meg hogy bazi nagy a ház és az állapota is egész' jó, viszont azon kívül, hogy rohadt sokat kell utazni, van más gond is. Nincs kész' a fürdőszoba (van működő retyó, zuhanyzó, van bekötve mosógép, de nincs a talajon burkolat, meg fal sincs felhúzva) és sok a meló még, mert elkezdték átalakítani a házat, de úgymaradt, mivel a nő súlyosan beteg és el kellett költözniük, hogy a férj tudjon melózni, ugyanis ott nincs sok lehetőség. Senki nem fog lejönni a világvégére hogy segítsen nekünk csinálni a házat, szakit meg nem bír hívni az öregem, mivel alig lesz pénz az előző jegyzetemben foglaltak miatt. Ott fogunk tengődni rendesen használható fürdőszoba nélkül, meg egyebek mellett? A jelenlegi házban is őskori körülmények közt létezünk 1,5 éve, akkor most ezt fogjuk folytatni? Jó, ott legalább tudunk mosógépet használni, itt nem lehet. A fürdés itt lavórban történik, ott a házban működik ugyan a zuhanyzó, csak mivel még ...
fel
le
2018. január 2.-i jegyzetem:
Boldogít a vesegyulladás egy ideje, de (még?) nem vészes. Lázam nincs, csak hőemelkedés időnként és miután slagolok, nyom és fáj a derekam, meg ha úgy mozdulok, vagy úgy fordulok fektemben, akkor érzem, hogy létezik a vesém. Meg is fáztam, talán az is így járt és nem a kór cseszteti, mert mostanság 2× is hideg helyen kellett éjszakáznom egy matracon, szóval borítékolható volt a megfázás. Úgy néz ki, hogy ma is ez a fagyoskodás-nem alvás lesz (megint erős szélvihar jön és a ház alig áll, ilyenkor a kamrába megyünk ki, mert az stabil), pedig másképp' is lehetne, mert a Gabi azt mondta, hogy ha ilyen helyzet van, akkor menjünk fel hozzá, de apám nem akar most utazgatni. Nem baj, hogy szarrá fogunk fagyni, meg a vesémnek sem fog jót tenni a hideg. Ilyenkor fel tudnék robbanni, hogy nem tudok egyedül közlekedni, mert felülnék a távolságira és mennék a Gabihoz. Alig várom, hogy el tudjunk költözni és ne kelljen ilyesmikre kényszerülni. Amúgy is fel kellene ...
fel
le
Miklós a fiatal erdész egyedül élt az erdészházban. Az öreg Miska bácsi volt segítségére a ház körüli teendők elvégzésében. Asszony még nem volt a háznál, pedig Miklós már a harmadik telét töltötte itt, az isten háta mögötti erdőség szélén a Dráva mentén. A fiatal erdész igen csak jó partinak számított. Magas jó vágású fiatalember volt. Fekete haj, kis bajusz, kék szem, kell-e ennél csábítóbb bármelyik fehérszemélynek – szokta mondani Miska bácsi, mikor rá-rákérdezett Miklósnál, hogy mikor szánja el magát a nősülésre. Miklós mindig elütötte a dolgot:
– Jól van Miska bá’, majd annak is eljön az ideje!
– Persze, persze, csak győzze kivárni az ember!- dünnyögte magába az öreg.
Nem véletlen mondogatta ezt az öreg! Felesége, Terka néni hallott ezt-azt a faluban, mit suspitolnak az emberek Miklósról és Veronkáról a tisztelendő úr lányáról. Soha nem felejtette el hozzátenni: – Tudod Miskám, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Emlékezz csak rá Miskám, mit mesélt mindig anyám:
– Bódis ...
fel
le
2017. december 23.-i jegyzetem:
mert nem történt semmi olyan és kedvem sem nagyon volt/van hozzá. Ilyen se' gyakran van, hogy én már 6:15-kor bejegyzést írok, de 3/4 3 óta virrasztok, mert olyan szélvihar van megint, hogy felébresztett és a ház is úgy recseg, hogy nem tudok nyugodtan aludni. Hulla vagyok már. Amúgy sem alszom rendesen egy ideje megint.
