- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Napfényes szép napot, békés ünnepi készülődést kívánok!
VALAHOL
valahol egy vadregényes tájon,
hol vadrózsák virítanak
belépésre csábít egy vaskapu,
rajta vasvirágok nyílnak,
vadszőlő fut a vakolaton,
muskátli virít a vakablakon,
viola illatot sóhajt a kert,
vándor felhő vándorútra kelt,
várok valakit valameddig,
ki jön valahonnan valamikor,
s ványadt világom kiviláglik,
fagyott vérem helyett vénámban
majd frissült vér vágtázik..
/BI/
fel
le
2017. október 5.-i jegyzet:
Felvette a nyúlcipőt az idő. Itthon mindig elfelejtődik a születésnapom (is), mióta az anyu nem él, mert az öregem tesz rá, szóval nem szokott izgatni engem sem, nem szoktam megtartani, de a barátok, ismerősök egy része mindig felköszönt, ezt azért megköszönöm és értékelem.
Mikor megláttam a kollázsokat, amikbe a Tesóm beszerkesztette a Gergő képét, az Anyuét, a Szabinát & engem ábrázolót, a kutyámról készülteket, jó érzés volt! Azután jött a következő meglepetés, egy videóüzenet, amiben szintén köszöntött, majd ráirányította a kamerát egy általa készített tortára, amin és ami körül gyertyák égtek, meg papíron üzenet szólt nekem, közben énekelte a Happy Birthday-t. Ezek után méginkább leszarom, hogy az apám leszarja ezt a napot is, az számít, aki tényleg szeret.
Fasza nap volt, apám a földig alázott megint, mert nem tetszik neki, hogy el akarok költözni. Elkezdte, hogy 2 év múlva oda megyek ahová akarok, de amíg fizetjük majd a ház törlesztőjét ...
fel
le
2017. szeptember 30.-i jegyzet:
A rizsa előtt még annyit, hogy a doki megküldte tegnap a zárójelentést, de az Immunológiától még mindig nem jött az eredmény, szóval még mindig nem tudom mi a fene eszi a szindróma mellett az érrendszeremet. A körzeti Dokim csak annyit mondott, amennyit neki mondott az immunológus, vagyis tele van a vérem valami tudomisén milyen limfocitákkal. Jó lenne tudni, hogy pontosan mi van. Attól nyilván nem leszek jobban, de ez a bizonytalanság nyugtalanít. Gondolom a következő héten már megérkezik, hiszen lassan 3 hete vették le a vért, meg 19.-én már tudta a doki, hogy tele van a kis genyókkal, meg hogy mire támadtak rá, akkor mostanra csak meglesz a teljes eredmény. Szerintem ez a tömény stressz indította be a dolgokat, ami az utóbbi hetekben, hónapokban volt. Na, ezért is kell elmennem itthonról.
Most sem panaszkodni fogok, csak leteszek egy kis súlyt.
Az egyik felem a pincéig zuhant, de a másik már tápászkodik fel és ordít a lent fetrengőnek, hogy ...
fel
le
2017. szeptember 19.-i jegyzetem:
a háziorvosnál, mondtuk neki, hogy mi volt a kórházban és elképedt. Megnézte a véraláfutásokat és egy "Jézusom" volt a reakciója, de mondtam neki, hogy ez már semmi az addigihoz képest.
Azt mondta, hogy felhívta őt a belgyógyász-immunológus (aki a kórházban kezelt) és mondta, hogy az immunpanel szerint egy ereket támadó autoimmun betegséget jelez a vérképem. Mondta a dokim, hogy majd küldi az eredményeket az immunológus. Kérdeztük, hogy mi a betegség neve, de azt nem mondta állítólag a doki, majd a papírt küldi, szóval semmit sem tudunk, csak hogy az ereimet támadja. Nem értem, hogy ha elmondja a dokimnak, hogy talált valamit, akkor miért nem nevezi a nevén? Olyan pipa voltam a napokban, hogy azt mondtam nem megyek több kivizsgálásra, de lehiggadtam és nyilván az életem függ attól, hogy kiderül-e és mi derül ki a felszívódási zavar okával kapcsolatban, úgyhogy be fog fektetni a dokim ezúttal végre a gasztrora.
fel
le
2017. szeptember 18.-i jegyzet:
Elvileg még a kórházban volnék, de eljöttem. Ha nem velem történik mindez, el sem hinném talán, olyan abszurd dolgok voltak, mint valami paródiában! Egyrészt nem azokat a vizsgálatokat végezték, amikről szó volt, másrészt megaláztak és ezt már unom. Aláírom, hogy kevés az orvos, meg túlterheltek, de nem a betegeken kell leverni a feszkót.
