- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
RIP
Mély fájdalommal búcsúzunk Vezendi László, Black Ice barátunktól, egyik legaktívabb írótársunktól, ki már az angyalok közt írja tovább verseit...
Köztünk írt utolsó versével búcsúzunk, mely szavai a mai nap hatalmas tanulság, hogy szeretni kell, amíg csak élünk, szeretni és elmondani, amíg még megtehetjük!
Black Ice: Elcsépelt szó lenne...
Elcsépelt szó lenne a szeretlek?
Hogyha nem érezném,
lelkedben lebegtet.
Ezernyi pillangó
gyomromban repkedő,
pillanatnyi örök
Az együtt élhető.
Mit tegyek? Ezt érzem.
Látom a reményem.
Keresztre másznék,
ha vigasztal ekképpen
A sors is csak válaszfal.
Átmásztam, nem féltem.
Te érted. Te érted!
Testemben megélve.
Tűzben edzett acél.
A cél:
Szent.
A mindenség teljessége:
Veled.
Elcsépelt szó lenne egy költőtől,
aki téged szeret
A szeretlek?
Meglehet.
Mégsem lehet elégszer
Éreztetni, mondani
Leírni, senkinek.
Mennyire de menyire...
Szeretlek!
Szeretettel Mónikának.
<div style=" ...
fel
le
Throw my dead flowers off, Desiree,
their life was my life, the scent we breath.
Now, they yearn after fading away,
redeem my roses Desiree, please.
Lay them the autumn litter upon,
don’t tout secrets of the stirring leaves,
let the cuddle of glowing dreams alone,
until the fire died down beneath.
Like lovers at dawn, they will be gone,
hiding in rains and the warmish breeze,
for next spring on the earth they lay low
leaving behind some sweet memories
where innocent petals will be blown.
Their life is the life, the scent we breath,
just lay the mantle out on the lawn.
Redeem her flowers Desiree, please.
- Juhász András Géza -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/Lw5VppAnqwg" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe> ...
fel
le
Már régebben felvetődött bennem a gondolat, de a hőség miatt dögrováson voltam és elveszett valahol az agytekervényeim között. De tegnap elmentem a fürdőbe és úgy felfrissültem, hogy bármilyen nagy harci tettre kapható lettem. Ez pedig nem más, mint a modernizálásom!
Képzeljétek, a multkor telefonon beszélgettem a barátnőmmel és kérdezte, mit csinálok éppen? Mondom -a konyharuhákat főzöm ki, kimosom, hipózom...Szokásos tevékenységem úgy 30-40 éve, két-három naponta. Azt mondja, mennyire egyformán gondolkodunk, ő is ezt csinálja....
Hát ilyen hosszú idő óta e téren most nyílt ki először a szemem. Milyen bugyuta az ember( vagy csak én)! Ha kinyitom a szekrényajtót, jóformán a fejemre esik a sok új konyharuha, én meg itt állandóan ezt a hármat kezelgetem, ami már soha nem lesz hófehér, bárhogy is hipózom.
De most vége! Kidobom őket, jöjjenek az újak! Újak? Azt sem tudom már, hány évesek, csak éppen nem használtam közülük egyet sem. De most modernizálok!
Mondanom sem kell, a ...
fel
le
Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró,
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...
gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/oMXznC8laT8" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
fel
le
Nem szabad. Elengedem. Repüljön.
Magamból kilép, még láthatatlanul.
Máris félek. Nehogy túlpörögjön.
Rendezi a tollait, figyel s tanul.
Kilátója a harmadik szemgödröm,
Érzésből feltöltöm könnyedén alul,
S valahogy én, oly mélyen meglököm.
Mi együtt maradunk. Jöjj zuhanás!
Sikolts! Valóság szülte haladás.
Újabb átjutók a tágulóban?
Űrből felénk integető szárnyalók.
Megfogott egy gondolat valóban.
Itt tele van az élő lepkehálóm!
Nyüzsögnek már a mondanivalómban,
Kriptányi tüneményes fényokozók,
Angyaltejet szívók a koromban.
Hazaviszünk. Szárnyalsz gondolkozó?
Mozog bennem egy apró őrlemény.
Fogságban nevelt, nyüszítő remény!
Terpeszállásba érkezem ma itt.
Összefont kézzel, más a becsattanás.
Fantáziám behúzza szárnyait.
Magamhoz törpül. Jaj! Most felszólalás.
Köszönöm nem. Lelkem inkább hazaír.
Képzeletbe mártott tollból kell mondás.
Kőbe vésem jó? Megint nincs papír.
Hmm… Szívemből lesújtott a kalapács.
Mit hoztam neked magammal. Kincset?
