- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Álmomban férjhez terveztem menni. Fekete menyasszonyi ruhában. Hosszú szárú, fekete csizmában. Majdnem! A csizmám orra az utolsó pillanatban leszakadt, megvált a lábfej résztől. Két jóindulatú barátnőm gyorsan vett nekem a patikában egy undorító, sötétbarna nagyicipőt. Inkáb dédicipőt, mert mostanában a nagyik is fittek. Azt mondtam, hogy ezt nem, ilyen barnát soha, akkor inkább gyalog megyek férjhez! Közben anyósomnakvalóm befutott egy fekete, tűsarkú szandállal. Szerencsére felébredtem, így megúsztam a ceremóniát.
Páromnak, aki párszor már megkérte a kezem, ezt elmeséltem, s erre felkiált:
- Te hozzám akarsz jönni!
- Ezt most úgy mondod, mintha baj lenne! - válaszoltam, s jól összevesztünk.
Ui.: Nem megyek férjhez, mert nem támogatom a kapitalizált rabszolgatartást.
- Visszafogott Vénusz -
fel
le
(kivételesen nem én leszek az akasztott ember :-) )
Valamikor fiatal koromban, nagyon sportos alkat voltam. Persze, hogy melyik sporthoz illeszkedett az akkori fizikumom, az mindig is kérdéses volt és örök kérdés is maradt.
Talán az első számomra meghatározó élmény, nem is egy fizikai sporthoz, hanem inkább egy szellemi játékhoz köthető, az életem első két sakkjátszmájához. A két legjobb barátom sokat sakkozgatott, míg én csak figyelgettem őket. Egyszer egy partijuk után kihívtam az egyikőjüket egy játszmára.
- De te nem is tudsz sakkozni - szólalt meg meglepetten a barátom.
- Nem tudom, de megpróbálnám - válaszoltam.
És nyertem. Majd a másikkal is játszottam egyet, és ellene is nyertem. Ezt követően számos sikert hozott számomra a sakk. Sajnos a tehetség ebben a sportban sem elég. Egy nemzetközi nagymester barátom mondta egy játszmánk után. - Te világbajnok lehetnél, ha megtanulnád az elméletet. Na ehhez nem volt már "tehetségem", maradt a hobbi sakkozás számomra.
...
fel
le
Vicces, mert aki ismer, mind egy Julius Caesari átvitt értelmezésre gondolna. Na most tévedtek barátaim, egy valós kocka, valós eldobásáról írok. Vagy ha szigorúan vesszük, akkor épp a nem eldobásáról, csak... Persze ebben is lesz némi elrugaszkodás a valóságtól. De ez már csak ilyen, ha engem olvasol.
Egy ideje észrevettem, hogy a dolgok sokszor irányíthatóak vagy legalább is előre megérezhetőek.
Szerintem a materialistán gondolkodók most álljanak fel, kerüljenek egyet és olvassanak mást, mielőtt lehülyéznének! De semmikép se ragadjanak itt vitázni, maximum ezután figyeljék jobban és más szemmel az őket körülvevő világot. Úgyse értenék, amit írok...
Egy időben gyűjtöttem a velem megtörtént megmagyarázhatatlan eseteket, számolgattam azok valószínűségét. (Pl az egyik írásom a kilencszer lejtett kulcscsomóról szólt: http://www.felesegek.hu/cikkek/ezoteria/megmagyarazhatatlan-tapasztalataink/9-szer-egymas-utan_1031 ) De egy idő után csak elkezdtem hinni és figyelni arra, hogy miként ...
fel
le
Drávicz Gyula: Édesapámnak
Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.
Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.
Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.
Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.
Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.
Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.
És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.
Boldog apák napját!
fel
le
18+
Úgy adódott, hogy párom távollétében, a barátaink a férj szüleivel együtt látogattak meg minket, betámadva a cserkófáinkat.
Egyszer, barátunk kedves édesanyja jött felém a házhoz, hogy beengedném-e a fürdőbe wc-re. Egyből beugrott, hogy a zuhanyzó csempéire tapasztva hagytam előző estéről az én virgonc, tappancsos barátomat, hogy majd ma is...
- Persze! - kiáltottam fel - Csak előbb beszaladok én is - jelentettem ki, majd siettem a fürdőbe, hogy leválasszam a csempéről Mr. Bigdicket.
Egyetlen pillanatig megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak ráhúzom a zuhanyfüggönyt, de nem akartam kockáztatni. Tuti benézett volna. Így hát kézbe vettem a heréknél megmarkolva a pompás példányt, s húzni kezdtem...
