- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Rettenetes butaság volt elindulnom ebben az ítéletidőben. Szakad az eső! Hideg is van és valami kopog a fejemen, csak nem jégeső zúdul a fejemre? Ráadásul olyan sötét van, hogy az ember az orránál sem lát tovább. Most már mindegy, ha egyszer elindultam, mégsem fordulhatok vissza?… Ha jól emlékszem mondhattam valami igen rosszat, ha nem marasztaltak tovább és ebben a pocsék időben útilaput kötöttek a talpam alá. Botorkálok a belvárosban, ahol annyi minden megváltozott, amióta utoljára láttam. Hány év is telt el azóta, vagy évtized? Nem járok én a belvárosban, nincs dolgom arrafelé, amióta nyugdíjas lettem, ezt sem tudták az okosok, hogy útnak eresztettek csak úgy gyalogosan? Nem így emlékszem. A Postának valahol errefelé kell lennie – morfondírozok, majdhogynem hangosan konstatálva a felismerést. Eltévedtem! Számomra olyan idegen ez a környék. Mindjárt elkezdek üvölteni, mint az a bácsi ott kertvárosban, aki egyre csak azt kiabálta, de inkább ordításnak hatott: „Hol vagyok?! Hol vagyok? ...
fel
le
Old Spice
Tél volt. Ködös, enyhe tél, a hó ugyanúgy elkerülte a tájat, mint engem a nyugalom. Zengő ének szállt a falu széli dombtetőn a tölgyfák alatt. Ahogy álltam a ravatalozónál és a kántor énekét hallgattam az egész közös életünk lepergett a szemem előtt...
***
Már több mint harminc éve voltunk együtt jóban és rosszban. Az én drága férjem, egyetlen igaz szerelmem középkori elképzeléseit sulykolta belém harminc éven át, hogy az asszony mindig és minden körülmények közt hűséges, de a férfinak megjár, hogy más szoknyák után is jár. Mert a férfi így jött létre, hogy első a szaporodás és magvait bőven kell szórnia szerteszéjjel. Persze. Kezdetben még hittem neki, hogy szeret engem, és nem az én hibám, hogy egy nővel nem tud megelégedni, ha többet is megkaphat, mert ilyen az evolúció. Francba az evolúcióval!
Időről-időre felbukkant egy-egy szeretőmnek felajánlkozó férfiú, és ők mind azt mondták, hogy a tenyerükön hordoznának, mert egy főnyeremény vagyok, és többet érdemlek, ...
fel
le
Úgy érezte, zuhan. Tudatában volt annak, hogy tehetetlen. Még nem jött vissza a fény, de tisztán végiggondolta, mi fog történni.
Felállt a fotelből, és elindult az állólámpa felé. Egy bogár röpködött a szobában. Eleinte nem zavarta, de látta, hogy a pimasz a halogén lámpa forrósága felé tart. Felemelte a lámpát, hogy a repülő rovart csapdába ejtse. Beleestek azok maguktól is, irgalmatlan bűzt árasztva, amikor lángra lobbantak. De erre a nyavalyásra mérges volt, siettetni akarta az aktust. A bogár nem esett pánikba, kikerülte a hőforrást. Aztán, hirtelen sötét lett. Valójában elájult egy pillanatra. A vérnyomása leesett, és ez most eszméletvesztéssel járt. Úgy érezte, zuhan. Tudatában volt annak, hogy tehetetlen. Még nem jött vissza a fény, de tisztán végiggondolta, mi fog történni. Megadta magát, nem tiltakozott. Tudta, súlyos következménye is lehet ennek a zuhanásnak. Háttal esett rá az üveg dohányzó asztalra. Visszatért a kép, és most már az üveg hangját is hallotta, ahogy ...
fel
le
Felébredt a nap, megszületett a pillanat, a pesti villamosok egy pillanatra vigyázállásba vágták magukat...
