- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Elnézést kérek, hogy ritkán jelentkezek, de munka mellett és a pici lányom mellett nem tudok sok időt szakítani másra. Rendezem soraimat, azt a kicsike időt kihasználva, ami naponta jut rá. Nem akarok addig semmi komoly dologba belefogni, míg nincs rendbetéve körülöttünk minden. Már nem rohanás és fejetlenség vesz körül. Viszont amíg abban éltünk, sok dolog elhanyagolódott, amit most el kell pakolnom, rendszereznem, különben nem tudok majd dolgozni. A hóesés is megnehezítette a dolgokat körülöttünk. A télnek a hóesés részét, és a fehér táj látványát nagyon szeretem. A többit annyira nem. A február közepéig tervezett famennyiség sajnos január vége előtt egy héttel köszönte szépen, és elfogyott. A műhelyben sok dolgot összeszedtem, ami azért volt ide-oda téve, hogy majd ha lesz idő, összevágom a tűzre. Így öröm az ürömben, hogy pakoltam, és fűrészeltem, hogy legyen tüzelő. semmi másra nem voltak jók ezek a dolgok, csak meleget csinálni belőlük.azóta persze vettem egy autónyi raklapot, ...
fel
le
Meghaltam. Első hallásra ez nem tűnik jó hírnek, de hát a tények makacs dolgok, és nem mindenki egyformán értékeli ezt a hírt. Eleinte nem tűnt fel a változás, de úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb jóval, ami velem történhet, hogy nem hiszem el. A legszembetűnőbb változás, nem is testem súlytalansága volt, - egy ideje tudom, hogy a gravitáció kikapcsolása bizonyos körökben nem lehetetlen -, az keltette fel bennem a gyanút, hogy a fájdalmaim megszűntek, nem hasogatott a csuklóm, és a boka ízületeim is, mintha csak kicserélték volna. Nem tudtam akkor, hogy mihez kezdjek ezzel az állapottal. Abban biztos voltam, valahogy tudtára kell adni a világnak, hogy nincs fény, nincs semmiféle alagút, csak csend van, és béke. Igen, ez a másik, ami felkeltette a figyelmemet, bár, tisztán látom a környezetemet, de hangot nem hallok, egyetlen szösszenetet sem. Egyáltalán nem zavart. Testem ellazulva feküdt a heverőn. Így még nem láttam magamat, nincs az a tükör, amelyik ilyen perspektívát képes ...
fel
le
Szia mindenki és kézcsókom, jónapot meg minden! Nem elég, hogy ma megszületett a 3. gidánk amire ketten voltunk itthon a bábáskodásra ( én meg a majré ) így első szülésre jó lett. De most másról ejtenék szót, ami egy negatív reklám. Apukám szavainak 90℅ -ban elengedtem a fülem mellett amit most nagyon megbántam. Most, hogy így öregszem no meg a nehéz kövek cipelése és a hideg miatt kijött a golden nugat ott az altájon ( apukám mindig mondta: "aranyérre legyen gondod, segged alá tegyél rongyot " ) és hát ugye kezelni kell. Berongyoltam a patikába és közöltem az ott dolgozó hölggyel, kéne valami kenőcs mert viszket és fáj. Mintha kis gúnyos mosolyt láttam volna az arcán de ez pillanatnyi kósza gondolat volt, vagy csak a neon vetett árnyékot egy mozdulat során. Adott egy krémet, ez a tuti a bajra felkiáltással amit nem csak a gyógyszertárban lévő számomra vadidegen emberek hallottak, hanem az utcán járókelők is. És, hogy nyomatékot adjon szavainak lecsapta a pultra a krémet, ami ...
fel
le
Nagyon erős tükröt tartasz nekem. = Annyira kiakasztó vagy, hogy legszívesebben pofán dörgölnélek egy féltéglával!
Észrevettem, hogy benyomtál nálam pár nyomógombot. = Vérlázítóan paraszt módon viselkedsz velem!
El kell engedjelek, hogy külön-külön is meg tudjuk élni magunkat és fejlődhessünk. = Kicsit uncsi veled, jó lenne már mással is kavarni.
Szeretném megtapasztalni veled a közös energetikai rezgést és a kundalini áramlását. = Szexelni akarok veled!