Röpke csókot, ...
fel
le
Feleségjelölt, avagy rémes randik
Haverom, Jani, amióta megnősült, és élvezi a házasélet minden előnyét és hátrányát, engem is folyton ki akar nősíteni. Ő hozott össze ezzel a csajjal is. Azt mondta:
- Tibi, ez a nő pont az eseted! Egy eszméletlen bombázó, és még okos is!
Félve mondtam igent hosszas unszolás hatására. Persze mindent lezsíroztak, nekem csak meg kellett jelennem az adott helyen és időben.
Annak rendje és módja szerint találkoztunk egy átlagos étteremben. Dekoratív kis nő volt, szolidan öltözve, semmi különös vagy eszméletlen bombázó, de meg kell hagyni, hogy nagyon szép szeme volt. Mondhatni átlagos, amolyan feleségnek való. Csapdát sejtettem...
A vacsora alatt semmi említésre méltó dolog nem történt, eldumáltunk kezdetben a szélsőséges időjárásról, a tőzsdéről majd a politikai helyzetről. Okos, felvilágosult gondolkodású és jól értesült, bár egy kis romantikát hiányoltam, ha már nőből van.
A vacsora végeztével közösen fizettünk, majd a kijáratnál az ...
fel
le
Rettenetes butaság volt elindulnom ebben az ítéletidőben. Szakad az eső! Hideg is van és valami kopog a fejemen, csak nem jégeső zúdul a fejemre? Ráadásul olyan sötét van, hogy az ember az orránál sem lát tovább. Most már mindegy, ha egyszer elindultam, mégsem fordulhatok vissza?… Ha jól emlékszem mondhattam valami igen rosszat, ha nem marasztaltak tovább és ebben a pocsék időben útilaput kötöttek a talpam alá. Botorkálok a belvárosban, ahol annyi minden megváltozott, amióta utoljára láttam. Hány év is telt el azóta, vagy évtized? Nem járok én a belvárosban, nincs dolgom arrafelé, amióta nyugdíjas lettem, ezt sem tudták az okosok, hogy útnak eresztettek csak úgy gyalogosan? Nem így emlékszem. A Postának valahol errefelé kell lennie – morfondírozok, majdhogynem hangosan konstatálva a felismerést. Eltévedtem! Számomra olyan idegen ez a környék. Mindjárt elkezdek üvölteni, mint az a bácsi ott kertvárosban, aki egyre csak azt kiabálta, de inkább ordításnak hatott: „Hol vagyok?! Hol vagyok? ...
fel
le
RIP
Mély fájdalommal búcsúzunk Vezendi László, Black Ice barátunktól, egyik legaktívabb írótársunktól, ki már az angyalok közt írja tovább verseit...
Köztünk írt utolsó versével búcsúzunk, mely szavai a mai nap hatalmas tanulság, hogy szeretni kell, amíg csak élünk, szeretni és elmondani, amíg még megtehetjük!
Black Ice: Elcsépelt szó lenne...
Elcsépelt szó lenne a szeretlek?
Hogyha nem érezném,
lelkedben lebegtet.
Ezernyi pillangó
gyomromban repkedő,
pillanatnyi örök
Az együtt élhető.
Mit tegyek? Ezt érzem.
Látom a reményem.
Keresztre másznék,
ha vigasztal ekképpen
A sors is csak válaszfal.
Átmásztam, nem féltem.
Te érted. Te érted!
Testemben megélve.
Tűzben edzett acél.
A cél:
Szent.
A mindenség teljessége:
Veled.
Elcsépelt szó lenne egy költőtől,
aki téged szeret
A szeretlek?
Meglehet.
Mégsem lehet elégszer
Éreztetni, mondani
Leírni, senkinek.
Mennyire de menyire...
Szeretlek!
Szeretettel Mónikának.
<div style=" ...
Throw my dead flowers off, Desiree,
their life was my life, the scent we breath.
Now, they yearn after fading away,
redeem my roses Desiree, please.
Lay them the autumn litter upon,
don’t tout secrets of the stirring leaves,
let the cuddle of glowing dreams alone,
until the fire died down beneath.
Like lovers at dawn, they will be gone,
hiding in rains and the warmish breeze,
for next spring on the earth they lay low
leaving behind some sweet memories
where innocent petals will be blown.
Their life is the life, the scent we breath,
just lay the mantle out on the lawn.
Redeem her flowers Desiree, please.
- Juhász András Géza -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/Lw5VppAnqwg" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe> ...
Már régebben felvetődött bennem a gondolat, de a hőség miatt dögrováson voltam és elveszett valahol az agytekervényeim között. De tegnap elmentem a fürdőbe és úgy felfrissültem, hogy bármilyen nagy harci tettre kapható lettem. Ez pedig nem más, mint a modernizálásom!
