újabb események régebbi események további események
00:18
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
00:16
Yolla új hozzászólást írt egy cikkhez
00:12
Yolla válaszolt egy szavazásra
00:03
Yolla új cikket töltött fel
16:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
16:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
14:38
emillio módosította a cikkét
14:37
emillio új cikket töltött fel
14:13
emillio új cikket töltött fel
13:43
emillio új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
13:19
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:17
Black Ice módosította a cikkét
11:53
Black Ice új cikket töltött fel
00:34
Yolla új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
00:19
Yolla módosította a naplóbejegyzését
00:18
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
00:03
Grace új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
23:31
Yolla válaszolt egy szavazásra
23:30
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:52
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Anyai szív - Karácsonyi (3.) Írói Pályázatra

2010. december 15. - Látogatók száma: 346

December volt. Kiszakadt a felhők dunnája. Szállingóztak a hópihék a világra. Hulltak kunyhókra, hulltak kastélyokra, bevonták fehér takarójukkal még a királyi palota tetejét is. A királyné ott ült ébenfakeretes ablakában, és öltögetés közben ki- kinézett a hóesésbe. Ja nem, ez egy másik történet... Újratervezés... Ahogy a konyhában tüsténkedem, ki- kitekintek az ébenfakeretes ablakon a hóesésbe, a szerelmem és a gyermekeit várva.
- Bárcsak az én gyermekeim volnátok! - gondolom magamban, nagyot sóhajtva, miközben kihúzom a tepsit a sütőből.
Vanília, citrom, sülő szilva illata száll, és boldog várakozás tölti be a konyhát. Ahogy rutinosan megfordítom a tésztával teli tepsit, és visszacsukom a sütő ajtaját, felmerül bennem a tegnapi jelenet...

***

- Milyen találkozód volt a falunkban? - kérdezte újra a kíváncsi asszony rám bámulva a buszmegállóban.
- Randim volt - vallottam be végül.
- Idevalósi a fiú?
- Nem, csak itt találkoztunk. Ez volt az első.
- És milyen, legényember?
- Igen, az.
- Csak független emberrel szabad ismerkedni. Soha ne kezdj olyannal, akinek gyerekei is vannak! Rámegy a kapcsolat - mondja, és erre összeszorul a szívem.
Talán rám van írva, hogy kit szeretek? Közben megcsörrent a mobil a zsebemben, ahogy előveszem látom, hogy az új fiúm keres, még nincs húsz perce, hogy elment.
- Szia! - szólok bele.
- Szia Kedves! Hogy vagy?
- Mondd neki, hogy szereted! - szól oda jó hangosan az asszony, hogy a férfi is hallja, én meg csak nevetve tiltakozok, hogy szó sem lehet ilyesmiről...
A buszon egymás mellé ültünk az asszonnyal. Továbbra is érdeklődve nézett rám.
- Rendes a legény? Mert tudod, ami az ágyban van, az csak egy dolog - mondja, bennem meg elakad a szó a nyíltságától.
- Igen, nagyon rendes. Figyelmes, törődő, aranyos, minden, amiről egy nő csak álmodhat, csakhogy... én egy egyedülálló, háromgyerekes férfit szeretek igazából - árulom el az idegen nőnek, mire sajnálkozva tekint rám. - A lánya tavaly télen azt mondta a barátnőjének, hogy az anyja vagyok.
- És miért nem vagy vele?
- Mert nem hív magával.
- Hát mondd meg neki, hogy szeretnél vele menni és a gyerekeivel. És kérdezd meg, hogy elképzelhetőnek látja-e valamikor a jövőben ezt? Ha nem, akkor meg hagyd ott! Így csak ki fogsz készülni...