Szilikonos barátom szorosan ragaszkodott a csempéhez, s végül olyan hangos cuppanással vált meg tőle, amit még a legnagyobb jóindulattal se lehetett volna mondjuk egy nagyobb pukira sem fogni, s tuti hallotta az addigra az ajtóhoz érő szépkorú anyuka... is. Nem akartam ...
fel
le
Jó ember az uram, Zsiga, eddig nem volt vele semmi bajom. Vallja, hogy a kényelmes és zavartalan élethez elengedhetetlenül szükséges az élet sodrásában lenni, menni a tömeggel, mert az egy arctalan massza, elvegyülhet benne az ember, és még csak észre sem veszik. Tette azt, amit a többiek. Ha loptak a főnökei, ő is hozott haza megőrzésre néhány szerszámot, amiket sohasem hiányolt senki. Munka után első volt a kocsma, csak utána jött haza, hol virágos jókedvvel, optimistán, tele ambícióval, hogy majd a haverokkal belevágnak egy közös vállalkozásba, amely elhozza nekünk az igazi jólétet, hol meg letargiába esve tette be maga mögött a kaput, mert a szabad vállalkozásból a kisembernek csak annyi maradt, hogy szabadon teheti, amit szabad, de azok közé nem tartozik tervezett cégük alaptőkéhez szükséges bankhitel felvételének lehetősége.
Kettőnk jövedelméből megteremtettünk mindent, ami két dolgos kézzel megvalósítható, taníttattuk a két lányunkat, férjhez is adtuk, és megöregedvén immár más ...
fel
le
Álmomban férjhez terveztem menni. Fekete menyasszonyi ruhában. Hosszú szárú, fekete csizmában. Majdnem! A csizmám orra az utolsó pillanatban leszakadt, megvált a lábfej résztől. Két jóindulatú barátnőm gyorsan vett nekem a patikában egy undorító, sötétbarna nagyicipőt. Inkáb dédicipőt, mert mostanában a nagyik is fittek. Azt mondtam, hogy ezt nem, ilyen barnát soha, akkor inkább gyalog megyek férjhez! Közben anyósomnakvalóm befutott egy fekete, tűsarkú szandállal. Szerencsére felébredtem, így megúsztam a ceremóniát.
Páromnak, aki párszor már megkérte a kezem, ezt elmeséltem, s erre felkiált:
- Te hozzám akarsz jönni!
- Ezt most úgy mondod, mintha baj lenne! - válaszoltam, s jól összevesztünk.
Ui.: Nem megyek férjhez, mert nem támogatom a kapitalizált rabszolgatartást.
- Visszafogott Vénusz -
(kivételesen nem én leszek az akasztott ember :-) )
Valamikor fiatal koromban, nagyon sportos alkat voltam. Persze, hogy melyik sporthoz illeszkedett az akkori fizikumom, az mindig is kérdéses volt és örök kérdés is maradt.
Talán az első számomra meghatározó élmény, nem is egy fizikai sporthoz, hanem inkább egy szellemi játékhoz köthető, az életem első két sakkjátszmájához. A két legjobb barátom sokat sakkozgatott, míg én csak figyelgettem őket. Egyszer egy partijuk után kihívtam az egyikőjüket egy játszmára.
- De te nem is tudsz sakkozni - szólalt meg meglepetten a barátom.
- Nem tudom, de megpróbálnám - válaszoltam.
És nyertem. Majd a másikkal is játszottam egyet, és ellene is nyertem. Ezt követően számos sikert hozott számomra a sakk. Sajnos a tehetség ebben a sportban sem elég. Egy nemzetközi nagymester barátom mondta egy játszmánk után. - Te világbajnok lehetnél, ha megtanulnád az elméletet. Na ehhez nem volt már "tehetségem", maradt a hobbi sakkozás számomra.
...
Black Ice: Eskü feketében 1994.
Örök szeretettel Rita emlékére. (R.I.P.)
Meghalt a szerelmem!
Miért?! Én még itt vagyok!
Angyali szárnyakon
Hitemmel elhagyott.
Kék szemed volt az Ég,
Isteni szőkeség.
Nélküled a hó fekete,
A létezés szürkeség.
Azt hittem a végig,
Te velem virágzol.
Letépett a gonosz!
Ő gázol. Én gyászol.
Lehullnak csillagok
Lám! Én mint üstökös.
Addig nem nyugszom
Amíg élnek a bűnösök!
Megleltem! Térdepelt.
Zokogott, könyörgött.
