- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2017. július 26.-i jegyzet:
A kaput az tette be az alapból sem stabil kedélyállapotomnak, hogy a ház kezd szétesni. Éjjel 3-kor menekültünk a kamrába, ott kuporogtunk hajnalig, de miután 3× is rosszul lettem a levegőtlenségtől, vissza kellett menni a házba, de semmit nem aludtunk. Reggel feljöttünk Pestre a Gabihoz, de holnap már megyünk haza. Értem, hogy itt a Gabinál nem lakhatunk, de ott sem. Azt mondja apám megcsináltatja. Ja... mikor? Mikor pénz sincs anyagokra, meg munkadíjat fizetni? Addig orosz rulettezünk, hogy vagy elnyeklik a tető, meg a terasz, vagy nem? Már eddig is recsegett a ház. Volt olyan okos az apám, hogy meg sem győződött arról, lakható-e biztonságosan? Gyorsan beköltözött, csak mert ingyen lakhatunk benne. Egy házat - főleg ami fa -, amiben évek óta nem laktak, beköltözés előtt megnézet az ember. Elkezdett szétcsúszni és kb. csak Isten tartja össze. Nagyon hiányzott ez. Értem, hogy az élet úgy jó, ha zajlik, de ez övön aluli a sorstól. Ez az utolsó csepp volt a ...
fel
le
2017. július 11.-i jegyzet:
nem bírok időpontot kicsikarni a pszichodokihoz. Múltkor felhívtam a számot, amin elérhetem és ugyan sejtettem, hogy kell majd párszor próbálkozni, de mikor már második órája hívogattam és 3× foglaltat jelzett, a többi esetben meg csengett, aztán megszakadt, kezdtem morcos lenni. Kíváncsiságból számoltam a hívásokat, 10.-re vették fel végre a telefont. Unott hangú nő szólt bele, hallhatóan már belefásult, hogy a 'betanult' szöveget kell mondania. Mondtam a nevemet és hogy kit keresek, készséges volt, mondta hogy szabadságon van a pszichodoki, de szerdán hívhatom már. (Ez a párbeszéd hétfőn zajlott.) Eljött a szerda, már rákészültem, hogy megint nehéz lesz elérni bárkit is. Úgy is lett, párszor megint foglalt volt, de ezúttal hamarabb felvették. Megint bemutatkoztam, kértem a doktornőt. Ugyanaz a diszpécser volt, akivel hétfőn beszéltem, mondta, hogy kapcsolja. Gondoltam, végre! Mondta, hogy mégsem tudja kapcsolni, mert éppen telefonál. Semmi gond, ...
fel
le
2017. július 2.-i jegyzetem:
Készen van a kennel, a Margó már ki is merészkedett levegőzni és a Frici is megérkezett tegnap. Ma már látták egymást. A harcias macskám most jófej volt, mert nem bántotta az új családtagot. Próbált párszor kezdeményezni, érdeklődött, hogy vajon ki az a másik szerzet, de szerencsétlen Fricinek állt a szőr a hátán-farkán és remegett, mint a kocsonya, ahogy farkasszemet néztek. Nem siettetünk semmit, még új neki a hely, meg itt van egy másik macska is, persze hogy zaklatott. Minket már ismer régóta, mert ugye járunk a Gabihoz, ennyivel is kevesebb számára a sokkoló tényező. Az viszont jó jel, hogy már ki-kimászik a búvóhelyéről és hagyja a simogatást. Enni még nem igazán akar. Egyelőre békénhagyjuk, majd fokozatosan összeszoktatjuk őket. A Margitnak is sok(k) még az új helyzet.
Örülök, hogy itt van már nálunk és hogy a kezdet biztató. Biztos lesz majd hatalmi harc. Amint közelmegy a Margó, a Frici tolat hátra, ettől a Margit is megijed és ő is hátrál.
fel
le
2017. június 13.-i jegyzet:
Voltunk fent Pesten. Mikor jöttünk haza a távolsági busszal, a zsámbéki pihenő alatt elvitt a mentő, pedig már csak egy megálló választott el attól, hogy hazaérjünk. Na, de erről később.