Odamentünk csütörtök délelőtt, bár néztem, hogy miért a belgyógyászatra kell menni, amikor a gasztroról volt szó? Mondom a fateromnak fogadjunk megint kivizsgálást akar a dokim, de nem fogok azért befeküdni ezredszerre is, hogy megint ne tudjanak semmit és megint a "pszichés ok" legyen a végkövetkeztetés. 15 nyomorult évig hallgattam, hogy lelkieredetű minden panaszom és folyton megaláztak, hogy szimulálok, meg ennyi baja nem lehet valakinek, mire végre kiderült a szindróma, meg az immun-szarságok és egyéb - ezekhez képest - apróság. Mivel sosem jöttek rá a diagnózisokra, könnyebb volt arra fogni, hogy ...
fel
le
Pajkosnénimnek elfogyott a kenyere. Általában én látom el mindennel, bevásárolok neki, elviszem az autómon a faluba, ahová csak kéri. Este hívott, hogy mindene van, egyedül a mindennapi kenyere nem fog kitartani péntekig. Én pedig péntekig nem terveztem hazamenni a faluba.
Gondoltam egy merészet és felhívtam jóapámat, nem dobna-e be egy kenyeret Pajkosnénihez. Nagyon készségesnek mutatkozott. Az utcát tudta, a házszámot pedig megadtam, agykontrollos gyerektanfolyam móddal nyomatékosítva, hogy megegyezik a nevem napjával, hátha így rögzül neki. Legalább az egyik.
Másnap reggel fél nyolckor vettem észre, hogy jóapám egy órával azelőtt már hívott mobilon, csak még visszaaludtam, s lenémítva maradt a mobilom. Tudtam, hogy meg kellett volna adnom neki Pajkosnéni mobilszámát, mert nincs kapucsengője...
Visszahívtam, majd elmondta, hogy végülis megoldotta. Talált egy helyet a kerítésen, ahol hóna alatt a kenyérrel bemászott. Ezt így nagyon elképzeltem, hogy a termetes apám bemászott ...
fel
le
2017. szeptember 4.-i jegyzet:
Az öregem tegnap volt otthon, levitte a Mekk Eleket, hogy nézze meg hol szivárog a víz a fürdőben, meg leszerelték a bojlert, mert a múlthéten megláttam, hogy a fal megdőlt egy picit a súlyától és szóltam apámnak. Tegnap ért rá a Krisz lemenni. Ami a vizet illeti, valószínűleg a talajvíz tör fel a Krisz szerint, mert a csöveknél nem talált törést, nem szivárog egyik sem, szóval a talajból jön fel a fugázásnál. Az fasza, mert alámosódik a ház. Így nem csoda, hogy kezd szétesni, amin nem segítenek az ott jellemző erős szelek sem és a sok eső. Minden széllökéskor reccsen valami a házon. Mondta apám, hogy amikor szedték le a bojlert, meglökdöste a falat a Krisz, hogy mi újság és mozgott, szóval jól láttam, hogy megdőlt. Durva.
Kezdek immunis lenni a szarra, vagy csak védekező módban vagyok, esetleg optimista, hogy majd megoldjuk, nem tudom, de már csak kussban beletörődtem a hírekbe. Keressük a lakhatási lehetőséget folyamatosan. Istenben bízunk, hogy ...
fel
le
2017. szeptember 2.-i jegyzet:
amennyire lehet ebben a helyzetben. Nem kellett nagyon, mert nem estem szét, de nemsok választott és választ el tőle. Muszáj erősnek lenni, mert nincs más út, meg ha szétcsúszik az ember, az nem segít és újabb fékezőerő nem kell ebben az alapból is szar helyzetben. Most arra kell a figyelem és erő, hogy megoldást találjunk. Amíg beletemetkezünk a ház/lakáskeresgélésbe, addig sem tudunk agyalni a kiborító dolgokon, apámat is erre sarkallom. Esténként és éjjel már - mostanság nappal is - beférkőzik a gondolataimba és a hangulatomba a rossz, de próbálok másra figyelni. Naponta huszonötször tudnék tombolni a kiszolgáltatottságtól (amiből nem tudom lesz-e kiút, mert nincs pénzem elköltözni), tehetetlenségtől, bizonytalanságtól, apám alázásától, meg hogy fokozatosan ráébreszt(ett) az élet milyen ember és velem szemben is mennyire önző, hideg, de ki kell bírni ezeket, nem lehet összecsuklani. Gondolom a viselkedésének oka a neveltetésében, az ...
