Akasztás! De miért?
Látogatók száma: 1 004
Ezt a cikket dühömben, és elkeseredésemben írom! Talán nem is jó rovatot választottam, mert ez nem mindennapi történet. Bár egyre sűrűbben megtörténik. Erre nincs magyarázat! Ezt senkinek nincs joga megtenni! Nem saját maga miatt, hanem más emberek miatt!
Megpróbálok gondolkodni. Az ő fejükkel. Akik már megtették. Vagy még nem, de meg fogják tenni.
Az öngyilkosok gondolatait próbálom magamévá tenni.
Két ember is megtette a környezetemben. Mindkettő közel állt hozzám, s a családomhoz.
Felakasztották magukat.
Az egyik a férjem volt. Egy évvel ezelőtt. A másik lányom barátjának édesapja. Éppen ma reggel. Most tudtam meg. Rettenetes érzés!
Még be sem gyógyult, sőt talán még nem is igen enyhült a fájdalom. Mintha újra játszódna a történet.
Vajon mire gondolhatnak ezek az emberek?
Talán semmire.
Talán kikapcsol az agyuk.
Pillanatnyi elmezavar.
Talán nem is gondolkodnak.
Megköti a hurkot, biztos helyre felerősíti a kötelet. Bedugja a hurokba a fejét, és eltünteti a lába alól a talajt.
Enyhe szorítás a nyakon.
Aztán egyre erősebb.
Már nincsenek gondolatok.
Elsötétül a világ.
Már nincs levegő sem.
Még küzd a szív, de már nem bírja sokáig.
Próbálja életben tartani a testet, és a haldokló agyat.
Aztán ő is kifullad.
Nincs tovább.
Örökre megáll.
A test már csak egy tárgy marad! Egy élettelen tárgy.
Mindez nem a véletlen műve. Egy emberé, aki egykor volt valaki. Ezáltal semmivé lett.
Miért pont ezt a módját választotta az öngyilkosságnak?
Rettenetes látvány!
Pont úgy, hogy a hozzátartozói, mindkét esetben gyermekei is szemtanúi legyenek tettének!
Hát ez az, amit nem tudok tolerálni!
Biztos, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor a gyengébb jellemű ember fejében megfordul az öngyilkosság!
Első nekifutásra azt hiszi, ez megoldás a problémára. Hát NEM!!! Ezzel semmit nem old meg! Vagyis igen! A saját problémáját. A többiekét, akik szeretik, szerették, csak tetézi. Anyagilag, és lelkileg is megvisel mindenkit e nem várt esemény.
Bevallom, én is többször éreztem már így. Úgy gondoltam, mindent itt hagyok. Senki, és semmi nem érdekel.
Aztán mégis maradtam, mert erős vagyok, és szembe kell nézni a problémákkal!
Vannak barátaim, és vannak családtagjaim, akiket semmilyen körülmények között nem hagyhatok cserben! Szükségük van rám, még ha nem is mindig érzem így.
Úgy döntöttem, még gondolni sem fogok többet ilyenre. Már a hozzám tartozó emberek miatt sem!
Semmi nem jogosít fel egy embert arra, hogy azzal, hogy véget vet saját életének, más emberek életét is tönkre tegye!
Bizonyos szempontból bátornak tartom azt, aki ezt meg meri tenni, de leginkább gyávának, mert elmenekül a gondok elől, ahelyett, hogy megoldást keresne rájuk!
Sajnálom, mert ember volt, de rettenetesen haragszom rá, mert ezzel a tettével több ember lelkébe vájt gyógyíthatatlan sebet.
Ezen mindenki elgondolkodhat! Ha véget vet az életének, nem érte lesz kár, hanem azokért, akiket itt hagyott!