Nem akarom elkiabálni, de talán a fa alatt nagy ajándék vár minket, mégpedig egy ház. Igaz, hogy messze van és 3,5 milka, de fizethetünk részletekben (egy kis önerővel kezdve) és nagy a ház. Jó az állapota (kisebb javítások kellenek csak), mert lakták eddig, csak beteg a tulaj és valamiért eladja. Sürgős neki is, nekünk is, szóval le van beszélve, hogy januárban elkezdődik a hivatalos lepapírozása a dolgoknak, úgyhogy remélem végre rendbejövünk. Láttunk fotókat róla, kívül a vakolat pereg, de ez nem számít, majd megcsináljuk, a fő a lakhatósága. Belül nagyon jó, van 3 szoba, konyha, fürdő, spejz. Frissen van meszelve, a parketta is ...
fel
le
2017. december 6.-i jegyzetem:
A sok cucc kitart majd sokáig. Hiába vagyok függő, a gyomromat kímélő diéta - meg a rosszullétek, mivel akkor semmit sem kívántam - rákényszerített arra, hogy ne egyek édeset és így legalább nagyjából 'lejöttem a cuccról'. :-D Többször próbáltam már leállni vele fokozatosan, de mindig jött valami, ami miatt újra bezabáltam. Ennyit az önkontrollomról. A diéta és a rosszullétek óta nem érzem azt, hogy megveszek, ha nem ehetek édeset, mert a szervezetem megszokta, hogy nem kap annyit. Van, hogy egy-két napig egyáltalán nem is eszem. Amikor eszem, akkor is módjával. Az a szerencsém a szerencsétlenségben, hogy mivel nagyon szarul voltam egy hónapig, így nem hiányoltam a nassolást sem, mivel semmit nem kívántam enni és nem voltak elvonási tüneteim fejben, viszont a szervezetem bejelzett az elején; folyton lezuhant a vércukrom, levert a víz, reszkettem, meg ennem kellett gyorsan valamit, mert ájulás kerülgetett. Aztán mindez elmaradt, amint a szervezetem ...
fel
le
2017. december 2.-i jegyzet:
Nem szeretem az érzelgős dolgokat, de a kutyám megérdemel egy őszinte bejegyzést.
Asszem' 2003-at írtunk, amikor Karácsonyra egy kis fekete gombócot kaptam. Jobban megnézve láttam meg, hogy egy kölyökkutya. :-D Ha jól rémlik 6 hetes volt, egy havannai pincsi - vagyis havanese. Akitől kaptam, mondta hogy ritka a fekete színű. Innentől kezdve boldoggá tett és remélem, hogy nekem is sikerült Őt, nagyon igyekeztem. Sokat költöztünk, de mindig vittük, szóba sem jöhetett az, hogy lemondjunk róla csak azért, mert kutya. Semmivel sem kevesebbek, mint a család kétlábú tagjai!
Milyen kutya volt? Nagyszerű! Okos, szelíd, nagyon tanulékony, ragaszkodó, hűséges, meg mindenkit magáévá tett percek alatt.
Rengeteget mentem vele. Nagyon szeretett csavarogni, úgyhogy jött velem ahová csak vihettem, meg ha gördeszkáztam, bringáztam, jött mellettem a pórázon - természetesen olyan tempóban, hogy ne kelljen loholnia. Megtanítottam Neki, hogy felülhet a deszkára, úgyhogy ...
fel
le
2017. november 29.-i jegyzetem:
Az öregem álmomból rázott fel hajnali negyed 5-kor, hogy nézzem már meg én is, mi van kint. Vakító fehér fény volt, mint egy hatalmas reflektor. Kérdezem apámat, hogy mi a jó fene ez, azt mondja gőze sincs, most vette észre, amikor felkelt slagolni. Ijesztőek a dolgok, ha nem találja az ember a forrásukat, vagy az okot. Nem mert kinézni. Én sem lelkesedtem megtenni, de úgy éreztem jobb, ha megtudjuk a forrását, mert az ismeretlen ijesztőbb. Az ablakhoz léptem, de nem tudtam kinézni, reflexből becsukódtak a szemeim az erős fénytől. Nem tartott sokáig, mert mikor nyitottam a zárat, hogy kimenjek körülnézni, megszűnt a jelenség. Nem tudom, hogy mi a búbánat volt, de reggel 8-ig virrasztottam, az öregem is valamikor hajnalban dőlt ki. UFO lett volna? Régen láttunk egyet és az nem vakított, de nem tudom mi más világíthat be mindent nagyon éles fénnyel hosszú-hosszú percekig. Hangot nem hallottunk. A Hold nem lehetett, egyrészt az máshol világított, ...
