- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Kedden még voltam egy 72 éves asszonynál dolgozni, aki hétfőn jött haza németből. Otthonápoló.
Amikor először hívtam, még nagyon vicceskedett. Én mondtam, hogy nem vicc, azon gondolkoztam, hogy hagyom a francba a gyümölcsfáit, mert nem éri meg...
Amikor másnap másodszor hívtam, akkor megértette, hogy miért mondtam, hogy nem jöhet ki a házból, én meg kesztyű nélkül még a kiskaput se fogom meg, nem hogy a fém létráját. Még én is vihetek neki akármit, nem csak arról van szó, hogy én hozok tőle.
Mire odaértem, már mondta, hogy tud róla már, hogy önkéntes karanténban van.
Öt méternél nem jött közelebb. A fizetésemet kitette az ablakba egy zacskóban. Kesztyűvel vettem el. A zacskót itthon kidobtam a nagy kukába és azonnal alapos kézmosás.
Az utcán anyuka maszk nélkül, mellette a kamasz lánya maszkban. Faluról beszélünk, 200km-re Bp-től, de minden családnak van külföldön dolgozó rokona. Az országúton egy kocsival találkoztam, az is munkásokat szállított. Holnap egy másik 73 ...
fel
le
Március.
Kicsi kertemben pompázik a hóvirág. A tél nagy sóhajtásokkal szedi össze hordalékait, hogy átadja helyét a hamarosan nyiladozó tavasznak. Kedvesen cirógatnak a napsugarak reggelente.
Március nyolcadika.
Kicsi utcánkban korábban nyit a virágbolt és a csokoládé árus. A kirakatból eltűnnek a piros szivecskék, meg lufik, és a helyükre sárga tulipánok kerülnek. Maximális üvegházi csoda-példányok. A napsugarak ugyanúgy cirógatnak, mint máskor.
Elhatározom, ma szép leszek. Szebb, ragyogóbb, mosolygósabb, mint máskor. Persze nem a magam kedvéért, hanem értetek, Kedves Férfiak, nektek, miattatok, hogy ezen a napon megajándékozzalak benneteket. Mosolygok rátok, ha nem vagytok kedvesek, akkor is. Nem, nem a virágért teszem, hanem a tavasz miatt. Meg magam miatt is. Ki ne szeretné, ha észreveszik benne a NŐ-t? Ki ne örülne egy-egy elismerő pillantásnak, bóknak, szemkontaktusnak?
Nőnap.
-1857. március 8-á-n New York utcáin a textiliparban dolgozó nők tüntettek munkakörülményei ...
fel
le
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
fel
le
„…Édesanya ajkán az a legszebb zene,
Tárt karokkal mondja: Gyere, kicsim!...Gyere!”
Apró, selymes kezek érintését érzem arcomon. Kinyitom a szemem, a te csöppnyi, ártatlan pofikád mosolyog vissza rám.
Az már most látszik, szemed kékjében sok lány fog elveszni. Illatos buksidhoz hajolok, úgy szorítanálak, ha nem lennél ilyen törékeny. Így csak óvatos puszikat lehelek rád, féltőn, vigyázva.
***
- Anya, elmehetek este a diszkóba?
Tizenhat éves nagykamasz áll a nyitott szobaajtóban, engedélyt, és némi zsebpénzt remél a tekintete. Elvesznek benne a lányok, jól gondoltam annak idején. Pillantása az enyémet tükrözi vissza, nincs anya, ki ellen állna neki.
***
Újra felsír valaki. Már ismerős az élmény, csak a hang tulajdonosa más. Dús, barna hajú hercegnő, meleg, barna szemmel nézi a fagyos, januári hópelyheket.
A fiúk olvadozni fognak érte. Rám alig hasonlít, édesapja kiköpött mása. Talán a szája, a mosolya lesz később az „ anyjáé”.
***
- Anya, megvesszük akkor a ...
fel
le
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! című könyve ihlette ezt az írást. Hiszem, hogy az élet alapjában véve szép, csak néha bizonyos körülmények hatására megfeledkezünk erről. A szeretet, a pozitív életszemlélet viszont csodákra képes, ezért nem árt tudni, merre fordítsuk a fejünkben lévő kapcsolót. Lássuk, hogyan gondolom!
Reggel kipattan a szemem, álmosan az ablakhoz sétálok, és látom, hogy hideg, borongós idő van odakint. Ez fantasztikus! Nem fogja a bőrömet perzselni a tűző nap, nem kell felvennem a méregdrága napszemüvegemet, így nem amortizálódik.