Voltunk a Gabinál, aztán elmentünk vásárolni - amit utálok, de szükséges rossz - mert kellett már pár gönc. Végül csak papucsom lett (apámnak meg szandál), ezer fokban már a vászoncipő is meleg - még nekem is.
Voltunk a temetőben is, mert holnap lesz az Anyu halálának a 6. évfordulója és ha már Pesten voltunk, vittünk virágot.
3/4 6 körül hazaindultunk. Nagyon fosul voltam, a fejem szét akart robbanni és ülni is alig tudtam, valami erős gyengeség jött rám, a fejfájástól is. A palotai buszon még elvoltam, de csak mert a légkondi pont rám fújt, viszont a villamoson már éreztem, hogy "mindjárt lekapcsol a szervezetem". Koncentráltam, hogy jobban legyek, de nem igazán volt hatása. A távolsági buszon próbáltam aludni egy kicsit, de nem jött össze. Zsámbékon ...
fel
le
2017. június 2.-i jegyzet:
Eljuttatott végre az apám viták, meg 'könyörgések' után. Szerda helyett ma, de már ez is csoda. Voltunk előtte a Gabinál, ott kivártuk a rendelés kezdetét. Dögönyöztem a macskáját, a galád meg ellopta a csokimat. :-D
Elmentünk a Dokihoz, a liften "nem üzemel!" felirat fogadott. A portán kellett hagyni a széket és felmászni a lépcsőrengetegen. 3 pihenővel meg is tettem. :-D Meglátott a Doki, azt mondja lassan elfogyok (pedig csak 1 kg ment le). Igaz, így most csak 59,5 vagyok. Látom én is, hogy sovány vagyok, a Doki is döbbenten nézett rám, meg vérnyomásméréskor is mondta, hogy vékony a karom. Nyomatni kell a tápszert, meg a kaját. Mostanság szarul ment a sorunk ugye, de most már lesz talán pénz, meg tápszer. Kaptam gyógynövényeket, "vagy használ, vagy nem, de legalább nem valami ezredik gyógyszer" alapon, 6.000-ért. 40 lenne, de mindig segít a Doki. Engedte a Pentoxyfillint, de csak felet. A szemem már csak fáj, nem akar kiugrani, ...
fel
le
2017. május 26.-i jegyzetem:
szerdán megyünk Pestre, intézni a számla feloldását (nem tudom miért tököl mindennel az öregem), meg a háziorvosomnak is kell már látnia. Apám persze már mondta, hogy nem akar délutánig fentmaradni (a Doki 4-től rendel aznap), de mondtam, hogy be kell menni hozzá. Ha a Gabi kedvéért fent tud maradni, akkor ha Dokihoz kell menni - ami fontos -, akkor is maradunk! November 30.-a óta nem látott, pedig 2 havonta kellene.
Megkérdezem, hogy mi legyen a Pentoxyfillinnel? Ki lett váltva, de pont akkor, amikor már nem kellett, mert nem voltak durva érgörcseim. Mostanság megint vannak, pedig már az idő is jó. Megint egésznapokra fagynak a végtagjaim, pedig volt pár nap, mikor meleg volt a kezem is, meg a lábamra sem kellett zokni és nem fázott, sőt. Mostanság fagy, szóval gondoltam tegnap, hogy beveszem a Pentoxyfillint, mert nem jó a napok óta sok órára előjövő fagyás. A biztonság kedvéért megnéztem a betegtájékoztatót és jól tettem, ugyanis fokozottan kell ...
fel
le
2017. május 19.-i jegyzetem:
Fogalmam sincs mi történik, vagy mit kell tennem magammal, hogy normális legyek. Az mondjuk sose' voltam :-D, de hogy stabilabb legyek. Tegnap éjjel megismétlődött a kedd hajnali, csak most durván szétcsúsztam. Megint sírás tört rám (pedig minden erőmmel ellene dolgoztam), teljesen elszállt minden kontrollom. Megint sok időbe telt, mire észhez tértem. Nem tudom mi történt és meddig fog ez tartani. Az sem segít, hogy a hangulatom óráról-órára változik, szélsőségesen. Az szintén nem használ, hogy mindig mindent magamban tartok - vagy magától beszorul - és a végén idegbeteg leszek mindig az erős feszültségtől. Irtó gáz, amivé lettem mostanság. Próbálok nem ilyen lenni, de sokkal erősebbek ezek a 'rohamok', mint az önfegyelmem, pedig általában fegyelmezett vagyok a fosban is. Mostanság nincs kontrollom magam felett, ma a röhögés jött rám szintén kontroll nélkül, alig tudtam abbahagyni, már nem kaptam levegőt. Egy bakin, amin általában nem kap az ember ...
