-
Témakörök
-
Belbecs, avagy a női lélek
- Mitől érzem magam feleségnek, nőnek?
- Nem tudom elfogadni magam
- Ismerd meg önmagad!
- Mit várunk el a férjeinktől?
- Miért nem kellek a férjemnek?
- Egyenlőség a házimunkában
- Született feleségek
- Egyenlőség a szexben
- Egyenlőség a szórakozásban
- Féltékenység
- Miért fáj a fejem, ha túl sok a szex?
- Amikor nekem már sok a férjem...
- Sértődöttség
- A női konfliktuskezelés, házassági praktikák
- Megbocsátás, hűség, szeretet...
- Frigiditás
- Leszbikus érzések...
- A nimfomán nő
- A klimaxos nő
- Kapuzárási pánik nálunk
- Ver a férjem, avagy a házasságon belüli nemi erőszak
- Válás alatt
- Válás után
- Élet a másik után
- Miért választjuk az abortuszt?
- Hiába várjuk a gólyát...
- Félbeszakadt terhesség
- Lelkünk mélyén a feldolgozhatatlan...
- Pedofília áldozatai
- Családi kapcsolataink
- Titkaink egymás között
-
A NŐ, avagy legyünk szépek
- Fogyókúra, életstílus
- Alakformálási trükkök
- Amikor csak a plasztika segít
- Végleges szőrtelenítés
- Intim tetoválások
- Testékszerek titokaztos varázsa
- Jól elrejtett "titkaink", amit csak Ő láthat...
- A ruha alatt..., a fehérneműkről
- Mit vegyünk fel?
- Kozmetikumok világa a nő szemével
- Varázsoljunk a smink segítségével
- "Koronánk" a díszünk, fodrászat, hajápolás
- Legyenek szépek a fogaink
- Kommunikáció a házasságban
-
Szexuális életünk
- Romantikus történetek
- Masszázs
- Előjáték
- Vaginális szex
- Az orális élvezetekről
- Hátulról megközelítve
- Az önkielégítés
- Sztriptíz a férjednek
- Otthoni fotózás és videózás
- Egyenruhában
- Játékok a szex shopból
- Biszexualitás
- Csoport szex
- Swinger klub
- Extrém szexuális játékok
- Fogamzásgátlás
- Terhesség és a szex
- Szülés után
- Idős(ebb) kori szex
- Betegség, kontra szex
- Házasságot befolyásoló külső tényezők
-
Férfias dolgok
- Miért nem kellek?
- Milyen egy jó feleség?
- A férjek szabadságvágya, avagy hol szabjuk a határt?
- Azonos mérce, avagy mennyi az annyi ?
- Elsárkányosodás
- Miért akarják a férfiak az extrém dolgokat?
- Miért kell másik nő?
- Miért mennek a pasik "k"-zni?
- Férfi elvárások magukkal szemben
- Férfibajok lelki okai
- Férfi megoldások a házasság működtetésére
- Apás szülés utóhatásai
- Férfipánik
- Férfiklimax
- Zöldszemű férfi
- Miért válik a férfi?
- Ezotéria
-
Mindennapjaink
- Párválasztás
- Az én esküvőm
- Gólya mese, gyermekünk született
- Szülők vagyunk
- A családi tűzhely melege
- Ünnepeink
- Otthoni műszak
- Szüleinktől kaptuk
- Ép testben...
- Receptek, avagy mit főzzek a férjemnek?!
- Háztartási praktikák
- Csak kreatívan!
- Az én váram az én házam. Lakberendezés, otthonszépítés
- Kertészkedés a ház körül
- Barátaink
- Szórakozás és kikapcsolódás
- Utazásaink
- Házi kedvenceink
- Az első műszak, munkahelyünk
- A mi közlekedésünk, ahogy mi látjuk...
- Verseink...
- Dalszövegek
- Rémtörténetek és hasonlók
- Mesék kicsiknek és nagyoknak
- Aktualitások
- Hétköznapi történetek
- Novelláink mindennapi szórakozásunkra
- Egyéb irodalom
- Könyvtündér
- Filmajánló
- Viccek, poénos történetek
-
Belbecs, avagy a női lélek
- Horoszkóp
- Fotópályázat
- Szavazások
- Képeslap küldő
- Webáruház
- Pontverseny
- Múlt heti top 10
- Toplista
- Programajánló
- Videók
- Pályázat
- E-könyv
- Vendégkönyv
- Blog
újabb események
régebbi események
további események
- 21:33
- Virág új hozzászólást írt MindenHatÓ naplóbejegyzéséhez
- 21:26
- MindenHatÓ új hozzászólást írt Reenzy naplóbejegyzéséhez
- 21:25
- Virág új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
- 21:11
- MindenHatÓ új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
Kevés dolog kell a boldogsághoz, vagy csak eper...
Azt álmodtam, hogy a testem egy flipper, tele alagutakkal, és be akarják lökni a vasgolyókat és akkor elszörnyedtem, hogy mit fog szólni hozzá a lányom, akivel utolsó idős várandós vagyok. Aztán rájöttem, hogy ez nem lehet, mert nekem fiam lesz. Aztán arra is rájöttem, hogy én nem vagyok az Anubis barátnőm, és akkor felébredtem. És láttam, hogy abban a percben írt Helénke, de pont lecsúsztam a válasszal. 3 percen múlt. Adios Amigos Florida!
