- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Gyermek- és kamasz koromban gyakran sátoroztam a Tisza parton, eldugott falvak, tanyák közelében, egyik barátnőm családjával és barátaikkal.
A vadkempingezést kinőve azonban többet akartam.
Többet, például zuhanyzót és angol wc-t. Így kerültünk egyik évben a megszokott kis baráti csapattal a poroszlói Tisza-kempingbe, és így lettünk ott visszatérő vendégek.
A korom múlásával azonban együtt jár a kényelmesség utáni vágyam is, így esélyt sem adtam arra, hogy idén nyáron is a Tisza-kemping fényűző komfortját vegyem igénybe. Keresgéltem a neten, vadásztam az igénybe vehető szálláslehetőségek után, és így jutottam el hosszas tortúra után Ilonka néni ajánlatához.
A néni, -miután felhívtam a megadott telefonszámot- már rögtön az első beszélgetésünk alkalmával a szívembe lopta magát, mivel elengedte az idegenforgalmi adót, ezenkívül jelentősen le tudtam alkudni a kért foglalót is, a kiadó szállás pedig fantasztikusnak tűnt az interneten keresztül.
Igaz, először akadékoskodott, hogy a ...
fel
le
A távolsági busz lassan kifelé araszol a fővárosi őrületből. Ahogy távolodunk a város végét jelző táblától, egyre vidámabb leszek. Kár, hogy a buszon nem lehet hangosan ujjongani.
Ismeretlen tájak felé visz az utam, ismerős emberekhez. Gyönyörködöm a szelíd lankák között megbúvó apró falucskákban. Errefelé annyira más minden, úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban.
Húsz kilométerre a végállomástól már kezdek izgulni. Fészkelődöm a széken, türelmetlen vagyok, úgy várom, hogy ott legyek.
Feltűnik az üdvözlőtábla, nagyot dobban a szívem. Megérkeztem. Valami végtelen nyugalom költözik belém.
A pályaudvaron messziről észreveszem az eddig csak fényképről látott, számomra oly kedves arcot. Szoknyáját enyhét lengeti a déli szellőcske, tekintete várakozón pásztázza az érkező buszokat.
Nyílik az ajtó, én remegő lábakkal, enyhén eufórikus állapotban szinte lerepülök a buszról, egyenest vendéglátóm, barátnőm, testvérem karjaiba. Leírhatatlan az érzés, a valóra vált álom, hogy aki eddig az ...
fel
le
"Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, Álomország határán is túl, született egy jótündér... Szél szárnyán, felhő hátán, seprű nyélen, pálca végen, repült közénk szigetünkre, hogy nekünk itt segítsen, s maradt köztünk a mi Tündérünk..."
***
Aki eddig nem ismerte volna, ismerje meg a feleségek.hu alapelveit. Szeretném most és itt összefoglalni, hogy miért jöttünk létre, mit és hogyan csinálunk és mik a céljai az oldalnak?
Múlt... jelen... jövő..., akkor lássuk!
A múlt:
A feleségek.hu-t azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy az oldalon összehozzuk a félprofi- és amatőr írókat, az egyszerűen csak írogatókat és azokat az embereket, akiknek valamilyen magánéleti problémájuk van, és az írásokon, hozzászólásokon keresztül várnak megoldási ötleteket, válaszokat bajaik orvoslására; és természetesen mindazokat, akik egyszerűen csak olvasgatni szeretnek.
Így jött létre, [strong]"az együtt írt ...
fel
le
Június havában viharos sebességgel terjed és arat a párok között az esküvő nevű kórság.
Vizsgáljunk meg egy konkrét esetet. András barátom és Orsi házasságot kötnek. Nem nagy ügy. Csak nekik. Lássuk az előzményeket.
Andris számítógépes, tehát stílusos azt mondanom, hogy neki már volt egy házassági béta verziója. Mint tudjuk, a béta verzió olyan szoftver, amin még javítani szoktak. Lett is volna mit. De ami a lényeg, született egy kis alfa. Attila már 11 éves. Ügyes kis szerkezet.
Véletlenül tudtam meg az esküvője napját. Gondolom, ő is így volt ezzel.
