- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2019. március 17.-i jegyzet:
baromira szarul voltam. Nappal semmi bajom nem volt a fejzúgáson és enyhe fejfájáson kívül, meg a lábaim voltak gyengék, de aztán este 7-kor beindultak a dolgok. Először úgy tűnt csillapodik a fejfájás, majd újra maxra kapcsolt a szédüléssel együtt. Megpróbáltam elaludni, de nem hagyott. Elkezdett 'szikrázni' a szemem, majd nemsokkal később jöttek a jól ismert jelei a rohamnak, úgyhogy tudtam mi következik. 3 jött (amiből 2 enyhe volt), hosszabb-rövidebb szünetekkel. Párszor rámnéztek, de egy örökkévalóságnak tűnt. Ezekkel semmit nem tudnak kezdeni, nekem legalábbis ezt mondta anno a doki, mert állítólag a keringési zavar okozza őket, ami az agyamra is hat és mivel az alapkórságra ma még nincs gyógymód, "próbáljam átvészelni a rohamokat". Próbálom.
Hallottam mindent magam körül, de se mozogni, se beszélni nem tudok ilyenkor, úgyhogy nem tudtam szólni, hogy zsibbad a bal arcom. Mire tudtam beszélni, az is elmúlt már. Semmi egyéb szokatlan nem ...
fel
le
2019. március 16.-i jegyzetem:
vagyok, mert volt egy kis buli a fejemben.
Jóideje nem jártam bent, mert nem adódott olyan probléma, ami miatt kezelésre szorultam volna, szóval nincs okom panaszra. (Ha volna sem panaszkodnék.)
Az utóbbi időben több este is rohamoztam, majd néhány napja elmúltak ugyan, de a szédülés-fejfájás-fejzúgás megmaradt és a hőemelkedés is megint itt van, ahogy a véraláfutások is, úgyhogy vasculitis-barátom szorgalmasan ügyködik. Talán az köpött bele a keringésem levesébe.
Egyik este bizsergett többször a felsőajkam feletti rész, ami nem tudom, hogy előjel volt-e, de másnap reggel úgy keltem, hogy a fejem majd' szétrobbant, erős szédüléssel megspékelve, majd teljesen lezsibbadt a szám. Megpróbáltam beszélni, de csak hümmögni sikerült. Deja vu befigyelt. Mivel kikiabálni nem tudtam a konyhába, ahol a faterék voltak, fel akartam kelni, hogy kimegyek és jelzem valahogy a gondot, de a jobbkezem-lábam sem akart együttműködni, nehezek voltak és kicsit bizseregtek. ...
fel
le
2019. február 25.-i jegyzet:
említésre méltó, azért hallgattam eddig. Most viszont zajlik az élet megint és nem értek pár dolgot. Úgy alakult, hogy a féltesóm - akit mellesleg ~ 10 éve nem láttam - ideköltözik hozzánk. Érdekes. Apánk őt is leszarta, mert időnként találkoztak ugyan, meg néha beszéltek telefonon, de aztán sokéves szünet jött, majd pár hónapja újraindult köztük a kommunikáció és most ideengedi az öreg. Ez mi? Nem a Gáborral van bajom, meg nyilván ne menjen az utcára, csak apánkat nem értem, hogy eddig miért szarta le őt is és azok után most hogy-hogy' ennyire érdekli a sorsa (ami jó szar, azért is kérte állítólag az öreg segítségét). Én biztos nem bíztam volna meg az apámban, aki szart rám, bár ha a jelenlegi helyzetében lennék, lehet, hogy én is belekapaszkodtam volna ebbe az utolsó cérnaszálba. Sokmindent nem értek. A másik, hogy ebbe a putriba engedi ide? Tiszta égés. Állítólag a Gábor most sincs jobb körülmények között, de akkor is. Eddig csak ketten nyomorogtunk, ...
fel
le
2019. január 28.-i jegyzet:
14.-én reggel megjött a pénz, amit visszaadtak az inkasszó után. Sokkal többet adtak vissza, mint amennyit reméltünk. Rögtön rendelt az öregem fát, ki is hozták délután, még mielőtt Pestre indult volna a busza. A Gabi is adott pézt és összeraktuk azzal, amit visszakaptunk. Ami maradt az a kémény felhúzására, meg egyebekre van elrakva és még pótolni kell majd hozzá, mert a villanyt is meg kell csináltatni. Egy - használt, de újszerű - franciaágyat és egy azzal kombinálható szekrényt is megvett az öreg, mivel nem volt bútorom, de ezzel még várhatott volna. Azt mondta, hogy muszáj volt, mert eladta volna másnak a pali, meg olcsón adta az értékéhez képest. Oké, de most a ház renoválása a legfontosabb - szerintem. Megvan a kályhám is, már csak a kéményt kellene felhúzni.
Megjött a papír a fűtéstámogatásról is, szóval majd a fa is érkezik.
Ha már Pesten volt apám, bement a háziorvosomhoz is másnap (15.-én), mert kellett recepteket íratni, meg hogy ...
fel
le
Drávicz Gyula: Édesapámnak
Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.
Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.
Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.
Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.
Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.
Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.
És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.
Boldog apák napját!
fel
le
2019. január 12.-i jegyzet:
Volt most ez a nyugdíjmizéria és mi is szívtunk, mint mindenki, akit érintett, mert kifogytunk szinte mindenből, úgyhogy kellett volna vásárolni, számlákat fizetni, stb. Reméltük, hogy ahogy ígérte a MÁK, hétfőn valóban utalnak. Aztán azt mondták, hogy talán még tegnap napközben elkezdenek mindenkinek utalni és úgy is lett. Nekünk is megérkeztek elvileg a pénzek, nézi az öregem az értesítő sms-t, erre mínuszban volt mindkét összeg, szóval megint leszipkázták mindkettőnk nyugdíját és még mindig van -2.000 ft. Nesze neked, várva várt pénz! Az én pénzemhez nem is nyúlhatnának, de lekapják azt is mindig. Átteteti apám másik számlára, hogy legalább azt ne nyúlják le. (Jó reggelt...) Azt is jó lenne tudni, hogy mi a fenére vonnak? Mindig, mindent elodáz, vagy szarik a dolgokra és így minden elhúzódik napokig, hetekig, hónapokig, vagy évekig. Azt mondja, hogy már vagy 15 éve vonnak tőle pénzt. 15 év alatt nem volt ideje kinyomozni az okát?! Minek várt ennyit? ...
fel
le
2018. november 21.-i jegyzetem:
Az öregem beleunt abba, hogy már a sokadik szétégetett, vagy a lábain alig állót akarták rásózni és inkább rakosgatott félre pénzt egy teljesen újra. Ez akciós volt, úgyhogy egy huszassal olcsóbban kapta meg annál, amit eredetileg kinézett. Néhány napja megrendelte, tegnap hozták. Ma üzemeltük be, de annyit szívtunk azzal a rohadt csővel, nem tudom miért nem szabványosan gyártják a bemeneteket is, meg a csöveket is. A cumi már azzal elkezdődött, hogy ami volt itthon cső, az túl keskeny volt az oldalsó bemenetbe, de van a sparhelt lapján is egy, ami valamivel kisebb átmérőjű. Gondoltam, hátha oda jó lesz a cső. Alig tudtam kicsavarni a csavarokat, amik a fedlapot tartották, úgy ráhúzták őket, majd hiába akartam kiszedni, nem jöttek. Benyúltam az oldalsó bemenetnél és akkor éreztem meg, hogy alátét is, meg anya is tartja őket. Mondom anyátokat, anyák. :-D Merev, fagyott ujjakkal élvezet volt játszani velük, meg nem is estek kézre, de azért kihalásztam ...
fel
le
2018. november 20.-i jegyzet:
Alex ma egyéves. Finomat kapott ebből az alkalomból (nem mintha máskor nem kapna), mert úgyis a kaja az élete még mindig. Beles Kapitánynak (is) hívjuk, miután a Jégkorszak egyik részében meghallottam ezt a 'nevet'. Találó, amennyire szereti a bélését. Már nem morog kaja közben, de a mohósága nemsokat csökkent. A falatot is szépen veszi el, már nem akarja leharapni az ujjainkat. Nem tudom hány kg, de nehéz, mert izmos, masszív az alkata. Olyan, mint egy medvebocs, de a zord külső egy kenyérre kenhető kutyát takar. Persze a betörőknek ezt nem kell tudni. ;-D Az idegenekkel nem barátságos, előveszi az öblös hangját és fenyegetően morog. Jobb is, nem kell mindenkiben a havert látnia, mert akkor beengedne bárkit.
Rendkívül okos (a tekintetén is nagyon látszik), ragaszkodó, nagyon jó természetű kutya.
Imád labdázni, de hónapok óta nem labdázott és mégis emlékezett rá, mert amikor kérdeztem tőle, hogy "hol a labda?", akkor kis gondolkodás után ...
fel
le
2018. november 1.-i jegyzet:
Közhelyesnek tűnik, hogy segít, pedig valóban azt teszi, bár ehhez az ember is kell. Akarni kell tovább élni, nyitni, mert csakis így tud dolgozni. A mai nap azokról szól, akik már átléptek az örök életbe. Hiszem, hogy találkozunk ott (amennyiben érdemes leszek arra, hogy Isten magához vegyen) a számomra fontos emberekkel/állatokkal és az, hogy nekik már jó, megkönnyíti a várakozást, mert tudok hinni, várni, nem egy filmszakadás van, ahol a halál egyenlő egy borzasztó dologgal; a véggel, ami után nincs semmi, amiben elvész minden és mindenki. Én úgy gondolok a halálra, mint egy 'időalagútra', amiben ki kell várni az újratalálkozást. Nem veszítettem el őket, csak egy időre, ez pedig biztonságot és erőt ad, ennek ellenére mégis lerohan néha a hiányérzet.
A mai nap egyszerre jelképezi számomra a veszteséget és a nyereséget. Elveszítettem őket, de az idő szorgalmasan dolgozott és dolgozik azon, hogy tudjam kezelni az utánuk maradt űrt. Erőt nyertem és azt, ...
fel
le