A cikket írta: KiralyCsilla1965
Hozzászólások
időrendi sorrend
Abban értek egyet, hogy ez betegség. Viszont elkövettem egy hibát, nem olvastam végig a vitátokat Lacóval. Ismerem, barátok vagyunk, ő jó ember. IGAZ ember, aki azt mondja, amit gondol. Feltételezem, Te is ilyen vagy. Nagy örömet szereznétek nekem ( és másoknak is) ha nem vitáznátok.
Köszönöm!
Üdv. mindkettőtöknek! :)
Ada
Köszönöm, hogy akad aki egyetért velem.
Köszönöm!
Üdv. mindkettőtöknek! :)
Ada
Tökéletesen egyetértek! Bizony, betegség, nem pedig gyengeség.
Kedves Lacó, én sem haragszom rád. :-)
Nem az a csacsiság, amire képes vagy, vagy sem, hanem elítélni olyan dolgot, amelyre soha nem kényszerültél. Ha valóban jártál odaát, akkor tudod, hogy nincs fényalagút, nem vár senki a túloldalon, csak a tudat nélküli sötétség van, amíg magadhoz nem térsz. Nem vagyunk egyformák, van, aki képtelen elviselni azt, amin a másik lazán túlteszi magát, ezért nem látja értelmét folytatni. Nem vagyunk Isten sem, hogy ítélkezzünk fölötte. Egyetlen dolgot tehetünk, melléállunk, ha észreveszzük a szándékát, de szinte biztos, hogy nem ránk van szüksége, hiszen mi mindig kéznél vagyunk. Mint ahogy Ada korábban említette, ez a viselkedés a betegséghez áll közel, méghozzá nem gyógyszerrel gyógyítható betegséghez.
Én úgy vélem - de ez csak az én véleményem – a depressziósnak nem szeretetre, és gyógyszerre van szüksége, hanem sikerélményre. Odaállhatsz mellé, felvállalhatod a lelki-szemetesláda szerepet, ragozhatod, mennyire szereted, nem változik meg tőle. Ellenben, ha megtalálod azt, ami érdekli, képes vagy értelmet adni az életének, talán megváltozik. Természetesen támogatni kell, a lelkét, de ez önmagában nem elég. Senki nem hagyja el szívesen a szeretteit, az öngyilkosságot mindig vívódás előzi meg. Csak akkor követi el valaki, ha úgy véli, több rosszat tartogat számára az élet, mint jót.
Szeretet jó, ha van, de nem pótolja a megfelelő hozzáállást.
Üdv.
János
Igazat megvallva, nem értem, mi a problémád.
További kellemes napot!
Azt meg főleg hogy +értsd ha eddig nem értetted.
A problémám egy Kósza látomás, kósza látomása rólam ismeretlenül.
Olvasd el amiket írtál a válasz benne van az IGAZAT megvallva.
Akkor a végigírt tudásod rám-szóló része hibás és KARCSÚ kedves IDEGEN.
Mit tudsz te ugyan már...
Ha a tudásodra épült a írásod minden sorra itt, akkor miért írsz olyanról amit nem tudsz, nem ismersz. Vagy csak kóstolgatsz?! Ha nem még most koccanj le rólam amíg PEACE van.
További kellemes napot!
Végig arról írtam, amit tudok.
Mit tudsz te ugyan már...
Ha a tudásodra épült a írásod minden sorra itt, akkor miért írsz olyanról amit nem tudsz, nem ismersz. Vagy csak kóstolgatsz?! Ha nem még most koccanj le rólam amíg PEACE van.
Figyelmed figyelemreméltó már ha a neveket is nézzük spontán. Akkor ha az öngyilkosokról szól ahhoz szólj hozzá, nem pedig amiről fogalmad sincs. Értve rám. :-) :-) .-)
Jaj, kedves Jócó, nem rólad van szó, hanem az öngyilkosokról, a miértekről. A lelkiállapotukról, és a lehetséges megoldásokról. :-)
Szép estét!
Kedves Kósza Látomás!
