- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2021. június 18.-i jegyzetem:
a házból, fél év után. :-D Már jóideje mondtam az öregnek, hogy mennék, de nem vitt, aztán a depresszió mélyebb rétegeit közelről vizsgálva nem is mentem volna, viszont mivel ma névnapom van, mondtam tegnap, hogy ma igyunk meg egy sört, együnk egy fagylaltot és legalább kimozdulok végre. Csoda, de nem volt valami újabb kifogása. Nem is tudta, hogy névnapom van, de ez már nem lep meg. Nem izgat, de vicces, hogy 30 év alatt sem sikerült megjegyeznie. :-D Természetesen ezúttal is hozta a formáját. Felkeltem 8-kor, ő már állítólag hamarabb felébredt, mégis délután lett, mire elindultunk. Direkt meg volt beszélve, hogy reggel indulunk el kóvályogni, mivel mára is 35 fokot mondtak és jó lett volna még barátibb hőmérsékletben járkálni. Hihetetlen, hogy mennyire el tudja cseszni az időt. A fő, hogy kijutottam az utcára, de azért a szorongás dolgozott rendesen, amikor emberek közelébe kerültem. Találkoztunk a Szeretetszolgálat góréjával, dumáltunk valamennyit, ...
fel
le
2021. június 14.-i jegyzet:
Ma 10 éve ment el. Értelemszerűen tudtam, hogy Ő sem él örökké, viszont nem gondoltam, hogy fiatalon fog távozni. Nem szomorú poszt lesz ez, mert már 'jól' vagyok, ennyi év alatt bőven volt időm a helyükre tenni a dolgokat. Nyilván hiányzik, de ezzel nem lehet mit kezdeni. Megemlékezés csupán a poszt célja, Őt még úgysem örökítettem itt meg.
'62-ben született, finoman szólva sem egy mintacsaládba. Elég annyit említenem, hogy mindkét szülője piás volt, ez pedig az egész gyerekkorát és fiatalkorát tönkrecseszte, hamar le is lépett otthonról. Ráerőltették egy olyan szakma kitanulását, amihez ugyan meg lett volna a tehetsége, de nem azt akarta csinálni, mondjuk mindegy is, mert nem tudott benne elhelyezkedni. 2 rossz házasság után ismerte meg a fatert, de vele már nem házasodott össze. Nemsokkal később jöttem én, majd a húgom. Állítólag becsúsztam, viszont pontosan azért kellett volna legalább másodszor vigyázniuk, mivel egyrészt kb. a semmire érkeztünk ...
fel
le
Nagy Szellem
Megismertem ma jobban egy vicces, fiatalos szellemű, majdnem fiatal pasit. El is neveztem magamban Nagy Szellemnek, mert olyan szellemesen flörtöl, hogy már csak egy fehér lepedő hiányzik róla, hogy igazán szellemes legyen.
Azt mondta, hogy ez nagyon indián névnek tűnik, és majd talál ki nekem ő is. Én leszek Töltő Toll. Mert szerinte az illik rám. Több szempontból is. Egyem a zúzáját, még eldöntöm, hogy sértésnek vegyem-e és pirosra fenekeljem-e érte a kis keszegfenekét vagy megmérgezzem-e a gondosan válogatott mérgező évelőkből gyűjtött szárított teakeverékeim egyikével. Végül úgy döntöttem, hogy dicséretnek veszem, mert érte is csak annyit kapnék, mint más rendes emberért.
- Olvastam a Nagy Indiánkönyvet. És más indiános regényeket. Képzett vagyok indián vadromantikából. Indián nevem Nyári Vihar - mondtam. - Villámgyorsan jön és tiszta nedves leszel tőle, s mire rájönnél mi történik, már továbbáll, s te ott maradsz megtépázva.
- Ja, amikor meg mérges vagy ...
fel
le
2021. június 5.-i jegyzet:
Fizikailag jól vagyok, leszámítva a fronthatásokat és a 2-3 hete belobbant ízületi gyulladást. Majdnem folyamatosan aktív kisebb-nagyobb mértékben, de a mostani állapotra sokéve nem volt példa. Eddig kenegettem az érintett alkatrészeimet, meg vedeltem a gyulladáscsökkentő teát, de azon kívül, hogy lassan megtanulok nyeríteni annyi lóbalzsamtól és kb. tea kering mostanra az ereimben, nem igazán történt változás, úgyhogy kacsintgatok a Cataflamra, mert mozgás nélkül is gáz, de ha mozgok, akkor befosok. A hátam-derekam-vállam-forgóim-térdeim érintettek egyelőre és ezekről a helyekről kisugárzik a környező részekre is, a többi részemet és a kisízületeket ezúttal békénhagyja. Befigyel egy kis hőemelkedés/láz, meg reggelre mindig bemerevednek a rosszalkodó részek, de ha bemozgatom őket, amennyire lehet, akkor azért használható vagyok valameddig. Nem érdekel, ez sem tart örökké. Más téren jól vagyok, a Raynaudra meg jól hat a meleg idő.
Nemsokára mennünk ...
fel
le
2021. május 19.-i jegyzet:
Nem volt kedvem, sem erőm írkálni. Most sincs, de feszítenek a dolgok. A Tesóm üzent 13.-án, hogy végleg vége a barátságnak, ami önmagában is szar volna, de úgy méginkább az, hogy félreértett dolgokat, amiből az jött le Neki, hogy hazudtam és ez tönkretett mindent. Ki az az idióta farok, aki hazudozik, aztán akkor sem mondja meg az igazat, amikor tudja, hogy azzal örökre elveszíti azt, aki 8 éve családja helyett a családja?! Nyilván nem áldoztam volna fel sem a kötelékünket, sem a becsületemet, pláne nevetségesen pitiáner, értelmetlen 'hazugságokért' cserébe. Ebben semmi logika nincs.
