- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Hol van az a kiút, amiről mindenki beszél?
Jutka, már máskor is látta a kislányt a lépcsőn ülni. Úgy gondolta a szülei valahol a közelbe lehetnek, vagy csak elfáradt a játék közben. Már éppen be akart lépni az ajtón, de mégis mást gondolt.
– Szia. Mit csinálsz itt?
– Várom az anyukámat – felelte a kislány, cseppet sem volt megijedve
– És hol van anyukád?
– Dolgozóba
– Dolgozik? Mikor jön meg?
– Nem tudom – vonta meg a vállát a gyerek.
– Nem akarsz bejönni?
– Nem szabad. Az anyukám azt mondta, ha valaki el akar vinni, sikítanom kell hangosan. Sikítsak? – volt némi huncutság a szemében.
– Nagyon okos anyukád van, hogy erre megtanított. Hogy hívnak?
– Faragó Emma, és négy éves vagyok. – mutatta is a kis kezén, hány éves.
–Leülhetek? – Emma kicsit odébb húzódott, hogy elférjen. – Amíg anyukád dolgozik, mindig itt ülsz a lépcsőn?
– Nem, a Móni anyukája szokott az oviból elhozni, de ők messze laknak, ezért én itt várom az anyukámat. — És apukád hol van, ...
fel
le
Reggel felhívtam a palimat. Még félig aludt, de azért kedélyesen elbeszélgettünk.
- Van kedved telefonszexelni? - bökte ki.
- Mi van a kezedben, te masztikirály??? - kiáltottam fel örömmel.
- Hátizéazvanhogy...
- De tudod, hogy úgyis csak elkomolytalankodom és elröhögöm az egész manővert - próbáltam kitérni, ami amúgy igaz is volt.
- És ha csak lihegnél?
- Hát, jóóól van! - sóhajtottam egy színpadiasat, majd azonnal úgy kezdtem szaporábban lihegni, mintha most futottam volna le a maratont. - Így jó? - nyögtem bele a mobilba a kérdést.
- Jó! - nyögött vissza.
Majd ezután kezdetét vette a szapora levegőkapkodást olykor felváltó nyögdécselősorozat, pont mint egy rossz pornóban. Meg úgy az életben, ha elengedjük az illemet.
Sóhajtottam, nyögtem, néha megkérdeztem, hogy jó-e, majd panaszosan nyögtem, hogy túl nagy a farka, majd ugyanezt élvezettel, levegőt kapkodva, és kértem, hogy kicsit az Anuskámba is tegye be, de finoman! Mondom, finoman! Lassan! ...
fel
le
Egész éjszaka egy tömött buszon utaztam.
Akik kívűlről szemlélik azt a hatalmas, kerekes-ablakos monstrumot, talán nem is gondolnák, micsoda élet pezseg a belsejében egy-egy hosszabb út alkalmával.
Egy magyar családi dráma, természetesen telefonon keresztül diszkutálva, mögöttem egy fiatal pár aránylag ritkán, de rendszeres időközönként adott hangot franciául az aggodalmának.
Kilométerről kilométerre és minden percnyi késéssel, egyre biztosabbak voltak ugyanis abban, hogy a csatlakozást Straßbourg felé(írjuk így, a járat ugyanis német volt), bizony már nem fogják elérni – mit mondhatnék, áldom a nyugalmukat.
Kánonban zúgtak a fejemben a különböző nyelveken el-elkapott beszélgetések, míg végül másik, általam nem beszélt nyelvekkel vegyültek el és váltak ezer dialektusban zsongó, egységes zajjá a fejemben.
Kissé túlterhelve tettem le a könyvet, amit addig a kezemben fogtam, mi több, már inkább csak szorongattam, és ezt felismerve hirtelen elszégyelltem magam.
Egy Csehov ...
fel
le
- Hát te? Nem megmondtam, hogy maradj otthon? – ölelte magához a bozontos kutyafejet – Minek jöttél utánam? Menj haza, Foltos! – a kutya nem mozdult – Hallottad, mit mondtam? Futás haza! – csapott a kutya hátára a gyerek.
