- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
„Istenem! Már csak két hét, és karácsony!” - sóhajtott fel Ilonka néni, miközben szép, lassan felöltözött. Az utcai lámpa gyenge fénye megvilágította a kis szobácskát. Nem kapcsolt villanyt. Minek az? Egész életében hajnali kelő volt, no, meg takarékos. Kár a villanyt öltözködésre pazarolni. Ha este mindent gondosan a helyére rak, reggel csak el kell venni a székről. El sem tévesztheti. Belebújt a papucsába, magára kanyarintotta a kötött kabátkát, kezébe vette a kampósbotot, és elindult a misére.
A szomszéd ajtó előtt megállt. „Nocsak!” – gondolta magában – „A Kovácsné már kitette az ajtódíszt, én meg még koszorút sem kötöttem” Hiába, így van ez az idei karácsony. Minek is csinálna koszorút, kinek? Amióta beköltözött az otthonba, valahogy okafogyottá vált minden. Nincs kinek, nincs miért.
Amikor még otthon volt, a szép nagy házban, már hetekkel karácsony előtt elrendezett mindent. Koszorú a tisztaszobába, angyalkás kopogtató, kis világító házikó az ablakba, hogy tudja mindenki, itt ...
fel
le
December 3-án a kora délutáni órákban halálos kimenetelű baleset történt a 47-es főúton Szeged határában, az Algyői hídtól mintegy 100 méterre Hódmezővásárhely irányába...
A lenti történetet a fantázia szülte, de a konkrét esemény ihlette. A valós történéssel való hasonlóság a véletlen műve...
Szólt a telefon. A kijelzőn "Klári" neve jelent meg.
-Szia, mondd mi a probléma?
-Tudsz értem jönni? -mondta Klári, kicsit követelődző hangon.
-Nem, most itt segítenem kell a fiúknak, van még egy 3 órás melónk.
-De itt állok egy halom csomaggal a kezemben, ha most átugrassz értem, 40 percen belül otthon is vagyunk.
-Persze, ha repülni tudnék -mondta a férfi, és a múlt heti gyorshajtásos büntetése futott át az agyán.
-Ugyan már, arra a fél órácskára magukra tudod hagyni a béna kollégáidat. -Nem áll meg nélküled a világ! -Neked ez csak egy röpke pillanat lesz...
------
A férfi idegesen vágta be az ajtót. Ahogy kiért az autójához és megnyomta a ...
fel
le
Kezemben egy régi, megsárgult fotó. A szemfüles paparazzók Miklós püspököt kapták le szentté avatásának napján, valamikor 1087-ben. Az, hogy miért kellett halála után még hatszázharminc évet várnia erre a megérdemelt kitüntetésre, meg sem fordult a fejében. A képről egy jó karban lévő, erős hatvanasnak látszó, tiszta tekintetű, szakállas férfi néz vissza reánk.
Na, ő az, aki mostanában is nagy cuccokkal jön-megy a névnapján. Mikulás bácsinak hívják. Egyébként pillanatnyilag civilben Szabó Géza a neve. Ez lennék én. Bérmikulás. Elkötelezett vagyok az ünnep iránt.
Minden évben ilyentájt előveszem a gondosan elpakolt és lezsírozott Mikulás-szettemet. Egy piros kabát, egy pár piros csizma, süveg, álszakáll, álbajusz és egy dögnehéz puttony. Rénszarvas meg mindig akad valahol. És indulhat az ajándékozás. Egyszerűen a véremben van mikulásság, és imádom a gyerekeket is. Már hetekkel az ünnep előtt gyakorolni szoktam. Megállok egy óvoda vagy általános iskola előtt, és cukorkát meg apró ...
fel
le
Mivel megígérték, hogy lesz karácsonyi pályázat, izgatottan várom a kiírást.
Addig szárazedzést tartok a témákból, mint amikor az úszók a parton gyakorolnak.
Megpróbálom logikusan végigvenni, mi minden jöhet szóba. Nem hagyhatom figyelmen kívül az itten olyannyira kedvelt témákat sem.
Például a cicák. Remek lenne. Mit is írnék én erről? Valami nagyon állatbarátot. És sok-sok cicust tennék bele, hogy színesebb legyen a sztori. Mondjuk, egy nagyon ütős, mellbe vágó mondattal sokkolnám az olvasót. Idézhetném József Attilát: „Cica csak egy van” a nyikorgó kosárban. Innentől már önjáró a történet. Lassan bontanám ki a negédes sztorit, valami olyan formában, amiből rögvest kiderül, hogy szeretek minden cicát. Tehát: A szomszéd rohadt kandúrja felcsinálta a mi kis cicusunkat. És így csordogálna az édes kis történet egészen addig, míg a cicusok úszni kezdenek tanulni. Innentől valamivel kevesebb macskát fogok említeni. Beleteszek még egy-két gombolyagot, meg néhány egeret, és kész is a ...
fel
le
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
fel
le
Segélyüvöltésektől visszhangzott július 5-ödikén, délután fél három körül a Szegedi Önkormányzat Széchenyi téren álló épülete. Az éktelen lármára felfigyelő járókelők biztonsági akciót láthattak perceken keresztül. A házból, egyenruhás őrök egy üvöltő férfit penderítettek ki az úttestre. A betolakodó nem nyugodott, szakadatlanul segítségért és a gyermekeiért kiáltva, újra és újra megkísérelte a bejutást, de a biztonsági őr gyors ütésekkel hárított.
Negyedik éve keressük a legkisebb fiamat, akivel azóta életjelet sem küldhettünk egymásnak. Az édesanyja jogellenesen külföldön rejtegeti, és minden hatóság a legmesszebbmenőkig támogatja ebben. Papíron megtartott bírósági tárgyalásról állítottak ki számára utólag gyermekelhelyezési ítéletet, a Gyámhivatal határozatot hozott, hogy gyermekemmel személyesen nem érintkezhetek, nem láthatjuk egymást, a rendőrség csak két év múlva indított nyomozást az eltűnt személy felkutatására, ami azzal zárult, hogy gyermekem tartózkodási helyét velem nem ...
fel
le
Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük.
Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van jó vége?
Az életnek?
Mindennek csak a kezdete jó, abból még bármi lehet, de a vége, az mindennek a vége.
Látod? Semmit sem változtam, most is feleselek. Apukám, te most sem szólsz, csak a pillantásoddal vezettél az utamon. Keveset beszéltél, azt is halkan, türelmesen, de arra oda kellett figyelni. Most bevallom neked, amit akkor is tudtál. Nagyon untam a minden hétvégi múzeumokat, nyáron meg azokat a vég nélküli kirándulásokat, míg anya otthon főzött.
Anyukám, sokszor eszembe jutnak azok a könyvek, amelyeket esténként az ágyamhoz készítettél. Aztán már, amikor „fiúsodtam”, „olyanokat” is diszkréten odatettél.
Mikor már nagyobbak lettünk, rád maradt a felvilágosításunk is. Tudom, apa szégyenlős volt világéletében, ...
fel
le