Kilépek a bejárati ajtón, belebotlok a szomszéd kisfiú, a kétéves Gergő kismotorjába. Mindez mosolyt fakaszt az ajkamra, boldogan konstatálom, hogy a gazdasági válság ellenére a szülőknek telik még menő játékra, elégedettséggel tölt el, hogy a fiatal párok még vállalkoznak a gyereknemzésre.
A szomszéd Sanyi nem köszön, ami felemelő érzés. Nem kell viszonozni, tehát nem kopnak a hangszálaim, és több marad az arra a napra közlésre ...
fel
le
A fővárosi neves gimnázium negyedik b-és osztályát szélnek ereszti az igazgató, mintsem helyettesítsen a nap utolsó, osztályfőnöki óráján. Nagyszájú, szinte kezelhetetlenek a kamaszok, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy szinte valamennyien meglehetősen tehetős családban élnek. Nem egy közülük máris saját kocsival jár az iskolába, azzal a természetességgel, ahogyan az igazgató úr reggelente felszáll a buszra.
Rohannak is az ifjak, ki az utcára, hogy a kapu előtt röpgyűlésen megbeszéljék, hová menjenek bandázni, melyik plázában játsszák a legjobb filmeket, mert mindegyikben ugyanaz a felállás, és kedvükre ehetnek, ihatnak az éttermi szinten lévő kifőzdékben, kínai, thai, török és más nemzetközi konyhák ételeit, mert magyar nincs köztük. Az nem divat.
Dolacsek Márk, a magas, izmos, jóképű fiatalember nem tart az osztálytársaival. Sebtében elköszön tőlük és igyekszik a két utcával lentebb parkoló autójához. Ma nem lesz edzés, és ez önmagában is szabadságot jelent, még neki is, a ...
fel
le
Kedden még voltam egy 72 éves asszonynál dolgozni, aki hétfőn jött haza németből. Otthonápoló.
Amikor először hívtam, még nagyon vicceskedett. Én mondtam, hogy nem vicc, azon gondolkoztam, hogy hagyom a francba a gyümölcsfáit, mert nem éri meg...
Amikor másnap másodszor hívtam, akkor megértette, hogy miért mondtam, hogy nem jöhet ki a házból, én meg kesztyű nélkül még a kiskaput se fogom meg, nem hogy a fém létráját. Még én is vihetek neki akármit, nem csak arról van szó, hogy én hozok tőle.
Mire odaértem, már mondta, hogy tud róla már, hogy önkéntes karanténban van.
Öt méternél nem jött közelebb. A fizetésemet kitette az ablakba egy zacskóban. Kesztyűvel vettem el. A zacskót itthon kidobtam a nagy kukába és azonnal alapos kézmosás.
Az utcán anyuka maszk nélkül, mellette a kamasz lánya maszkban. Faluról beszélünk, 200km-re Bp-től, de minden családnak van külföldön dolgozó rokona. Az országúton egy kocsival találkoztam, az is munkásokat szállított. Holnap egy másik 73 ...
1848. március 15-ét joggal nevezi a történelem magyarságunk emlékezetes napjának. A magyar szabadság jelképe lett ez az ünnepünk.
Március 15…
az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcot, a márciusi ifjakat, Petőfi Nemzeti dalát juttatja az eszembe.
A Nemzeti dalt szavalják szerte az egész országban a különböző rendezvényeken, az iskoláinkban, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeire emlékezve.
A történelem tankönyveimből emlékezem vissza…
Az események folyamatát a márciusi ifjak készítették elő 163 évvel ezelőtt.
A 12 pont megfogalmazásától kezdve, annak Pilvax kávéháznál történt felolvasásán át, a Landerer nyomdánál történteken keresztül, a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum és a Múzeumkert épületeinél történt események idéződnek fel bennem.
Minden évben ezen a napon figyelemmel kísérhetjük neves színészek, előadóművészek által bemutatva ezeket a felemelő pillanatokat.
Az ünnepre való készülődés hatással van valamennyi magyar emberre határon ...
Március.
Kicsi kertemben pompázik a hóvirág. A tél nagy sóhajtásokkal szedi össze hordalékait, hogy átadja helyét a hamarosan nyiladozó tavasznak. Kedvesen cirógatnak a napsugarak reggelente.
Március nyolcadika.
Kicsi utcánkban korábban nyit a virágbolt és a csokoládé árus. A kirakatból eltűnnek a piros szivecskék, meg lufik, és a helyükre sárga tulipánok kerülnek. Maximális üvegházi csoda-példányok. A napsugarak ugyanúgy cirógatnak, mint máskor.
