- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Fehérbe burkolt már a táj,
Megrázta dunyháját az ég.
Minden gyerek izgulva vár,
Száncsengőt, békét, gyertyafényt.
A hóemberek strázsálnak,
Kémlelik, mit rejt az égbolt.
Üdvözlet a piros ruhásnak!
Ilyen nagy puttonya régvolt.
Integet a nagy-szakállú,
Ma hozzátok megérkezett.
Kéményen huppant be hátul,
Varázslata, a képzelet.
Fényes csizmák ablakokban,
Megteltek ínyencségekkel.
Minden jóval megrakottan,
A lelkünk tele kincsekkel!
Szent Miklós csak mosolyog most,
Terád kacsintva még, megáll:
-Békés Karácsonyt Kívánok!-
Mondta, s ahogy jött, tovaszállt.
- Black Ice -
*Barátunk már nincs köztünk, elragadta a halál. De sorai köztünk szállnak, emlékeink közé így visszajár.
fel
le
"egy régi írásom egy barátomnak, aki épp elakadt..."
Amikor megismerkedünk valakivel, tudat alatt is köröket építünk köré...
Hogyan is épülnek fel ezek a körök?
Lelkünk életről-életre vándorol, (jó esetben) fejlődik (is), testet és szellemet keresve magának. Amikor a lélek megtalálja helyét, a szellem segítségével emberré válunk. Ebben a pillanatban a világunkat ketté is osztjuk. Születésünkkor lesznek, akik elhalmoznak szeretetükkel bennünket, és lesznek, akik tudomást se vesznek világra jöttünkről. Ugye az utóbbiak a nagy többség, mondjuk, úgy több, mint hatmilliárdnyi többségecske. Így aztán, meg is alkotjuk az első, saját iciri-piciri szeretet- és bizalom köreinket. (Ekkor még naivak vagyunk, aki szeret, abban bízunk is.) Ebbe a köröcskébe előbb a szülőanyánk, majd kicsivel később már bővítjük is azt, és édesapánk is beletartozik. Ez a folyamat innentől (egy ideig) jellemző is lesz ránk. Ahogy átlépünk szellemünkkel a kellemes lebegő (naiv) 9D-s lelki állapotunkból ...
fel
le
A hosszú és bolondos ősz lassan véget ér a kertekben. A rendkívül aszályos nyár utáni esős szeptember kinyílásra késztette a kora tavasszal virágzó, rózsaszínben pompázó kikeleti bangitát és a szerényebb téli jázmin is kibontotta sárga virágait, akik meglepve üdvözlik a leköszönő tárnicsloncot.
Ezúttal nem fagytak el a temetőben a krizantémok, dacolva a barátságtalan köddel büszkén pompáztak a sírokon. Még a paprikák is peckesen tűrték a szitáló esőt a zöldségágyásokban, csak az érzékenyebb paradicsomok adták meg magukat a nyirkosabb éjszakáknak. Azért még elültettem tegnap pár cserepest a földbe, és egy hete már a megkésett tulipánok is föld alá kerültek. Rózsaszínben fognak pompázni a hortenzia, a rózsák és a pünkösdirózsa közt. Látom őket, pedig még sehol sincsenek.
Fafűrészelés közben a fekete macska mellénk hoz egy pórul járt cinkét, és nem érti, miért nem kap dicséretet a jó fogásra, de azért nem sértődik meg annyira, hogy ne falná be. Közben az ökörszemre gondolok, amit a ...
fel
le
- Imádom a sóskamártást, tükörtojással... de csak a piacon veszek egy kis zacskóval, magamnak... mindig ugyanattól a termelőtől, mert olyan jó minőségben árulja a néni és megbízható, akárcsak a spenótja, mindig szép, egészségesek... mint ezen a fotón!
Nálam az elmúlt egy évben halasztottam a veteményezést, de a sóska maradt... a sóska maradt! :-)
- Hogyan készíted, ZsÉvácska?
- Nagyon egyszerűen... a legfinomabb mártást produkálom... már készen is van.
Fontos a mennyiség, az a kis zacskó nem több 25-30 dk-nál és még annak is csak a felét készítem el magamnak egyszerre... a többi vár egy-két napot a hűtőben, ugyanolyan friss marad a zacskójában...
