újabb események régebbi események további események
04:51
Bluetoothlcm regisztrált a weboldalra
10:47
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
22:22
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:54
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
20:38
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:10
Cutterrsn regisztrált a weboldalra
20:03
Glassftd regisztrált a weboldalra
17:48
Black Ice módosította a cikkét
17:11
Black Ice új cikket töltött fel
07:40
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:29
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
05:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:47
Berni74 regisztrált a weboldalra
21:18
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
21:12
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
21:08
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
21:00
barnajozsefne1 új cikket töltött fel
19:51
barnajozsefne1 regisztrált a weboldalra
12:41
Black Ice módosította a cikkét

Kedvenc Apukámnak - Pályamű

2010. december 10. - Látogatók száma: 253

Hiszek benned!

Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ennek ellenére már látom is, hogy közeledik.
Régi ismeretség a miénk. Szinte együtt nőttünk fel, bár jóval idősebb nálam. Mindig így van ez. Ő az apám.
Mondják, hogy hasonlítunk egymáshoz. Meglehet. Az ő eszét örököltem. Egy hullámhossz, meg ilyesmik. Szólni sem kell, és már tudjuk egymást folytatni.
Akkor most egy példa rá. Még ide sem ért, de már tudom, mi lesz.
– Szia, apa – mondom fagyosan –, mert elfelejtette a Mikulást.
– Szia, Laci lepi – sóhajtja ő enerváltan.
A Laci lepi onnan van, hogy kicsi koromban meséket írt nekem. Volt egy kedvencem, amelyik egy Laci nevű pillangóról szólt. Akkor megkértem, hogy legyek én a Laci lepke, és azóta neki Laci lepi vagyok.
Szóval, megérkezett. Akkor most vissza a forgatókönyvhöz. Szinte szorul szóra úgy történik minden, ahogy mondtam.
– Apucikám! - és fagyosan a nyakába ugrom. Az ezredik puszinál veszek egy kis levegőt.
– Kicsikém – így ő, és majdnem kettétör.
Hát nem megmondtam? Minden úgy történt, ahogy akartuk.
Elengedjük egymást. Lopva nézem az arcát. Mintha szürkébb lenne, mint legutóbb. De ő ugye soha nem hal meg?
– Apuci, mi van a Mikulással? – említem meg neki.
– Sztornó – mondja határozottan.
– Hogyhogy?
A szemében megpillantom azt az imádott szivárványt. Ilyenkor jön a sziporka.
– Sajnálom, kicsikém, de nagyon úgy néz ki, hogy nem létezik a Mikulás – mondja, és máris folytatja: – Tudod, ezt addig nem mondhattam, míg nem lettél katonaérett.
Megértően bólintok. Eddig még tényleg nem voltam katona.
– Tudd meg a másik igazságot: Miklós bá dialízisen van. Úgy esett, hogy idén már kevesen hittek benne, és ezért megette a nyakán maradt szaloncukrokat. Ezért nem tudott jönni. A rénszarvasok pedig úgy döntöttek, hogy vadas lesz belőlük. És a szánkó is.
– Na, jó, ezt most elhiszem, de csak a kedvéért.
Tisztán emlékszem, hogy amikor a bátyám ötéves-forma lehetett, Miklós-napon hazajött az oviból. Valamit keresgélt, majd apához fordult.
– Apuci - gügyögte sírásra görbülő szájjal –, az oviban mindenkinél járt a Mikulás, nálunk miért nem? Lehet, hogy rossz voltam? – szipogta bánatosan.
Apuci, aki akkoriban még rutintalan szülő volt, rádöbbent, hogy elszúrt valamit.
Az ölébe ültette a kiskrapekot, megsimogatta, és komolyan magyarázni kezdett neki:
– Tudod, fiam, a Mikulás bácsi nagyon öreg, és már csak nehezen bírja a strapát. Így aztán az ábécé elején levők tegnap kapták meg az ajándékot. A többieknek meg ma fogja hozni.
A bátyó ezt el is hitte. A kis butus. Én akkortájt még nem voltam abban a helyzetben, hogy beleszóljak. Hat év van köztünk, így aztán én még csak az anyu pocijában doromboltam.
– Apuci – térek a lényeges kérdésre –, írtam a Jézuskának.
– Rendes tőled. És? – kérdezi.
– Odaadnám neked a levelet – mondom.
– Nekem, miért? – néz rám mosolyogva. – Küldd el e-mailben.
– Nem tudom a címét – védekezem.
– Nézd meg a szaknévsorban!
– És hol keressem?
– Mondjuk, a DHL-nél – feleli halál komolyan.
Majd megenyhül, és mosolyogva folytatja:
– Kicsikém, diktálom a címet: mennyorszag.iktato@gmail.com
–Tudom, hogy van ilyen cím, és mindig jön majd válasz.
Ő elintézi.
Elküldtem a kívánságlistát. A válasz csak ennyi:
Voltál már katona?

Oh Happy Day

http://www.youtube.com/watch?v=SLY7yI1xV-M

A cikket írta:

18 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 10. 07:11
Kedves Butácska!

Csodálatos volt olvasni ezt a megható szülő-gyermek, vagyis apa-lánya közötti kapcsolatot! Számomra írigylésre méltó! Ez az igazi visszaigazolása annak, hogy a gyermekeink a mi életünk folytatásai!