Az egyik 'hazugságom':
Kórházban voltam februárban és a Tesóm barátnője - aki azon a településen lakik, ahol a kórház van - jönni akart látogatni, de a tilalom miatt nem lehetett. Múltkor (mégcsak nem is a dolog aktualitásakor) kérdőre vont a Tesóm, hogy miért nem akartam találkozni a csajjal, holott nem lehetett, szóval nem értem, hogy ebben mi volt kamu?
A másik:
A ...
fel
le
2021. április 30.-i jegyzetem:
Ideje egy ilyen jegyzetnek, mert már én magam is untam a depresszív posztokat. Sajnos nincs rendben semmi, viszont muszáj volt helyrerakni magam, mert már fizikailag is szarul voltam, meg történtek pozitív dolgok és ez is segített.
Szerdán írt a Tesóm, hogy engedjük el egymást - ez értelemszerűen nem a pozitív történésekhez sorolható. Nagyon erőssé vált akkor a késztetésem arra irányulóan, hogy kinyírjam magam, de Isten utánamnyúlt a fostengerbe és kiemelt annyira, hogy legalább lehiggadjak, meg a helyükre tudjam tenni a dolgokat. Teljesen nyilván nem fog kiszedni onnan, ugyanis munka nélkül nincs sem fejlődés, sem tapasztalatszerzés, de amúgy sem szeretem a könnyen jövő dolgokat, szeretek megdolgozni mindenért.
Bungee jumpingra hajaztak a történések szerdán, mert aznap volt egy zuhanás, majd a fejlemények felrántottak onnan. Reggel írt a Tesóm, hogy engedjük el egymást, szóval az egész nap egy rakás fos volt, délután már inkább aludtam, csak ne ...
fel
le
2021. április 26.-i jegyzet:
Heti 2-re módosult a pszichodokilátogatás, mert nagyon labilis vagyok és sűrítette a doki, így immár hétfőn-pénteken lesz jelenésem nála. Mákom van, hogy helyben van, különben oda sem juttatna el a fater, márpedig mostanság naponta akarom felkötni magam. Tegnapelőtt tudtam beszélni a Tesómmal, de nagyon nincsenek rendben a dolgok és más téren is gondjaim vannak, bár azok most eltörpülnek. Már nagyon régen volt ilyen mélyrepülésem, még a Tesóm megismerése előtti időszakban, azaz 8 éve. Akkor mentett meg. Be akartam fejezni, mert nem láttam a jövőmet, a jelen is elviselhetetlen volt, de akkor jött Ő. Barátok lettünk (nagyon hamar), amiben először a nagyon hasonló állapot - Ő bipoláris, én borderline - volt a közös pont, aztán úgy elmélyült idővel a barátságunk, hogy testvéries lett a kötelék, azóta hivatkozunk egymásra szóban is úgy. Ő elhozta számomra a szeretetet, újra lettek akkor céljaim, motivált az életemben való jelenlétével is, de szavakkal is, ...
fel
le
2021. április 20.-i jegyzetem:
a mókusnál. Máskor a fék automatikusan befog és csomó dolgot nem tudok kimondani, meg előadom ott is, hogy nincs olyan nagy gond, de mivel kifacsart az elmúlt időszak, így az önkontrollom már nem hat ki mindenre, szóval most nyíltabb voltam. Arra még kihat, hogy ne tegyek kárt magamban, ne mutassam ki a környezetemnek, hogy gáz van, valamint akármilyen dühös és ingerült vagyok, ne bántsak senkit a stílusommal, ne vetítsem ki másokra. Inkább adni igyekszem mindenkinek. Nagy volt a képem, miszerint nem érdekel már az sem, ha a doki látja a széthullásomat. Dehogynem érdekelt és mákom volt, mert az önkontroll még ezen a téren is működött. Igaz, tegnapelőtt távozott egy jóadag keserűség, szóval mire tegnap a dokihoz kerültem már nem volt kontrollálhatatlan bőghetnékem. Ma délután viszont megint kiakadtam, de totál, belázasodtam tőle és valamiért hőemelkedésem van azóta is, meg a migrén azóta is tart, pedig pótoltam a folyadékveszteséget, de úgyis alszom ...
fel
le
2021. április 18.-i jegyzetem:
a gödör aljára. Nézzük a jó oldalát: innen csak felfelé visz az út. Gáz, de megint nem bírom el a sok szart, szóval ismét igénybe kell vennem a pszichiáter útmutatását. Eddig a kórház, aztán a korlátozások miatt nem tudtam menni, de már újra fogad. Nagyon labilissá váltam és megint nagyon sötét gondolatok férkőznek az agyamba, pláne ma. Eddig látszólag egyben voltam, de tegnapra kiment alólam az egyik lábam, ma pedig a másik is, mondjuk ehhez az kellett, hogy a Tesómat elmarja a fater, ebben az amúgy is fasza időszakban duplán király érzés, meg kellett hozzá az Alex altatása. Már nem érdekel hogyan fog hatni rám a terápia, kivételesen az sem érdekel, ha ott is összezuhanok. Muszáj egyet beszélgetnem a dokival, mert szakavatott személy és így a tanácsai, útmutatásai is azok, meg ha nem rakhatok le pár kg-t, begolyózom, mert megfojt a sok szar. Ide is azért írok. Nyilván kimondva sem szűnnek meg, de idebent sincs már kapacitás, mutatja az ...
fel
le