Elhatározom, ma szép leszek. Szebb, ragyogóbb, mosolygósabb, mint máskor. Persze nem a magam kedvéért, hanem értetek, Kedves Férfiak, nektek, miattatok, hogy ezen a napon megajándékozzalak benneteket. Mosolygok rátok, ha nem vagytok kedvesek, akkor is. Nem, nem a virágért teszem, hanem a tavasz miatt. Meg magam miatt is. Ki ne szeretné, ha észreveszik benne a NŐ-t? Ki ne örülne egy-egy elismerő pillantásnak, bóknak, szemkontaktusnak?
Nőnap.
-1857. március 8-á-n New York utcáin a textiliparban dolgozó nők tüntettek munkakörülményei ...
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
„…Édesanya ajkán az a legszebb zene,
Tárt karokkal mondja: Gyere, kicsim!...Gyere!”
Apró, selymes kezek érintését érzem arcomon. Kinyitom a szemem, a te csöppnyi, ártatlan pofikád mosolyog vissza rám.
Az már most látszik, szemed kékjében sok lány fog elveszni. Illatos buksidhoz hajolok, úgy szorítanálak, ha nem lennél ilyen törékeny. Így csak óvatos puszikat lehelek rád, féltőn, vigyázva.
***
- Anya, elmehetek este a diszkóba?
Tizenhat éves nagykamasz áll a nyitott szobaajtóban, engedélyt, és némi zsebpénzt remél a tekintete. Elvesznek benne a lányok, jól gondoltam annak idején. Pillantása az enyémet tükrözi vissza, nincs anya, ki ellen állna neki.
***
Újra felsír valaki. Már ismerős az élmény, csak a hang tulajdonosa más. Dús, barna hajú hercegnő, meleg, barna szemmel nézi a fagyos, januári hópelyheket.
A fiúk olvadozni fognak érte. Rám alig hasonlít, édesapja kiköpött mása. Talán a szája, a mosolya lesz később az „ anyjáé”.
***
- Anya, megvesszük akkor a ...
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! című könyve ihlette ezt az írást. Hiszem, hogy az élet alapjában véve szép, csak néha bizonyos körülmények hatására megfeledkezünk erről. A szeretet, a pozitív életszemlélet viszont csodákra képes, ezért nem árt tudni, merre fordítsuk a fejünkben lévő kapcsolót. Lássuk, hogyan gondolom!
Reggel kipattan a szemem, álmosan az ablakhoz sétálok, és látom, hogy hideg, borongós idő van odakint. Ez fantasztikus! Nem fogja a bőrömet perzselni a tűző nap, nem kell felvennem a méregdrága napszemüvegemet, így nem amortizálódik.
Kilépek a bejárati ajtón, belebotlok a szomszéd kisfiú, a kétéves Gergő kismotorjába. Mindez mosolyt fakaszt az ajkamra, boldogan konstatálom, hogy a gazdasági válság ellenére a szülőknek telik még menő játékra, elégedettséggel tölt el, hogy a fiatal párok még vállalkoznak a gyereknemzésre.
A szomszéd Sanyi nem köszön, ami felemelő érzés. Nem kell viszonozni, tehát nem kopnak a hangszálaim, és több marad az arra a napra közlésre ...
A fővárosi neves gimnázium negyedik b-és osztályát szélnek ereszti az igazgató, mintsem helyettesítsen a nap utolsó, osztályfőnöki óráján. Nagyszájú, szinte kezelhetetlenek a kamaszok, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy szinte valamennyien meglehetősen tehetős családban élnek. Nem egy közülük máris saját kocsival jár az iskolába, azzal a természetességgel, ahogyan az igazgató úr reggelente felszáll a buszra.
Rohannak is az ifjak, ki az utcára, hogy a kapu előtt röpgyűlésen megbeszéljék, hová menjenek bandázni, melyik plázában játsszák a legjobb filmeket, mert mindegyikben ugyanaz a felállás, és kedvükre ehetnek, ihatnak az éttermi szinten lévő kifőzdékben, kínai, thai, török és más nemzetközi konyhák ételeit, mert magyar nincs köztük. Az nem divat.
Dolacsek Márk, a magas, izmos, jóképű fiatalember nem tart az osztálytársaival. Sebtében elköszön tőlük és igyekszik a két utcával lentebb parkoló autójához. Ma nem lesz edzés, és ez önmagában is szabadságot jelent, még neki is, a ...