Abban a pillanatban látta meg az öreget. Állt a fa mellett, levett kalappal és őt nézte. Őt meg a kutyát.
- Látod, mit csináltál? – lökte el magától a fiú a kutyát, miközben le sem vette szemét az öregről – Megmondtam, hogy ne gyere utánam! Mindent elrontasz nekem! Maga is! – fordult az öreghez – Jobb dolga nincsen, mint utánam koslatni? Hagyjon engem békén!
- Gili, fiam! Az egész falu téged keres! Az anyád is rí, az apád meg tör-zúz haragjában. Gyere haza! Hova mennél? Itt van neked az otthonod!
- Én oda többet nem megyek! – szólt indulatosan a fiú – az nem otthon!
- Nem értem én ezt, fiam! – ült a gyerek mellé az öreg - Mi történt ott a konyhában? Te egy jóravaló gyerek vagy. Apád, anyád összetehetné a kezét, hogy ilyen fia van, aztán egyszer csak beleindulsz ...
fel
le
Kertészeti szaktanácsadás párkapcsolati párhuzammal
Hétvégén a birtokon jártunk országos barátnőmmel. A szomszéd fiatalember jöttünkre odaköszönt, épp ágakat égetett. Mi csak a teraszon napozásba fogtunk, henyéltünk, beszélgettünk a kertről, s amikor baratnőm meglátta, hogy mennyi hatalmas bimbót hozott az Amarilliszem, elcsodálkozott.
- Hogy csináltad? Az enyém nem virágzik, pedig gyönyörű zöld levelei vannak.
- Hagytad télen, hogy pihenjen a hagyma? - kérdeztem.
- Hogy mi?
- Hagytad télre visszaszáradni a leveleket, és pihenni a hagymát? - kérdeztem újra.
- Nem.
- Akkor azért. Túlságosan elkényeztetted, ezért nem virágzik - állapítottam meg.
- Akkor most mit csináljak?
- Semmit, tedd be egy sötét garázsba vagy kamrába, és ne locsold legalább három hónapig. Rá se nézz! Hagyd kiszáradni. Addigra visszaszáradnak a levelei. Ha ez megtörtént, leszedheted a lebarnult levekeket, utána elkezdheted öntözni, és akkor majd hoz új levelekez és bimbókat.
- De ...
fel
le
A középkorban a hóhér egy csapással levágta az áldozatok fejét. Ősi szokás volt viszont, hogy aki az első csapást túlélte, azt életben hagyták...
Egy napon mikor Piroska sétált az erdőben, találkozott a csigával. Megszólalt a csiga.
- Szia kedves kislány, hová mész ebben a nagy erdőben?
A kislány tudatlan lévén, mivel nem szeretett olvasni, csak írni, nem olvasta a Jancsi és Juliskát, így hát elővigyázatlanul válaszolt a csigának.
- A nagymamához megyek kedves csiga, csak így egyedül.
- Hát én is pont arra mennék. Nem vinnél el engem is, úgy nem is lennél egyedül, és én meg gyorsabban haladhatnék.
A lány nem gondolkodott. Segített.
- Nyálas vagy, csúnya is vagy - gondolta magában, de olyan szépen kértél, hogy elviszlek.
A csiga beült Piroska elemózsiás kosarába, és vígan élvezte az utat. Nézelődött, nyújtogatta a nyakát, de ahogy így utazgatott, eszébe jutott, hogy megéhezett.
- Kedves kislány, ugye nem lenne baj, ha bekapnék pár falatot a szendvicsedből, amit így a ...
fel
le
Hol van az a kiút, amiről mindenki beszél?
Jutka, már máskor is látta a kislányt a lépcsőn ülni. Úgy gondolta a szülei valahol a közelbe lehetnek, vagy csak elfáradt a játék közben. Már éppen be akart lépni az ajtón, de mégis mást gondolt.