Feleslegesen magyarázod itt a dolgokat NEKEM utalásokkal szépítve az a tényen semmit sem változtat. NEM ISMERSZ :-) Nem is fogsz.
A miértre a válasz íme.
Megkérdőjelezhetsz "Ha valóban jártál odaát". Erről ennyit.
És ez már bizalmatlanság jele a szavahihetőségem megkérdőjelezése számomra. Elfogadom vannak akik így reagálnak. :-)
Ez is azt jelenti hogy csak a sötétben tapogatózol és gőzöd nincs rólam, csak abból táplálkozol amit leírok másból nem.
Én tudom hogy mit vállaltam fel és kiknek segítettem, és fogok, te nélküled is mint eddig is, amiről természetesen neked fogalmad nincs mert te nem ismersz engem. Azt meg hogy nekem mi a megfelelő hozzáállás én tudom te nem. Honnan tudod te én mire kényszerültem? /Attól hogy nincs leírva neked minden és bizonyítékokkal alátámasztva akkor az már nem létezik. De létezik fagyok aki fagyok. De ezt felesleges magyarázni annak aki IDEGEN. /
Te gondolsz, érzel, és én is, és ez nem 1és ugyanaz.
Azt hogy mit "tehetünk" azt mindenki eltudja dönteni saját maga.
Szép okos szavakkal tele a fiók, mindent +lehet magyarázni mindenkinek.
Főleg infótlanul...
Te a Kósza látomás vagy én a Fekete jég,
részemről ez így jó, és nekem elég.
Mosolygós szép délutánt kíván Black Ice
Szép estét!
Kedves Lacó, én sem haragszom rád. :-)
Nem az a csacsiság, amire képes vagy, vagy sem, hanem elítélni olyan dolgot, amelyre soha nem kényszerültél. Ha valóban jártál odaát, akkor tudod, hogy nincs fényalagút, nem vár senki a túloldalon, csak a tudat nélküli sötétség van, amíg magadhoz nem térsz. Nem vagyunk egyformák, van, aki képtelen elviselni azt, amin a másik lazán túlteszi magát, ezért nem látja értelmét folytatni. Nem vagyunk Isten sem, hogy ítélkezzünk fölötte. Egyetlen dolgot tehetünk, melléállunk, ha észreveszzük a szándékát, de szinte biztos, hogy nem ránk van szüksége, hiszen mi mindig kéznél vagyunk. Mint ahogy Ada korábban említette, ez a viselkedés a betegséghez áll közel, méghozzá nem gyógyszerrel gyógyítható betegséghez.
Én úgy vélem - de ez csak az én véleményem – a depressziósnak nem szeretetre, és gyógyszerre van szüksége, hanem sikerélményre. Odaállhatsz mellé, felvállalhatod a lelki-szemetesláda szerepet, ragozhatod, mennyire szereted, nem változik meg tőle. Ellenben, ha megtalálod azt, ami érdekli, képes vagy értelmet adni az életének, talán megváltozik. Természetesen támogatni kell, a lelkét, de ez önmagában nem elég. Senki nem hagyja el szívesen a szeretteit, az öngyilkosságot mindig vívódás előzi meg. Csak akkor követi el valaki, ha úgy véli, több rosszat tartogat számára az élet, mint jót.
Szeretet jó, ha van, de nem pótolja a megfelelő hozzáállást.
Üdv.
János
Feleslegesen magyarázod itt a dolgokat NEKEM utalásokkal szépítve az a tényen semmit sem változtat. NEM ISMERSZ :-) Nem is fogsz.
A miértre a válasz íme.
Megkérdőjelezhetsz "Ha valóban jártál odaát". Erről ennyit.
És ez már bizalmatlanság jele a szavahihetőségem megkérdőjelezése számomra. Elfogadom vannak akik így reagálnak. :-)
Ez is azt jelenti hogy csak a sötétben tapogatózol és gőzöd nincs rólam, csak abból táplálkozol amit leírok másból nem.
