- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
Ma esti érdekességem a múlt hétről, Zsoltné Éva cikkének egy technikai megoldása lesz.
Az Ég veled! című írást elsőre olvasva, egy kérdés merült fel bennem. Ismerem már Évát, nem volt meglepő, ahogy leírta a vele történteket, a saját érzéseit (végig egyesszám harmadik személyben; E/3). De valami mégis sántított. Ha azok az Ő érzései, akkor miért így használja a személyragozását? - gondolkodtam. Ezt így nem éreztem hitelesnek.
Ekkor az villant át a koponyám szürkeállományán, hogy valószínűleg azt szeretné az olvasójával érzékeltetni, hogy a leírtakon már túl van, vagy legalább is szeretne azon túl lenni. Ez megmagyarázná a távolságtartását.
Ez nékem érthető volt, amikor a férfiről írt. De zavaros volt, miért kell, ha a saját érzéseit Önmagával (olvasójával) akarja megvitatni?!
Javasoltam az íráshoz, hogy a ...
fel
le
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
(Mivel nem akarok senkit pellengérre állítani, így magammal kezdem.)
Mit jelent a mondatom így: "Lelke sötét lett, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé."
És mit így: Lelke sötétét, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé.
Kíváncsian várom a fejtegetéseiket.
Ha valaki a jövő hétre tudna saját írásrészletet felajánlani, azt privát levélben szívesen várom! Előre is köszönöm Önöknek!
/Az ötletet és a képet köszönöm a tündéreknek!/
fel
le