– Szia. Mit csinálsz itt?
– Várom az anyukámat – felelte a kislány, cseppet sem volt megijedve
– És hol van anyukád?
– Dolgozóba
– Dolgozik? Mikor jön meg?
– Nem tudom – vonta meg a vállát a gyerek.
– Nem akarsz bejönni?
– Nem szabad. Az anyukám azt mondta, ha valaki el akar vinni, sikítanom kell hangosan. Sikítsak? – volt némi huncutság a szemében.
– Nagyon okos anyukád van, hogy erre megtanított. Hogy hívnak?
– Faragó Emma, és négy éves vagyok. – mutatta is a kis kezén, hány éves.
–Leülhetek? – Emma kicsit odébb húzódott, hogy elférjen. – Amíg anyukád dolgozik, mindig itt ülsz a lépcsőn?
– Nem, a Móni anyukája szokott az oviból elhozni, de ők messze laknak, ezért én itt várom az anyukámat. — És apukád hol van, ...
MOST MÉG NEM TUDOM
parányi vízcsepp
vagyok csupán,
mely csendesen
csobban
hullámok taraján,
vagy eső után
kis tócsában
a porral ölelkezik,
aztán a nap
szomját oltva
felhők fölé
repít,
vagy én vagyok a
por
és te a
víz,
s gyöngy-nedvként
magadba szívsz?
Most még
nem tudom,
mindenhol vagyok
s mégis sehol,
talán az idők
végezetéig
sodródok
valahol..
/BI/
- Bartha Ilona -
Kép: internet
Reggel felhívtam a palimat. Még félig aludt, de azért kedélyesen elbeszélgettünk.
- Van kedved telefonszexelni? - bökte ki.
- Mi van a kezedben, te masztikirály??? - kiáltottam fel örömmel.
- Hátizéazvanhogy...
- De tudod, hogy úgyis csak elkomolytalankodom és elröhögöm az egész manővert - próbáltam kitérni, ami amúgy igaz is volt.
- És ha csak lihegnél?
- Hát, jóóól van! - sóhajtottam egy színpadiasat, majd azonnal úgy kezdtem szaporábban lihegni, mintha most futottam volna le a maratont. - Így jó? - nyögtem bele a mobilba a kérdést.
- Jó! - nyögött vissza.
Majd ezután kezdetét vette a szapora levegőkapkodást olykor felváltó nyögdécselősorozat, pont mint egy rossz pornóban. Meg úgy az életben, ha elengedjük az illemet.
Sóhajtottam, nyögtem, néha megkérdeztem, hogy jó-e, majd panaszosan nyögtem, hogy túl nagy a farka, majd ugyanezt élvezettel, levegőt kapkodva, és kértem, hogy kicsit az Anuskámba is tegye be, de finoman! Mondom, finoman! Lassan! ...
Egész éjszaka egy tömött buszon utaztam.
Akik kívűlről szemlélik azt a hatalmas, kerekes-ablakos monstrumot, talán nem is gondolnák, micsoda élet pezseg a belsejében egy-egy hosszabb út alkalmával.
Egy magyar családi dráma, természetesen telefonon keresztül diszkutálva, mögöttem egy fiatal pár aránylag ritkán, de rendszeres időközönként adott hangot franciául az aggodalmának.
Kilométerről kilométerre és minden percnyi késéssel, egyre biztosabbak voltak ugyanis abban, hogy a csatlakozást Straßbourg felé(írjuk így, a járat ugyanis német volt), bizony már nem fogják elérni – mit mondhatnék, áldom a nyugalmukat.
Kánonban zúgtak a fejemben a különböző nyelveken el-elkapott beszélgetések, míg végül másik, általam nem beszélt nyelvekkel vegyültek el és váltak ezer dialektusban zsongó, egységes zajjá a fejemben.
