- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Barka bontja bolyhát. Feltámadás!
Napragyogásban égő virágos rét,
Itt van tavasz legszebb ünnepe, Húsvét,
Öröm, élet zenéje, harangzúgás!
Díszes villő ág hullámzik a szélben,
Szalmabábú ég, száműzve a telet,
Már elindult a húsvéti körmenet,
ételszentelés templom hűvösében.
Húsvét fénye ragyog át zöld ágakon,
Piros festék a hímestojásokon,
Kosárkában hozza nyuszi család.
Készülődik a vidám fiú csapat,
Locsolják a sikongó lányokat,
Terített asztalon kalács, bor, tojás.
/BI/
Bartha Ilona RIP
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
fel
le
Vágyom már
Vágyom már a tavasz üditő illatát,
látni az aranyvessző sárga virágát,
szivárványszínek pompás tobzódását,
érezni a langy esti szellőt, meleget,
testembe sugárzó gyógyító fényeket,
fák ágain kipattanó zöld rügyeket.
Ébredni csicsergős, csókos hajnalokon,
mikor gólyapár tollászkodik az oszlopon,
téli álmából riadó muskátlit a balkonon.
De csak hólé csorog csendben az ereszről
e nagypénteki napon, s a bánatos mennyből
könnyek özöne üzen egy értünk szenvedőről..
Ilona B. T.
RIP
fel
le
Aggódó barátnőimnek a fagykárokról
Vannak dolgok földön, s égen Horatio, amelyek felett nincs hatalmunk. Ha megfeszülünk sem tudunk heteken keresztül megvédeni minden gyümölcsfát, és csak a remény marad, hogy a következő évek talán jobban alakulnak. S még akkor is reménykedünk, ha tisztán látszik, hogy az emberi faj az, amelyik szemlátomást nem akarja megmenteni magát.
De visszatérve a kiindulóponthoz... Voltak évek, amikor valamiből nem kaptunk szinte semmit, de abban az évben valami másból viszont nagyon sokat kaptunk. Abban az évben, amikor alig volt gyümölcs, rengeteg zöldség termett. Bár én gyümölcsevő vagyok, szóval ez sovány vigasz, de közben mégiscsak remek dolog, ha a főznivaló megtermelésére tett erőfeszítéseim nem voltak hiábavalóak.
Ami most jobban aggaszt az az, hogy a faluban hiába volt relatív szép idő két napig, és hiába nem fagyott el a szőlősbarack, nem hallottam a döngicsélést a virágzó fa körül. Ugyanakkor a szőlőhegyi kertemből kaptam a hírt, hogy ott ...
fel
le
Félelmetes az emberi agy, olykor aljas és gonosz játékot űz veled. Eltakarod inkább a tükröt is, minek az nekem, hisz látok én – gondolod... De egyszer, minden tükörről lehullik a lepel.
Sötét van. Nincs már Napunk. Csak egy kóbor, szétlopott csillag világít az ég szélen.
– Szégyen – hajtja le a fejét a tükör másik oldalán a fénymás. - Már rég nem az igazságot, csak az igazadat keresed. Észrevetted? Meg is fogod találni, hisz ez a Nap-lopók érdeke, hogy rálelj. A hazugságukra. Rabszolgák vagyunk. Én, veled együtt – pirult bele gazdája szégyenébe a tükörkép. – Hozzád vagyok láncolva. Abban a nekünk csepegtetett félhomályban épp, hogy látjuk egymást. Ez kell, hogy ne olvass, ne írj, ne gondolkozz. Sötétség. A túloldalon a hatalom Mátrix.
- Miért is? - kérdezte magát a fénymás. Kilépve a tükre mátrixából, visszanézett belé, és önmagát látta. Már nem a kinti hasonmása volt. Egy erős ember nézett vissza rá, félelem nélkül az arcán, hittel és reménnyel felvértezve.
Az első útja oda ...
fel
le
Tudjátok metszettem én fákat már húsz évvel ezelőtt is, bár nem a gyümölcsfák eredetileg a szakterületem, de azt vallom, ha valami igazán érdekel, azt képes vagy igazán jól megtanulni. És én a kertben a legjobban a gyümölcsöket szeretem. Az ízletes, zamatos gyümölcsöket egyenesen a fáról enni.
Amikor legelőször Erika néni megkért, hogy metszem meg a barackfáit, már elmerültem a téma tanulmányozásának elméletében, de még nagyon sokat kellett tanulnom a gyakorlatban. És ő ott volt nagyon sokszor és folyamatosan mondogatta, hogy még rövidebbre, még rövidebbre, még mindig sok rajta a bimbó és képzeljem el, hogy az a vékony kis vesszőcske nem bír el annyi termést. És nincs két egyforma fa! Csak nála van öt szőlősbarack, erőszakosabb növekedésű mint a nemesített fajták, kemény kézzel kellett bánnom velük. Voltak fiatalabb és idősebb szőlősbarackjai is. Az a tipikus sárgás-zöld, szőrös héjú és sárga hússal, közepes méret. De! A méretről tudni kell, hogy igenis számít. Minél kevesebbet ...
fel
le
Mint említettem a férfiakról akartam mesélni elsősorban ezzel a rövid sorozatomban, akik hatással voltak rám, ma épp szőlő-kapcsolatosan.
Amikor legelsőnek nagyapámat kértem meg, hogy tanítsa meg nekem a szőlőművelést, azt mondta: - Te ezt nem tudod megtanulni.
A környékünkön kizárólag a férfiak privilégiuma volt a szőlőmetszés, a női szervek csak max kacsolhattak és kötözhettek. Meg szüretelhettek. Én azt ott akkor el is engedtem.
Majd nem telt bele több évbe, és megvettem az első szőlőhegyi birtokot. Tehát vettem egy vegyes borszőlős területet, amelyen a szőlőnek a hozzáértő férfigazdája már akkor két éve meghalt, és a rákövetkező évben az özvegye és a menye metszette, ahogyan tudta. Majd az arra rákövetkező évben metszettem anyámmal én, ahogyan tudtuk. Akkor még nem volt kitől tanulni. Nem fiatalítottunk, csak visszavágtuk rövid csapokra. Nagyjából kordonos művelés volt, rosszat nem tettünk vele. Termett is valamennyit.
Majd, talán a második évben amikor fent voltam ...
fel
le
Péter bácsiról is akartam mesélni nektek. Ő nagyapámnak az iskolatársa volt, manapság kilencvenegy éves lenne, vagy tán kilencvenkettő is már.
Péter bácsi a férje volt annak, akit egymás közt csak Gyümölcsös asszonynak hívtak, s Julika úgy ismerte a madarakat, hogy ha fiatal lányként lehetősége lett volna, ornitológusnak tanul. Mindent tudott a náluk fészkelő rozsdafarkúakról és más madarakról is.
Olyan huszonöt lehettem, amikor úgy jobban megismertem őket. Húsz évvel ezelőtt, ők hetvenkedve is igen tevékeny, vendégszerető házaspár voltak. Péter bácsi élezte meg az oltókésemet olyan tökéletesre, amivel később néha kicsit kivéreztettem magam, ha nem figyeltem eléggé. Mondta és mutatta, hogy az oltókést szíjon kell élezni, nem fenőkővel. Évekig kitartott az ő élezése.
Az udvaruk közepén gyönyörű tejcseresznye fájuk volt, de olyan amilyet még nem láttam, és azóta sem sehol máshol. Főleg nem akkora szemekben. A Csencsevári dűlőben pedig olyan csodás szőlőhegyi birtokuk volt, ...
fel
le