Emlékeimben élénken él még az én esküvőm napja. Szerintem abban a pillanatban, mikor az exnejem megismert, már tudta a dátumot, hogy mikor lesz, csak azt nem, hogy hány órakor van terminus a templomban. Ne búsulj, András, ez világjelenség. Csak akkor döntünk mi, ha véletlenül eltaláljuk azt, hogy mit akar ő.
És most kellene jó tanácsok özönével ellátni téged. De te csak ne aggódj emiatt, én ellátlak.
Használati utasítás az ...
fel
le
„…Édesanya ajkán az a legszebb zene,
Tárt karokkal mondja: Gyere, kicsim!...Gyere!”
Apró, selymes kezek érintését érzem arcomon. Kinyitom a szemem, a te csöppnyi, ártatlan pofikád mosolyog vissza rám.
Az már most látszik, szemed kékjében sok lány fog elveszni. Illatos buksidhoz hajolok, úgy szorítanálak, ha nem lennél ilyen törékeny. Így csak óvatos puszikat lehelek rád, féltőn, vigyázva.
***
- Anya, elmehetek este a diszkóba?
Tizenhat éves nagykamasz áll a nyitott szobaajtóban, engedélyt, és némi zsebpénzt remél a tekintete. Elvesznek benne a lányok, jól gondoltam annak idején. Pillantása az enyémet tükrözi vissza, nincs anya, ki ellen állna neki.
***
Újra felsír valaki. Már ismerős az élmény, csak a hang tulajdonosa más. Dús, barna hajú hercegnő, meleg, barna szemmel nézi a fagyos, januári hópelyheket.
A fiúk olvadozni fognak érte. Rám alig hasonlít, édesapja kiköpött mása. Talán a szája, a mosolya lesz később az „ anyjáé”.
***
- Anya, megvesszük akkor a ...
fel
le
Sziasztok!
Ismét egy Feleségek.hu pályázat!!!
Ugye a pályázati kiírást mindenki elolvashatja a pályázat oldalunkon (www.felesegek.hu/palyazat). De van egy-két dolog, ami szigorúan nem szerepelt a pályázati kiírásban, vagy csak túl röviden, magyarázat nélkül.
Akkor kezdjem az elején...
A pornográf írások kizárása. Ez ugye a túlzott testiség "megjelenítését" foglalja magában. Remélem ennek a határnak az ízléses megválasztása nem fog számotokra problémát okozni.
A kiírásban szerepel, hogy az "augusztus 20-ig felrakott...". Ez nem azt jelenti, hogy az utolsó pillanatban rakjátok fel az írásaitokat. Sőt! A zsűri figyelembe veszi -részben- a cikkek látogatottságát, a hozzászólásokat, a -facebook like- népszerűségét, a cikkek pontozását is. Ebből ugye adódik, hogy egy hamarabb felrakott cikk -minimálisan ugyan, azonban- nagyobb eséllyel pályázik, mint egy későbbi. De! A zsűri folyamatosan figyeli és értékeli a pályázati cikkeket, ...
fel
le
Karácsony előtt nagy zűrbe keveredtem. Hogy eltereljem a figyelmemet, ádáz küzdelembe kezdtem a szóközökkel és a vesszőkkel való harcban, mint Don Szélmalomharcos.
Fel nem fogtam, hogy valaki miért a vessző vagy egyéb írásjel elé teszi a szóközt, és miért nem utána... Így nem esztétikus, na... bántja a szépérzékemet, arról nem is szólva, hogy nem így kéne... Azóta sokaknál láttam elkövetni ezt az égbekiáltó bűncselekményt. Persze előfordulhat véletlenül is, de ahol módszeresen így található... ott valamit kéne tenni. Az ember néha nem tudja, hogy szóljon-e vagy sem, és ha igen, akkor hogyan?
A helyesírás-ellenőrző hullámos kék vonallal bünteti eme tettet, és figyelmeztet a szabályra: Szóköz nélkül tapadó írásjel!
Azért volt értelme a mérgelődésemnek, mert egy barátom rövid időn belül jelentkezett, hogy:
Vadóckám, ma harapós kedved van? Olvastam itt a hozzászólásaidat. A verseknél nem érdemes az írásjeleket számonkérni, mert ott mások a szabályok. Van prozódiai vessző is, ...
fel
le