fel
le
2017. augusztus 31.-i jegyzetem:
Zajlik az élet megint és nagyon kezdem unni! A lakhatásunk és az életünk forog kockán, mert a ház életveszélyes, ki kéne költöznünk, de hová?! 120 rugónk van összesen, ám az albérletek 100-110-től kezdődnek és akkor hol van még a rezsi + kaja + gyógyszer? Néhány naponta beüt valami baj a házzal, a falak recsegnek-csúsznak szét, a víz szivárog a fürdőben, a tető recseg, a bojlert a szentlélek tartja a falon, a terasz kezd rogyni, stb.-stb. Óvodáskorom óta vándoroltunk, itt-ott pár hónapra - jobb esetben pár évre - meg tudtunk állapodni, legutóbb 6 évig laktunk egyhuzamban egy albérletben - ez volt a leghosszabb idő valahol! - és mikor idejöttünk, azt hittük vége van, élhetünk rendesen, erre most innen is mehetünk, ráadásul sürgősen kellene és egyelőre nincs hová. Mikor lesz már vége?! Apám is tiszta ideg. Holnap megyünk Pestre, maradunk a Gabinál pár napot, ez kicsit megnyugtat, de ő sem szálloda, hiába volt rendes és hívott oda minket. Megyek a ...
fel
le
2017. augusztus 22.-i jegyzet:
Voltunk ma Pesten ügyet intézni, aztán elmentünk az állatkertbe. Mégegy program kipipálva. Hajtottam a széket egyrészt az önállóság érzése miatt is, meg hogy erősödjön a karom. Jól bírta a szívem is. Amikor felszálltunk a trolira, lerobbant, el sem indult a megállóból. Mondta a sofőr, hogy ma már harmadszor robban le vele. Várni kellett egy másikat, csakhogy el kellett engednünk hármat is, mert azok régebbi, lépcsősek voltak. Apám szokásához híven tombolt és a szerszámom tele volt már, hogy csak hergelte bele magát a helyzetbe, meg a fenéért kell folyton zsörtölődni? Mondtam neki, hogy szörnyen zsémbes, persze hőzöngött, hogy hülye vagyok, engem biztos nem zavar a helyzet. Ja, valóban élveztem a napon főni + 'felülni' a hátsófelemet, reggel óta ültem és ez az eset délután 3-4 körül volt. Mondtam neki, hogy ha agyvérzést kap és engem is idegesít, akkor sem fog semmi változni, szóval tök értelmetlen morognia. Olaj volt a tűzre, úgyhogy inkább ...
fel
le
2017. augusztus 17.-i jegyzet:
Amivel szívni lehet, azzal mi mindig szívunk. Tegnap este olyan hulla voltam az egésznapos kóválygástól, hogy már nem volt sem kedvem, sem energiám leírni ide, hogy hogy' jártunk.
Tegnap hajnalban keltünk, gondolom ez is tett rá. Már reggel a buszmegállóban kezdődött a pech-sorozat; apám közölte, hogy itthonhagyott minden aprópénzt és csak tízezrese van. Mondom neki imádni fog a buszsofőr. A buszon közölte, hogy nincs nála a lelet, meg a beutaló, ottfelejtette a Gabinál, el kell menni értük. Fasza volt, le kellett szállni és a pesti járatra átszállni. Azt hittem felrobbanok! Direkt kérdeztem este is, hogy minden megvan? "Meg." Utazhattunk Pestre a papírokért és mehettünk visszafelé, Székesfehérvárra. Megsültünk, oxigén semmi, de legalább nem voltam rosszul. Elkutyagoltunk a kórházba, kóvályogtunk, mint a gólyafos a levegőben, mert mindenfelé irányítottak bennünket. Felértünk a belgyógyászatra, erre közölték, hogy a doki, akihez beutalt a ...
fel
le