Nem öltem. Te (k)érted.
Lelkemben törlődök.
Majd a fülébe súgtam
Érezze… Vétkezett!
Önkezével hagyta el
Túl későn, az életet.
Nem jött a megnyugvás
Legbelül megfagyok.
Gyermekkel testedben?!
A sírodnál porladok.
Isten! Miért válaszolsz?
Ha nem kérdez az ember.
Te mondtad elsőnek:
„A szavad lesz a fegyver!”
Esküdjek?! Esküszöm!
A gonoszt én nem tűrőm!
Több ártatlan ne haljon,
A tollam lesz a tőröm!
Akik nem hisznek? Nevetnek.
Mások meg… Szeretnek.
Adj erőt Uram most
Hogy ...
Vicces, mert aki ismer, mind egy Julius Caesari átvitt értelmezésre gondolna. Na most tévedtek barátaim, egy valós kocka, valós eldobásáról írok. Vagy ha szigorúan vesszük, akkor épp a nem eldobásáról, csak... Persze ebben is lesz némi elrugaszkodás a valóságtól. De ez már csak ilyen, ha engem olvasol.
Egy ideje észrevettem, hogy a dolgok sokszor irányíthatóak vagy legalább is előre megérezhetőek.
Szerintem a materialistán gondolkodók most álljanak fel, kerüljenek egyet és olvassanak mást, mielőtt lehülyéznének! De semmikép se ragadjanak itt vitázni, maximum ezután figyeljék jobban és más szemmel az őket körülvevő világot. Úgyse értenék, amit írok...
Egy időben gyűjtöttem a velem megtörtént megmagyarázhatatlan eseteket, számolgattam azok valószínűségét. (Pl az egyik írásom a kilencszer lejtett kulcscsomóról szólt: http://www.felesegek.hu/cikkek/ezoteria/megmagyarazhatatlan-tapasztalataink/9-szer-egymas-utan_1031 ) De egy idő után csak elkezdtem hinni és figyelni arra, hogy miként ...
Drávicz Gyula: Édesapámnak
Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.
Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.
Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.
Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.
Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.
Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.
És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.
Boldog apák napját!
18+
Úgy adódott, hogy párom távollétében, a barátaink a férj szüleivel együtt látogattak meg minket, betámadva a cserkófáinkat.
Egyszer, barátunk kedves édesanyja jött felém a házhoz, hogy beengedném-e a fürdőbe wc-re. Egyből beugrott, hogy a zuhanyzó csempéire tapasztva hagytam előző estéről az én virgonc, tappancsos barátomat, hogy majd ma is...
- Persze! - kiáltottam fel - Csak előbb beszaladok én is - jelentettem ki, majd siettem a fürdőbe, hogy leválasszam a csempéről Mr. Bigdicket.
Egyetlen pillanatig megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak ráhúzom a zuhanyfüggönyt, de nem akartam kockáztatni. Tuti benézett volna. Így hát kézbe vettem a heréknél megmarkolva a pompás példányt, s húzni kezdtem...
Szilikonos barátom szorosan ragaszkodott a csempéhez, s végül olyan hangos cuppanással vált meg tőle, amit még a legnagyobb jóindulattal se lehetett volna mondjuk egy nagyobb pukira sem fogni, s tuti hallotta az addigra az ajtóhoz érő szépkorú anyuka... is. Nem akartam ...
Jó ember az uram, Zsiga, eddig nem volt vele semmi bajom. Vallja, hogy a kényelmes és zavartalan élethez elengedhetetlenül szükséges az élet sodrásában lenni, menni a tömeggel, mert az egy arctalan massza, elvegyülhet benne az ember, és még csak észre sem veszik. Tette azt, amit a többiek. Ha loptak a főnökei, ő is hozott haza megőrzésre néhány szerszámot, amiket sohasem hiányolt senki. Munka után első volt a kocsma, csak utána jött haza, hol virágos jókedvvel, optimistán, tele ambícióval, hogy majd a haverokkal belevágnak egy közös vállalkozásba, amely elhozza nekünk az igazi jólétet, hol meg letargiába esve tette be maga mögött a kaput, mert a szabad vállalkozásból a kisembernek csak annyi maradt, hogy szabadon teheti, amit szabad, de azok közé nem tartozik tervezett cégük alaptőkéhez szükséges bankhitel felvételének lehetősége.
Kettőnk jövedelméből megteremtettünk mindent, ami két dolgos kézzel megvalósítható, taníttattuk a két lányunkat, férjhez is adtuk, és megöregedvén immár más ...