A jósnő kidobta a kis Géza szerencseszámát: 1. Dobott még egyet, had ne legyen már pont 1 a szerencsétlen gyerek szerencseszáma. De másodikra is 1 sikerült neki, harmadikra és negyedikre is, és végül az ötödik dobás után abbahagyta...
Megvakarta a fejét, kicsit gondolkodott, majd kibökte.
- Legyen a gyerek szerencseszáma a 11111 , öt darab egyes - oldotta meg a gordiuszi-csomó-egyest a jósnő egycsapásra.
...Évek teltek el.
- Mi történt? - kérdezte a riporternő.
- Semmi különös, csak megszületett a tizenegyezer-száztizenegyedik Éva-olvasó.
- Megszületett? De hol és mikor?
- A János Kórház szülészetén, tíz óra tizenöt perckor, fiú, és három kiló negyven deka.
- A neve?
- Hm, apa híján, a kórházról kapta a nevét, Jánosra keresztelték.
- Centi? - kérdezte rutinosan a háromgyerekes riporternő.
- Negyvennyolc - mondta a szóvivő, a váratlan kérdéstől ...
fel
le
Idén is hosszúra nyúlt a nyárias ősz, de az emlékei még bennem élnek, ahogyan a frissen elültetett díszcserjék gyökere a termékeny földben.
Tavaly ősszel vettem újra birtokba a lakhatásra kölcsönadott zártkertemet, aminek nem voltam igazán jó gazdája, amíg az elmúlt hat évet a svájci kertekben dolgozva és tanulva töltöttem. És így, hogy nem voltam itthon, még a néha kapott segítséggel se volt az igazi. Elhanyagoltságában elvadult, elsorvadt és szépségét vesztette a hajdan buján virágzó és termékeny kert, ahogyan a szerelmes asszony is, ha nem viszonozzák az érzéseit, vagy ha nem jól szeretik. A kertet ugyanúgy, ahogy a nőt, jól kell tudni szeretni, időt szánni rá, amikor szüksége van rá, hogy kicsit ő legyen az első, és akkor teljesedik ki és válik gyönyörűvé, odaadóvá és gyümölcsözővé.
Váratlan és hatékony segítséget kaptam tavaly ősszel, majd tavasszal még többet, így lassan kisebb közösségi kert hangulattal összedolgozva, megújult lendülettel folytattuk a kert helyreállítát ...
fel
le
Három negatív szó, melyeket ha összeillesztünk egymás egymás mellé, egy pozitív mondatot kapunk. Ők azok: nincs, semmi, és a baj. Nincs semmi baj!
Az utóbbi hónapokban a ciklusos hormonváltozásaim olyan hullámvasútra ültettek fel, ahonnan nem tudok kiszállni, de már ügyesen felismerem a havi ismétlődéseket. Ám amikor látom, hogy az érzelmi emelkedő után jön a lejtmenet, akkor csak remélem, hogy marad valaki mellettem, mire azon túljutok pár nap alatt. A legrosszabb, hogy hiába próbálom az érzéseimet a helyén tartani, és hiába is látom ilyenkor magamat egy külső megfigyelőként is, akkor is jönnek az irracionális félelmek. Ilyenkor aztán nem örömömben pörgöm túl magam, hanem ha ráadásul még negatív reakciókat is kapok rá, akkor képes vagyok azt érezni, hogy nem szeret senki. Akkor is, ha az okos agyam, tudja, hogy ez nem igaz. Olyan vagyok, mint egy tehetetlen rendező, aki nem tudja se befolyásolni, se irányítani a színésznőt.
