- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Legszívesebben távol vonulnék a világtól, kulcsomat a kezemben szorítva indulnék feléd. Hosszú napokon át gyalogolva, éjszakákon, erdők mélyén meghúzódva csak mennék. Szomjamat nem oltaná a forrás, meleg avar sem pihentetne, míg Rád nem lelnék.
Tisztásokon bolyongva, ismerős ösvényeket keresnék. Lábad nyomát hallanám korábbról, tenyerembe fogva ezer közül is felismerném. Kedves padon pihennék, árnyékok friss suhogása vezetne.
Palotád csendje fülembe súgná, hol jársz. Tudom, hogy most is vársz. Az idővel futva lépteim gyorsítanám, fák törzsén tapintanám kezed nyomát. Érdes érintésük simogatnák az arcom. Ágaik fésülnének szépre, tévút el nem érne. Fáradtan lépnék kerted ajtajába, szótlanul kérnék bebocsátást palotádba.
Kulcsommal kitárnám minden ablakát, onnan mosolyognék újra, vidáman, reád.
Hazatérnék. Vágyom, hogy otthon legyek.
Otthon. A szívedben.
Veled.
fel
le
Ledöbbentem.
Még a libabőr is kivert, mikor elhaladtam mellette.
Nálam talán pár évvel lehet fiatalabb, kisiskolás gyerekét hordta biciklin a minap. Gyakran láttam, hogy nincs jól, megvastagodott bokája a túlsúlyt nehezen cipelte. Karikás, táskás szemek öregítették arcát. Nehezen lélegzett, nyáron is sápadt fehér bőrén látszott, a magas vérnyomással is meg kell küzdenie. Nem mintha a kettő összefüggne.
Mikor ránéztem, átjött a fájdalom, ránézésre diagnosztizáltam, mi baja lehet.
Az imént gurultam el mellette.
Ő is kétkerekűn ült, mint én. Míg én tekertem a biciklim, az ő járművét sajnos tolták. Mindkét lába combtőből hiányzott. Nemrég amputálhatták. Az arca már rózsásabb volt, kicsit fogyott is, és láthatóan jobban érezte magát.
Örült a túlélésnek, biztos vagyok benne. Mi mást is tehet?
Legszívesebben leszálltam volna megkérdezni, akar-e beszélni róla?
Süt a nap, jön a vakáció. Észre sem vesszük, milyen jó dolgunk van. Nyaralást tervezünk, futunk egy kört a parkban.
...
fel
le
Néhány írásomat megmutathattam egy nagyon barátságos szegedi bácsikának, az ELTE Bölcsészettudományi kar ny. habilitált egyetemi docensének. A filozófiai tudományok kandidátusának, egykor a Tiszatáj c. folyóirat főszerkesztőjének.
Eddig négy könyve jelent meg; az irodalmi realizmus problémái, a magyar–olasz irodalmi kapcsolatok, a reneszánsz kori filozófia, a huszadik századi esztétika, a filozófiai antropológia témakörökben.
Megtapasztalhattam, milyen, mikor a magas szintű műveltség, szerénységgel és tisztelettel párosul. Egy kávé mellett beszélgettünk másfél órát, pontosabban szájtátva hallgattam, és serényen jegyzeteltem, olykor halkan kérdeztem is ezt, azt.
Beszélt az általam sosem hallott oblomovizmusról, figyelmembe ajánlotta a modern novella egyik atyját, Maupassant-t. Sikerült felkeltenie az érdeklődésemet Kosztolányi művei iránt. Megemlítette Kierkegaard dán filozófus munkásságát. Csupa izgalmas olvasmányra és szerzőre (Krúdy, Móricz, Thomas Mann) irányította a ...
fel
le
Holnapra virradóra szülinapot ünneplünk. A Kedves 50 éves lesz. Naponta ér valami meglepetés, apró boldogságbombák. A figyelmességet és a törődést lassan majd megszokom.
A hét elején már célzott rá, hogy ma estére tegyem szabaddá magam – holnap reggelig. Csak a személyes dolgaim hozzam, és ne vacsorázzam. :)
Agyaltam, ugyan mi lesz? Úgyis rájövök. :) Csütörtökön egy kis fényszikra villant fel a szemem előtt, egy angyal suhant el éppen.
Abban a pillanatban festett a belső látómezőmbe egy szót. Igen, szinte 100%-ban tudom, hogy mi lesz a meglepetés. A lottószámok ugranának be ilyen élesen egyszer a fejembe. :)
Leírtam az információt egy papírra, borítékba zártam. Átadtam a Kedvesnek, csak ma este bonthatja ki, benne lesz a gondolata, a terve. :)
Kíváncsi vagyok, mennyire tiszta információt sikerült elcsípnem. :)
Nemrég egy újonnan épült szállodába tértünk be a városunkban, egy italra. Lenyűgöző volt a harmóniája, a belső elrendezés, gyönyörű a maga nemében.
Mivel a ...
fel
le
A mérhetetlen boldogságot nem lehet egy szuszra elviselni. Idő kell a befogadására.