Én tudom hogy mit vállaltam fel és kiknek segítettem, és fogok, te nélküled is mint eddig is, amiről természetesen neked fogalmad nincs mert te nem ismersz engem. Azt meg hogy nekem mi a megfelelő hozzáállás én tudom te nem. Honnan tudod te én mire kényszerültem? /Attól hogy nincs leírva neked minden és bizonyítékokkal alátámasztva akkor az már nem létezik. De létezik fagyok aki fagyok. De ezt felesleges magyarázni annak aki IDEGEN. /
Te gondolsz, érzel, és én is, és ez nem 1és ugyanaz.
Azt hogy mit "tehetünk" azt mindenki eltudja dönteni saját maga.
Szép okos szavakkal tele a fiók, mindent +lehet magyarázni mindenkinek.
Főleg infótlanul...
Te a Kósza látomás vagy én a Fekete jég,
részemről ez így jó, és nekem elég.
Mosolygós szép délutánt kíván Black Ice
Kedves Kósza Látomás!
Nem haragszom...
Leírtam a véleményem ami saját vagy tetszik vagy nem.
Nem várom el bárkitől is hogy megértse azt amit én gondolok, érzek.
Nem építek adatokat senkiről ami pedig belőlem százalékszámításban van azt nem egy ismeretlen ítéli meg pontosan aki nem itt él. (Értve belső körre.)
Amúgy a gyilkolás is ösztön és az ösztönösséget a lélek küzdelmével le lehet győzni. Ha valakit lenyomnak a víz alá hiába van életösztöne ha nem küzd +fullad... (Nekem sikerül sok szempontból így létező dolog ami nekem pozitív.)
"akkor vagy képes"
Szóval csacsiság megmondani azt én mire vagyok, vagy nem vagyok képes.
Én voltam odaát nem önszántamból, számadásról pedig majd az én Istenemmel fogok konzultálni. Hogy neked mi a csacsiság azt te döntöd el szabadon. Én sem fogom kivesézni pedig energiám van, de nem meggyőzni akarok senkit hanem elmondtam a véleményem ennyi. Egy biztos ha holnap mindenki tömegesen lesz öngyilkos én akkor sem, mivel a bánatba halnék bele valószínűsítve. Kimerítettem a véleményem részemről, (amit Csillának írtam főleg elsődlegesen a cikkre.) A véleményem saját, amin se te, sem más, nem változtat és nincs befolyással. /A kivételek pedig nem a netten vannak számomra, hanem itt (bent) közel s távol./ Mivel az én életem amiről neked gőzöd nincs. :-) Amit adok bárkinek az csak része az egésznek ami én vagyok. További csodálatos napocskát. :-)
Nem az a csacsiság, amire képes vagy, vagy sem, hanem elítélni olyan dolgot, amelyre soha nem kényszerültél. Ha valóban jártál odaát, akkor tudod, hogy nincs fényalagút, nem vár senki a túloldalon, csak a tudat nélküli sötétség van, amíg magadhoz nem térsz. Nem vagyunk egyformák, van, aki képtelen elviselni azt, amin a másik lazán túlteszi magát, ezért nem látja értelmét folytatni. Nem vagyunk Isten sem, hogy ítélkezzünk fölötte. Egyetlen dolgot tehetünk, melléállunk, ha észreveszzük a szándékát, de szinte biztos, hogy nem ránk van szüksége, hiszen mi mindig kéznél vagyunk. Mint ahogy Ada korábban említette, ez a viselkedés a betegséghez áll közel, méghozzá nem gyógyszerrel gyógyítható betegséghez.
