Végzetes szerelem a buszmegállóban
Látogatók száma: 408
Ádám és Éva már régről ismerték egymást...
Ádám már kisgyerek kora óta csüngedező szerelemmel figyelte Évát.
A történetük az óvodában kezdődött. A picurka lányka egyszer otthonról almát vitt reggelire és nem bírta egymaga megenni. Ezt látva Éva álnok kígyó barátnője, odébb lökdöste szegény ártatlant, az egyik jóképű fiú mellé.
-Adj csak neki abból az almából -sziszegte a kígyó barátnő.
Ő meg megkínálta a fiút.
Ismeretségük innen gyökeredzett.
Ádám nem bírt ellenállni a kísértésnek, beleharapott Éva almájába. Szerelem volt első látásra, de csak az ő részéről. A fiú érzelmei sajnos viszonzatlanok maradtak. Ádámot ez nagyon bántotta. Hiába rajzolt a színes ceruzáival nyíló virágokat a lánynak az óvónénitől kapott lapokra és hiába adta oda a kislapátját az óvoda homokozójában, vagy hiába verte kékre-zöldre a fiút, aki meghúzta Éva copfját, a kislány nem viszonozta az ő közeledését.
Teltek az évek, Éva és Ádám életútja szétvált egymástól. Éva megházasodott. Ádám pedig magányosan élte mindennapjait. Évának gyermekei születtek. Egy kislány, Évi és egy fiú, Béla. Éva házassága a kezdetben magas hőfokon izzott, de az idő múlásával, ahogy a meleg lepény is kihűl, az ő házasságuk is zátonyra futott. Férjével egyre lajtosabban viselkedtek egymás irányába. István, Éva férje egyre többet öntött föl a garatra. Egyre többet lett pityókás. A becsiccsantások következtében, sokszor el-el csattant egy-egy pofon is. Voltak napok, amikor Éva csak hatalmas napszemüveggel tudta eltakarni az István által okozott ütések nyomait.
Ádám soha nem veszítette el Évát. Ő nyomon követte életét. Amikor Éva a város másik részébe költözött, Ádám is követte, albérletet váltott. Így azonban messzebb került a munkahelyétől, az addigi 1 perc kocogás helyett, másfél órát kellett buszoznia. De ez az apró áldozat mindent megért. Szépen kezdődtek a napjai, minden reggel a buszmegállóban Évával találkozhatott. Éva már nem ismerte meg őt, ő azonban nemmúló szerelemmel figyelte a kedves nőt, ahogy a gyermekeit igazgatja, toszogatja fel a buszra őket. Néha még Ádám is segített nekik. Sőt, olyan is megesett, hogy Évának magának segített a felszállásban. Ilyenkor egymáshoz értek röpke pillanatokra. Éva a segítő kezet minden alkalommal udvariasan szépen megköszönte.
-Köszönöm -mondta.
Ádámon ilyenkor melegség szaladt át, egy-egy aprócska érintés az egész napját felmelegítette. Már várta ezeket a pillanatokat.
-Vajon segíthetek-e neki ma is? -ez járt a fejében minden reggel...
Történt egyszer, hogy Éva megint napszemüveget viselt, még nagyobbat, még sötétebbet, pedig nem sütött aznap a nap és felhők lepték meg a buszmegálló környékét. Így esett meg, hogy nem tudott a sötét látása miatt figyelni gyerekeire, mint rendesen. A kis Béla egy rosszcsont lurkó volt, akkor reggel is csintalankodott tesójával. A játék oda fajult, hogy meglökte a picurka Évit, aki kitorpant az úttestre, egy robogó autó elé. Ádám reflexei a helyén voltak. Ugrott és magával nem törődve elrántotta az autó elől a kislányt. Nagy fékezés és ijedt sikolyok hallatszottak csak. Ádám csupán a lányt nézte, hogy annak ne görbüljön haja szála sem!
Az autó őt ütötte el a kislány helyett.
Éva a baleset után aggódva ment be a kórházba. A folyóson ülve a doktor hangosan kérdezte:
-Kihez tartozik a most behozott balesetes?
