- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Igazi zöldfülűként tengettem az éveket, a szexualitást még elméletben sem ismerve. Egyszerűen túl ártatlan voltam még ahhoz, hogy egyáltalán a látókörömbe kerüljön akár csak a szerelem is, azonban mégis akadtak olyan morzsák, amik a szerelem tüzének asztaláról lehullottak a földre, akkor, amikor utam pont arra járt, s a puszta kíváncsiság miatt felvettem azt. Persze fogalmam sem volt arról, hogy az mi, arról meg pláne nem, hogy mi folyik az asztalon, hiszen még csak el sem láttam addig.
A ’80-as években egy balatoni úttörőtáborban voltam, s az oda vezető út nem sok jóval kecsegtetett. Egy olyan vonat kupéban utaztunk, amiben külön zárt utasterek voltak, mellette szűkebb folyosóval. Ezen a folyosón állva, a vonat kupé végétől néhány lépésnyire bámultam ki az egyik nyitott ablakon és néztem az elsuhanó fákat, amikor hirtelen rám ordítottak, hogy vigyázzak. Valaki működésbe hozta a poroltót, és hatalmas porfüst keletkezett, amit én azért nem láthattam és hallhattam, mert a nyitott ...
fel
le
Az udvarlóm azt mondta, hogy dolgozik kicsit ma a bácsinál, akitől hozta a cseresnyefámat. Kérdeztem, hogy le kell-e dolgoznia a fácskámat.
- Nem, azt azért adta, hogy belopjam magam a szívedbe, tudta kinek viszem és ingyen odaadta - válaszolta.
- Bele akartad lopni?
- Lebuktam... Sose baj, ha kedvelsz.
- A kedvelésen én már rég túl vagyok, mint a Túl a sövényen c. rajzfilmen... De miért akartad magadat belopni, ha te magad szilárdan elhatároztad, hogy nem leszel szerelmes?
Na, így kezdj egy elemzővel...
- Anonima -
fel
le
Van egy olyan megtörtént sztorim, ami Nostradamus jóslatai szerint holnap biztos nem fog megtörténni...
Amikor a 6-os villamos a kör végére ért, már a sínek egyenesek voltak.
Ment még egy kört.
A villamosvezető, mint rendesen, miután lekörözte a többi villamost, a tegnap lelopott hangosbemondó mikrofonba suttogta a felesége előle is titkolt vágyait.
- Ez felbátorító -szólalt meg egy utas, aki már három megállóval azelőtt leszállt a járműről és zaklatni kezdte a vezetőt.
- Ez közszemérem kérdés! -kiabálták.
A többiek, akik csak kettővel azelőtt szálltak le, persze ehhez semmit nem szóltak.
- Minek az ilyen alá villamoskereket adni? -kérdezte egy idős nő magától, akit tegnap előtt gázolt halálra a villamos.
Szegény nénike élete végéig szeretett volna a körúton körözni a 6-os villamossal. Ezt még a szerencsés balesete utáni napon diktálta le az egyetlen fia ikertestvérének, végrendeletként. A fiú ügyvéd lévén - mint afféle furmányos ember -, mondta neki.
- Ne kapkodjuk el ...
fel
le
Miután lassan egy hete esik, és nem sok mindent tudtam otthon csinálni, meg kedvem se volt, erőst viszketett a hátsó fertályom, s ellenállhatatlan mehetnék tört rám, hogy kimenjek a nyaralóba.
Tudtam, hogy Édeskedvesnek másnapra halaszthatatlan dolga akad, de azért rákérdeztem, hogy jön-e. Nem húzni akartam, tudtam, hogy nem fog tudni lejönni egy éjszakára félezer kilométerről, de azért mégis incselkedtem. Meg is lepődtem, amikor igent mondott. A punci hatalma!
Siettem is előre, hogy felfűtsem a házat és meleg vacsorával várjam. Mielőtt kiértem volna, beugrottam az egyik üzletbe megvenni a hozzávalókat a vacsorához, és vettem egy kertész kesztyűt is. Masszív, vastag, bőr kesztyű csajos színben.
Mielőtt Édeskedves megérkezett, begyújtottam, vacsorát főztem, sült sertéskarajt dinsztelt burgonyával és tejfölös uborkasalátával. Mikor mindennel elkészültem, felsepertem és felmostam a házban. Már csak önmagamat kellett rendbe tennem.
Időközben Édeskedves felhívott, s vonalban ...
fel
le
Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük.
Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van jó vége?
Az életnek?
Mindennek csak a kezdete jó, abból még bármi lehet, de a vége, az mindennek a vége.
Látod? Semmit sem változtam, most is feleselek. Apukám, te most sem szólsz, csak a pillantásoddal vezettél az utamon. Keveset beszéltél, azt is halkan, türelmesen, de arra oda kellett figyelni. Most bevallom neked, amit akkor is tudtál. Nagyon untam a minden hétvégi múzeumokat, nyáron meg azokat a vég nélküli kirándulásokat, míg anya otthon főzött.