fel
le
2017. november 24.-i jegyzet:
Féllábbal az utcán vagyunk, mert még mindig nincs megoldva az új lakhatás, viszont hozta az öregem a hírt, hogy az Éva kipaterolt minket, mivel el akarja adni a házat. Nagyszerű, hogy azért az utolsó pillanatban minket is tájékoztat. -.- Persze fogalma sincs arról, hogy a ház az összeomlás szélén áll, mert apám hiába mondta neki, inkább homokba dugta a fejét, nem akarta hallani és mivel Kanadában él, nem járkál oda a házhoz, nem látja. 7.000.000-ért akarja eladni. Szerintem kb. 500.000-et ér a jelenlegi állapotában. Persze felajánlotta nekünk, hogy vegyük meg, de gondolom csak azért, mert a törvény kötelezi. Egyrészt az életben nem lesz 7 milkánk, ezt ő is tudja, másrészt ha lenne sem maradnánk ott. Közölte, hogy tavaszig nem akar várni, mert a leendő vevők már költöznének. Mondta neki apám, hogy a ház életveszélyes, így nem fognak beköltözni, meg el sem adhatja, de állítólag az Éva meg sem hallotta, szóval hamarosan költöznünk kell. Nem ez a gond, mert ...
fel
le
2017. november 17.-i jegyzet:
Ma vagyok itt egy hónapja és még egyelőre nem beszélnek hazamenetelről. Az egyik felem nem bánja, de a másik menne már haza. A javulás után stagnálni kezdtek a dolgok és úgy is maradtak, sőt, tegnap megint rosszul voltam, főleg este. Addig, amíg ez megy nincs hazamenetel. A mellhártyagyulladás legalább javult már. A többiről nem írok, mert úgyis megint csak azt tudnám ecsetelni, hogy egyik nap jobban, másik nap rosszabbul vagyok, ez meg unalmas. Ma a magas vérnyomást leszámítva jobban vagyok - lekopogom.
Mindig elfelejtem leírni, hogy mértek kb. 3 hete és lefogytam 59 kg-ra, aztán ma megint mértek és 59,5 vagyok, ami azért érdekes, mert jóideje szinte semmit nem tudok enni, csak leveseket, kekszet, néha szendvicset, meg eszegetek rendes kaját is, de nem rendes adagokat.
A vegetatív idegrendszerem mégjobban meghülyült. (Az szabályozza az izzadást - többek közt.) Mostanság valamitől szorgalmasan dolgozik, szinte folyton nedves, néha kifejezetten ...
fel
le
2017. november 9.-i jegyzet:
Megvagyok. Egyik nap egész' jól, másik nap dögrovás van. Az utóbbi napok megint nekem kedveztek.
Tegnap jól voltam, előtte is elfogadhatóan, azelőtt is, viszont vasárnap megint a rosszullét boldogított, megspékelve egy izmos fejfájással. Ma sem nagyon volt okom panaszra. Továbbra is kellékem az oxigén és begyűjtöttem egy mellhártyagyulladást. Jó buli, amikor csak fekve tudok létezni, de úgy fulladok és köhögök, miközben mélyebb légzéskor tüzes vassal cirógatják a mellhártyámat. Egy darabig még élvezhetem a kórház vendégszeretetét.
A hét elején végre megjött az Immunológiától az eredmény, de megint csak félig tudom, hogy mi van. Apám jött hétfőn és mondta, hogy megküldték a leletet a dokimnak, de ő elkutyulta a papíromat és fejből nyilván nem tudja a dg.-t, mivel tele van beteggel és melóval, nem tud mindenkiről mindent megjegyezni. Azt ígérte az öregemnek, hogy megkeresi a papírt és felhívja, hogy pontosan milyen dg. áll rajta. Eddig még nem tudtuk ...
fel
le
Lassan ismét itt a húsvét. Elhatároztam, hogy felkeresem az egyik régi barátnőmet, - egy kis tojásfestés miatt. Utána meg, - majd jól meglocsolom! Többször egymás után! Remélem, hogy megvan még a Playboy nyuszis jelmeze.
Mindketten nagyon szeretjük a jó kis szerepjátékokat, - mert úgy minden együtt töltött alkalom, az újdonság erejével hat! Újévkor - malackodunk, húsvétkor - nyuszizunk és tojást festünk! Mert ugye legjobb tojásfesték, - a rúzs!
Azért a legkedvesebb szerepjátékom a rendőrnős! Olyankor duplán élvezem a szituációt, - mert végre én b@szogathatom a rendőrt, - és nem fordítva! Szeretjük még az orvosost, és a tanító nénist is. Ezeknél a játékoknál nem használunk rúzst, - az csak húsvétra való!
Elérkezett a húsvét. Szépen megborotválkozva, frissen, illatosan elindultam a kedvenc barátnőmhöz, hogy eleget tegyek a hagyományoknak, és tojásfestés után rendesen meglocsoljam! Mire megérkeztem a lakásához, addigra elővettem egy üveg pezsgőt, amivel majd megalapozzuk a kellő ...
fel
le