Éva körbenézett, nem látta, hogy más jelentkezne és így megszólalt.
-Hozzám -mondta remegő hangon.
A fehérköppenyes doktor közelebb lépett a nőhöz.
-Hölgyem, a jó hír, hogy a férje túl van az életveszélyen, de sajnos van egy rossz hírem is. Kicsit várt, majd lehajtva a fejét ezt mondta:
-Amputálnunk kellett az egyik lábát. Sajnálom.
Éva nem tudott mit mondani, nem magyarázkodott, hogy nem a férje..., csak zokogott, sajgó szívvel gondolt arra, hogy ez az ember az ő lányáért áldozta a fél lábát.
Másnap virágot vitt Ádámnak és leült mellé.
A férfi arca felragyogott. Élete legszebb napja volt ez.
-Szia Éva -mondta mosolyogva és gyönyörködött a nőben.
-Szia, de te honnan tudod a nevem? -kérdezte a meglepődött Éva.
-Az óvodából, egyszer te adtál nekem almát reggelire.
Éva zavartan nézte a még mindig jóképű Ádámot, keresgélte az emlékeket a buksijában, és azt hitte, hogy a bajától mondd sületlenségeket a férfi.
A nő még hetekig járt be a kórházba. Majd amikor Ádám kikerült onnan, akkor minden nap meglátogatta őt. Sokat beszélgettek és kiderült az igazság az almáról is. A sok beszédnek sokmindene volt, csak alja nem, meg se füle, se farka, se vége, se hossza, Éva csak annyit érzett, hogy beleszeretett Ádámba. Már nem is tudta elképzelni a férfi nélkül az életét. Fontosak voltak neki a napi kis séták, amikor tologathatta a tolókocsijában a rokkant férfit. De nem csak neki tetszett Ádám, a gyerekei is oda voltak érte. Olyanok voltak ők együtt, mint egy igazi boldog család.
Egyik napon, amikor napszemüvegbe látogatta meg Éva Ádámot, a férfi felcsattant.
-Nem mehet ez így tovább, hiába is takargatod, tudom, hogy ver a férjed!
Éva sírva-ríva zokogásban tört ki.
-Eddig nem mertem mondani, féltem a szégyentől. Féltem, hogy agyon akarod majd verni és még a másik féllábad is rámegy, mert az az állat erős, mint egy bivaly.
-Ne féltsél te engem -mondta Ádám. Nagyobb a mi szerelmünk, mint hogy ez közénk tudjon állni! Holnap megkeressük az ügyvédet, aki intézte az ügyemet az autós ellen és beadjuk a válópert, ti meg már ma költözzetek hozzám!
Éva szólni se tudott. Gyerekkori elfojtott vágyak ébredtek fel benne. Ráébredt, hogy ő titokban mindig Ádámról álmodozott, csak magának se merte bevallani. Az almáját is annak a szép fiúnak adta, akire a lányok rá se mertek nézni. A homokozóban is csak dacból nem fogadta el a lapátot és a rajzokat is titokban hazalopta az óvodából, amit neki rajzolt az ő "hercege".
Egész lány korában és később is mindig arról a fiúról álmodozott, akit elsodort tőle az élet. Nagyon örült neki, hogy így utólag mégis megkapta. Nem volt már neki fontos, hogy nem az a szépfiú volt, mint aki álmaiban megjelent előtte. Jó volt neki így is. Neki a szerelmük volt a legfontosabb kincs a világon.
És mi lenne ennél fontosabb?
-Nem kell két lábbal törpölni a földön, a boldogság szárnyakat ad az embernek! -gondolta és mosolyogva várta a csodálatos másnapot...
.
Kedves olvasó, a cikket Orsolya stílusa, írásai ihlették, az ő engedélyével... játékból...
Ígértet kaptam, hogy kapok hasonlót, Pinokkiósat Orsolyától!
Várom:-)
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: zsoltne.eva
Egyet azért nagyon kifejez. Az Éva (nevezzük nőnek) iránti soha el nem múló szeretetet, csak más szavakkal. :-)
Pí.
