- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.
Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. ...
fel
le
Tegnap éjjel fantasztikus fénnyel ragyogott a telihold. A kései vacsora után a kialvatlanságtól tizenegykor elnyomott az álom, de háromnegyed óra múlva úgy ébredtem, hogy nem tudtam ki és hol vagyok, majd miután beazonosítottam magamat és a szobát, a következő gondolatom az volt, hogy te hol vagy? Majdnem éjfél volt.
Majd a földszinten összefutottunk, csokiztunk, pálinkáztunk, aztán mindenfélén nevettünk, stand up comedy-ztem neked az ágyban, közben már vinnyogva röhögtem a féldecitől, majd elcsábítottuk egymást újra, és olyan élményt éltünk át együtt, hogy tudtam, ilyet még soha életemben nem éreztem, annyira fantasztikus volt veled, s közben azt mondtam: "Istenem!" és utána: "aztarohadtkurvaeget!" Erre egyszerre törtünk ki a nevetésben.
Hajnali három felé járt, kint ültünk a teraszon, s amikor azt mondtad, hogy annyira hihetetlenül gyönyörűnek és boldognak látszottam szex közben - miközben ellágyulva néztél rám, mint egy szerelmes férfi, könnyes lett a ...
fel
le
Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ...
fel
le
Hűvös, szeles tavaszi kora est volt. A vízesés a két hegy közül, a magasból bukkant elő és zajongva zúdult alá a jeges folyómederbe. Nyaranta, ha sokáig nem esik az eső, még akkor is erős sugárban ömlött le a kövekre, de tavaszi olvadáskor és tartósabb esőzésekkor még magasabbra duzzasztotta a folyó gyors vizét. Más, gyengébb vízesések aszálykor teljesen kiszáradtak, de ez a vízesés, az Öreg vízesés nem. Soha nem apadt el és mindig táplálta a folyót, mely végül a tengerbe ömlött. Ezért választottam ezt a helyet.
Három kicsi, szív alakú vörös kövecskét kerestem a folyó kavicsos medrében, majd miközben az elsőt a rohanó folyóba dobtam ezt suttogtam:
- Szeress engem! Szeress engem, amíg csak folyik ez a víz! Örökké szeress!
Majd bedobtam az első kavicsot az erős sodrású folyóba. Azután a maradék két követ is bedobtam és mindegyiknél elmondtam a saját varázsigémet, amivel szerettem volna a szerelmemet még jobban magamhoz kötni, hogy szerelmünk mindent túléljen és erősebb legyen ...
fel
le
Tegnap volt tíz éve, hogy 2010. április 18-án elindult a feleségek.hu oldal 1.0-ás teljes verziója.
Azóta nagyon sok minden történt. Szövődtek az oldalon életre szóló, és azóta is tartó barátságok és szerelmek, túlestünk pár vitán is, mert az élet úgy teljes, és rengeteg változáson is mentünk keresztül nem csak mi, hanem az oldal is rendszeresen fejlesztve lett.
Sajnos ez idő alatt elvesztettünk több remek alkotót és egyben barátunkat is, akik már az égben írják tovább verseiket, novelláikat és dalaikat, de mindig szeretettel fogunk rájuk gondolni, s örülünk, hogy az életutuk egy szakaszát velünk tölthették és együtt alkottunk, írtunk, olvastunk.
Köszönjük, hogy velünk vagytok, és bízunk benne, hogy továbbra is értékes és lelkes tagjai, írói és olvasói lesztek az oldalunknak, ahogyan ezeddig is, hiszen nélkületek nem működhetnénk. A legfiatalabbtól a legidősebbig, itthon és külföldön, szerte a világban, de ezen az oldalon együtt vagyunk egy fantasztikus írói közösség! Csak ...
fel
le
Húsvét, a tavasz és Jézus feltámadásának ünnepe
Kislánykoromban haragudtam erre az ünnepre. Húsvét hétfőn sohasem tudtam nyugodtan aludni, mert „hajnali hétkor” mindig arra ébredtem, hogy anyukám kopogtat az ajtómon néhány fiú társaságában. Még a csipáim eltávolításával voltam elfoglalva, amikor a srácok mindenféle versikét mormolva illatos kölnivizet löttyintettek a kócos hajamra, ami néha belefolyt a szemembe. Ezt követően zsebre vágták a jól megérdemelt aprópénzt vagy hímes tojást, és elégedetten elsomfordáltak. Duzzogva kérdeztem ilyenkor nagypapámtól, hogy miért nyitotta ki a kiskaput olyan korán, miért nem várta meg míg felkelek. Ő erre nagy lelki nyugalommal, kioktató stílusban válaszolt:
- Kislyányom faluhelyen ez így szokás. Be kell engedni a locsolkodókat.