Értem… = Az, amit mondasz akkora baromság, hogy inkább válaszra sem méltatom.
Komoly folyamat zajlik nálam éppen. = Annyira készen vagyok, hogy legszívesebben felkötném magam.
Mostanában rengeteget dolgozok magamon. = Mivel fogalmam sincs, hogy másszak ki a depressziómból, tekintélyes összegeket költök sámánokra, jósokra, gurukra és terapeutákra, hátha ők megoldják a problémáimat.
Rábízom magam a Teremtő intelligenciára. = Kifogytam az ötletekből, hogyan oldjam meg a gondjaimat.
Az új kapcsolatom még rámutat a ...
fel
le
Rendszerint összejövünk barátnők, hogy egy sütemény és kávé mellett pletykáljunk egy kicsit. Csak úgy lazításként.
Az óbudai patinás presszóban már ismernek bennünket, a négy középkorú csinos nőt, akikhez órát lehet igazítani, bocsánat, inkább naptárt, mert minden hónap első keddjén, este hat körül megjelenünk és kilencig be sem áll a szánk. A megszokott helyünkön, a bejárattól balra, a második asztalra, kiteszik a foglalt táblát. A teljes személyzet ismeri a rigolyáinkat, fejből tudják, hogy Bea állandóan fogyózik, cukormentes, tejszínes kávéjához elnassol vagy hat tepertős pogácsát, Juli citromos teát kér a három szelet dobostortájához, Márti natúr kávéját sok tejszínhabbal a tetején hozzák, almás, meggyes, mákos és túrós rétes társaságában, nekem pedig a hosszú kávé mellé franciakrémes jár. Hogy hány darab? Csak nem gondolod, hogy elárulom?
Nagyokat nevetünk, mert minden közös ismerősről és rokonról lehúzzuk a vizes lepedőt. Bemelegítésként legutóbb kiderült, hogy Bea ...
fel
le
Megfőztem az ebédet és vasárnap lévén elhatároztam, ma pihenni fogok. Kicsit egyedül éreztem magam, ezért úgy gondoltam, kipróbálom a mindig elodázott meditációt, hátha javulni fog a közérzetem. Azt mondják, testben-lélekben felfrissül az ember meditáció után. Ilyenkor nem kell semmire sem gondolni, csak csendben magunkba szállni, - mondják a szakavatottak. Sajnos, nekem ez benne a legnehezebb, én állandóan gondolok valamire, ha másra nem, akkor arra, hogy most ne gondoljak semmire.
El is helyezkedtem törökülésben, és alig kezdtem el a meditációt, máris úgy éreztem, megfejtettem a nagy titkot, miszerint miért széthúzó, nem összetartó nép a magyar. A titok az ultiban rejlik.
Még fiatalasszony koromban észrevettem, hogy a férjem néha kimaradozik, vagy késő éjjel aprópénzzel kitömött, duzzadó zsebekkel éjfél körül halkan hazaoson. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hosszas faggatózás után elárulta, hogy néha ultizik a barátaival, a helyi értelmiségi réteg jeles tagjaival. Felháborodtam ...
fel
le
És hamarosan a sötétség...
Nem állok meg. Nem nézek hátra. Ha valaki követ, ne gondolja, hogy észrevettem. A szívem olyan erősen dobog, hogy talán még meghallja. Végülis mi történhet? Valami doronggal egy ütés a fejemre és kész. Arra sem lesz időm, hogy azon töprengjek, megtámadtak.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg leértem a völgy aljába. Egyre sötétebb lett. – Mi a fenének indultam el, amikor tudtam, hogy mire felérek, rám fog sötétedni!
Sehol egy lélek, ami nem is baj, hiszen akkor nem történhet semmi. Ha most meglátnék valakit, akkor attól még jobban félnék, pedig lehet, hogy csak éppen erre van dolga.
Sietve megyek, pedig már igencsak kapkodom a levegőt. – Ez a cigaretta! Valamikor még jobban bírtam, de egyre fáradtabb vagyok.
Nemsokára felérek, próbálom elhessegetni a kellemetlen gondolatokat. Mi van, ha valaki elém ugrik? Hirtelen. Váratlanul. Nem is váratlanul, hiszen minden porcikámban azt érzem, hogy valaki utánam jön, tehát számítok rá. – És vajon mit tennék, ha meg ...
fel
le