Ha hirtelen elönt, az sem jó, ha meg alig csordogál, akkor meg az a baj. :) A szolid érzelmi hullámok nem dobnak sem túl magasra, sem túl mélyre. Akkor csak úgy vagyunk.
Most viszont kiabálni szeretnék!!!
Mert igen! Meg van! Mertem nagyot álmodni. Ez már az enyém.
Ma 5 éves lettem. Mától gyógyultak hívnak. :)
A tegnapi friss mellkas CT-m ismételten negatív lett, esélyem a rákra most már annyi, mint bárkinek, ki sosem volt beteg. Tegnap még kétesélyes volt a jövő. Még nem mertem bátran nevetni, de bizton már reméltem, ez az én napom. :) Míg nincs a kezemben a papír, orosz rulett a játék neve.
Vagy a halálos ítélet van rajta, vagy egy új jövő. Miért is ne lehetne ott egy áttétre, egy megduzzadt nyirokcsomóra, vagy új tumorra utaló gyanús jel? Ilyenkor úgy érzem, nem tettem meg mindent az elmúlt egy évben, amit megtehettem volna. Végignézem az elmúlt hónapokat, évszakokat. Számadást végzek. ...
fel
le
Pakoltam egész este, itthon ne maradjon valami. Fénymásoltatni a TB kártyát, a zsebpénz 500-as címletekben legyen, finomságok a szendvicsekhez, rágcsálni valók, stb...
Sikerült is ma reggel 00.15 körül lefeküdnöm.
Nagy nap ez a mai, a két 6.-os osztály kirándul 3 napra, Budapestre. Ezért venni kellett külön hálózsákot, a régi cipzárja tönkrement. De akkor már új póló is kell, meg egy trendi csőnadrág, és persze egy nyárias saru.
-Anya, a többi holmim már nem divatos - hallom a lánykámtól. Divatos az mind, csak ugye nőből van a Kicsikém.
Még felírattam a kullancs elleni védőoltást is, a nyár folytatásaként, szükség lesz rá.
Szóval volt teendő, de minden a helyére került. Csak a reggeli szendvicskészítés maradt mára, de azt indulás előtt szépen megcsinálom.
Először 4.45-re állítottam az mobilokat (kettő is ébreszt), hisz Apa 5.30-ra érkezik, és irány a vasútállomás.
5.45-kor van a gyülekező. A vonat 6.05-kor indul.
Mi van, ha elalszom?
Áááá, az nem fordulhat elő. Legfeljebb ...
fel
le
".....minden erotika a lélekben kezdődik és jó esetben ott is szunnyad el. "
A kielégítetlen lélek tehetetlenségére mi a gyógyír?
Mikor a szív túlcsordul, kiszolgáltatottá válik?
A testi szükségletek miért működnek érzések nélkül is?
Mi különböztet meg egy ösztön-lénytől, az állattól?
Legszívesebben távol vonulnék a világtól, kulcsomat a kezemben szorítva indulnék feléd. Hosszú napokon át gyalogolva, éjszakákon, erdők mélyén meghúzódva csak mennék. Szomjamat nem oltaná a forrás, meleg avar sem pihentetne, míg Rád nem lelnék.
Tisztásokon bolyongva, ismerős ösvényeket keresnék. Lábad nyomát hallanám korábbról, tenyerembe fogva ezer közül is felismerném. Kedves padon pihennék, árnyékok friss suhogása vezetne.
Palotád csendje fülembe súgná, hol jársz. Tudom, hogy most is vársz. Az idővel futva lépteim gyorsítanám, fák törzsén tapintanám kezed nyomát. Érdes érintésük simogatnák az arcom. Ágaik fésülnének szépre, tévút el nem érne. Fáradtan lépnék kerted ajtajába, szótlanul kérnék bebocsátást palotádba.
Kulcsommal kitárnám minden ablakát, onnan mosolyognék újra, vidáman, reád.
Hazatérnék. Vágyom, hogy otthon legyek.
Otthon. A szívedben.
Veled.
Ledöbbentem.
Még a libabőr is kivert, mikor elhaladtam mellette.
Nálam talán pár évvel lehet fiatalabb, kisiskolás gyerekét hordta biciklin a minap. Gyakran láttam, hogy nincs jól, megvastagodott bokája a túlsúlyt nehezen cipelte. Karikás, táskás szemek öregítették arcát. Nehezen lélegzett, nyáron is sápadt fehér bőrén látszott, a magas vérnyomással is meg kell küzdenie. Nem mintha a kettő összefüggne.
Mikor ránéztem, átjött a fájdalom, ránézésre diagnosztizáltam, mi baja lehet.
Az imént gurultam el mellette.
Ő is kétkerekűn ült, mint én. Míg én tekertem a biciklim, az ő járművét sajnos tolták. Mindkét lába combtőből hiányzott. Nemrég amputálhatták. Az arca már rózsásabb volt, kicsit fogyott is, és láthatóan jobban érezte magát.
Örült a túlélésnek, biztos vagyok benne. Mi mást is tehet?
Legszívesebben leszálltam volna megkérdezni, akar-e beszélni róla?
Süt a nap, jön a vakáció. Észre sem vesszük, milyen jó dolgunk van. Nyaralást tervezünk, futunk egy kört a parkban.
...
Néhány írásomat megmutathattam egy nagyon barátságos szegedi bácsikának, az ELTE Bölcsészettudományi kar ny. habilitált egyetemi docensének. A filozófiai tudományok kandidátusának, egykor a Tiszatáj c. folyóirat főszerkesztőjének.
Eddig négy könyve jelent meg; az irodalmi realizmus problémái, a magyar–olasz irodalmi kapcsolatok, a reneszánsz kori filozófia, a huszadik századi esztétika, a filozófiai antropológia témakörökben.
Megtapasztalhattam, milyen, mikor a magas szintű műveltség, szerénységgel és tisztelettel párosul. Egy kávé mellett beszélgettünk másfél órát, pontosabban szájtátva hallgattam, és serényen jegyzeteltem, olykor halkan kérdeztem is ezt, azt.
Beszélt az általam sosem hallott oblomovizmusról, figyelmembe ajánlotta a modern novella egyik atyját, Maupassant-t. Sikerült felkeltenie az érdeklődésemet Kosztolányi művei iránt. Megemlítette Kierkegaard dán filozófus munkásságát. Csupa izgalmas olvasmányra és szerzőre (Krúdy, Móricz, Thomas Mann) irányította a ...
Holnapra virradóra szülinapot ünneplünk. A Kedves 50 éves lesz. Naponta ér valami meglepetés, apró boldogságbombák. A figyelmességet és a törődést lassan majd megszokom.
A hét elején már célzott rá, hogy ma estére tegyem szabaddá magam – holnap reggelig. Csak a személyes dolgaim hozzam, és ne vacsorázzam. :)
Agyaltam, ugyan mi lesz? Úgyis rájövök. :) Csütörtökön egy kis fényszikra villant fel a szemem előtt, egy angyal suhant el éppen.
Abban a pillanatban festett a belső látómezőmbe egy szót. Igen, szinte 100%-ban tudom, hogy mi lesz a meglepetés. A lottószámok ugranának be ilyen élesen egyszer a fejembe. :)
Leírtam az információt egy papírra, borítékba zártam. Átadtam a Kedvesnek, csak ma este bonthatja ki, benne lesz a gondolata, a terve. :)
Kíváncsi vagyok, mennyire tiszta információt sikerült elcsípnem. :)
Nemrég egy újonnan épült szállodába tértünk be a városunkban, egy italra. Lenyűgöző volt a harmóniája, a belső elrendezés, gyönyörű a maga nemében.
Mivel a ...
A mérhetetlen boldogságot nem lehet egy szuszra elviselni. Idő kell a befogadására.
Ha hirtelen elönt, az sem jó, ha meg alig csordogál, akkor meg az a baj. :) A szolid érzelmi hullámok nem dobnak sem túl magasra, sem túl mélyre. Akkor csak úgy vagyunk.
Most viszont kiabálni szeretnék!!!
Mert igen! Meg van! Mertem nagyot álmodni. Ez már az enyém.
Ma 5 éves lettem. Mától gyógyultak hívnak. :)
A tegnapi friss mellkas CT-m ismételten negatív lett, esélyem a rákra most már annyi, mint bárkinek, ki sosem volt beteg. Tegnap még kétesélyes volt a jövő. Még nem mertem bátran nevetni, de bizton már reméltem, ez az én napom. :) Míg nincs a kezemben a papír, orosz rulett a játék neve.
Vagy a halálos ítélet van rajta, vagy egy új jövő. Miért is ne lehetne ott egy áttétre, egy megduzzadt nyirokcsomóra, vagy új tumorra utaló gyanús jel? Ilyenkor úgy érzem, nem tettem meg mindent az elmúlt egy évben, amit megtehettem volna. Végignézem az elmúlt hónapokat, évszakokat. Számadást végzek. ...
Pakoltam egész este, itthon ne maradjon valami. Fénymásoltatni a TB kártyát, a zsebpénz 500-as címletekben legyen, finomságok a szendvicsekhez, rágcsálni valók, stb...
Sikerült is ma reggel 00.15 körül lefeküdnöm.
Nagy nap ez a mai, a két 6.-os osztály kirándul 3 napra, Budapestre. Ezért venni kellett külön hálózsákot, a régi cipzárja tönkrement. De akkor már új póló is kell, meg egy trendi csőnadrág, és persze egy nyárias saru.
-Anya, a többi holmim már nem divatos - hallom a lánykámtól. Divatos az mind, csak ugye nőből van a Kicsikém.
Még felírattam a kullancs elleni védőoltást is, a nyár folytatásaként, szükség lesz rá.
Szóval volt teendő, de minden a helyére került. Csak a reggeli szendvicskészítés maradt mára, de azt indulás előtt szépen megcsinálom.
Először 4.45-re állítottam az mobilokat (kettő is ébreszt), hisz Apa 5.30-ra érkezik, és irány a vasútállomás.
5.45-kor van a gyülekező. A vonat 6.05-kor indul.
Mi van, ha elalszom?
Áááá, az nem fordulhat elő. Legfeljebb ...