Anyukám, sokszor eszembe jutnak azok a könyvek, amelyeket esténként az ágyamhoz készítettél. Aztán már, amikor „fiúsodtam”, „olyanokat” is diszkréten odatettél.
Mikor már nagyobbak lettünk, rád maradt a felvilágosításunk is. Tudom, apa szégyenlős volt világéletében, ...
fel
le
Életünk felezőpontján túl, már halványulnak emlékképeink a gyerekkoról. Egyre gyakrabban kutakodunk a múltba, próbálunk belekapaszkodni foszladozó, picinyke darabkájába.
Ránézek egy régi fényképre, nagyanyám imádságoskönyvére, anyám horgolta terítőire, vagy a szobám polcán szép rendbe sorakozó könyveimre. Mind közül szívemnek a legkedvesebbike az 1969-ben, akkor már tizennegyedik alkalommal megjelent könyv. Viseltes már a borítója, de tisztán látszik még a távoli kékségben három fekete madár, az aprócska, hósapkás háztető, mellette egy-egy magányos fa, melyeknek ágkezeire fehér kesztyűt húzott a tél. Ott elől az az aprócska fiú, ködmönben, kucsmával fején, jobb vállán batyujával, térdig gázol a hóban. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön.
Nyolc éves voltam akkor. Drága édesanyám szerint azért hozta nekem a Jézuska ezt a nagyon értékes és különleges ajándékot, mert az öreg tanító néni azt mondta:
„Bármi lehet ebből a gyerekből Böském, csak könyvet adj a kezébe!”
Drága jó édesanyám ...
fel
le
Igazi zöldfülűként tengettem az éveket, a szexualitást még elméletben sem ismerve. Egyszerűen túl ártatlan voltam még ahhoz, hogy egyáltalán a látókörömbe kerüljön akár csak a szerelem is, azonban mégis akadtak olyan morzsák, amik a szerelem tüzének asztaláról lehullottak a földre, akkor, amikor utam pont arra járt, s a puszta kíváncsiság miatt felvettem azt. Persze fogalmam sem volt arról, hogy az mi, arról meg pláne nem, hogy mi folyik az asztalon, hiszen még csak el sem láttam addig.
A ’80-as években egy balatoni úttörőtáborban voltam, s az oda vezető út nem sok jóval kecsegtetett. Egy olyan vonat kupéban utaztunk, amiben külön zárt utasterek voltak, mellette szűkebb folyosóval. Ezen a folyosón állva, a vonat kupé végétől néhány lépésnyire bámultam ki az egyik nyitott ablakon és néztem az elsuhanó fákat, amikor hirtelen rám ordítottak, hogy vigyázzak. Valaki működésbe hozta a poroltót, és hatalmas porfüst keletkezett, amit én azért nem láthattam és hallhattam, mert a nyitott ...
Örök szeretettel Rita emlékére (RIP)
Meghalt a szerelmem!
Miért?! Én még itt vagyok!
Angyali szárnyakon
Hitemmel elhagyott.
Kék szemed volt az Ég,
Isteni szőkeség.
Nélküled a hó fekete,
A létezés szürkeség.
Azt hittem a végig,
Te velem virágzol.
Letépett a gonosz!
Ő gázol. Én gyászol.
Lehullnak csillagok
Lám! Én mint üstökös.
Addig nem nyugszom
Amíg élnek a bűnösök!
Megleltem! Térdepelt.
Zokogott, könyörgött.
Nem öltem. Te (k)érted.
Lelkemben törlődök.
Majd a fülébe súgtam
Érezze… Vétkezett!
Önkezével hagyta el
Túl későn, az életet.
Nem jött a megnyugvás
Legbelül megfagyok.
Gyermekkel testedben?!
A sírodnál porladok.
Isten! Miért válaszolsz?
Ha nem kérdez az ember.
Te mondtad elsőnek:
„A szavad lesz a fegyver!”
Esküdjek?! Esküszöm!
A gonoszt én nem tűrőm!
Több ártatlan ne haljon,
A tollam lesz a tőröm!
Akik nem hisznek? Nevetnek.
Mások meg… Szeretnek.
Adj erőt Uram most
Hogy pallosod lehessek!
- Black Ice -
...
Az udvarlóm azt mondta, hogy dolgozik kicsit ma a bácsinál, akitől hozta a cseresnyefámat. Kérdeztem, hogy le kell-e dolgoznia a fácskámat.
- Nem, azt azért adta, hogy belopjam magam a szívedbe, tudta kinek viszem és ingyen odaadta - válaszolta.
- Bele akartad lopni?
- Lebuktam... Sose baj, ha kedvelsz.