Képzeljétek, a multkor telefonon beszélgettem a barátnőmmel és kérdezte, mit csinálok éppen? Mondom -a konyharuhákat főzöm ki, kimosom, hipózom...Szokásos tevékenységem úgy 30-40 éve, két-három naponta. Azt mondja, mennyire egyformán gondolkodunk, ő is ezt csinálja....
Hát ilyen hosszú idő óta e téren most nyílt ki először a szemem. Milyen bugyuta az ember( vagy csak én)! Ha kinyitom a szekrényajtót, jóformán a fejemre esik a sok új konyharuha, én meg itt állandóan ezt a hármat kezelgetem, ami már soha nem lesz hófehér, bárhogy is hipózom.
De most vége! Kidobom őket, jöjjenek az újak! Újak? Azt sem tudom már, hány évesek, csak éppen nem használtam közülük egyet sem. De most modernizálok!
Mondanom sem kell, a ...
Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró,
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...
gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/oMXznC8laT8" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
Nem szabad. Elengedem. Repüljön.
Magamból kilép, még láthatatlanul.
Máris félek. Nehogy túlpörögjön.
Rendezi a tollait, figyel s tanul.
Kilátója a harmadik szemgödröm,
Érzésből feltöltöm könnyedén alul,
S valahogy én, oly mélyen meglököm.
Mi együtt maradunk. Jöjj zuhanás!
Sikolts! Valóság szülte haladás.
Újabb átjutók a tágulóban?
Űrből felénk integető szárnyalók.
Megfogott egy gondolat valóban.
Itt tele van az élő lepkehálóm!
Nyüzsögnek már a mondanivalómban,
Kriptányi tüneményes fényokozók,
Angyaltejet szívók a koromban.
Hazaviszünk. Szárnyalsz gondolkozó?
Mozog bennem egy apró őrlemény.
Fogságban nevelt, nyüszítő remény!
Terpeszállásba érkezem ma itt.
Összefont kézzel, más a becsattanás.
Fantáziám behúzza szárnyait.
Magamhoz törpül. Jaj! Most felszólalás.
Köszönöm nem. Lelkem inkább hazaír.
Képzeletbe mártott tollból kell mondás.
Kőbe vésem jó? Megint nincs papír.
Hmm… Szívemből lesújtott a kalapács.
Mit hoztam neked magammal. Kincset?
Röpke csókot, ...
Feleségjelölt, avagy rémes randik
Haverom, Jani, amióta megnősült, és élvezi a házasélet minden előnyét és hátrányát, engem is folyton ki akar nősíteni. Ő hozott össze ezzel a csajjal is. Azt mondta:
- Tibi, ez a nő pont az eseted! Egy eszméletlen bombázó, és még okos is!
Félve mondtam igent hosszas unszolás hatására. Persze mindent lezsíroztak, nekem csak meg kellett jelennem az adott helyen és időben.
Annak rendje és módja szerint találkoztunk egy átlagos étteremben. Dekoratív kis nő volt, szolidan öltözve, semmi különös vagy eszméletlen bombázó, de meg kell hagyni, hogy nagyon szép szeme volt. Mondhatni átlagos, amolyan feleségnek való. Csapdát sejtettem...
A vacsora alatt semmi említésre méltó dolog nem történt, eldumáltunk kezdetben a szélsőséges időjárásról, a tőzsdéről majd a politikai helyzetről. Okos, felvilágosult gondolkodású és jól értesült, bár egy kis romantikát hiányoltam, ha már nőből van.
A vacsora végeztével közösen fizettünk, majd a kijáratnál az ...
Rettenetes butaság volt elindulnom ebben az ítéletidőben. Szakad az eső! Hideg is van és valami kopog a fejemen, csak nem jégeső zúdul a fejemre? Ráadásul olyan sötét van, hogy az ember az orránál sem lát tovább. Most már mindegy, ha egyszer elindultam, mégsem fordulhatok vissza?… Ha jól emlékszem mondhattam valami igen rosszat, ha nem marasztaltak tovább és ebben a pocsék időben útilaput kötöttek a talpam alá. Botorkálok a belvárosban, ahol annyi minden megváltozott, amióta utoljára láttam. Hány év is telt el azóta, vagy évtized? Nem járok én a belvárosban, nincs dolgom arrafelé, amióta nyugdíjas lettem, ezt sem tudták az okosok, hogy útnak eresztettek csak úgy gyalogosan? Nem így emlékszem. A Postának valahol errefelé kell lennie – morfondírozok, majdhogynem hangosan konstatálva a felismerést. Eltévedtem! Számomra olyan idegen ez a környék. Mindjárt elkezdek üvölteni, mint az a bácsi ott kertvárosban, aki egyre csak azt kiabálta, de inkább ordításnak hatott: „Hol vagyok?! Hol vagyok? ...
