- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
Ma esti érdekességem a múlt hétről, Zsoltné Éva cikkének egy technikai megoldása lesz.
Az Ég veled! című írást elsőre olvasva, egy kérdés merült fel bennem. Ismerem már Évát, nem volt meglepő, ahogy leírta a vele történteket, a saját érzéseit (végig egyesszám harmadik személyben; E/3). De valami mégis sántított. Ha azok az Ő érzései, akkor miért így használja a személyragozását? - gondolkodtam. Ezt így nem éreztem hitelesnek.
Ekkor az villant át a koponyám szürkeállományán, hogy valószínűleg azt szeretné az olvasójával érzékeltetni, hogy a leírtakon már túl van, vagy legalább is szeretne azon túl lenni. Ez megmagyarázná a távolságtartását.
Ez nékem érthető volt, amikor a férfiről írt. De zavaros volt, miért kell, ha a saját érzéseit Önmagával (olvasójával) akarja megvitatni?!
Javasoltam az íráshoz, hogy a ...
fel
le
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
(Mivel nem akarok senkit pellengérre állítani, így magammal kezdem.)
Mit jelent a mondatom így: "Lelke sötét lett, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé."
És mit így: Lelke sötétét, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé.
Kíváncsian várom a fejtegetéseiket.
Ha valaki a jövő hétre tudna saját írásrészletet felajánlani, azt privát levélben szívesen várom! Előre is köszönöm Önöknek!
/Az ötletet és a képet köszönöm a tündéreknek!/
fel
le
Ismét csütörtököt mondtam a szerdával. A megszokott szerdai cikkem „Az ajándék” címmel jelent meg, de csak késő estébe csúszva tudtam feltenni Önöknek.
Most egy olyan énemet próbáltam Önök elé tárni, ahol nem az írói bravúrjaimat, hanem a nagyapás belsőmet tártam Önök elé. Kérem az engem kritizálókat, hogy ezt a cikkem most kerüljék el, mert csak a szívem van benne, nem a tollam. Az pedig, ezen hölgyeknek álcázott uraknak, nem mondana semmit.
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
Ma esti érdekességem a múlt hétről, Zsoltné Éva cikkének egy technikai megoldása lesz.
Az Ég veled! című írást elsőre olvasva, egy kérdés merült fel bennem. Ismerem már Évát, nem volt meglepő, ahogy leírta a vele történteket, a saját érzéseit (végig egyesszám harmadik személyben; E/3). De valami mégis sántított. Ha azok az Ő érzései, akkor miért így használja a személyragozását? - gondolkodtam. Ezt így nem éreztem hitelesnek.
Ekkor az villant át a koponyám szürkeállományán, hogy valószínűleg azt szeretné az olvasójával érzékeltetni, hogy a leírtakon már túl van, vagy legalább is szeretne azon túl lenni. Ez megmagyarázná a távolságtartását.
Ez nékem érthető volt, amikor a férfiről írt. De zavaros volt, miért kell, ha a saját érzéseit Önmagával (olvasójával) akarja megvitatni?!
Javasoltam az íráshoz, hogy a ...
Ha megint azt írom, hogy nehéz helyzetben voltam a válogatás során, akkor most hazudok. Egyetlen nehezítő tényező volt (na jó, kettő, három, például Darcy úr meglepett). A hét legjobb cikke - a múlthét számomra ezidáig nem olvasott részébe esett -, múlt vasárnap délután íródott.
Véleményem alapján a hét legjobb írása: Patkányok, Nurse-től
Most sikerült szerdán felrakni a cikkem. Olvassák egészséggel! Egy kis beszélgetést publikáltam, egy fiatal újságíróval. (Lehet nem pontosan így zajlott le az interjú, de közelítőleg hiteles tudtam maradni.) Szerintem aktuális a kérdés. Mi lesz veled mai magyar fiatalság?
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
(Mivel nem akarok senkit pellengérre állítani, így magammal kezdem.)
Mit jelent a mondatom így: "Lelke sötét lett, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé."
És mit így: Lelke sötétét, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé.
Kíváncsian várom a fejtegetéseiket.
Ha valaki a jövő hétre tudna saját írásrészletet felajánlani, azt privát levélben szívesen várom! Előre is köszönöm Önöknek!
/Az ötletet és a képet köszönöm a tündéreknek!/
A héten is volt mit olvasnom. Pár, számomra új író tűnt fel, akikre jobban oda kell figyelnem, nyitottak a segítségemre, és a régi íróik is fejlődnek. Öröm ez számomra. Ugyanakkor feltűnt az oldalon egy megbántott ember is, aki el akarja rontani az Önök oldalát. Látom kiközösítették. Jól csinálják. Én továbbra sem fogok olyanokkal foglalkozni, akik azóta egy sort sem írtak, mióta itt vagyok vagy akiket Önök alulértékelnek. Ezért megértésüket kérem!
Véleményem alapján a hét legjobb írása: Albérleteim - Szonja I. és II., Nurse-től
Már megint csütörtökre csúszott a szerdám.
Most a szokásos szerdai cikkem, „A hattyú halála” címmel jelent meg (kicsit késő estébe csúszva pötyögtem be). Az írás kiegészítése "Az író halála" című művemnek, de részben külön-külön is megállják a helyüket (főleg az elsőt szántam önmagába álló résznek, ezért nincs is utána írva a folytatás szó). Az aktualitások rovatukba helyeztem fel, de ez már nem feltétlen aktuális (Aljucsev halott). Ezért is nem szerettem volna elsőre kihelyezni. Azért a tanulságokat, mindenki vonja le a maga szájíze szerint!
