- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Úgy érzem , hogy ülök egy buborék közepében, és nem történik velem semmi. Mintha megállt volna körülöttem a világ. Nehezen, talán torzítva, ha eljut el hozzám a külvilág üzenete, de a szavaim visszapattannak a buborék rugalmas faláról. Csak lebegek, és pontosan tudom, hogy mindjárt szétpattan, akkor majd jól megütöm magam.Volt már ilyen.
Négy napja nincs munkám, dermedten bámulom a monitort, és azon gondolkodom, hogyan lehet így teljesítményben dolgozni? Kaparászok, görcsölök, próbálkozom. Meddő küzdelem. Menni kéne, máshova, más helyre, minél hamarabb. De a buborék fogva tart.Kár, hogy ez az egész véresen komoly.
fel
le
Az életünk csodálatos dolgai, néha egészen elkábítanak, és magyarázatként különféle eszmefuttatásokra ragadtatom magam, ahogy tegnap is:
Az történt, hogy reggel munkába menet kiugrott elém, és átszaladt előttem az úton egy férfi. Riadtan fékeztem, és arra gondoltam, hogy ennek elment a józan esze. Aztán ahogy jobban megnéztem rájöttem, hogy valami nem stimmel vele. Előre fut, hátrafelé tekert fejjel. Gondoltam megpróbálkozom én is egy ilyen produkcióval, hátha nagy sikerem lesz, de aztán letettem róla. Most már úgy is késő, engem biztosan nem vesznek be a sorozatba, hiába csöppentem bele véletlenül. Hírhedt, verekedős színészünk forgatott éppen. De, hogy ezt miért a mi iroda épületünk oldalában tette, rejtély maradt egészen délutánig.
Egyik munkatársam elkerekedett szemmel jött be a folyosóról, és mélységes aggodalommal közölte velem feltevését, miszerint állást kellene változtatnia, mert a mai napi kegyetlen stressz úgy kimerítette, hogy látomásai támadtak. Ismert esti ...
fel
le
Csöndesen lopakodott mögém, átkarolta a derekamat, és belepuszilt a fülembe.
- Olyan szép, és kívánatos vagy!- susogta.
Koppant a pulton a hagymaszeletelő kés, szétzuhantak az eddig szorosan összefogott, aprításra szánt hagyma szeletkék.
- Tényleg? – kérdeztem álmélkodva tőle, miközben egy gyorsnak szánt mozdulattal megfordultam a karjaiban, hogy lássam a szemét.
- Aha. – suttogta, és megpróbált engem hatástalanítani, hogy ne érjek az arcához, az orrához meg végképp ne, még simogatásképpen sem, még akkor sem, ha az előbb véletlenül összekoccant az orrunk. Mert, hogy hagymás a kezem.
- Amikor felpróbáltad tegnap azt a fehér kis rucit, tudod, amiken olyan paca jellegű kék foltok voltak és felvetted rá a kabátkát, komolyan megkívántalak. Legszívesebben kerestem volna egy elhagyott helyet, és …
- A rózsás, nyári kis kosztümre gondolsz.
- Hívhatjuk úgy is.- felelte, és tovább puszilgatta a fülem mögötti részen az érzékeny bőrt. – Fel kellett volna deríteni a terepet, hogy legyen ...
fel
le
Nem vagyok én türelmetlen, csak egyszerűen zavar, hogy soha nem készül el idejében. Minden alkalommal rá kell várni, és hiába a lelkére beszélés, meg sem hallja, hogy mit mondok. Sőt, néha azt gondolom, szánt szándékkal bosszant, mert én sietnék, ő meg soha, és különben is, a világ dolgai megvárnak minket, úgyhogy felesleges ez a nagy rohangászás. Ő a fiam. A Nagy.
Most is, nő létemre én készültem el előbb, itt szobrozok a kocsim oldalának dőlve, és azon meditálok, hogy vajon mikor jön el az a boldogító perc, amikor végre kilép az ajtón. Bár ez sem garantál semmit, mert mielőtt elérné a kertkaput, biztosan visszamegy a kulcsáért, a pénztárcáért, vagy mert elfelejtett cipőt húzni. Akit siettetnek, az biztosan elrontja a dolgokat. Ezt az alaptételét aztán rendszerint be is bizonyítja, mert általában borzas a haja, félregombolva az inge, és folyik a cipőfűzője, közben dohog, pöfög magában, hogy neki milyen félresikerült gyerekkora van így az egyetemi évek alatt. Szerintem, lenne mit ...
fel
le
- Tudod milyen öreg vagy? – kérdezte a Kiskatona pimaszul és várta a hatást.
Mindig így csinált, minden alkalommal, amikor valahogy összeakadtunk az éterben vagy a valóságban. Szinte láttam magam előtt, ahogy elhúzza a száját, kivillannak a fogai, és a szeme körül nevetnek az újabban nőtt szarkalábak. Nem álltam meg. Mosolyognom kellett, bele a telefonkagylóba, csak úgy a magam örömére.
- Te sem vagy fiatalabb, csak egy pár nap választ el minket egymástól. – adtam a morcosat, pedig, bennem már készülődött egy jó ízű nevetés. Tudtam, hogy előbb- utóbb csak kibukik, de azért nem akartam magam könnyedén megadni. Ha játék, akkor vegyük komolyan!
- Nem is rólam van szó! A férfiak nem öregszenek, legalábbis nem olyan látványosan, mint a csajok.
- Elmész te a francba! – akartam mondani, de megelőzött:
- Nekem nem gáz a harmincéves érettségi találkozó. Ám nektek! . – és megint várta hatást.
Hát az nem is maradt el: Örömömben felvisítottam, hogy lesz, hogy újra látom őket. Zsukát, ...
fel
le
Vannak napok, amikor minden balul üt ki, még az is, ami egyébként soha nem okoz gondot. A tegnapi az ilyen volt.
Talán az óra átállítással kezdődött minden. Nemcsak az időt zavartuk össze magunk körül, hanem a biológiai óránk is megvadult, az enyém legalábbis kezelhetetlen lett. Az éterben megzabolázhatatlan energiák garázdálkodtak, és ahová lecsaptak, ott bizony okoztak némi kavarodást.
Az, hogy reggel nem tudtam felkelni, percekig győzködtem magam, hogy minden bizonnyal valami kolosszális tévedés áldozata vagyok, mert nem lehet, hogy már megint hétfő van, nem nagy újság. Rendszerint nehezen indul a hét.
De az, hogy a tükörbe nézve, egy sápadt, nyúzott nőnek a látványa fogadott, aki az éjszaka folyamán albínó nyúllá változott, mármint a szemeit illetően, az már gondolkodóba ejtett. Pedig még csak akkor kezdődött a nemulass! Mert lába kélt a tusfürdőmnek, beragadt a fürdőszoba ajtó, és elromlott a WC lehúzója. Ismeretlen helyre távozott a lakáskulcsom, és ha mindez nem lenne elég, ...
fel
le