Üdvözlettel:

heleenke
2010. december 19. 09:35
Drága butácska! Szívből gratulálok, mert ez az írás az egyik kedvencem lett! kellemes ünnepeket kívánok! Orsolya
2010. december 16. 22:10
Ez az írás fogott meg legjobban, talán a mély szeretetteli iróniája miatt, szerintem mindenképp dobogós helyet érdemelsz, egyébként pedig üdvözöllek! :D
 
2010. december 15. 22:05
Szellemesen megírt kiváló írás.

Molly
2010. december 12. 09:04

megtekintés Válasz erre: - 2010. december 10. 22:56

Kedves Postáska!
Van egy apa lízing cég (THM 8.72) valahol Óbudán. Anyu is ott bérelte 25 évre.
Elvileg már átment a tulajdonába, de neki nem kell.

Tünde

Ebben az esetben kérlek keressünk egy időpontot, hogy megbeszéljük a részleteket. Nevemre íratni nem kell, a törlesztő is lejárt, mennyit kértek érte??
P.
2010. december 11. 12:17

megtekintés Válasz erre: - 2010. december 10. 22:37

Szia Tündérka! :-)
Köszönöm tőled a gratulációt.
Mondd csak Tündér, nektek is van apukátok?

Pusz,
Tünde

Szia Tünde!

A tündérek a gondolatból születnek, nekem ezt mondta apám. Így az apaság még egy DNS tesztel is nehezen beazonosítható, ezt is mondta és azóta nem láttam:-(

Pussz,
Tündér
2010. december 11. 05:15
Butácskám! Egy szó is elmondhat mindent nem igaz? Pusszancs és ölcsi Orsolya
2010. december 10. 23:11

megtekintés Válasz erre: - 2010. december 10. 22:46

Kedves Éva!

Ne tévesszen meg ha úgy teszek, mintha érteném amit írtál, pedig mégsem, na azért talán, pedig dehogy.
Tünde

De aranyos a fotód! Ki vagy te? :-)
2010. december 10. 22:56

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2010. december 10. 18:14

Laci lepi, kérlek add kölcsön az apukádat ( csak egy kicsit), az enyém messzire van tőlem...
:)
Az írás nagyon jó, de ez nem újdonság.
Puszi: P.

Kedves Postáska!
Van egy apa lízing cég (THM 8.72) valahol Óbudán. Anyu is ott bérelte 25 évre.
Elvileg már átment a tulajdonába, de neki nem kell.

Tünde
2010. december 10. 22:51

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. december 10. 18:07

Irigyellek ezért a nagyszerű apáért!
Mert tudom, hogy ő létezik:).

Ilyet érdemelne minden gyermek.

Boldog ünnepeket nektek!

Judit

Szia, Judit!
Lehet, hogy csak írói szabadság miatt álmodom ezt az apát?
Nem lehet, mert ő ilyen.
Kicsit nagyszerű, de ő a miénk. Az enyém, meg a bátyámé. /Több testvéremről anya eddig nem tud. :-)/

Áldott ünnepeket nektek!

Tünde
2010. december 10. 22:46

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. december 10. 16:29

:-)-t varázsolsz az arcokra. Ne tévesszen meg, ha mégsem, csak úgy csinálunk, mintha.... pedig dehogy. :-)

Kedves Éva!

Ne tévesszen meg ha úgy teszek, mintha érteném amit írtál, pedig mégsem, na azért talán, pedig dehogy.
Tünde
2010. december 10. 22:43

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 10. 15:35

Szia Butácska!
Édes kis történet, amiben annyira bele van írva minden apai szereteted, hogy öröm olvasni! Bár csak az én lányaim is... majd 1x...
Apja lánya, mondhatni, de a "több" nekem most az volt, hogy az akartál lenni, és merted vállalni!
Azért egyszer kíváncsi lennék, a nem akarsz az lennire is;-)
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!
Mindennek eljön az ideje. A te lányaid is majd 1x..., na talán 2x...!
Gyereket vállalni sem kis dolog, na de apát...?
Szeretettel
Tünde
2010. december 10. 22:37

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. december 10. 12:37

Szia Butácska!
Apja lánya:-)
Gratulálok, jó kis írás!
Pussz,
Tündér

Szia Tündérka! :-)
Köszönöm tőled a gratulációt.
Mondd csak Tündér, nektek is van apukátok?

Pusz,
Tünde
2010. december 10. 22:33

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. december 10. 10:09

Szép!

Na még...
 
2010. december 10. 22:32
Mint gyakorló butácska mondom, üde kellemes kritika volt.
Tünde
2010. december 10. 18:14
Laci lepi, kérlek add kölcsön az apukádat ( csak egy kicsit), az enyém messzire van tőlem...
:)
Az írás nagyon jó, de ez nem újdonság.
Puszi: P.
2010. december 10. 18:07
Irigyellek ezért a nagyszerű apáért!
Mert tudom, hogy ő létezik:).

Ilyet érdemelne minden gyermek.

Boldog ünnepeket nektek!

Judit
2010. december 10. 16:29
:-)-t varázsolsz az arcokra. Ne tévesszen meg, ha mégsem, csak úgy csinálunk, mintha.... pedig dehogy. :-)
2010. december 10. 15:35
Szia Butácska!
Édes kis történet, amiben annyira bele van írva minden apai szereteted, hogy öröm olvasni! Bár csak az én lányaim is... majd 1x...
Apja lánya, mondhatni, de a "több" nekem most az volt, hogy az akartál lenni, és merted vállalni!
Azért egyszer kíváncsi lennék, a nem akarsz az lennire is;-)
Üdv,
Pinokkió
2010. december 10. 12:37
Szia Butácska!
Apja lánya:-)
Gratulálok, jó kis írás!
Pussz,
Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: