- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2022. október 10.-i jegyzet:
folytattam a fűnyírást, még mindig nem végeztem akkor, de ma a maradék terület is készen lett. Fater is ott állt, nézte ahogy csinálom, aztán egyszercsak megálltak az Ildiék mellettünk. Addig leállítottam a kaszát, hogy tudjanak beszélgetni apámmal. Jöttek valami palántákért, aztán nagyon nézegették a házat, míg várták a fatert. Kérdezte az öreg, hogy mit néznek, amire elkezdi az Ildi, hogy "megnézem a házamat (!), hogy mit kell rajta csinálni." Mondom azigen'... Fater mondja neki, hogy "ez még az én házam, ilyenkor nem kell javítani?" (Arra célozva, hogy nekünk is segíthetnének.) Ildi lazán apám arcába mondta, hogy "nem". Undorító. Már készpénznek veszi, hogy az övé lesz. Húzta a száját, hogy milyen sok munka lesz vele. Öregem mondta neki, hogy ha 4 éve nem néznék tétlenül, ahogy megy tönkre, akkor nem volna vele annyi teendő. Bepipult és mondta (csak nekem, mert ő sem egyenes, mint ahogy az egész család sunyi), hogy nem ...
fel
le
2022. október 8.-i jegyzetem:
nem jött be, 4 és fél millióért akarta adni a pali, de állítólag csurom víz volt, tiszta dohos volt a levegő és mállott le a fal mindenhol, meg a sarkoknál nyílt szét. Fater szerint legalább annyi meló lett volna vele, mint ezzel. Nyilván nem kéne innen elmenni, ha meg tudnánk csináltatni, szóval azt sem tudnánk megcsináltatni. Az öregem megint csikicsukizik, most megint azzal jött, hogy TALÁN mégsem adja el, mert LEHET hogy a viszonylag új kőműves szomszéd meg tudja csinálni, állítólag már beszélt vele. Azt se' tudja mit akar, meg 5 percenként mást mond. A család is megint undorító volt. Fater mesélte, hogy ma, amikor az Ildi vitte kályhacsövet venni, ment velük a Zoli is, mert őt is vitte azután valahová. Tegnap felgyújtotta magát a szomszédjuk, mert elaludt a cigivel, ő meghalt, a ház meg részben károsodott és állítólag ilyet szólt a Zoli, hogy "jó lenne megcsípni ezt a melót, jó pénzért!" Mondta az öreg, hogy a fos elöntötte az agyát és ...
fel
le
2022. október 7.-i jegyzet:
Ahogy egy korábbi posztban írtam, nem volt személyes felülvizsgálat, csak a papírjaimból dolgoztak (nem tudom, hogy a végleges állapotom miatt, vagy más okból?) és egy ügyintéző beszélt a faterommal telefonon, mert látta, hogy özvegyi nyugdíjat kap és azt mondta, hogy emiatt nem jár a GYOD teljes összege, csak a különbözet. Néztünk is nagyot, mert eddig is kapta az özvegyit és mégis a teljes összeg járt. Na mindegy, rákészültünk, hogy 40 rugóval kevesebb fog jönni, ami fasza lesz pont az irdatlan drágaság idején, meg kéne a pénz sokmindenre, de ez van, mégjobban meghúzzuk a nadrágszíjat (nem mintha szokásunk lenne dőzsölni). Mit ad a Jóisten? Tegnap megérkezett a határozat a továbbra is fennálló jogosultságról és nem vontak le egy forintot sem! Az a nő nem tudom miről beszélt. Hálát is adtunk az Úrnak, mert nagyon kell a pénz a fűtés megoldása miatt is, meg a drágaság miatt is. Nem mindegy, hogy 160, vagy 200 ezer, pláne amikor az ember alig vesz 2-3 ...
fel
le
2022. október 6.-i jegyzetem:
Tegnap ért véget a terápia, de már nem indultunk el haza, mert a fater nem akart aznap 2× lenyomni egy ~ 5 órás utat. Én sem bántam, hogy nem indultunk még el, szeretek Palotán lenni. Most egész' békés volt a légkör, amiért hálás volt az idegrendszerem. Jó lenne hosszabb időt Pesten tölteni, meg eljutni az Aeroparkba, már csak azért is, mert nemrég érkezett egy új repülőgép. Voltunk élelmiszert vásárolni, de alig vettünk valamit, mert az árak elképesztőek. -.- A bundás banda nagyon örült nekem (és viszont), fejhangon nyávogtak, a kutyák nyüszítettek és mindenki azonnal akarta a simogatást. :-D Most, hogy kicsit enyhül az idő, jó volna ha megoldódna a fűtés, mielőtt újra bejön és akkor már marad is a hűvös. Ugye a kémények rosszak, de sikerült áthidaló megoldásokat találni, csak arra kell várni, hogy a Tomi ráérjen és el tudja vinni fateromat a kéményért. A ház falán lehet végigfuttatni és csak a kályhacső helyét kell majd kimaratni, meg persze kályha ...