Leöblítem, lecsöpöttetem, és a vastagabb szárát lecsípem, ill. lehúzom... épp hogy...
Felhevítek egy kis fakanálnyi zsírt és abba beleszórom, kevergetem, amíg elveszíti a szép zöld színét és olyan barnás lesz és negyedére összeesik, mire megpárolom... fedő nélkül, kavargatva... közben csipetnyit sózom, kb. egy- másfél kanálnyi ...
fel
le
Péter a legjobb barátom. Mindent megosztunk egymással. Legutóbb Éván osztoztunk. Tudom, nem hangzik valami jól, de Péter nem ért rá, és nem tudta, mit tegyen.
...
Mindenáron meg akartam tenni. Most már bánom az egészet, tudom, nem kellett volna elsietnem a dolgot. A cédulát a sálja mellé csúsztattam. Abban bíztam, öltözésnél észreveszi. Tudni fogja, ki írta, efelől nem volt kétségem. A fogadtatásban azonban, nem voltam biztos. Igen, bánom már, de nem tudom visszacsinálni. Ha Eszter megtudja, magyarázkodhatok. Péternek elmondtam, csak nevetett.
Péter a legjobb barátom. Mindent megosztunk egymással. Legutóbb Éván osztoztunk. Tudom, nem hangzik valami jól, de Péter nem ért rá, és nem tudta, mit tegyen. Évát már nem érte el, engem kért meg, hogy menjek el helyette a randira. A mozijegyét is odaadta, mert a Tiszában ment egy jó film, és Évával oda készültek, a késő délutáni előadásra. Éva nem maradhatott ki sokáig, este nyolcra mindig otthon kellett lennie.
Eszter ...
fel
le
Tele van a szívünk és a lelkünk, megemlékezéssel, az eltávozottak felé minden nap, most pedig halottak napján kiemelkedően. Nekem nem sikerült kijutnom a temetőbe, ezért önmagamban táplálom a lángot. Mégsem lett volna jó ötlet felgyújtanom a kórházi ágyat, maradtam a belső gyertyafénynél. Sajnos sok emberben láttam akiben még pislákol, avagy beterít mindent, vagy éppen előttem alszik ki az a bizonyos fény. Nyersen ilyen az élet. Finoman pedig ez is remény. Újraképzelni a lehetetlent, megsimogatni a fakuló fényképeket soha nem múló szeretettel, hinni a túlvilágban és ízlelni a csodák lehetőségét. Emlék kezek fogják ilyenkor a szívünket, és minden dobbanással öleljük a ködben az igazán utolérhetetleneket. Ők azok akiket sajnos már nem ölelhetünk, mégis mélyen közel állnak hozzánk, bennünk léteznek, végtelen szeretetben átitatva. Halottak napján a legnyersebb, maga a halál jelenléte. A sors fonalát véres damilként érezve, életpofonként szembesülni a tényekkel. Végül is maradva az élj a ...
fel
le
Bánatos, múltba révedő tekintettel nézed a borús télvégi szürkébe csomagolt eget,
szemed kutakodva keresi a nap fényét, elmúltak az ünnepek- unokák, dédunokák egy ideig nem jönnek.
Főztél, sütöttél, ablakod ragyog, s a kamra polcai az eltett lekvároktól, befőttektől roskadoz.
Számvetést teszel - uborka, csalamádé, szilva meg eperdzsem...
Tudom, a hazai a legjobb, szívesebben is eszi azt mindenki- gyümölcs van benne meg törődés, ennivalóan finom szeretet.
Azonban megnézted- e már, a kamra mélyén hány üveg birsalma, meggylekvár mi hosszú- hosszú évek óta, csak kinyitásra- a múló idő miatt az enyészet borította penésszel- kidobásra vár.
Kidobásra váró, porlepte üvegek, szavak és cselekedetek- minden héten sóhajtozva áttörölgeted, csak pótcselekvés- ha ízük is pont oly savanyú mint te magad vagy, s csak arra jó hogy még élő lelkedet- szívedet elaltassa, s félrevezesse - jó hogy vagyok, hasznos vagyok, kellek nekik.
Lehet hogy az elmúlt elnyűtté tett, s a jövőt nem ...
fel
le