- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A jövő héten nálam lesz Gábris, mert kitört a vakáció, ám az szüleinek továbbra is dolgozni kell járni. Ott nincs vakáció, így egy hétre napközben rám bízzák a gyereket.
Tegnap elmentem bevásárolni, biztos, ami biztos, ne erre fecséreljük az időnket, legfeljebb kenyeret és gyümölcsöt kelljen venni, ha kifogy.
A bevásárló központban sétálgatok, nézelődök. Hoppá! Az egyik üzlet kirakatában meglátom azt a ruhaneműt, melyre régóta vágyom. Az eladónő kedves, végre egy vevő jelölt.
A próbafülkében már levettem a ruhámat, hogy felpróbáljam a kinézett újat, amikor megcsörrent a mobilom. A keresztlányom keresett, persze, hogy felvettem. Ráér a ruhapróba.
- Szia, Keri! Jelesre vizsgáztam! Képzeld, a vizsgáztató öregúr megnézte az indexemet és azonnal beírta a jelest! Még meg sem szólaltam. Utána öt percet kérdezgetett. Azóta cukkolnak a fiú csoporttársaim, hogy könnyű nekem, mert szép lány vagyok!
Kitört belőlem a hangos nevetés.
- Hiába nevetsz, Keri! Ez egy töltelék tárgy, de számít az ...
fel
le
Felröppen a hír, hogy a kormány Erzsébet utalványban tervezi kifizetni a nyugdíjak egy részét.
Mégis, kinek lenne az érdeke áttérni az utalványozásra?
Nem kell hosszan kalapáccsal törni a fejem ahhoz, hogy rájöjjek, nyilván az utalványok forgalmazóját juttatná zsíros falathoz a kormány, és még ki tudja kiket, egyben biztos vagyok, hogy ez az ötlet egyedül csak a célcsoportot, azaz a nyugdíjasok érdekeit nem szolgálná.
Ha a focimeccsen téves döntést hoz a játékvezető, azonnal kiabál a közönség, hogy szemüveget a bírónak!
Nekem most azt kell mondanom, hogy szemüveget a kormánynak, mert nem látja a valós helyzetet, azért ötletel az idős embereket ellehetetlenítő kormányzati intézkedésekről.
Fatornyos alföldi szülőfalumban töltöm a hónap felét, amióta nyugdíjas vagyok.
Azt tapasztalom, hogy a nyugdíjasok többsége, nagyrészt a hetven év felettiek, havi nyolcvan és kilencvenezer forint közötti nyugdíjból dőzsöl, melynek háromnegyedét elviszi a gáz, áram és villany költség, meg a ...
fel
le
Számomra a Csillag Születik és az X Faktor nem más, mint olcsó szórakoztatás és nép hülyítés keveréke, amelynek lényege, cirkuszt a népnek. Az sem elhanyagolható momentum, hogy a nagy nyeremények reményében tömegek jelentkeznek ezekre a tehetségkutató műsorokba, akik közül a válogatásokon megjelenő legtehetségtelenebbek küszködését is be lehet mutatni, had’ röhögjön rajtuk a nép.
Hát persze, röhög is, tisztességesen.
Mire ösztönzik a jelentkezőket ezek a tehetségkutatók?
A nép egyszerű gyermekéből is lehet egyik pillanatról a másikra ismert ember, akit azután a rajongók úton-útfélen megállítanak, hívják haknizni és ebből már meg is lehet élni, hosszú időn keresztül, ha az érintettek menedzserei jól sáfárkodnak a tehetségekkel.
A két televíziós csatorna egy kaptafára húzza fel a műsorait. Kell egy népszerű emberekből álló négytagú zsűri, melyben legyen legalább egy szakmai hozzáértő, meg egy jókat mondó, közismert vicces ember, két népszerű műsorvezető és csillogó-villogó körítés, ...
fel
le
Reggel, mint kinyitom a szemem, rendszerint bekapcsolom a televíziót, hadd halljam, mi történt a világban, amíg az igazak álmát aludtam. Most azonban se kép, se hang a készüléken.
Mérgelődök, az adapter pirosan világít, nem tudom bekapcsolni a távirányítóval.
Előveszem a használati utasítását, lapozgatom, lelki szemeim előtt látom, amint a szerelő matat a készülék körül, úgy két percet, majd mond egy akkora összeget, amelytől a lélegzetem is eláll.
Megpróbálom egészen közelről bekapcsolni, nyomkodom vadul a távirányítót, amikor meglátom, hogy néhány használt elem ott hever a televízió melletti kis kosárkában.
Hát persze, elemet kell cserélni a távirányítóban!
A benzinkútnál megzavarom a személyzet reggelijét.
Ha tankolnék, az még rendjén lenne, no, de két elem miatt zavarom őket!
Restelkedek is miatta, hogy reggel hétkor, szabadidő ruhában, ilyen nagy értékű bevásárlással késleltetem a reggelijük befejezését.
Nem tehetek róla, én már csak ilyen vagyok!
fel
le
Mióta eszemet tudom és olvasom az egymás mellé rótt betűket, tagja vagyok településünk egyetlen könyvtárának. Ez már nálunk családi hagyomány, szinte minden második könyv olvasójegyén ott van Apukám szignója.
Amíg megfizethető áron lehetett könyveket vásárolni, tagja voltam egy csomagküldő szolgálatnak, melynek révén évekig havonta két-három könyvet vásároltam. Lassan megtelt a ház könyvekkel, már a padláson álltak bedobozolva, amikor jött egy ötlet, hogy adjuk a könyvtárnak. Azóta is megtartottam a jó szokásomat, hozom, viszem a könyveket.
Falunk várossá avanzsált. A könyvtárban új számítógépes rendszer van, meg internetezhet is aki akar, vagy olvasgathat a bőrgarnitúrán helyet foglalva, szóval flanc az van. Csak új könyvek nincsenek. No, meg a kölcsönzők is fogyatkoznak.
Délelőttönként járok az intézménybe, s rendszerint csak a két könyvtárosnővel találkozom, akikkel jókat beszélgetünk, kávézgatunk.
Még nem sikerült megfejtenünk, hogy miért nem szeretnek az emberek olvasni.
...
fel
le
Tegnap érkeztem haza, fatornyos falumba, amely ugyan város már néhány éve, gondolom, csúfolódásként kapta a rangot, mert semmi sem változott, sőt.
Ma délelőtt elmentem bevásárolni, meg feladni egy levelet a postán, és kicseréltem a könyvtárban a könyveket.
Hatalmas ez a város, kocsival a központ éppen csak annyi, hogy rágyújtasz és kettőt szívsz a cigarettából, máris olthatod el.
Délelőtt tizenegykor járókelők alig vannak az utcán, csak néhány közmunkás beszélget a virágágyások mellett.
Az egyetlen ügyfél vagyok a postán, s egyetlen vásárló a hentesnél és a közértben is.
A könyvtárosnő megörül, hogy végre valaki rányitja az ajtót, kávéval kínál és kimegyünk elszívni egy cigarettát, miközben jót beszélgetünk, s nézzük a néptelen főutcát.
Még cigarettát kell vennem, de azt csak a benzinkútnál kapok.
Dörögni kezd az ég, s pár perc múlva leszakad az ég.
Bőrig ázok, mire beviszem a házba két fordulóval a szatyrokat.
Találkoztál ismerőssel, kislányom, kérdi Anyukám. Nemleges ...
fel
le