fel
le
2017. május 14.-i jegyzet:
napok óta vicces, velünk megesett sztorikkal szórakoztatjuk egymást. Ide is hoztam párat, mert meg akarom törni az utóbbi gondokkal teli bejegyzések hangulatát.
Apámék mindig összeverődtek nálunk a barátaival. Akkor még a tesóm nem élt, Anyu akkor várta és szerettek apám barátai, mindig játszottak velem. Erre még emlékszem, viszont azt már elmesélésből tudom, hogy egyszer valamit ünnepeltünk, nyár volt és kint voltunk az udvaron, szólt a zene, a felnőttek iszogattak. A poharakat letették a kerti asztalra, némelyikben hagytak pár korty italt, én meg kiiszogattam. A fejembe szállt a pia és összemixeltem a Boci, boci, tarkát, meg a Kis karácsony, nagy karácsonyt. :-D
A fent említett barátok tanítgattak káromkodni, Anyám persze próbált leszoktatni. Egy ismerősünk vitt minket kocsival, de gyorsan ment és megszólaltam (4 évesen): "Pisti, lassítsál már, a kurv@ anyádat!" ;-P
Felmerült a halál témája és az Anyám elmagyarázta, hogy aki már ...
fel
le
2017. május 13.-i jegyzetem:
Tegnap megjöttek a pénzek, de ismét leszippantották az utolsó fityingig. -.- Apám felhívta tegnap a Bankot, ott mondta az ügyintéző, hogy leadja a mentességi kérvényt, hogy az egyiket fizessék vissza. 30 ezret le is vehetett még tegnap délután. Vett egy kis ennivalót, a többiből meg legalább az egyik számlát lerendezi. Közben megkapta a papírt, 70.000 a végösszeg, amit behajtanak. Az még mindig nem derült ki mire, ő meg azt mondta nem érdekli, elege van, nem megy utána, hogy mire vonnak. BKV-ra tippel ő is. Fasza. Egyik szemem sír, a másik nevet, mert legalább tudjuk mennyi az annyi, meg hogy nem százezrek.
Apám azt akarja elintézni, hogy ami fennmaradt még a 70 rugóig, vonják le egyben a következő hónapban, mert ha minden hónapban csak 10-20 ezret vonnak és addig zárolják a pénzt, akkor addig éhenhalunk. Azt akarja, hogy essünk túl rajta. Na ja, csak nem úgy megy az, hogy úgy csinálják, ahogy ő akarja. Nagyon megszokta, hogy mindig eléri valahogy, amit ...
fel
le
2017. május 10.-i jegyzet:
Apám nem sieti el a dolgokat, semmit sem intézett még. 3.-án, amikor kiderült, hogy nem lehet felvenni a pénzt, beszélt egy ügyintézővel, aki adott neki egy telefonszámot, amin eléri az ügyben illetékes nőt. Persze a kártyáján sosincs pénz... Mondta majd feltölti és beszél vele. Ez pontosan egy hete volt. Úgy volt, hogy hétfőn megy fel Pestre, intézkedni, de nem ment fel. Tegnap végre felment, de semmire nem jutott, mert nem volt ügyfélfogadás. Gratulálok! Hogy' lehet úgy felutazni ügyet intézni, hogy meg sem tudakolja az ügyfélfogadási időt? Jött azzal, hogy "de nincs pénz a kártyámon". Mondom van net, meg lehet nézni! Megnézte, azt mondta ma van. Na, mondom ügyes vagy, akkor ma kellett volna menni! Fú, néha nyugágy kell hozzá! Azt mondta majd felhívja a nőt. Ahhoz képest még mindig nem hívta, pedig tegnap feltöltötte a kártyáját. Mindig, mindennel húzza az időt, de ilyen helyzetben nem tudom miért tököl, persze tiszta ideg, de pont ezért kéne ...
fel
le