Én úgy vélem - de ez csak az én véleményem – a depressziósnak nem szeretetre, és gyógyszerre van szüksége, hanem sikerélményre. Odaállhatsz mellé, felvállalhatod a lelki-szemetesláda szerepet, ragozhatod, mennyire szereted, nem változik meg tőle. Ellenben, ha megtalálod azt, ami érdekli, képes vagy értelmet adni az életének, talán megváltozik. Természetesen támogatni kell, a lelkét, de ez önmagában nem elég. Senki nem hagyja el szívesen a szeretteit, az öngyilkosságot mindig vívódás előzi meg. Csak akkor követi el valaki, ha úgy véli, több rosszat tartogat számára az élet, mint jót.
Szeretet jó, ha van, de nem pótolja a megfelelő hozzáállást.
Üdv.
János
Szia Csillu! Olyan nehéz az élet, de csak egy van belőle! Eldobni könnyű, de szerintem erősnek kell lennünk, s tovább élnünk, áthidalni a gondokat, problémákat még ha nagyon nehéz is! Támaszkodni azokra akik szeretnek, egy jó szóval is biztatnak! Én is és sokan ezt tesszük mindennap harcolunk a megoldásért! Erős vagy Te is!
Szeretettel: Orsolya
Igen, egyet értek veled.
Köszönöm a hsz-t!
Pussz
Csilla
Szia Csilla!
Én őszintén leírtam a véleményem kész.
Mint ahogy más is megtette.
Én elolvastam azokat is és elfogadtam mások így gondolják és érzik ennyi.
Kívülálló csak találgathat ami másnak az élete.
Max. kósza elképzelése lehet a kevés információ alapján.
És HÁLA A JÓ ISTENEK nem vagyunk egyformák. :-)
Én nem vitatkoztam arról amit én élek, értelmetlen energiapocsékolás ismeretlenekkel.
Szóval én nem vitáztam mivel nincs miről vitáznom a sajátomról itt bárkivel. :-)
Pux. PEACEtelettel üdv. mindenkit a Black Ice
Köszönöm ezt Neked!
Puszi
Csilla
Szia Csilla!
Remek a cikked! Olyan érzelmek szabadulhattak fel benne, amit muszáj volt kiírnod! Nekem nagyon átjött! Sajnos:-(
Puszi,
Pinokkió
Köszönöm! Igen, ezt hirtelen felindulásomban írtam, mert el kellett, hogy mondjam valakinek, valakiknek amit ezzel kapcsolatban érzek és gondolok.
Puszi
Csilla
Az előbb elfelejtettem rányomni a válaszra!
Ez az, amiért nem írtam le minden gondolatomat!
Nem mindenki érti meg, és nincs energiám, sem kedvem vitatkozni olyan dolgokon, amit mindenki másképpen ítél meg. Soha nem lenne vége a vitasorozatnak.
Pussz
Csilla
Ui.: Elolvastam a 17 című versedet. Már tudom miről szól! Elég lélekbe markoló!
Én őszintén leírtam a véleményem kész.
Mint ahogy más is megtette.
Én elolvastam azokat is és elfogadtam mások így gondolják és érzik ennyi.
Kívülálló csak találgathat ami másnak az élete.
Max. kósza elképzelése lehet a kevés információ alapján.
És HÁLA A JÓ ISTENEK nem vagyunk egyformák. :-)
Én nem vitatkoztam arról amit én élek, értelmetlen energiapocsékolás ismeretlenekkel.
Szóval én nem vitáztam mivel nincs miről vitáznom a sajátomról itt bárkivel. :-)
Pux. PEACEtelettel üdv. mindenkit a Black Ice
Szeretettel: Orsolya
Remek a cikked! Olyan érzelmek szabadulhattak fel benne, amit muszáj volt kiírnod! Nekem nagyon átjött! Sajnos:-(
Puszi,
Pinokkió
Kedves Kósza Látomás!
Nem haragszom...
Leírtam a véleményem ami saját vagy tetszik vagy nem.
Nem várom el bárkitől is hogy megértse azt amit én gondolok, érzek.
