- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Nagyon jó dolog ám az internet! Száz évvel ezelőtt, aki kalandot keresett, kénytelen volt kimozdulni otthonról és útnak eredni, hogy megismerjen idegen tájakat és népeket.
Most elég, ha otthon bekapcsolja a számítógépét és kedvére száguldozhat a világban, beszélgethet a legtávolabb élő ismerőseivel.
Álljunk csak meg!
Az nem baj, ha ismerősökkel beszélgetünk, de bejelentkeznek teljesen ismeretlen, s nem biztos, hogy jó szándékkal felvértezett emberek is.
Barátaim meghívtak több közösségi oldalra, ahol kedvünkre cseveghetünk. Elkövettem egy rettenetes nagy hibát, feltöltöttem egy fényképet. No, nem azért, mert azt várom, hogy meghívjanak az antik bakfisoknak kiírandó szépségversenyre, egyszerűen csak a barátaim is tettek fel képet.
Csakhogy a hátam mögött a falon látszanak a festmények, s megfelelő hozzáértés hiányában bárki külső szemlélődő abban a tévhitben leledzhet, hogy azok nagy értéket képviselnek.
Az egyik ilyen oldalon egymás után keresnek meg látszólag külhoni, ...
fel
le
Oké, hogy divat a mozaikszó, melynek aztán jelentését lehet találgatni. Az általam frissen kreált jelentését azonnal felfedem? Nyugdíjas Hölgyek Társasága.
Hárman vagyunk benne és évtizedek óta összejárunk, egy vacsorázós, kvaterkázós beszélgetésre. Átlag életkorunk olyan hatvannégy körül van, s az este nálam, a legfiatalabbnál múlattuk az időt.
Három értelmiségi, különböző mentalitású, temperamentumú nőszemély, délután öttől este tízig cseveg, az élet napos és árnyékos oldaláról, az ünnepé nemesedő hétköznapokról.
Láss csodát, életünk kenyerének javát már megettük, mégis óhatatlanul szóba kerülnek a terveink, és ami még érdekesebb, országunk helyzete. Ez utóbbi jobbításáról heves vitát folytatunk, mintha nekünk kellene megváltanunk a világot.
Kirajzolódik egy élhető, kiszámítható világ, melyben biztonságban érezheti magát minden állampolgár.
Gyorsan kiszámolom, képzetünk mikorra valósulna meg.
Nekem speciel 110 éves koromig kellene élnem ahhoz, hogy megtapasztaljam.
Amikor ...
fel
le
Mikor kell elengedni egy gyerek kezét?
Egy anya, míg csak mozdul a keze, védi, óvja gyermekeit, s közülük a leggyengébbel úgy bánik, mintha örökre pátyolgatásra szoruló kiskorú maradna, akiért felelősséggel tartozik élete végéig.
Ildikóval munkakapcsolatban álltunk vagy tizenöt éven keresztül, minden évben legalább négyszer személyesen is találkoztunk, s valahányszor befejeztük hivatalos ügyeinket, beültünk egy kávéra a legközelebbi cukrászdába. Tudtam róla, hogy elvált, egyedül nevelte fel a két lányát, s éjt nappallá téve dolgozott, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, hiszen a volt férje a gyerektartást nem igen fizette.
A lányok leérettségiztek, az idősebb szakmát tanult, a fiatalabb egyetemet végzett, majd mindketten családot alapítottak és anyjuk fellélegzett, hogy teljesítette a kötelezettségeit, immár gondolhat magára is.
Öt évvel ezelőtt megismerkedett a párjával, akivel békés nyugalomban élnek, és amiben csak tudják, segítik a gyerekeket, immár mind a hármat, mert az ...
fel
le
Vártam a keresztlányom vacsorára, vívóversenye volt, biztosan fáradtan és éhesen érkezik, gondoltam. Az unokám, aki itt játszott nálam egész délután, izgatottan próbálta rendbe tenni, amit összekuszált, hogy Zsuzsi rendet találjon, ha ideér, aki azonban a megbeszélt időpontban telefonált, hogy késik, mert a metrón gond van.
A vívóverseny Újpesten volt, onnan kellett átjönnie Újbudára.
Megérkezett, ám szemében még ott ült a rettegés.
Kiderült, hogy egy órán keresztül nem indulhatott el a metró szerelvény, mert az Újpest-Fradi mérkőzés szurkolóinak kemény magja összecsapott a metróban és a rendőrség megpróbálta szétválasztani a két egymásnak feszülő drukkolók csoportját, teljes menetfelszerelésben, pajzzsal, gumibottal. A békés utasokat azonban nem engedték kiszállni a szerelvényből, nyilván féltették a testi épségüket, így ott retteghettek a történések miatt. Végül rendőrségi kísérettel elindulhatott a metró.
- Tudod, Keri, velem szemben ült egy fiatalember, aki jobban félt nálam ...
fel
le
Tetőtéri lakásban lakom, ami nem lenne nagy baj, csak éppen az előszobámon keresztül lehet megközelíteni a padlásteret és valahányszor jön a kéményseprő, nekem otthon kell lennem.
Két szinttel alább lakó lakótársam cirkót cserélt, természetesen szakemberrel, és az új, turbós készülékhez ki kellett a kéményt is bélelni. A készülékhez gyári tartozékként ott volt minden csatlakozó és könyökcső, amely az égéstermék és a szükséges levegő biztosításához kellett.
Lakótársam kibéleltette a kéményt és immár négyszer megkísérelte a kéményseprői hozzájárulást megszerezni.
Eredménytelenül.
Háromszor kellett cserélteti a gyári tartozékokat, mert nem fogadta el a kéményseprő.
És negyedszer sem kapta meg a hozzájárulást, mert újabb kéréssel állt elő a hatóság.
Itt nagyon nem stimmel valami!
Sem a készülék szerelő, sem a kémény bélelő, sem a kéményseprő társaság, mint hatóság, nem áll a szakmai hozzáértés csúcsán.
Az egy dolog, hogy két alkalommal szabadságot kellett kivennem a hatósági ...
fel
le
Néha csak akkor tudunk valakit/valamit igazán értékelni, amikor már nincs. Így vagyunk az egészségünkkel is.
Csalánba nem üt ménkű, vallottam magam is, és nem számított, hogy napi 10-12 órát dolgoztam, s gyakran utaztam az ország nagyobb városaiba, vezettem a céges kocsit, tárgyaltam, újra be a kocsiba, s mindegy, milyen későn értem haza, másnap reggel hét óra körül már a munkahelyemen voltam. Ettem, ha volt időm, ha nem, akkor este próbáltam bepótolni a napközben elmulasztottakat.
Egyszer aztán, hét évvel ezelőtt, úgy megszédültem, hogy az ajtófélfába kellett megkapaszkodnom.
Az akkori körzeti orvosom éppen nyugdíjba ment és egy fiatal doktornő vette meg a praxisát. Magas a cukrom és a vérnyomásom, de fogyjak le tíz kilót és helyreáll.
Már nem csak a betegségtől, hanem az éhségtől is szédültem, de nem fogytam egy dekát sem.
A párom nem hagyta szó nélkül, és maga keresett nekem új körzeti orvost, egy hatvan körüli doktornő személyében, aki azóta is rendszeresen figyeli az állapot ...
fel
le