- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tegnap kaptam az utolsó infúziót és délután már jöhettem is haza. Nem hat egyből, mindig idő kell neki. Az Ildivel jött a fater, már megvan az 'új' kocsija, azzal jöttek értem. Egy Toyota Yaris, szóval nemsokkal nagyobb, mint a Seicento volt. Ebbe sem rakhatjuk majd be a székemet, mert kicsi a csomagtér és sok lesz a cucc, amit Pestről hozunk. Mindegy, fel kell majd jutnom dokihoz, úgyhogy felmegyek velük tavasszal, csak maximum azokból a programokból kimaradok, amik ~ 50 méternél hosszabb távú járást kívánnak. Már annak is örülni fogok, hogy Pesten lehetek és hogy érni fognak ingerek. A macskák megint síri csendben voltak, amikor beléptünk az előszobába, de amint meghallották a hangomat, fejhangon kezdtek ordítozni. :-D Ezért az őszinte ragaszkodásért megérte hazajönni, akármilyenek is a körülmények és a fater is hiába cseszeget. Ma össze is ugrottunk. Frontok jönnek-mennek mostanság, ugye hó is esett, de még így sincs okom panaszra, el ne kiabáljam. Kisebb kellemetlenségek vannak ...
fel
le
2023. január 14.-i jegyzetem:
megyek be a kórházba, 5 napra az infúzióra. Annyira amúgy nem durva a helyzet, mert most nem fájnak az ereim és a szívemet sem buzerálja a szindróma, az agyamban sem vészes a keringés, viszont a futóművemnek és a kezemnek nem használ a gyakori vértelenség. Nem gáz, nem túl sokára megérkezik a tavasz, kicsit az is enyhíteni szokta a tüneteket.
Valami kattant az agyamban. Nem mondom, hogy minden oké, de elmúlt az önkéntelen sírhatnék, újra van étvágyam és az inaktivitás is megszűnt. Olyannyira, hogy most meg állandóan csinálok valamit, mindenbe beletemetkezem. Lehet, hogy csak menekülés, de legalább hasznos. Tény, hogy időnként szánalmas módon pofáraesem, meg akarok murdelni, de az is tény, hogy valami nem enged sem magam ellen cselekedni, sem pedig hosszantartóan feküdni a padlón. Úgy tűnik, hogy ha akarnám sem tudnám feladni, de nem is tehetem és józan fejjel nem is akarom. Egyrészt akkor megfutamodnék, ami gáz, másrészt nem azért jutottam el idáig a ...
fel
le
2023. január 11.-i jegyzet:
Beszéltem a Dokival, hogy rosszul vagyok a Pentoxyltól, viszont erőteljes a színeződés, az ujjak felpuffadása, meg a többi tünet. Másikat fogok kapni, 5 napos kör következik hétfőtől a kórházban, csak a szokásos. Más téren nincs gáz, kimásztam (már fater is) abból a vírusból és úgy tűnik, hogy egyelőre a remisszió is tart még.
Mindenfélével próbálom lekötni a figyelmemet napközben. A rajzoláshoz nem igazán van türelmem, de majd lehet, hogy nekilátok valaminek, aztán meglehet, hogy megjön a kedvem az alkotáshoz. Tegnap éjjel zenét ordíttattam max. hangerőn, fejhallgatón. Egyéb technikákat is alkalmazok, amiket a terápián javasoltak.
fel
le
2023. január 10.-i jegyzet:
Egy nagy katyvasz van bennem, ennek megfelelően ez a poszt is zagyva lesz, de muszáj legalább ide letennem pár kg-t, mert bekettyózom. Talán így is, de ha nem okádhatok ki valamennyi fost, tényleg megőrülök. Ilyen szarul már régen voltam. Ijesztően mélyre zuhantam és tartok attól, hogy egy mégelborultabb állapotban olyat teszek, amit nem lehet visszacsinálni. Nem érdekelne, mert legalább megszűnne a kín, de a fogadott Tesómmal nem tehetem meg. Nem tudom meddig bírom. Elviselhetetlen minden pillanat, amit a valóságban töltök. Talán kezdek megőrülni és ez kiránt belőle, gyakran máshol járok és addig jó. Abban a világban nincs ez a pokol, de aztán kegyetlen a visszaérkezés! Nincs jelenem és jövőm sem. Persze van jelenem, de milyen? Nem élek, csak létezem és a jövő ennél is rosszabb lesz. Ez nem sirám, tény. Nincs kiút. Ezért mondom, hogy sakk-matt. Nincs igazán jó lépés, sehogyan sem tudok megszabadulni a mázsás súlyoktól és megőrít ez a tudat, meg a lét. ...
fel
le
2022. december 31.-i jegyzetem:
Ez az év szódával elment, mert ugyan idén is kijutott a fosból, volt azért jó is benne, így az némileg kompenzálta, szóval nem volt olyan gázos. Olyan az agyam, akár a szita, de pár dolgot fel tudok idézni.