- A kedvelésen én már rég túl vagyok, mint a Túl a sövényen c. rajzfilmen... De miért akartad magadat belopni, ha te magad szilárdan elhatároztad, hogy nem leszel szerelmes?
Na, így kezdj egy elemzővel...
- Anonima -
Van egy olyan megtörtént sztorim, ami Nostradamus jóslatai szerint holnap biztos nem fog megtörténni...
Amikor a 6-os villamos a kör végére ért, már a sínek egyenesek voltak.
Ment még egy kört.
A villamosvezető, mint rendesen, miután lekörözte a többi villamost, a tegnap lelopott hangosbemondó mikrofonba suttogta a felesége előle is titkolt vágyait.
- Ez felbátorító -szólalt meg egy utas, aki már három megállóval azelőtt leszállt a járműről és zaklatni kezdte a vezetőt.
- Ez közszemérem kérdés! -kiabálták.
A többiek, akik csak kettővel azelőtt szálltak le, persze ehhez semmit nem szóltak.
- Minek az ilyen alá villamoskereket adni? -kérdezte egy idős nő magától, akit tegnap előtt gázolt halálra a villamos.
Szegény nénike élete végéig szeretett volna a körúton körözni a 6-os villamossal. Ezt még a szerencsés balesete utáni napon diktálta le az egyetlen fia ikertestvérének, végrendeletként. A fiú ügyvéd lévén - mint afféle furmányos ember -, mondta neki.
- Ne kapkodjuk el ...
Miután lassan egy hete esik, és nem sok mindent tudtam otthon csinálni, meg kedvem se volt, erőst viszketett a hátsó fertályom, s ellenállhatatlan mehetnék tört rám, hogy kimenjek a nyaralóba.
Tudtam, hogy Édeskedvesnek másnapra halaszthatatlan dolga akad, de azért rákérdeztem, hogy jön-e. Nem húzni akartam, tudtam, hogy nem fog tudni lejönni egy éjszakára félezer kilométerről, de azért mégis incselkedtem. Meg is lepődtem, amikor igent mondott. A punci hatalma!
Siettem is előre, hogy felfűtsem a házat és meleg vacsorával várjam. Mielőtt kiértem volna, beugrottam az egyik üzletbe megvenni a hozzávalókat a vacsorához, és vettem egy kertész kesztyűt is. Masszív, vastag, bőr kesztyű csajos színben.
Mielőtt Édeskedves megérkezett, begyújtottam, vacsorát főztem, sült sertéskarajt dinsztelt burgonyával és tejfölös uborkasalátával. Mikor mindennel elkészültem, felsepertem és felmostam a házban. Már csak önmagamat kellett rendbe tennem.
Időközben Édeskedves felhívott, s vonalban ...
Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük.
Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van jó vége?
Az életnek?
Mindennek csak a kezdete jó, abból még bármi lehet, de a vége, az mindennek a vége.
Látod? Semmit sem változtam, most is feleselek. Apukám, te most sem szólsz, csak a pillantásoddal vezettél az utamon. Keveset beszéltél, azt is halkan, türelmesen, de arra oda kellett figyelni. Most bevallom neked, amit akkor is tudtál. Nagyon untam a minden hétvégi múzeumokat, nyáron meg azokat a vég nélküli kirándulásokat, míg anya otthon főzött.
Anyukám, sokszor eszembe jutnak azok a könyvek, amelyeket esténként az ágyamhoz készítettél. Aztán már, amikor „fiúsodtam”, „olyanokat” is diszkréten odatettél.
Mikor már nagyobbak lettünk, rád maradt a felvilágosításunk is. Tudom, apa szégyenlős volt világéletében, ...
Életünk felezőpontján túl, már halványulnak emlékképeink a gyerekkoról. Egyre gyakrabban kutakodunk a múltba, próbálunk belekapaszkodni foszladozó, picinyke darabkájába.
Ránézek egy régi fényképre, nagyanyám imádságoskönyvére, anyám horgolta terítőire, vagy a szobám polcán szép rendbe sorakozó könyveimre. Mind közül szívemnek a legkedvesebbike az 1969-ben, akkor már tizennegyedik alkalommal megjelent könyv. Viseltes már a borítója, de tisztán látszik még a távoli kékségben három fekete madár, az aprócska, hósapkás háztető, mellette egy-egy magányos fa, melyeknek ágkezeire fehér kesztyűt húzott a tél. Ott elől az az aprócska fiú, ködmönben, kucsmával fején, jobb vállán batyujával, térdig gázol a hóban. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön.
Nyolc éves voltam akkor. Drága édesanyám szerint azért hozta nekem a Jézuska ezt a nagyon értékes és különleges ajándékot, mert az öreg tanító néni azt mondta:
„Bármi lehet ebből a gyerekből Böském, csak könyvet adj a kezébe!”
Drága jó édesanyám ...