S előfordult, hogy mire eltelt az a pár nap, addigra ...
fel
le
Rettenetes butaság volt elindulnom ebben az ítéletidőben. Szakad az eső! Hideg is van és valami kopog a fejemen, csak nem jégeső zúdul a fejemre? Ráadásul olyan sötét van, hogy az ember az orránál sem lát tovább. Most már mindegy, ha egyszer elindultam, mégsem fordulhatok vissza?… Ha jól emlékszem mondhattam valami igen rosszat, ha nem marasztaltak tovább és ebben a pocsék időben útilaput kötöttek a talpam alá. Botorkálok a belvárosban, ahol annyi minden megváltozott, amióta utoljára láttam. Hány év is telt el azóta, vagy évtized? Nem járok én a belvárosban, nincs dolgom arrafelé, amióta nyugdíjas lettem, ezt sem tudták az okosok, hogy útnak eresztettek csak úgy gyalogosan? Nem így emlékszem. A Postának valahol errefelé kell lennie – morfondírozok, majdhogynem hangosan konstatálva a felismerést. Eltévedtem! Számomra olyan idegen ez a környék. Mindjárt elkezdek üvölteni, mint az a bácsi ott kertvárosban, aki egyre csak azt kiabálta, de inkább ordításnak hatott: „Hol vagyok?! Hol vagyok? ...
Old Spice
Tél volt. Ködös, enyhe tél, a hó ugyanúgy elkerülte a tájat, mint engem a nyugalom. Zengő ének szállt a falu széli dombtetőn a tölgyfák alatt. Ahogy álltam a ravatalozónál és a kántor énekét hallgattam az egész közös életünk lepergett a szemem előtt...
***
Már több mint harminc éve voltunk együtt jóban és rosszban. Az én drága férjem, egyetlen igaz szerelmem középkori elképzeléseit sulykolta belém harminc éven át, hogy az asszony mindig és minden körülmények közt hűséges, de a férfinak megjár, hogy más szoknyák után is jár. Mert a férfi így jött létre, hogy első a szaporodás és magvait bőven kell szórnia szerteszéjjel. Persze. Kezdetben még hittem neki, hogy szeret engem, és nem az én hibám, hogy egy nővel nem tud megelégedni, ha többet is megkaphat, mert ilyen az evolúció. Francba az evolúcióval!
Időről-időre felbukkant egy-egy szeretőmnek felajánlkozó férfiú, és ők mind azt mondták, hogy a tenyerükön hordoznának, mert egy főnyeremény vagyok, és többet érdemlek, ...
Úgy érezte, zuhan. Tudatában volt annak, hogy tehetetlen. Még nem jött vissza a fény, de tisztán végiggondolta, mi fog történni.
Felállt a fotelből, és elindult az állólámpa felé. Egy bogár röpködött a szobában. Eleinte nem zavarta, de látta, hogy a pimasz a halogén lámpa forrósága felé tart. Felemelte a lámpát, hogy a repülő rovart csapdába ejtse. Beleestek azok maguktól is, irgalmatlan bűzt árasztva, amikor lángra lobbantak. De erre a nyavalyásra mérges volt, siettetni akarta az aktust. A bogár nem esett pánikba, kikerülte a hőforrást. Aztán, hirtelen sötét lett. Valójában elájult egy pillanatra. A vérnyomása leesett, és ez most eszméletvesztéssel járt. Úgy érezte, zuhan. Tudatában volt annak, hogy tehetetlen. Még nem jött vissza a fény, de tisztán végiggondolta, mi fog történni. Megadta magát, nem tiltakozott. Tudta, súlyos következménye is lehet ennek a zuhanásnak. Háttal esett rá az üveg dohányzó asztalra. Visszatért a kép, és most már az üveg hangját is hallotta, ahogy ...
Még nem esett le hó
Talán a hó végén.
Nem csillog a szánkó?
Lánctalpas jövőkép.
Sárosan Télapó,
Jöjj be a lakásba.
Maradt még tejsavó
Száraz kenyér árnya.
Apa dolgozóban
Anya még kórházban.
Régen én jó voltam
Most tudod, jól vagyok.
Megszűnt gyermekálmok
Már nem gyötörnek többet.
Én virgácsot várok
Begyújtani, könnyebb…
A húgom ártatlan
Csokit érdemelne.
Mindig is csodáltam,
Még hit van Ő benne!
Karácsonyra fa sincs
Tudom, fázol nálunk.
