- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Édesapánk egyik verse...
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
...
fel
le
Nincs annál fájdalmasabb látvány, mintha egy éhes ff. gasztroblogger Szilveszter éjjelén magányosan éhezik otthon. Ha ezt egy Kusturica filmben néznénk, szívfacsaró látvány lenne. Ennél csak egy kegyetlenebb létezhet, ha mi vagyunk a film főszereplői.
Éhes blogger szilveszterre pekingi kacsával álmodik. Hogy az álmok tengere ne csupán a vágyak tengere maradjon - no meg a fenti film nehogy valósággá váljon -, tennünk is kell valamit ezért. Persze egy ízig-vérig ff. blogger ilyenkor nem a pénztárcáját veszi elő elsőnek, számolva annak üres mivoltával, de nem is a piacot keresi fel, sőt még csak nem is vásárlással múlatja a drága idejét, hanem szokásához híven, listát állít. Persze felhívom a figyelmeteket sorstársaim, hogy egy ilyen lista csak végszükségben kerülhet elő, szóval a napi ebédetekhez, nap mint nap... Ma rendhagyó módon ezt a szabályt megszegve, az esti vacsorámhoz bogarásztam a fejemben vacsorapartnerek után.
Szilveszter napjára ébredtünk. Ilyenkor a legtöbb ember ...
fel
le
Férjemmel az első Karácsony megünneplésére készültünk, és úgy gondoltuk, hogy elutazunk szüleihez, akik akkor Szeghalmon éltek. Mivel a nagyszülők is a közelben laktak, így bevásároltunk és készülődtünk. Én türelmetlenebb voltam, és igyekeztem volna.
Férjem viszont férfiúi alapossággal szöszmötölt az autónál, hogy mi hova és hogyan legyen elrendezve. Így későn indultunk. Már induláskor is havazott szépen és ahogyan a várost elhagytuk nagy pelyhekben hull a pelyhes. Csoda szép volt nagyon tetszett, bár haladni egyre lassabban tudtunk és nehézkesebben, ahogyan az utak egyre elhagyatottabbak lettek. Berettyóújfalu után aztán a hóesésben teljesen elkeveredtünk. Párom letért egy nem megfelelő út felé, mert azt hitte az a jó út. Így eltévedtünk. Becsúsztunk egy mélyedésbe, ahonnan nem tudtunk kitolatni. Elindultunk lakott házat keresni. Betévedtünk egy majorba, ahol egy idős házaspár lakott. Szívesen osztották meg velünk szerény, de meleg hajlékukat, és mondták:
- Ma már a hó miatt nem ...
fel
le
Idén is beköszöntött december, az év utolsó hónapja. A fák levetették szép, puhazöld lombruhájukat, és szürke, kemény öltözékükben várták a telet. Az özönesők után a kristályokba rendeződtek a csapadékszemek. A milliárdnyi hófehér látogató összefogott, és tiszta lepellel takart be mindent.
A jó meleg szobából ez nagyon szép látvány volt. De otthonról kimozdulva már fázósan összehúzódzkodott emberek töltötték meg az utcákat. Én is hasonlóan viselkedtem. Egy téren a nagy hóban elakadt autókat pillantottam meg. voltak, akik a kocsijukban, voltak akik mellette cidriztek, cigiztek. A téren hirtelen feltűnt egy gyerekcsapat. Önfeledten hancúroztak a frissen esett hóban. Ujjongva csúszkáltak, egymást mosdatták a pihe-puhaságban. Majd hógolyót gyúrtak, és elkezdtek dobálózni. A cigik parazsa sorban aludt ki. A beszédfoszlányok kacajokká szelídültek. Hamarosan a felnőttek is csatlakoztak. Önkéntes szerveződéssel két csapatra oszlott a tömeg. Vidáman csatáztak egymással. Nem voltak vesztesek, ...
fel
le
Tündéreknek tetsző fehér pöttyök, kergetőzve szálldosnak az égen. Mintha egyszerűen csak a szél fújta el volna a csillagokat a fellegek felöl. Azok mintha násztáncukat járnák, vígan keringőzve szelik át a hideg levegőt. És tényleg. Valóban a hópelyhek párzási időszakába kerültünk bele. Szerelmesen nevetgélnek fel a pelyhecskék, örömteli pillanat ez számukra. Alig jöttek létre néhány másodperce, szinte csak pillanatok akadnak, hogy párra leljenek a hullásuk során, mielőtt földet érnek. Aztán ott a földön, betakarva a vacogó növényzetet élik le együtt a párok az életüket, egymáshoz tapadva. Régi hagyomány már ez. Rájöttek már erre régen, miért élné le az életét egy hópehely egy kellemetlen ember társaságában? Így tehát minden decemberben eljő az idő és párt keresnek maguknak.