Kissé túlterhelve tettem le a könyvet, amit addig a kezemben fogtam, mi több, már inkább csak szorongattam, és ezt felismerve hirtelen elszégyelltem magam.
Egy Csehov ...
- Hát te? Nem megmondtam, hogy maradj otthon? – ölelte magához a bozontos kutyafejet – Minek jöttél utánam? Menj haza, Foltos! – a kutya nem mozdult – Hallottad, mit mondtam? Futás haza! – csapott a kutya hátára a gyerek.
Abban a pillanatban látta meg az öreget. Állt a fa mellett, levett kalappal és őt nézte. Őt meg a kutyát.
- Látod, mit csináltál? – lökte el magától a fiú a kutyát, miközben le sem vette szemét az öregről – Megmondtam, hogy ne gyere utánam! Mindent elrontasz nekem! Maga is! – fordult az öreghez – Jobb dolga nincsen, mint utánam koslatni? Hagyjon engem békén!
- Gili, fiam! Az egész falu téged keres! Az anyád is rí, az apád meg tör-zúz haragjában. Gyere haza! Hova mennél? Itt van neked az otthonod!
- Én oda többet nem megyek! – szólt indulatosan a fiú – az nem otthon!
- Nem értem én ezt, fiam! – ült a gyerek mellé az öreg - Mi történt ott a konyhában? Te egy jóravaló gyerek vagy. Apád, anyád összetehetné a kezét, hogy ilyen fia van, aztán egyszer csak beleindulsz ...
Kertészeti szaktanácsadás párkapcsolati párhuzammal
Hétvégén a birtokon jártunk országos barátnőmmel. A szomszéd fiatalember jöttünkre odaköszönt, épp ágakat égetett. Mi csak a teraszon napozásba fogtunk, henyéltünk, beszélgettünk a kertről, s amikor baratnőm meglátta, hogy mennyi hatalmas bimbót hozott az Amarilliszem, elcsodálkozott.
- Hogy csináltad? Az enyém nem virágzik, pedig gyönyörű zöld levelei vannak.
- Hagytad télen, hogy pihenjen a hagyma? - kérdeztem.
- Hogy mi?
- Hagytad télre visszaszáradni a leveleket, és pihenni a hagymát? - kérdeztem újra.
- Nem.
- Akkor azért. Túlságosan elkényeztetted, ezért nem virágzik - állapítottam meg.
- Akkor most mit csináljak?
- Semmit, tedd be egy sötét garázsba vagy kamrába, és ne locsold legalább három hónapig. Rá se nézz! Hagyd kiszáradni. Addigra visszaszáradnak a levelei. Ha ez megtörtént, leszedheted a lebarnult levekeket, utána elkezdheted öntözni, és akkor majd hoz új levelekez és bimbókat.
- De ...
A középkorban a hóhér egy csapással levágta az áldozatok fejét. Ősi szokás volt viszont, hogy aki az első csapást túlélte, azt életben hagyták...
Egy napon mikor Piroska sétált az erdőben, találkozott a csigával. Megszólalt a csiga.
- Szia kedves kislány, hová mész ebben a nagy erdőben?
A kislány tudatlan lévén, mivel nem szeretett olvasni, csak írni, nem olvasta a Jancsi és Juliskát, így hát elővigyázatlanul válaszolt a csigának.
- A nagymamához megyek kedves csiga, csak így egyedül.
- Hát én is pont arra mennék. Nem vinnél el engem is, úgy nem is lennél egyedül, és én meg gyorsabban haladhatnék.
A lány nem gondolkodott. Segített.
- Nyálas vagy, csúnya is vagy - gondolta magában, de olyan szépen kértél, hogy elviszlek.
A csiga beült Piroska elemózsiás kosarába, és vígan élvezte az utat. Nézelődött, nyújtogatta a nyakát, de ahogy így utazgatott, eszébe jutott, hogy megéhezett.
- Kedves kislány, ugye nem lenne baj, ha bekapnék pár falatot a szendvicsedből, amit így a ...
