- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
- Gyerünk már! Miért mászol előttem harminccal, amikor üres az út, én meg sietek??? - felfokozott érzelmi állapotban veszekszem az előttem lévő piros opelossal. - Nyomjad már!!!
Sietősen zárom le a kocsit a parkolóban, az iskolával szemben, irány a két percre lévő munkahelyem a sétáló utcában. Már megint csiszre fogok beérni...
Szombat van, utolsó munkanap. A kolléganőim ott sorakoznak a bejáratnál, szerencsére ma a főnökasszonyom is késik, biztos sokan vannak a piacon. Ő bezzeg késhet, csak mi nem. Én különösen nem, mert én vagyok a pénztáros, a számlagyártó, a bizalmasa, szóval a mindene. És én vagyok a világ legjobb eladója. Természetesen végzettség nélkül, mert az itt nem szükséges. A lényeg, hogy mindent tudok a majdnem négy éves gyakorlatommal. Legalábbis bármit, ami szükséges a kínaiban. Szeretek itt dolgozni. Csak legalább egy darab szabadnapom lett volna az elmúlt négy hónapban, amióta itt dolgozom. Mindenki más kap, csak én nem, mert én nélkülözhetetlen vagyok. Nem azért, ...
fel
le
Minden ember életében eljön az a perc, amikor a piacra kell mennie. Én sűrűn vagyok minden ember.
A piac az a hely, ahol dúlt tekintetű asszonyok és megfáradt urak hatalmas csomagokkal kószálnak.
A férfiak általában utálnak piacra járni. Én kivétel vagyok, mondhatni, jó asszony. Szórakozni járok a csarnokba.
A vásárlást hosszas egyeztetés előzi meg. Előveszek egy cédulát, és felírom, hogy mit kell vásárolni. Valahogy így.
– Mit hozzak a piacról?
– Valami ebédrevalót.
– Mit főzünk?
– Te tudod, ma te főzöl.
Gondosan feljegyzem – ebédrevaló!
– Úgy hozzál, hogy holnapra is!
Melléírom 2x, majd eldobom a cédulát.
A piacon mindig rengetegen vannak, ezért felkészülök a harcra. Kihegyezem a könyökömet, és indulok is.
Megérkeztem. Emberhegyek.
A piac az a hely, ahol mindenki aranyoskám, kedveském, szívecske, drága, esetleg kedves uram, de ezt nem szeretem, mert ez az első jele annak, hogy át akarnak verni, és az urak nem reklamálnak. Ezt persze csak hiszik az árusok.
Rengeteg a ...
fel
le
Ígértem, írok egy pár gondolatot...
Először is, tudjátok, a pályázat kiírásakor egy meglepő dologgal találkozhattatok. A zsűri személyével. Kérdezhetnétek, hogy hogyan nevezhetnek egy pályázatra maguk a zsűritagok is. Erre egyszerű a válaszom.
Rendhagyó módon.
Mit is takart ez?
Azt, hogy minden zsűrizőnek a saját írásán kívül (ha volt ilyen) minden írást 1-től 10-ig kellett pontoznia és minden pontozásához egy rövid kis indoklást kellett írnia. (Ez ugye azt feltételezi, hogy a bírálónak el is kellett olvasnia az adott írást, ha nem akart hülyeséget írni az indoklásában.)
Miért ez a rendhagyó megoldás?
Mert itt nem gondolnám, hogy egy versenyt akarunk támogatni –nem ezt kérték tőlünk a díj felajánlói–, hanem egy jó közösség kialakítását szeretnék támogatni! És ebben már van jelentősége, hogy korrektül tudjunk egymás írásairól véleményt alkotni.
A pályaműveket ugye, így egy több tagú zsűri bírálta el.
/Zsűri: páran a szerkesztőségből (Tündérek), egy-két felkért (Ada, ...
fel
le
Egy kedves felhasználónk kért meg, hogy tegyük közzé kérését..., ha tudtok segítsetek!
Tündér
....
Már írtam erről a dologról egy cikket is..., de...
Annyira fontos nekem, hogy újra és újra megírom, leírom, igyekszem és próbálkozom.
Sürgős segítséget szeretnék kérni!
A sors valóban a legváratlanabb helyzeteket teremti. Vállalom a kijelentést: sokszor meggondolatlanul kegyetlen is. Kolos harmincnégy éve a barátom. Sőt, csupa nagybetűvel BARÁTOM. Az esküvői tanúm volt, mi több a lányom keresztapja.