Jahj, hát mennyi csodálatos pehely! Mind azokkal az egyedi formájukkal, szinte mintha egy üvegmester hozta volna őket létre! Könnyedségük még a tollakat is irigylésre méltatja! Micsoda tünemények ők! Kacagva, ...
fel
le
Biztos tudjátok, milyen a kényszerírás. Mikor megnyílik egy láthatatlan csatorna, és ömlik folyamatosan vég nélkül, szépen logikusan, összerakva egy gondolathullám.
Olyan belső monológ ez, párbeszédekben meg is adom a magamnak feltett kérdésekre a választ.
Szemem előtt képben peregnek a filmkockák, életre kel a mondandó, kiváló mozgatórugó forgatókönyvíráshoz, vagy itt és most, cikkíráshoz.
Ha rögtön nincs lehetőség a friss infó lejegyzésére, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jön elő még egyszer ugyanaz a szövegkörnyezet.
Most épp így jártam.
Semmi sem jut az eszembe. Nem jön az ihlet, van ez így.
Lehet, hogy egy kis varázsigét kellene mormolnom, és frappánsan kilökném a tuti pályázati anyagot.
Vagy egy divatos angyal rituálét csinálnék, az segítene. Kiválasztanám a kéréshez mondjuk a kreativitás angyalát, elvégezném a technikai részt, és várnám a csodát.
Már több órája szakad a hó - több órányi film forog lelki szemeim előtt:
A Kicsikémmel sétálunk a hóesésben, ...
fel
le
Azt kérdezted, hogy gondolom, hogy jó lennél nekem? Hisz nem is ismerlek. Lehet, hogy perverz vagy - poénkodtál. Azóta se árultál el magadról túl sokat, de a zárkózottság fogalma - téged látva - új értelmet nyert. De azt tudom, hogy mindenkinél jobban akarlak és az együtt eltelt három nap után máris nagyon hiányzol - annak ellenére, hogy valóban nem ismerlek. Nincs ezen mit szépíteni. Életre keltettél bennem valamit, amit már nem tudok visszazárni, se irányítani, és talán nem is akarom. Közel negyven évesen megélni újra a mindent elsöprő csodát az élet ajándéka. Még akkor is, ha egyoldalú. Még akkor is, ha emberi szemszögből nincs jövője. De kár tagadni, hogy ragyog a szemem és másnak is feltűnik, hogy ki vagyok virulva.
Emlékszem az első találkozásra, de arra már nem emlékszem, hogy mikor kezdtél el járni hozzánk. És semmi többre nem gondoltam, mint hogy tényleg az életmódunk érdekel csak, mert családos voltál. Mindig is naiv és jóhiszemű voltam, fel se merült bennem, hogy téged ...
fel
le
Édesapánk egyik verse...
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
...
Nincs annál fájdalmasabb látvány, mintha egy éhes ff. gasztroblogger Szilveszter éjjelén magányosan éhezik otthon. Ha ezt egy Kusturica filmben néznénk, szívfacsaró látvány lenne. Ennél csak egy kegyetlenebb létezhet, ha mi vagyunk a film főszereplői.
Éhes blogger szilveszterre pekingi kacsával álmodik. Hogy az álmok tengere ne csupán a vágyak tengere maradjon - no meg a fenti film nehogy valósággá váljon -, tennünk is kell valamit ezért. Persze egy ízig-vérig ff. blogger ilyenkor nem a pénztárcáját veszi elő elsőnek, számolva annak üres mivoltával, de nem is a piacot keresi fel, sőt még csak nem is vásárlással múlatja a drága idejét, hanem szokásához híven, listát állít. Persze felhívom a figyelmeteket sorstársaim, hogy egy ilyen lista csak végszükségben kerülhet elő, szóval a napi ebédetekhez, nap mint nap... Ma rendhagyó módon ezt a szabályt megszegve, az esti vacsorámhoz bogarásztam a fejemben vacsorapartnerek után.
Szilveszter napjára ébredtünk. Ilyenkor a legtöbb ember ...
Férjemmel az első Karácsony megünneplésére készültünk, és úgy gondoltuk, hogy elutazunk szüleihez, akik akkor Szeghalmon éltek. Mivel a nagyszülők is a közelben laktak, így bevásároltunk és készülődtünk. Én türelmetlenebb voltam, és igyekeztem volna.
Férjem viszont férfiúi alapossággal szöszmötölt az autónál, hogy mi hova és hogyan legyen elrendezve. Így későn indultunk. Már induláskor is havazott szépen és ahogyan a várost elhagytuk nagy pelyhekben hull a pelyhes. Csoda szép volt nagyon tetszett, bár haladni egyre lassabban tudtunk és nehézkesebben, ahogyan az utak egyre elhagyatottabbak lettek. Berettyóújfalu után aztán a hóesésben teljesen elkeveredtünk. Párom letért egy nem megfelelő út felé, mert azt hitte az a jó út. Így eltévedtünk. Becsúsztunk egy mélyedésbe, ahonnan nem tudtunk kitolatni. Elindultunk lakott házat keresni. Betévedtünk egy majorba, ahol egy idős házaspár lakott. Szívesen osztották meg velünk szerény, de meleg hajlékukat, és mondták:
- Ma már a hó miatt nem ...