Válasz erre: Tiszai Pé
Nekem valahogy túl "édeskés", de lehet bennem a hiba....:)
Nem talán, direkt ;-)
Javaslom a másik részt is elolvasni!
Üdv,
Pí
Válasz erre: Tiszai Pé
Nekem valahogy túl "édeskés", de lehet bennem a hiba....:)
Válasz erre: Yolla
Ügyes vagy!
Pí
A könnyebbség kedvéért:
http://www.felesegek.hu/cikkek/hazassagot-befolyasolo-kulso-tenyezok/ferfi-no-baratsag/tukor-a-vegzetes-szerelem-a-buszmegalloban-hoz-onkritikai-iras_3261
Válasz erre: Pinokkió
Igen, párat!
Ez lett egy nagyon jó írása a tanácsok nyomán:
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/beszelo-falak_3394
A kocsmaélet Orsolyásan sorozat lett a válasz, ha jól emlékszem!
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-a-kezdet_3435
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-orsolyasan_3601
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-orsolyasan-a-folytatas_3602
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-orsolyasan-a-tortenet-vege_3701
Kaptam a fejemre párat;-)
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: Black Angel
Szia Pinokkió!!! Elolvastam, aranyos volt, vagy... Orsikától megkaptad a Pinokkió-s cikket válaszként?? Pussz: Angel :):)
Ez lett egy nagyon jó írása a tanácsok nyomán:
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/beszelo-falak_3394
A kocsmaélet Orsolyásan sorozat lett a válasz, ha jól emlékszem!
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-a-kezdet_3435
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-orsolyasan_3601
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-orsolyasan-a-folytatas_3602
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kocsma-elet-orsolyasan-a-tortenet-vege_3701
Kaptam a fejemre párat;-)
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: Pinokkió
Annak szántam;-) Olvasd el a tükröt is, neked tetszeni fog!
Vagy Orsolya eredeti cikkét? Mert annak nem tudom a címét.
Válasz erre: Bianka
Ez 10 pontos. A végére még vártam vmi csattanót, de ha nem, hát nem. Kiemelem a 2 kedvenc részem:
Éva a segítő kezet minden alkalommal udvariasan szépen megköszönte.
-Köszönöm -mondta.
-Eddig nem mertem mondani, féltem a szégyentől. Féltem, hogy agyon akarod majd verni és még a másik féllábad is rámegy, mert az az állat erős, mint egy bivaly.
Vicces volt.
Válasz erre:
Kettest adtam volna?
Az lehetetlen.
Válasz erre:
Kettest adtam volna?
Az lehetetlen.
Éva a segítő kezet minden alkalommal udvariasan szépen megköszönte.
-Köszönöm -mondta.
-Eddig nem mertem mondani, féltem a szégyentől. Féltem, hogy agyon akarod majd verni és még a másik féllábad is rámegy, mert az az állat erős, mint egy bivaly.
Vicces volt.
"ahogy a meleg *legény* is kihűl"
:D:D:D
Adná az Isten, kevesebb felvonulás lenne.:P:)
Válasz erre: Pinokkió
Ez egy "becsapos" sztori (vigyázz! ne adj rá elhamarkodottan 2-est!), de már tudod (de már késő!) ;-) Orsolya a kedvenc barátnőm kedvéért született! Imádom Orsolyát!
Üdv,
Pinokkió
Az lehetetlen.
Válasz erre:
Szép, emberi, az életből ellesett pillanatokat hitelesen rögzítő történet.
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: Orsolya
Ada! Én tudod milyet látnák szivesen? Pinokkiós, Adásat, mert biztos jól ötvözödne a kétstílus és ebből is tanulhatunk nem? Viszont Adás, Orsolyás se rossz ötlet és tudod miért, érzésekkel, szívvel lenne tele, valamint jó gondolatokkal, amilyen te és én vagyunk! Szerinted? Pusszantalak Orsolya
Ámen! :)
Megírjuk:-)