fel
le
Helyesebb, mint a fotókon, még én pirulok el a végén, ahogy bemutatkozás közben cseppet sem szemérmesen végigmér tetőtől talpig, míg a fürdővíz nyomaiban tapicskolok egy szál köntösben.
-Egy perc, és rögtön jövök! Addig foglalj helyet - rohanok menedéket és ruhát keresve, bár minek, hisz vetkőzésre készülünk, elméletileg.
-Nem fog menni - hallok egy belső hangot a fejemben.
-Nyugi – jön rögtön a válasz, legfeljebb beszélgetünk egy jót, abból baj nem lehet.
-Már itt is vagyok!
Látom, otthonosan érzi magát, lazán feldobott lábakkal keresi a focit, majd a zenei csatornákat, meg is találja azt, ami épp nem romantikus háttérzene egy kellemes gyertyafényes légyotthoz.
A baseball sapka a fotelba dobva, kissé hosszúra nőtt haja rakoncátlanul takarja a nemrég aprólékosan megtisztított mitesszeres homlok ívét.
-Kinőttem én már ebből – diskurálnak bennem rendületlenül, valami témát azért fel kellene hozni, ami oldja az első percek adta feszültséget.
Nem kérdezem, meddig maradhat, ...
fel
le
2022. szeptember 30.-i jegyzet:
¼ 5-kor egy rosszullét formájában (biztos a kettősfront a ludas, de legalább nem volt vészes), viszont utána nem tudtam visszaaludni. Legalább ott tudtam lenni a fogadott Tesómnak, mert ő sem tudott aludni és öntöttem bele egy kis lelket. Nem vagyok kipihent. Max. agyilag pihent. :-D Próbáltam aludni a foglalkozások közt, de valaki, vagy valami mindig felkeltett. Nem gáz, majd este. Úgy tűnik, mintha visszaestem volna 5 hónapnyi remisszió után, de még bízom abban, hogy csak a kettősfront tett oda a szervezetemnek. Megint nem tudok enni, vannak görcsrohamok, érzem a heves szívdobogásomat, stb. Mindegy, szerdán már megyek haza, szóval ha lerobbanok, nem akadályoz már a terápiás foglalkozásokon és üléseken való részvételben. Egyet-egyet már ki kellett hagynom. Azért remélem, hogy vaklárma.
Ma egyéni terápián belementünk a dokival a borderline(om) kialakulásába. Érdekes, hogy csak most, a terápia végén, de lehet hogy azért, mert megvárta, amíg össze ...
fel
le
Toporog az óév előre,
papucsot cserélt cipellőre.
Régi kabátja már megkopott,
mely tavaly ilyenkor csillogott.
Gondolat siklik föld peremén
s visszatekint idő kerekén.
Felidézve sok pillanatot,
amit az esztendő adhatott.
Közeleg a búcsú órája,
érkezik újév fénycsóvája.
Táncolnak az illatos gyöngyök,
bájosan szövődnek a flörtök.
Ölelkező óramutatók,
mint régi ismerős utazók,
kik, szenvedélyes csókot lopva,
indulnak és haladnak tova.
Kristálypohár tartalma pezsdül,
a népünk Himnusza felcsendül.
Áldás és békesség érkezzen,
szeretet szívekben létezzen.
Utunkon szerencse kísérjen,
egészségünk legyen bőségben!
Álmuk s vágyuk beteljesüljön,
boldogság madara repüljön!