Idén is beköszöntött december, az év utolsó hónapja. A fák levetették szép, puhazöld lombruhájukat, és szürke, kemény öltözékükben várták a telet. Az özönesők után a kristályokba rendeződtek a csapadékszemek. A milliárdnyi hófehér látogató összefogott, és tiszta lepellel takart be mindent.
A jó meleg szobából ez nagyon szép látvány volt. De otthonról kimozdulva már fázósan összehúzódzkodott emberek töltötték meg az utcákat. Én is hasonlóan viselkedtem. Egy téren a nagy hóban elakadt autókat pillantottam meg. voltak, akik a kocsijukban, voltak akik mellette cidriztek, cigiztek. A téren hirtelen feltűnt egy gyerekcsapat. Önfeledten hancúroztak a frissen esett hóban. Ujjongva csúszkáltak, egymást mosdatták a pihe-puhaságban. Majd hógolyót gyúrtak, és elkezdtek dobálózni. A cigik parazsa sorban aludt ki. A beszédfoszlányok kacajokká szelídültek. Hamarosan a felnőttek is csatlakoztak. Önkéntes szerveződéssel két csapatra oszlott a tömeg. Vidáman csatáztak egymással. Nem voltak vesztesek, ...
Tündéreknek tetsző fehér pöttyök, kergetőzve szálldosnak az égen. Mintha egyszerűen csak a szél fújta el volna a csillagokat a fellegek felöl. Azok mintha násztáncukat járnák, vígan keringőzve szelik át a hideg levegőt. És tényleg. Valóban a hópelyhek párzási időszakába kerültünk bele. Szerelmesen nevetgélnek fel a pelyhecskék, örömteli pillanat ez számukra. Alig jöttek létre néhány másodperce, szinte csak pillanatok akadnak, hogy párra leljenek a hullásuk során, mielőtt földet érnek. Aztán ott a földön, betakarva a vacogó növényzetet élik le együtt a párok az életüket, egymáshoz tapadva. Régi hagyomány már ez. Rájöttek már erre régen, miért élné le az életét egy hópehely egy kellemetlen ember társaságában? Így tehát minden decemberben eljő az idő és párt keresnek maguknak.
Jahj, hát mennyi csodálatos pehely! Mind azokkal az egyedi formájukkal, szinte mintha egy üvegmester hozta volna őket létre! Könnyedségük még a tollakat is irigylésre méltatja! Micsoda tünemények ők! Kacagva, ...
Biztos tudjátok, milyen a kényszerírás. Mikor megnyílik egy láthatatlan csatorna, és ömlik folyamatosan vég nélkül, szépen logikusan, összerakva egy gondolathullám.
Olyan belső monológ ez, párbeszédekben meg is adom a magamnak feltett kérdésekre a választ.
Szemem előtt képben peregnek a filmkockák, életre kel a mondandó, kiváló mozgatórugó forgatókönyvíráshoz, vagy itt és most, cikkíráshoz.
Ha rögtön nincs lehetőség a friss infó lejegyzésére, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jön elő még egyszer ugyanaz a szövegkörnyezet.
Most épp így jártam.
Semmi sem jut az eszembe. Nem jön az ihlet, van ez így.
Lehet, hogy egy kis varázsigét kellene mormolnom, és frappánsan kilökném a tuti pályázati anyagot.
Vagy egy divatos angyal rituálét csinálnék, az segítene. Kiválasztanám a kéréshez mondjuk a kreativitás angyalát, elvégezném a technikai részt, és várnám a csodát.
Már több órája szakad a hó - több órányi film forog lelki szemeim előtt:
A Kicsikémmel sétálunk a hóesésben, ...
Azt kérdezted, hogy gondolom, hogy jó lennél nekem? Hisz nem is ismerlek. Lehet, hogy perverz vagy - poénkodtál. Azóta se árultál el magadról túl sokat, de a zárkózottság fogalma - téged látva - új értelmet nyert. De azt tudom, hogy mindenkinél jobban akarlak és az együtt eltelt három nap után máris nagyon hiányzol - annak ellenére, hogy valóban nem ismerlek. Nincs ezen mit szépíteni. Életre keltettél bennem valamit, amit már nem tudok visszazárni, se irányítani, és talán nem is akarom. Közel negyven évesen megélni újra a mindent elsöprő csodát az élet ajándéka. Még akkor is, ha egyoldalú. Még akkor is, ha emberi szemszögből nincs jövője. De kár tagadni, hogy ragyog a szemem és másnak is feltűnik, hogy ki vagyok virulva.
Emlékszem az első találkozásra, de arra már nem emlékszem, hogy mikor kezdtél el járni hozzánk. És semmi többre nem gondoltam, mint hogy tényleg az életmódunk érdekel csak, mert családos voltál. Mindig is naiv és jóhiszemű voltam, fel se merült bennem, hogy téged ...