De! Érik az eper! Ezt találtam ma szőlőhegyen. Jó kép, nem? Ezzel folytatódott a nap.
Aztán meg azzal, hogy felmentem a dombra összeszedni a lucernaszénát, és ott volt az Ádi bácsi és mondtam neki, hogy kaszálnék is fűkaszával, ha nem lenne fóbiám a behúzásától, és ha nem lenne kicsit kevés benne a benzin, bár még elég lesz arra a darabra, amit kell kaszálni. De nagyon aranyos volt, hozott nekem kevert benzint és ketten be is húztuk a gépszörnyeteget. Egy órát tudtam kaszálni leállás nélkül ...
Kicsit gazoltam, hogy ki tudjam tenni az egynyári és évelő palántákat.
Ez a búzavirág jól átvágott! Azt hirdette magáról, hogy pillangóvirág. Közben meg nem is az volt, akinek látszott. Hát... ilyen az élet is.
Biztosan észrevettétek már, hogy eltűntem az utóbbi pár napban. Elég volt a bezártságból és kiköltöztem pár napra szőlőhegyre. Csomó meglepetés ért!
Meséltem már, hogy az új szomszédaim férfi tagja egy jó kis erős pasi, és múltkor kérdezte, hogy feltöltheti-e az ezer literes víztartályomat, hogy ezáltal is tisztuljon a kútja.
Mondtam, hogy persze, de az a baj, hogy már elkorhadt alatta a raklap, meg ki kéne stabilizálni, de ez volt az utolsó dolog, amire a rengeteg erőmből telt. Szóval elmaradt. De kicsit be volt állva, amikor beszéltünk róla, nem hittem volna, hogy nem emlékszik rá... bár vagy ötször is megkérdezte. :D
Mentem fel a dombon a szőlőbe, és észrevettem, hogy nincs a helyén a víztartály! Hoppá! Pár méterrel arrébb került, profin ki lett téglázva meg minden, és fel is lett töltve!
Olyan boldog voltam, hogy nevettem még akkor is, amikor elültettem a most kapott feketeszedret és onnan hordhattam a vizet, így a szívgyógyszeremből is elég volt most egy fél. :)))
...
Pénteken menetrend szerint megérkezett a gyerkőc. Újra megbizonyosodtam róla, hogy nincs jobb játék annál, mint amit ő talál ki.
Fiú szobrot épített egy vas virágtartóból, valami szegélylécből és fűkaszálékból. A pumpának is nagy hasznát vette!
... de legjobb otthon.
De hol vagyunk otthon?
Azt mondják, hogy mindenütt otthon lehetünk, ahol szeretnek, én azért mégis jobban szeretek ott otthon lenni, ahol zöldellő dombok és pipacstól pirosodó pincetető fogad.
Nyoma sincs a napok óta tartó depimnek. Mintha soha nem is lett volna, elmúlt az első szempillantásban.
Egy biztos, panelba nem szabad költöznöm, mert onnan vagy a természetbe kell mennem, vagy idegszanatóriumba.
Apropó... idegszanatórium...
Most alakítom át a kertemet, szeretem, ha változatos, és a szárazság miatt taktikai kísérletbe fogtam némelyik bogyós gyümölccsel. Pl az északi fal mellé ültettem tüskétlen feketeszedret ahol csak napfelkeltétől délelőttig süt a nap, viszont az aszálykor ez jól is jöhet, ha a virágzás emiatt későbbre is tevődik, de lehet rendesen öntözni, és nem szárad ki a talaj pikk-pakk.
Tettem mellé pár tő folytonérő szamócát is, mert az olvastam, hogy eredetileg erdei növény és árnyékkedvelő. majd most kiderül, mert a keleti és a déli oldalon is van belőle, hogy hol lesz a legszebb. Szeretek kísérletezni.
A faparadicsomot idén a karósbab mellé ültettem, mert azok jó szomszédnövények.
Viszont azt most megtanultam, hogy ubit nem szabad pari mellé, mert meddővé teszik egymás virágait. Így most az ubi egy pár méterrel odébb került, közel az esőgyűjtő hordóhoz, hogy könnyen lehessen öntözni majd.
Tavaly az uborka se termett, csak az elején, mert később a nagy aszálykor már nem jutott arra ...
Mintha sütni akarna a nap ma reggel. De csak mintha mert még nem.
Utálom magamat ilyenkor. Ilyenkor mint ez a mai nap. Nem találom a helyemet és mindenkinek csak elrontom a kedvét.
Tegnap délután hazajött anyám a zurammal nagy örömmel, hogy mennyi finomságot vettek, én meg nem túl boldogan fogadtam őket. Anyám kérdezte is, hogy mi bajom van, és azóta is azon gondolkozok, de nem jövök rá, hogy mi a bajom, mitől van rosszkedvem. Ettől persze utálom magamat. Mert mindig én vagyok az, aki elveszi a másik jókedvét.
Persze a mindig és soha azok olyan szélsőséges megnyilvánulások, de mégis miért nem tudom én olyan kitörő örömmel fogadni hazatérő szeretteimet mint egy csaholó kiskutya, aki egész nap nem látta a gazdáját?
Néha olyan jó lenne kiskutyának lenni, legalábbis ami az érzelmeket illeti, a többit nem.
Elegem van a bezártságból a négy fal közt, hogy nincs kihez szólni - bár, ami azt illeti egész nap trécselek itt. De mégis... hiányoznak az igazi emberi kapcsolatok. Ez biztos ...