- Februárban visszatért az életembe a fogadott Tesóm, ami nagyon nagy örömöt okozott és jótékonyan hatott mind a mentális, mind a fizikai állapotomra. Azóta ismét könnyebb élni és ismét van motivációm a küzdelemhez is, meg a napi tevékenységekhez is.
- Március elején elment az Oszkár, szerencsétlen még 2 éves sem volt. A többiek megvannak szerencsére. A Dani miatt ugye volt nemrég egy kis aggodalom, de Istennek hála azóta teljesen rendbejött.
- Nagyjából április végétől kezdődött meg a remisszíó, aminek ideje volt, mert előtte pokoli rosszulléteim voltak, a 'fekete csuklyás alak' is bepróbálkozott ismét, de újfent megmondtam neki, hogy eltévesztette a házszámot és úgy tűnik megértette, mert mint látszik, továbbra is rontom a levegőt. Párszor ...
fel
le
2022. december 30.-i jegyzet:
de már nincs gáz, elvileg a jövőhéten el is engednek, ha továbbra sem lesz gond. 27.-én este jött egy görcsroham, de nem volt durva és nem felejtett el abbamaradni sem. Miután felébredtem belőle, nem jött több, viszont a pulzusom még mindig magas volt és a fejem is majd' szétszakadt, kidagadt az ér a halántékomon, meg néha pattogás volt az orromban. Éjjel 2-3× is felkeltett a pörgő szívem, szakadt rólam a víz és mivel még 28.-án reggel is 140-el rohant, meg fájt a bal karom, mondtam az öregnek, hogy be kell jönni a kórházba, mert nem múlt el a tachycardia, úgyhogy mentőt hívott, én meg teljes csendben és mozdulatlanul feküdtem, hogy ne pörögjön fel mégjobban. Nem volt nehéz nyugton maradni, mert a fejem is még mindig szét akart robbanni. Állandóan elaludtam. Párszor felkeltett a mentőben az ápoló, de nem tudnám felidézni, hogy miket mondott, nagyon álmos voltam. A SBO-n sokat kellett várnom, de ott is el-elaludtam. Vettek vért és mivel az EKG szar lett ...
fel
le
A tanácsadó (EPILÓGUS)
avagy egy professzor agymenése...
Az írást ajánlom édesapám emlékének, Tamásnak az égbe, a legjobb barátomnak, akinek az emléke sokat segített a prof megformálásában és nagyanyámnak, aki fentről a mai napig fogja a kezem...
Természetesen ajánlom a szeretőt eljátszó Erikának, a segítőjének Editnek és Viktor barátomnak, akivel pár további kocsmázással olyan bensőséges viszonyt alakítottunk ki, hogy már eszembe se jutott többet Erikára nézni… persze csak halálom pillanatáig (hélium állapotban azért nem olyan halálosan szar az élet)... továbbá mindenkinek, aki hasonló cipőbe lépett bele , mint mi…
(Luca szerint lent nálatok a Deichmann-ban árulnak ijjjen cipőket, bocs, ez nem a reklám helye..., de a feleségem azért tudhat valamit, ha ennyi év után is kitart mellettem... mondjuk ebben a halmazállapotban én is könnyebben viselhető vok (önironikusan nevető jel))
A távolság csak egy áthidalható akadály, az időt viszont nem fordíthatod vissza, ami megtörtént az ...
fel
le
2022. december 26.-i jegyzet:
Ma volt az utolsó napja, de pont úgy telt az előző kettő is, mint bármelyik hétköznap. Fát ugye ebbe a közegbe nem volt kedvünk állítani, de legalább béke van itthon, jókat ettünk (semmi extrát, csak rizibizit, rántott gombát, mákos bejglit, linzert), ajándékokra is futotta, jól is vagyok (ma és tegnap mondjuk pont nem, meg eléggé erős ízületi fájdalmak boldogítanak, de jön valami front, úgyhogy biztos az a ludas), a fogadott Tesómtól a szeretetet is megkaptam, szóval nincs okom panaszra. Amik miatt lenne, azokkal most nem foglalkozom, bár a fateromnak megint volt pár idegesítő húzása. Rendeltem magamnak hálózsákot, de valamiért nem érkezett meg. Mondtam neki, mire azt mondta, hogy ne rendeljem újra, mert úgyis lesz fűtés (ugye akkor még úgy volt). Kiderült aztán, hogy nem lesz, szóval akkor újra megrendeltem a cuccot, mire mondta, hogy mondjam le, mert van zsák! Kérdezem, hogy hol? Azt mondja az Ildinél, mert a Gabi azt küldött nekem Karácsonyra, csak ...
fel
le