Ez volt, ezt kellett szeretni. Alighogy elkukorékolta az utolsó „taktusokat” a kakas, a falubéli fiúk máris útra keltek, hogy meglocsolják az összes lányt és asszonyt, aki élt és mozgott a településen. A ...
fel
le
Korán reggel sms-t kaptam, hogy kész a sonkánk és tojásunk. A kedves anyósom ilyenkor a család összes sonkáját együtt főzi meg. Mínusz egy gond, vagyis ez is kihúzva a listámról.
Jólesően kinyújtóztam az ágyban és már az járt az agyamban, hogy hogyan fogom tizenöt perc rákészülés után kivonszolni magam a konyhába, hogy főzzek egy jó erős feketét. Összeszedelődzködtem és megfőztem, majd nekiláttam kortyolgatni a forró kávém, miközben kifelé bámultam az ablakon át a kertbe.
Igen, ez a hétvége ünnepi, Húsvét van. Erre a gondolatra hirtelen pánik hangulat lett úrrá rajtam. Nem vettem kalácsot, nem találtam ki, hogy mit süssek, és fogalmam sincs, hogy ma mi a fenét fogok ebédre az asztalra tenni. Próbáltam visszakényszeríteni magam az öt perccel azelőtti idillikus(abb) állapotomba, de az agyam már zakatolt és lassan a testem is kezdte felvenni vele a tempót. Minden elképzelés nélkül kihúztam egy adag lefagyasztott húst a mélyhűtőből. Hogy mi lesz belőle, még nem lehet tudni, de ...
fel
le
Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.
Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. ...
Tegnap éjjel fantasztikus fénnyel ragyogott a telihold. A kései vacsora után a kialvatlanságtól tizenegykor elnyomott az álom, de háromnegyed óra múlva úgy ébredtem, hogy nem tudtam ki és hol vagyok, majd miután beazonosítottam magamat és a szobát, a következő gondolatom az volt, hogy te hol vagy? Majdnem éjfél volt.
Majd a földszinten összefutottunk, csokiztunk, pálinkáztunk, aztán mindenfélén nevettünk, stand up comedy-ztem neked az ágyban, közben már vinnyogva röhögtem a féldecitől, majd elcsábítottuk egymást újra, és olyan élményt éltünk át együtt, hogy tudtam, ilyet még soha életemben nem éreztem, annyira fantasztikus volt veled, s közben azt mondtam: "Istenem!" és utána: "aztarohadtkurvaeget!" Erre egyszerre törtünk ki a nevetésben.
Hajnali három felé járt, kint ültünk a teraszon, s amikor azt mondtad, hogy annyira hihetetlenül gyönyörűnek és boldognak látszottam szex közben - miközben ellágyulva néztél rám, mint egy szerelmes férfi, könnyes lett a ...
Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ...
Hűvös, szeles tavaszi kora est volt. A vízesés a két hegy közül, a magasból bukkant elő és zajongva zúdult alá a jeges folyómederbe. Nyaranta, ha sokáig nem esik az eső, még akkor is erős sugárban ömlött le a kövekre, de tavaszi olvadáskor és tartósabb esőzésekkor még magasabbra duzzasztotta a folyó gyors vizét. Más, gyengébb vízesések aszálykor teljesen kiszáradtak, de ez a vízesés, az Öreg vízesés nem. Soha nem apadt el és mindig táplálta a folyót, mely végül a tengerbe ömlött. Ezért választottam ezt a helyet.
Három kicsi, szív alakú vörös kövecskét kerestem a folyó kavicsos medrében, majd miközben az elsőt a rohanó folyóba dobtam ezt suttogtam:
- Szeress engem! Szeress engem, amíg csak folyik ez a víz! Örökké szeress!