2022. 12. 31.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
2022. szeptember 24.-i jegyzet:
nem történik itt semmi, szóval most megint lesz 2 unalmas nap. Haza lehet menni ilyenkor, de nekem nem érné meg, mivel ~ 200 km-re lakom, szóval épphogy hazaérnék, indulhatnék vissza. Nem gáz, mert már csak egy hétvégét töltök itt, mivel 5.-én vége a terápiának. Nem igazán haladtam most sem. Annyiban, hogy 9.-én a doki rávilágított dolgokra, de ennyi, nem tudok úgy haladni, ahogy a többiek. Akkor pokolian éreztem magam és úgy hittem, hogy nem tudnak majd összerakni, meg hogy nem tudok a doki általi megvilágosodásokkal tovább élni, de a pszichém megint fogta magát és mindent leblokkolt, le van minden bénítva, ezért látszólag már jól vagyok. Jó nagy kamu még magam előtt is, de nem én irányítok. Mivel véd ez a blokk, elkezdem a gyerekkort feldolgozni, amit a leírásra értek, de vehető ezáltal szó szerintinek is. Megnyitom azt a naplót, aztán majd jutok valamire. Először még úgysem lesznek nagyon kemény részek érintve, szóval a kezdet nem lesz nehéz, nem ...
fel
le
2022. szeptember 22.-i jegyzet:
nagycsoporttal indult, aztán volt meseterápia, majd sématerápia, ami alatt üvöltözött az egyik csaj, mert kiakadt valamin, mire egy másik kirohant, hogy hív nővért. Közvetlenül utána kirohant a Zoli is, jól bevágva maga mögött az ajtót. Akkor már többen ordibáltak, fasza volt. Megakadt a terápia. Kezdett a séróm égnek állni a feszültségtől és a sok ingertől zsongani a fejem, szóval elindultam a szobánkba, bár ahhoz sem volt humorom, hogy a Zoli idegesítsen. Nemhogy nem genyózott, de teljesen ki volt akadva, már a szoba előtt hallottam, hogy bőgve magyaráz magának. Azért bementem, gondoltam ha zavarom úgyis szól, vagy kimegy. Ott gubbasztott a sarokban, BPD-s rohamozott. Komoly volt így látni a nagyszájú csávót, aki mindenkinek beszólogat, meg leperegnek róla dolgok. Van azért gyenge pontja, mint látszik és az telibe lett kapva. Zavarban voltam a helyzettől, mert feszélyez, ha valaki sír a közelemben, a 'roham' meg nem is egyszerű sírás,.de azért ...
fel
le
2022. szeptember 16.-i jegyzetem:
nagycsoporttal kezdtünk, aminek keretein belül meg lehet beszélni az esetleges konfliktusokat, vagy akármit, ami a csoporttal kapcsolatos. A Zoli (szobatársam) erősen nárcisztikus, senki nem csípi, mert mindenkire degradáló megjegyzéseket tesz, amit nagycsoporton meg is említett a banda, de mindent tagadott. Annak ellenére, hogy mindenki kerüli, ő tök nyugodt és nem magában keresi az okot, hanem mindenki másban. Egyből az apámat juttatta eszembe és erős dühöt éreztem. Volt aznap meseterápia is, meg mindfulness, ami segít a jelenre koncentrálni és a stresszt is csökkenteni.
Kedden a szokásos művészetterápia volt, ezúttal festettünk. Az alkotáson keresztül be kellett magunkat mutatni, mire én többfélét alkottam a lapra, szimbolizálva minden oldalamat. Kommunikáció óra is volt kedden, amin olyan helyzeteket kellett szimulálni, amikben nehezen kommunikálunk. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy melyek azok, mivel kb. minden helyzet ilyen. :-D
Szerdán ...
fel
le
2022. szeptember 9.-i jegyzetem:
Ezúttal hozzáfért az egyéni terapeuta egy-két gázos területhez, amikbe bele is ásta magát a napokban és a ma délelőtti egyéni ülésen sikerült atomjaimra robbantania. Onnantól szégyenszemre szinte végigsírtam a napot, persze nem folyamatosan és a mérték is széles skálán mozgott, de nem sokszor voltam 'nyugodt' (inkább fásult). Ezt máskor elhallgattam volna, de már minden mindegy. Nem voltam egyedül ezzel a szép teljesítménnyel, mert ma kollektív 'kínzás' volt. Ahogy elnézem a bandát, leforgathatnánk egy The walking dead részt, a zombiként kóválygás befigyel. Egyrészt fárasztóak a BPD-s 'rohamok', másrészt vannak, akik gyógyszert kaptak, hogy lenyugodjanak és attól vannak 'beállva'. Minden erőmmel igyekeztem talponmaradni, de a földdel tett egyenlővé az egyéni ülés. A terapeuta telibekapott egy-két kényes területet, azzal pedig rámzúdult a hozzájuk kapcsolódó eltemetett/addig fel nem ismert pokol. Majd' belepusztultam/belepusztulok dolgokba. Nehéz ...
fel
le