Nem építek adatokat senkiről ami pedig belőlem százalékszámításban van azt nem egy ismeretlen ítéli meg pontosan aki nem itt él. (Értve belső körre.)
Amúgy a gyilkolás is ösztön és az ösztönösséget a lélek küzdelmével le lehet győzni. Ha valakit lenyomnak a víz alá hiába van életösztöne ha nem küzd +fullad... (Nekem sikerül sok szempontból így létező dolog ami nekem pozitív.)
"akkor vagy képes"
Szóval csacsiság megmondani azt én mire vagyok, vagy nem vagyok képes.
Én voltam odaát nem önszántamból, számadásról pedig majd az én Istenemmel fogok konzultálni. Hogy neked mi a csacsiság azt te döntöd el szabadon. Én sem fogom kivesézni pedig energiám van, de nem meggyőzni akarok senkit hanem elmondtam a véleményem ennyi. Egy biztos ha holnap mindenki tömegesen lesz öngyilkos én akkor sem, mivel a bánatba halnék bele valószínűsítve. Kimerítettem a véleményem részemről, (amit Csillának írtam főleg elsődlegesen a cikkre.) A véleményem saját, amin se te, sem más, nem változtat és nincs befolyással. /A kivételek pedig nem a netten vannak számomra, hanem itt (bent) közel s távol./ Mivel az én életem amiről neked gőzöd nincs. :-) Amit adok bárkinek az csak része az egésznek ami én vagyok. További csodálatos napocskát. :-)
Kitartás! Van amikor az emberek nem a lelkükkel éreznek, csak az agyukat próbálják használni..., ha az kevés, akkor kevés, kell a lélek is!!! Tökéletes volt amit leírtál, én értettem is (azt hiszem)! Ez tetszik benned -tesz hasonszőrűvé-, hogy nem elég elolvasni, értelmezni is kell:-)))
Baráti üdv,
Pinokkió
Kedves Kósza Látomás!
Nem haragszom...
Leírtam a véleményem ami saját vagy tetszik vagy nem.
Nem várom el bárkitől is hogy megértse azt amit én gondolok, érzek.
Nem építek adatokat senkiről ami pedig belőlem százalékszámításban van azt nem egy ismeretlen ítéli meg pontosan aki nem itt él. (Értve belső körre.)
Amúgy a gyilkolás is ösztön és az ösztönösséget a lélek küzdelmével le lehet győzni. Ha valakit lenyomnak a víz alá hiába van életösztöne ha nem küzd +fullad... (Nekem sikerül sok szempontból így létező dolog ami nekem pozitív.)
"akkor vagy képes"
Szóval csacsiság megmondani azt én mire vagyok, vagy nem vagyok képes.
Én voltam odaát nem önszántamból, számadásról pedig majd az én Istenemmel fogok konzultálni. Hogy neked mi a csacsiság azt te döntöd el szabadon. Én sem fogom kivesézni pedig energiám van, de nem meggyőzni akarok senkit hanem elmondtam a véleményem ennyi. Egy biztos ha holnap mindenki tömegesen lesz öngyilkos én akkor sem, mivel a bánatba halnék bele valószínűsítve. Kimerítettem a véleményem részemről, (amit Csillának írtam főleg elsődlegesen a cikkre.) A véleményem saját, amin se te, sem más, nem változtat és nincs befolyással. /A kivételek pedig nem a netten vannak számomra, hanem itt (bent) közel s távol./ Mivel az én életem amiről neked gőzöd nincs. :-) Amit adok bárkinek az csak része az egésznek ami én vagyok. További csodálatos napocskát. :-)
Nem mindenki érti meg, és nincs energiám, sem kedvem vitatkozni olyan dolgokon, amit mindenki másképpen ítél meg. Soha nem lenne vége a vitasorozatnak.
Pussz
Csilla
Ui.: Elolvastam a 17 című versedet. Már tudom miről szól! Elég lélekbe markoló!