Világ életében egy csupa életvidám, aranyszívű cimbora volt. Későn nősült, a tanári munkát túlzottan komolyan vette, ez volt számára a MUNKA, ...ám a szerelem mégis megtalálta. Talán nem furcsa, hogy pályatárs lett a párja. Szépek voltak, boldogok, két csudapofa, angyal is érkezett közéjük, az otthonuk volt a paradicsom. Aztán három éve bekopogott a csontkezű, kézenfogta anyakatit... Kiskati, kiskolos, és nagykolos elsírták a könnyeiket, és megtanultak újra nevetni ...
fel
le
Az utóbbi időben nagy vihart kavartak a vezércikkek. Most én is írok egy viharosat.
Tudomásom szerint mintegy háromezer ember dolgozik ebben a szakmában. Meteorológusok. Tapasztaljuk, milyen eredményesen. Jól megélnek belőle, tehát sikerágazat.
Lássuk egy szakember egy napját.
Vegyük a rövid távú időjárás-előrejelzést. Reggel – később, mint amikor munkába indulnak az emberek – kipattan a sztár meteorológus szeme. Odaszól a feleségének, aki természetesen nem dolgozik, mert ketten is megélnek a munkájából.
-- Anyukám, húzd szét a függönyt, és nézd meg, hány fok van!
-- 10 °C a szobain.
-- Rendben, és a konyhain?
-- Ott is.
-- Akkor ez lesz a napi középhőmérséklet.
-- A felhőkkel mi újság?
-- Van egy.
-- Egy felhő nem csinál nyarat, marad a hideg.
Veszi a telefont, és már diktálja is az előrejelzést.
Hazánk felett anticiklon vonul át. Általában napos idő várható. Néhány helyen elképzelhető zápor vagy zivatar, de kizárólag csak ott, ahol esik az eső. Napi középhőmérséklet 10 ...
fel
le
Egyszer próbáltam elszámolni 1000-ig. Nagyon unalmas volt, de a kihívás az kihívás, így végigcsináltam. Olyan 500-600 körül azt is bántam, hogy belekezdtem. Milyen marhaság az embernek erre áldozni hosszú perceket, akár órákat az életéből.
Egyszer kiszámoltam, hogy hány másodpercet éltem már életemben. Sőt egyszer azt is kiszámoltam, hogy édesapámnak, aki 72 évet élt, mennyiszer dobbanhatott a szíve, míg meg nem állt. Egy félelmetesen beláthatatlan szám jött ki, talán huszon milliárd.
Mondhatjuk marhaság a számokkal foglalkozni. A boltban úgyis maximum egy-két ezerig számolunk. Vannak akiknek nem is mondanak a számok semmit. Esetleg csak akkor, amikor a svájci frank 150 forintról 300-ra emelkedik és az addig elviselhető kölcsön, már a család létbiztonságát veszélyezteti. Vagy egy hitel visszaszámolva több évi fizetés után, még mindig több, mint amennyit felvettünk?!
Ugye mondhatjuk, hogy nem jelentenek nekünk a számok semmit, de mégis. Van amikor a 30-as táblánál véletlen 40-el ...
fel
le
Prológus
Vannak az életben bizonyos helyzetek, melyek döntés elé állítják az embert. Ilyenkor keressük hát a helyes megoldást. Az igazságot nem odaát, itt kell megtalálnunk! Ezért döntés előtt mérlegelünk. Mindenki másképp teszi ezt is. Mi asszonyok, ahányan csak vagyunk, mindent másképpen teszünk, mint férjeink. Van, ki azonnal kimondja a végleges szót. Van ki a másikra bízza, van aki kivárja, vannak a befolyásolhatók. Sorolhatnám még sokáig. S van, aki eljátszik gondolatban a szavakkal. Mondhatni, egy buta kis játékba kezd önmagával.
Íme.
Nagyon sokat jár az agyam. Töprengek. Próbálok értelmes maradni az adott körülményekhez képest. Nem könnyű. Jó volna csak beszélni, beszélni. Mindent kiadni magamból, és élni.
Buta kis játék ez.
Kata -egy ismerősöm- szerint egy nagy zsák vagyok. Ontom a sérelmeim. Viszont azt nem helyeselte, hogy nem engedem el a múltam. Szinte megélem újból és újból. Hagyni kellene, lépni tovább, hiszen az már elmúlt. A jelent kellene, hogy éljem. Mekkora ...
fel
le