Majd bedobtam az első kavicsot az erős sodrású folyóba. Azután a maradék két követ is bedobtam és mindegyiknél elmondtam a saját varázsigémet, amivel szerettem volna a szerelmemet még jobban magamhoz kötni, hogy szerelmünk mindent túléljen és erősebb legyen ...
Tegnap volt tíz éve, hogy 2010. április 18-án elindult a feleségek.hu oldal 1.0-ás teljes verziója.
Azóta nagyon sok minden történt. Szövődtek az oldalon életre szóló, és azóta is tartó barátságok és szerelmek, túlestünk pár vitán is, mert az élet úgy teljes, és rengeteg változáson is mentünk keresztül nem csak mi, hanem az oldal is rendszeresen fejlesztve lett.
Sajnos ez idő alatt elvesztettünk több remek alkotót és egyben barátunkat is, akik már az égben írják tovább verseiket, novelláikat és dalaikat, de mindig szeretettel fogunk rájuk gondolni, s örülünk, hogy az életutuk egy szakaszát velünk tölthették és együtt alkottunk, írtunk, olvastunk.
Köszönjük, hogy velünk vagytok, és bízunk benne, hogy továbbra is értékes és lelkes tagjai, írói és olvasói lesztek az oldalunknak, ahogyan ezeddig is, hiszen nélkületek nem működhetnénk. A legfiatalabbtól a legidősebbig, itthon és külföldön, szerte a világban, de ezen az oldalon együtt vagyunk egy fantasztikus írói közösség! Csak ...
Húsvét, a tavasz és Jézus feltámadásának ünnepe
Kislánykoromban haragudtam erre az ünnepre. Húsvét hétfőn sohasem tudtam nyugodtan aludni, mert „hajnali hétkor” mindig arra ébredtem, hogy anyukám kopogtat az ajtómon néhány fiú társaságában. Még a csipáim eltávolításával voltam elfoglalva, amikor a srácok mindenféle versikét mormolva illatos kölnivizet löttyintettek a kócos hajamra, ami néha belefolyt a szemembe. Ezt követően zsebre vágták a jól megérdemelt aprópénzt vagy hímes tojást, és elégedetten elsomfordáltak. Duzzogva kérdeztem ilyenkor nagypapámtól, hogy miért nyitotta ki a kiskaput olyan korán, miért nem várta meg míg felkelek. Ő erre nagy lelki nyugalommal, kioktató stílusban válaszolt:
- Kislyányom faluhelyen ez így szokás. Be kell engedni a locsolkodókat.
Ez volt, ezt kellett szeretni. Alighogy elkukorékolta az utolsó „taktusokat” a kakas, a falubéli fiúk máris útra keltek, hogy meglocsolják az összes lányt és asszonyt, aki élt és mozgott a településen. A ...
Korán reggel sms-t kaptam, hogy kész a sonkánk és tojásunk. A kedves anyósom ilyenkor a család összes sonkáját együtt főzi meg. Mínusz egy gond, vagyis ez is kihúzva a listámról.
Jólesően kinyújtóztam az ágyban és már az járt az agyamban, hogy hogyan fogom tizenöt perc rákészülés után kivonszolni magam a konyhába, hogy főzzek egy jó erős feketét. Összeszedelődzködtem és megfőztem, majd nekiláttam kortyolgatni a forró kávém, miközben kifelé bámultam az ablakon át a kertbe.
Igen, ez a hétvége ünnepi, Húsvét van. Erre a gondolatra hirtelen pánik hangulat lett úrrá rajtam. Nem vettem kalácsot, nem találtam ki, hogy mit süssek, és fogalmam sincs, hogy ma mi a fenét fogok ebédre az asztalra tenni. Próbáltam visszakényszeríteni magam az öt perccel azelőtti idillikus(abb) állapotomba, de az agyam már zakatolt és lassan a testem is kezdte felvenni vele a tempót. Minden elképzelés nélkül kihúztam egy adag lefagyasztott húst a mélyhűtőből. Hogy mi lesz belőle, még nem lehet tudni, de ...