***

- Apának olyan színű a szeme, mint a libafos - jegyzi meg Anna, tinikorának megfelelő szemtelenséggel, az első öt percben, amint megérkeznek a házamba.
- Hát... - próbálom a vigyorgásomat visszafojtva elvenni a sértés élét, miközben vizsgálódva Andor szemébe nézek - múltkor valóban szürke pettyekkel volt tarkítva az amúgy zöld szeme, nem barnával, mint most. Úgy jobban tetszett, de ez még mindig jobb, mint a sárga.
- Sárga? - lepődik meg Andor.
- Igen, amikor Encsi hisztizett a buszmegállóban, és mind nagyon fáradtak voltatok - közben lopva a kilencéves kislányra nézek, és ő viszonozza mosolygós tekintetemet. - Talán akkor sárgul be a szemed, amikor nagyon fáradt vagy. Olyan lesz, mint egy oroszláné.
- Tényleg? - lepődik meg rajta egy pillanatra.
Még senkit sem ismertem azelőtt, akinek ilyen sűrűn változott volna a szemszíne. A zöldszemű férfi, aki néha aranysárgára vált. Van benne valami, ami rabul ejt, valami boszorkányos...
- Anna mostanában olyan szemtelen, a legrosszabb korban van - panaszkodik Andor, mikor kettesben maradunk.
- Engem nem zavar, korban közelebb vagyok hozzá, mint hozzád - célzok pimaszul a köztünk lévő húsz év korkülönbségre.
- Arra gondolsz, hogy öreg vagyok? - vonja fel elképedve fekete szemöldökét.
- Pontosan arra! - nevetek rá és átkarolom a nyakát, hogy megcsókoljam.
A következő pillanatban belép Encsike a konyhaajtón, mi szétrebbenünk, Andor zavartan igazgatja a haját.

- Menjetek fel az emeletre, ott van a gyerekszoba, és pakoljatok le - mondom a gyerekeknek, és indulnak is. Encsi jön vissza szinte azonnal:
- Apa! Pont olyan a padlásszoba, mint amilyet mi is akartunk! Tiszta fa az egész! - lelkendezik. - Én is ilyet szeretnék.
Bárcsak itt laknátok velem - gondolom örömteli szívvel, hogy ilyen jól érzik nálam magukat.
- Cipőben mentek fel, nem baj? - kérdezi Andor.
- Tényleg, hol hagyjuk a cipőket? - kérdezi a fia is, aki már magasabb az apjánál.
- Hagyjátok csak fent, az ajtó előtt. A meleg lábszag ugyanis felfelé száll - viccelődök velük, mire Annát elkapja a nevetés.

Encsinek tavaly óta ígértem, hogy teszek félre kukoricacsuhét, hogy bábokat készíthessen. Egy szatyrot nyomok a kezébe, és magammal hívom, hogy a száraz helyen óvott kukoricaszárról együtt leszedjük a csuhékat.
- Amikor tavaly decemberben kerestem neked ilyet, már penészes volt, azért nem küldtem postán, ahogy ígértem. Mondta apa? - kérdezem, miközben tépem a szárról a leveleket.
- Igen.
- Nem felejtettelek el - mondom neki, ezzel biztosítva, hogy fontos nekem, és meghatódottan látom boldog mosolyát és ragyogó, kék szemét.
- Egyszer mi is vetettünk pattogatott kukoricát, de nem lett belőle semmi - meséli a kislány.
A konyhába visszaérve egy tál langyos vizet hozok, amibe Encsike beáztatja a szebb kukoricaleveleket. Addig cérnát, gesztenyéket és ollót készítek ki a kézművességhez, mindent, ami egy valamirevaló anyajelölt varázsládikájában megtalálható kell legyen.
- Mi lesz belőle? - érdeklődöm.
- Karácsonyi ajándék - válaszolja, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
A természet kincseiből készített egyszerű, saját ajándékoknak van a legnagyobb értéke. Együtt látunk neki a játékos feladatnak, Betlehem készül a szent családdal.

Kínzó lassúsággal jött el az este, a fejemben ott motoszkál a kérdés, amit fel kell tennem Andornak, de húzom az időt. Félek a visszautasítástól.
- Tudod mit szeretnék karácsonyra igazából? - fogok bele.
- Mit?
- Téged és a gyerekeidet.
- És azonkívül? - néz rám gyengéden.
- Azonkívül az év minden egyes napjára szeretnélek titeket - vágom rá zakatoló szívvel.
- Azt hiszem megoldható...

Tél volt. Kiszakadt a felhők dunnája. Beteljesült az álmom...

http://www.youtube.com/watch?v=J9voh1eglXE&feature=related

A cikket írta: Donna Juanna

19 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. november 10. 22:56

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2012. november 7. 21:22

Gratulálok! Nagyon jó!

Nagyon-nagyon szépen köszönöm! :)
2012. november 7. 21:22
Gratulálok! Nagyon jó!
2012. január 14. 21:54

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 14. 17:56

Szia Donna!