A családunk a kincs
Jövőre is várunk.
Jézuskának mond el,
Nem születnék újjá!
Szeretni nem elég,
Itt hogy boldoguljál.
- Black Ice -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/pSkXrqoHfRo" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
Felébredt a nap, megszületett a pillanat, a pesti villamosok egy pillanatra vigyázállásba vágták magukat...
A jósnő kidobta a kis Géza szerencseszámát: 1. Dobott még egyet, had ne legyen már pont 1 a szerencsétlen gyerek szerencseszáma. De másodikra is 1 sikerült neki, harmadikra és negyedikre is, és végül az ötödik dobás után abbahagyta...
Megvakarta a fejét, kicsit gondolkodott, majd kibökte.
- Legyen a gyerek szerencseszáma a 11111 , öt darab egyes - oldotta meg a gordiuszi-csomó-egyest a jósnő egycsapásra.
...Évek teltek el.
- Mi történt? - kérdezte a riporternő.
- Semmi különös, csak megszületett a tizenegyezer-száztizenegyedik Éva-olvasó.
- Megszületett? De hol és mikor?
- A János Kórház szülészetén, tíz óra tizenöt perckor, fiú, és három kiló negyven deka.
- A neve?
- Hm, apa híján, a kórházról kapta a nevét, Jánosra keresztelték.
- Centi? - kérdezte rutinosan a háromgyerekes riporternő.
- Negyvennyolc - mondta a szóvivő, a váratlan kérdéstől ...
Idén is hosszúra nyúlt a nyárias ősz, de az emlékei még bennem élnek, ahogyan a frissen elültetett díszcserjék gyökere a termékeny földben.
Tavaly ősszel vettem újra birtokba a lakhatásra kölcsönadott zártkertemet, aminek nem voltam igazán jó gazdája, amíg az elmúlt hat évet a svájci kertekben dolgozva és tanulva töltöttem. És így, hogy nem voltam itthon, még a néha kapott segítséggel se volt az igazi. Elhanyagoltságában elvadult, elsorvadt és szépségét vesztette a hajdan buján virágzó és termékeny kert, ahogyan a szerelmes asszony is, ha nem viszonozzák az érzéseit, vagy ha nem jól szeretik. A kertet ugyanúgy, ahogy a nőt, jól kell tudni szeretni, időt szánni rá, amikor szüksége van rá, hogy kicsit ő legyen az első, és akkor teljesedik ki és válik gyönyörűvé, odaadóvá és gyümölcsözővé.
Váratlan és hatékony segítséget kaptam tavaly ősszel, majd tavasszal még többet, így lassan kisebb közösségi kert hangulattal összedolgozva, megújult lendülettel folytattuk a kert helyreállítát ...
Három negatív szó, melyeket ha összeillesztünk egymás egymás mellé, egy pozitív mondatot kapunk. Ők azok: nincs, semmi, és a baj. Nincs semmi baj!
Az utóbbi hónapokban a ciklusos hormonváltozásaim olyan hullámvasútra ültettek fel, ahonnan nem tudok kiszállni, de már ügyesen felismerem a havi ismétlődéseket. Ám amikor látom, hogy az érzelmi emelkedő után jön a lejtmenet, akkor csak remélem, hogy marad valaki mellettem, mire azon túljutok pár nap alatt. A legrosszabb, hogy hiába próbálom az érzéseimet a helyén tartani, és hiába is látom ilyenkor magamat egy külső megfigyelőként is, akkor is jönnek az irracionális félelmek. Ilyenkor aztán nem örömömben pörgöm túl magam, hanem ha ráadásul még negatív reakciókat is kapok rá, akkor képes vagyok azt érezni, hogy nem szeret senki. Akkor is, ha az okos agyam, tudja, hogy ez nem igaz. Olyan vagyok, mint egy tehetetlen rendező, aki nem tudja se befolyásolni, se irányítani a színésznőt.
S előfordult, hogy mire eltelt az a pár nap, addigra ...