Ez igazán tetszett!!! Megkapó, egyszerű és szép. Gyönyörű álom!

Puszi:A

Valóban csodás álom! Talán még megvalósulhat…

Köszi! :)
2012. január 14. 17:56
Szia Donna!

Ez igazán tetszett!!! Megkapó, egyszerű és szép. Gyönyörű álom!

Puszi:A
2011. május 15. 13:46

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2011. május 15. 10:37

Néked is az anyai szíved a szexért dobog;-)

Elvileg abból lesz az anyaság normális esetben. :)
2011. május 15. 10:37

megtekintés Válasz erre:   - 2011. május 14. 23:42

Szia Kalózleányka!

Rokonlelkekből sosem elég. Úgy érzed sok a hasonlóság? Milyen téren?
:)
Puszik!

Néked is az anyai szíved a szexért dobog;-)
2011. május 14. 23:42

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2011. május 14. 14:23

Szeretem az írásaidat, érzem, hogy rokonlelkek vunk!
Puszó

Szia Kalózleányka!

Rokonlelkekből sosem elég. Úgy érzed sok a hasonlóság? Milyen téren?
:)
Puszik!
2011. május 14. 14:23

megtekintés Válasz erre:   - 2010. december 23. 14:19

Köszönöm Kalózlány, kedves tőled, hogy elmondod a véleményed! :o)
Puszi! D. J.

Szeretem az írásaidat, érzem, hogy rokonlelkek vunk!
Puszó
2011. február 3. 08:30

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. február 3. 04:14

Nagyon tetszett a torteneted, nagyon elethuen tudtad leirni az esemenyeket. Szivrepesve varom a folytatast!
Gratulalok!

heleenke

Nagyon örülök! :o)
Már fent van. :o)
2011. február 3. 04:14
Nagyon tetszett a torteneted, nagyon elethuen tudtad leirni az esemenyeket. Szivrepesve varom a folytatast!
Gratulalok!

heleenke
2011. január 2. 21:39

megtekintés Válasz erre: bandibandi - 2010. december 17. 02:48

A következő rész már előkészületben? Ezt folytatni kell!

http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/mitol-erzem-magam-felesegnek-nonek/meg-ennel-is-jobban_4199

Kívánságodra! :)
2010. december 23. 14:19

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2010. december 23. 11:43

Szia D.J. ! Ez most jó volt tőled!!! Gratula! Meghatottál.
Puszi:Kalózlány

Köszönöm Kalózlány, kedves tőled, hogy elmondod a véleményed! :o)
Puszi! D. J.
2010. december 23. 11:43
Szia D.J. ! Ez most jó volt tőled!!! Gratula! Meghatottál.
Puszi:Kalózlány
2010. december 21. 00:13

megtekintés Válasz erre: farkasp - 2010. december 21. 00:12

Akkor tudod, komolyan gondolom. :)

Igen, és jól is esik nagyon. :o)
2010. december 21. 00:12
Akkor tudod, komolyan gondolom. :)
2010. december 21. 00:08

megtekintés Válasz erre: farkasp - 2010. december 21. 00:02

Ilyen érző szívvel, bajos lesz kérlelhetetlen kalóznak lenni. :)

Túl jól ismersz már... :o)
2010. december 21. 00:02
Ilyen érző szívvel, bajos lesz kérlelhetetlen kalóznak lenni. :)
2010. december 20. 21:52

megtekintés Válasz erre: bandibandi - 2010. december 20. 17:28

Hahó!
Ma világít a hó,
és Dávid hegedül fölöttem
a Hold óriás kerekén szélütötten,
s a csillagokból azt súgja valami,
hogy a nyuszi hopp, meglóg
a Holdból a hóba
játszani.

Furulyám szépen szól,
hajam mandulaillatú,
odakint fehérség,
világos az éj,
leszel-e enyém
boszorkák éjjelén?
2010. december 20. 17:28
Hahó!
Ma világít a hó,
és Dávid hegedül fölöttem
a Hold óriás kerekén szélütötten,
s a csillagokból azt súgja valami,
hogy a nyuszi hopp, meglóg
a Holdból a hóba
játszani.
2010. december 20. 17:22

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 20. 17:17

Melyik anyáról szól? (behúztam az orrom)

Ha azt mondom, hogy az anyai szó minőségjelző, mit gondolsz? /Húzd is! :o)/
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: